A hazai kutatások elégtelensége miatt az alábbi útmutató első közelítésnek tekintendő. Igyekszünk a meglévő tudást folyamatosan gyűjteni, hogy egyre korrektebb és használhatóbb útmutatót készíthessünk. Egyelőre a hegy- és dombvidékre, illetve az Alföldre készített változat eltérő koncepciójú, ezen is változtatni fogunk.
Fontos: az alábbiak elsősorban a potenciális és nem az aktuális (leírt, jelenleg látható) vegetációról szólnak!
(Benne: Egyéb, hegylábi és dombvidéki elegyes tölgyesek)
Hegyvidékeink alacsonyabb zónájának, dombvidékeknek, hegylábi területeknek a zonális vegetációja. Alacsonyabb, de erősen osztott hegyvidéki felszíneken (mély völgyek, gerincek) a hátak, gerincek jellemző erdeje (kivéve délies, meredek letörések – itt szárazabb tölgyesek lehetnek). Elég gyakran érintkezik bükkösökkel (rendszerint már extrazonális helyzetben), e határ azonban általában éles, a vitás eset ritka. Alapkőzetben, talajokban nem nagyon válogat, csak szélsőséges esetekben adja át a helyét edafikus erdőknek. Dolomiton rendszerint, mészkövön délies kitettség és/vagy meredek lejtő és/vagy sekély talajok esetén mész- és melegkedvelő tölgyesek, molyhos tölgyes bokorerdők jelennek meg. Erősen savanyú alapkőzeten és sekély talaj esetén zárt, esetleg nyílt mészkerülő tölgyes váltja fel. Jelentős talajvízhatás esetén (folyók, patakok, állóvizek mentén) ugyanazon higrofil erdők váltják fel, mint a többi zonális erdőt. Speciális eset a cseres – kocsányos tölgyes, kissé a gyertyános-tölgyesek klímahatárán, speciális edafikus viszonyok között, leginkább a Dunántúl nyugati részén (ld. alább).
Átmenetek, vitás esetek:
· a gyertyános – kocsánytalan tölgyesekkel elég széles átmenetet alkot, valamint emberi hatásra is teret nyer ezek rovására. Erre az átmeneti zónára a cser és a gyertyán (esetleg egyéb hasonló fajok, pl. kislevelű hárs) együttes megjelenése, valamint az aljnövényzet kevert volta jellemző. Ahol a gyertyán a második szintben is csak sínylődik, csúcsszáradt, ritkás; az üde lomberdei fajok szórványosak (az igényesebbek hiányoznak); a talajtípus barnaföld, ott a cseres-tölgyes valószínűbb. Ellenkező esetekben (jól fejlett, egészséges második szint, ill. a gyertyán a felső szintben is megjelenik, sok üde lomberdei faj, agyagbemosódásos, vagy egyéb barna erdőtalaj) gyertyános – tölgyes hihetőbb. Nehezen eldönthető esetben bátran írjuk be mindkettőt!
· a mészkerülő tölgyesekkel is gyakran alkot átmenetet. Itt az elválasztást elsősorban az aljnövényzet alapján lehet megtenni, az acidofrekvens fajok dominanciája esetén kell az adott helyet a mészkerülő tölgyesekhez sorolni (feltéve, hogy a koronaszintben nincs jelentős fenyőelegy).
Különleges előfordulások:
· extrazonális helyzetben a gyertyános-tölgyes, igen ritkán a bükkös régióban: délies lejtőkön, leginkább a tetőhöz közeli domború felszíneken, meredek letörések mentén, ill. a gerinceken lehet vele számolni.
Egyéb aktuális vegetáció a termőhelyén:
· szántók, szőlők, gyümölcsösök, zártkertek, valamint ezek különböző korú felhagyott származékai (igen gyakoriak),
· akácosok, vörös tölgyesek, erdei- és feketefenyvesek (szintén gyakoriak),
· kőrises, mezei juharos, ezüst hársas konszociációk,
· félszáraz – száraz irtásrétek, valamint ezek művelt (felülvetett), ill. felhagyott (cserjésedő) származékai.
