A természetes élővilág éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségének becslése

Nyomtatóbarát változatPDF version

Az éghajlatváltozás ökológiai hatásai komoly veszélyt jelentenek a társadalom számára. A várható folyamatok vizsgálatára az elmúlt évtizedekben számos modellcsaládot fejlesztettek ki, amelyekkel mind az egyes fajok várható terjedésére/ visszaszorulása, mind pedig a kontinentális léptékű vegetációs átrendeződési folyamatok jól vizsgálhatók. A kettő közötti léptékben (a közösségek, élőhelyek szintjén) azonban meglehetősen hiányos a nemzetközi modellezési eszköztár, pedig nemzeti szintű elemzésekhez sokszor ez a szint lenne a legalkalmasabb. A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) megalapozása során is figyelembe vett munkánkban egy ilyen köztes léptékű elemzés megvalósítását tűztük ki célul, amelyet a MÉTA adatbázis országosan teljes területi és tematikai lefedettség, és nagy részletességű felbontása tettek lehetővé. Ehhez az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület („Intergovernmental Panel on Climate Change” – IPCC) által kidolgozott és elsősorban a társadalmi-gazdasági rendszerek esetében elterjedten használt sérülékenységi elemzés („Climate Change Impact, Adaptation and Vulneability assessments” – CCIAV) módszertanát adaptáltuk az elérhető adatforrásokra, hogy ily módon értékeljük hazánk legfontosabb természetes és természetközeli élőhelyeinek éghajlatváltozás általi sebezhetőségét.

A választott módszertannak megfelelően először a kitettség számszerűsítésére került sor, melyhez négy különböző éghajlati világmodell (GCM) és három különböző emissziós forgatókönyv (SRES szcenárió) hat lehetséges kombinációját használtuk fel, ily módon számszerűsítve az éghajlati rendszer és a társadalmi gazdasági környezet belső folyamataiból fakadó bizonytalanságokat. Következő lépésként az egyes élőhelyek elterjedése és az éghajlati szcenáriók alapján az élőhelyek helyi kitettségét, érzékenységét és alkalmazkodóképességét számszerűsítettük. Az elemzés harmadik fő lépése az egyes élőhelyek autonóm alkalmazkodóképességének a becslése, melyet az élőhelyfoltok méretének, elhelyezkedésének és természetességének tájökológiai értékelésével végeztünk el.


A fenti térképeken a mocsárrétek és az ürmös szikes puszták becsült alkalmazkodóképességét mutatjuk be az éghajlatváltozás káros hatásaival szemben (a zöld szín nagy alkalmazkodóképességet, míg a piros szín magas kockázatot jelent). A számszerűsítés az élőhely helyi kiterjedése, a hasonló fajkészletű élőhelyek helyi mennyisége és a helyi élőhelydiverzitás alapján történt. A térképeken jól látható, hogy a mocsárrétek várhatóan sokkal veszélyeztetettebbek, mint az ürmöspuszták.

Mivel a bemutatott módszertan jól illeszkedik a sérülékenységi elemzések fő vonulatába, így lehetőséget nyújt a természetes élővilágnak és az általuk biztosított ökoszisztéma szolgáltatásoknak komplex, szektorokon átívelő, integrált CCIAV elemzések keretében történő jobb figyelembevételére. A készített elemzésről magyar, illetve angol nyelvű összefoglaló is készült, mely egy módszertani leírás mellett a vizsgálat tanulságai alapján született ajánlásokat is tartalmazza (CZÚCZ és mtsai 2007, CZÚCZ et al. 2009).