A klímazonális vegetáció tagja. A gyertyán nagyarányú jelenléte az alsó és/vagy a felső koronaszintben minden esetben jól jelzi e kategória potenciális meglétét (kivételt a gyertyános-kocsányos tölgyesek, esetleg üde bükkös származékok képeznek, ld. alább). Talajokra és vízhatásra elég érzékeny. A savanyú alapkőzeten, kisavanyodó talajon (rendszerint emberi hatás nyomán) kialakult mészkerülő gyertyános-tölgyesek még ide tartoznak, ezeket ne különítsük el. Erősen savanyú, szárazabb talajon, meredek lejtőkön mészkerülő tölgyes váltja fel. Sekély, köves, bázisokban gazdag talajon hamar átadja a helyét a törmeléklejtő vagy sziklaerdőknek, szurdokvölgyekben esetleg szurdokerdőknek (részletesen ld. alább). Kissé pangó vizű (pszeudoglejes barna erdő-) talajon gyertyános – kocsányos tölgyesek, folyó- és állóvizek mentén, időszakos vagy állandó vízhatás esetén liget- vagy láperdők váltják fel. A gyertyános – kocsányos tölgyes kivételével fajkészlet alapján ezek elég egyértelműen elkülönülnek, még zavart, másodlagos növényzet esetén is.
Átmenetek, vitás esetek:
· mind a cseres-kocsánytalan tölgyesek, mind a bükkösök felé széles átmenetet képez. Utóbbi átmenet/keveredés a természetes növényzetben egészen általános lehetett, ma az erdőgazdálkodás gyakran teljesen megszüntette. A klímahatár közelében, nem nyilvánvaló, egyértelmű esetekben (pl. nem a montán bükkös, ill. a cseres-tölgyes közelében) bátran írjuk be mindkettőt (bükkös és GY-T) együtt! A cseres-tölgyeseket illetően ld. fent.
· a mész- és melegkedvelő tölgyesek felé is lehetnek átmenetek (ill. ezekben előfordulhat gyertyán). Itt a gyertyán növekedése, egészségi állapota (csúcsszáradása), valamint a fajkészlet mutathat utat.
· gazdálkodási hatásra az alsó szint gyakran hiányzik, amivel együtt jár a fénytöbbletet jelző fajok (elsősorban fűfélék) elterjedése. E típust különösen a savanyú talajon álló, tölgy dominanciájú cseres-tölgyesektől lehet nehéz elkülöníteni. A szórványosan meglévő gyertyánok, hársak egészségi állapota, az üde lomberdei fajok jelenléte, valamint a környező hasonló termőhelyek növényzete lehet segítségünkre.
Különleges előfordulások:
· extrazonális helyzetben a cseres-tölgyes, ritkábban a bükkös régióban: előbbi esetben völgyekben, északi lejtőkön, jobb vízellátású talajon; utóbbi környezetben szárazabb mikroklímában és talajon.
Egyéb aktuális vegetáció a termőhelyén:
· szántók, gyümölcsösök, zártkertek, valamint ezek felhagyott származékai (nem gyakoriak, a felhagyás után hamar erdősülnek),
· akácosok, vörös tölgyesek, luc-, erdei- és feketefenyvesek (gyakoriak),
· pionír erdők,
· gyertyános, kőrises, hársas konszociációk, cseresek,
· mezofil kaszálók.
Leghumidabb (hegyvidéken hazánkban a legmagasabb) területek klímazonális vegetációja. Minthogy ennek övében ritkán hiányzik az erdő, és a korábbi emberi hatás is mérsékelt, az aktuális vegetáció igen gyakran azonos a potenciálissal. A bükk állományszerű jelenléte jól jelzi a potenciálisan bükkös területeket, ez alól csak a bükkös sziklaerdők termőhelye kivétel. A gyertyános – kocsánytalan tölgyeseken kívül nehezen értelmezhető átmenetet csak a Délnyugat-Dunántúlon az erdeifenyvesekkel képez. Elsősorban a klímára érzékeny erdő, földtani tényezők csak szélsőséges esetekben szorítják ki. Erősen savanyú alapkőzet, sekély talaj, meredek lejtő esetén mészkerülő bükkös, bázikus alapkőzet, sekély, sziklás talaj, meredek lejtő, inkább konvex felszínforma esetében bükkös sziklaerdő váltja fel. Erősen törmelékes, kőgörgeteges talajon, inkább konkáv felszínen, némi szivárgó víz jelenlétében törmeléklejtő erdő, szurdokok speciális körülményei között (ld. alább) szurdokerdő helyettesíti. Az erősen „kitett” (nagy kisugárzási szögű, konvex) felszíneken a mezoklíma jóval szárazabb lehet, itt bázisokban gazdag talajon tölgyes jellegű sziklaerdők, erősen savanyú talajon esetleg mészkerülő tölgyesek találhatók. A bükkösök az enyhe víztöbbletet is elviselik (ilyen helyzetben gyakran kocsányos tölggyel is elegyesek), patakok mentén égerliget, ritkán valamilyen láp váltja fel őket.
Átmenetek, vitás esetek:
· a kőrises, hársas konszociációk elválasztása a törmeléklejtő- és sziklaerdőktől. Sekély, lejtős, sziklás talajon ez utóbbiak is beírhatók (a bükkössel együtt is), a termőhely, felszínforma és az uralkodó fajok elég jól orientálnak.
· kisebb kisavanyodó feltalajú foltokat (melyek jellemzően meredek letörések mentén alakulnak ki) nem érdemes mészkerülő bükkösként elkülöníteni.
Különleges előfordulások:
· extrazonális helyzetben a gyertyános-tölgyes, sőt a cseres-tölgyes klímarégióban is, északi kitettségű meredek lejtőkön, szurdokvölgyekben, főleg szivárgó víz hatása esetén. Ha az ilyen helyeken másodlagos növényzet van, a bükk jelenléte (akár csak az újulatban is), és a Fagetalia fajok nagyobb részaránya valószínűsítheti.,
· Belső-Somogy nyugati részén, homokon.
Egyéb aktuális vegetáció a termőhelyén:
· szántók, gyümölcsösök, zártkertek, valamint ezek felhagyott származékai (ritkák, a felhagyás után hamar erdősülnek),
· lucosok, egyéb fenyvesek (nem ritkák),
· pionír erdők,
· gyertyános, kőrises, hársas, juharos konszociációk,
· ritkábban cseresek, tölgyesek, gyertyános tölgyesek,
· mezofil kaszálók.
Folyamatosan víz borította, vagy magas talajvízszintű, teljesen legfeljebb ritkán és rövid időre kiszáradó, pangó vizű termőhelyek jellemző potenciális vegetációja. A talajvízszint magassága (a vízborítás mértéke) a különböző években nagyon különböző lehet, de tartósan alacsony vízszint esetén a környező egyéb lomberdőkkel átmenetet alkot. Fűzláp, láprétek, (mocsárrétek, magaskórósok) domb- és hegyvidéken csak kis területen, ritkán váltják fel. Klímában nem válogat. Talajra sem különösebben érzékeny, de gyengébb (sekélyebb, rétgazdálkodással kiélt) talajon inkább van lehetősége fűzlápnak, esetleg lápréteknek kialakulni és fennmaradni. Leginkább lefolyástalan (vagy alig mozgó vizű), gyakran mesterségesen kialakított, vagy másodlagosan (pl. útépítés nyomán) kialakult teknőkben kell nyomozni. Patakok mellett, égerligetekkel vegyesen is ki tud alakulni, mederelzáródás, holtág-lefűződés esetén. A lápi (különösen az inkább láperdei) fajok jelenléte elég biztosan jelzi!
Átmenetek, vitás esetek:
· az égerligetekkel alkotott átmeneteit, mozaikjait illetően ld. alább az égerligeteknél.
Különleges előfordulások:
· mesterségesen kialakított mélyedésekben, elzárások nyomán kialakult pangó vizű foltokon. Ilyen jellegű „fiatal” termőhelyeken (még nem beállt, nem középkorú-idős erdő esetén) az éger sűrű újulata/fiatalos állománya is valószínűsíti.
Egyéb aktuális vegetáció a termőhelyén:
· láprétek, magassásosok, esetleg magaskórósok,
· fűzlápok.
Magas talajvízszintű, de mindig mozgó (és nem pangó) vizű domb- és hegyvidéki termőhelyek potenciális vegetációja. Döntően patakok mentén jelenik meg, ill. feltételezhető, de ritkán domb- és hegyoldali nagyobb rétegforrások mentén is kialakulhat. Egészen szűk völgyekben, szurdokokban, valamint időszakos patakok mentén átadhatja a helyét a környező gyertyános – tölgyesnek (ez a ritkább), gyakrabban bükkösnek, vagy szurdokerdőnek (ill. olyan keskeny lehet, hogy nincs értelme elkülöníteni). Síksági (vagy domb-, hegyvidéken áthaladó) folyók mentén nincs! A bükkös és gyertyános – tölgyes klímarégióban rendszerint az aktuális vegetációban is elfoglalja termőhelyét (és jól felismerhető), cseres-tölgyes régióban gyakran hiányzik, vagy csak származékai helyettesítik. E származékok ritkás, gyér, és/vagy füzekkel, nyárakkal erősen elegyes állományok, esetleg csak cserje termetű füzek állományai lehetnek. Termőhelyén gyakran vannak különböző láprétek, ezeken az éger természetes újulata (ha van a környéken magforrás) jól mutatja a pot.veg.-t.
Átmenetek, vitás esetek:
· a hegyvidéki patakmenti kőrisligetek (v. kőrises konszociációk) ide tartoznak.
· üde lomberdőkkel rendszerint igen keskeny átmenetet alkot, amit a potenciális vegetációban nem érdemes elkülöníteni.
· lassú folyású (gyakrabban domb-hegyvidékről kiérő) patakok, kis holtágak mentén, vagy patakmenti kis teknőkben láposodó foltok, ill. szórványosan láperdei fajok jelenhetnek meg, itt a foltok mérete, a fajszám/borítás szerint lehet dönteni égerláp elkülönítéséről, de együttesen is meg lehet adni őket.
· széles völgyben futó, lassú, bővizű patakok mellett nyárakkal, füzekkel elegyes, az aljnövényzetében is kevert, a puhafás ligeterdők felé átmenetet képező állományai alakulhatnak ki, e termőhelyeken is együtt érdemes a két kategóriát szerepeltetni (puhafás l.e. és égerl.). Nem tévesztendő össze az esetleges fűz, nyár konszociációkkal, melyek gyepszintjének fajkészlete nem (ill. alig) tér el az égerligetekétől.
· folyó mentén (leginkább a Szigetközben) megjelenő égerliget-jellegű állományok esetén keményfás ártéri erdőket kell (lehet) a potenciális vegetációban szerepeltetni.
Különleges előfordulások:
· domb- ill. hegyoldalon rétegforrások mentén lehetnek ill. kialakulhatnak égeresek. Ezeket csak akkor különítsük el, ha a források elegendően nagyok (ld. ÉIU), többé-kevésbé állandóak és az aktuális vegetációban biztosan nem csak pionír (másodlagos) állományok vannak.
Egyéb aktuális vegetáció a termőhelyén:
· lucosok esetleg egyéb fenyvesek (gyakori),
· ritkán nemes nyárasok, füzesek,
· másodlagos, pionír égeresek, füzes, nyáras származékok, cserje termetű füzesek (akár bokorfüzes jellegűek is),
· üde és kiszáradó láprétek, mocsárrétek, esetleg mezofil kaszálók.
Domb- és hegyvidéken elsősorban patakok mentén, az égerligetek és egyéb üde lomberdők közti keskeny sávban szokott előfordulni. Itt elsősorban a domb- és hegyoldalakról leszivárgó vizek teremtik meg a talaj szükséges víztöbbletét, de néha a patakok is kiönthetnek ide, ill. a visszaduzzasztó hatásuk érvényesül. A termőhely felismerését a félnedves-nedves vízgazdálkodást jelző fajok, valamint a kocsányos tölgy (akár csak szórványos) megjelenése segíti. Az aktuális vegetációban gyakran van gyertyános konszociáció és nudum-szubnudum aljnövényzet – ilyenkor is a fentieket kell próbálni alkalmazni, és az orográfiai helyzetet kell figyelembe venni. Hazánk csapadékosabb területein (pl. Őrség, Vendvidék, Aggteleki karszt) a gyertyános – kocsányos tölgyesek a dombhátakra, platókra is felhúzódik, ill. a kocsánytalan és kocsányos tölgy bükkel, gyertyánnal kevert erdőket alkot.
Átmenetek, vitás esetek:
· a domb- és hegyoldali gyertyános-kocsánytalan tölgyesekkel, bükkösökkel átmenetet alkot, a határt különösen gyertyános konszociációk esetén nehéz meghúzni. Az elválasztás főleg a gyertyános-kocsánytalan tölgyesektől sokszor elég nehéz, az aktuális fafaj-készlet általában az erdőgazdálkodás preferenciáit tükrözi. Kérdéses esetben mindkét gyertyános – tölgyest, vagy akár a bükköst is (vagyis hármat együtt) beírhatjuk.
Különleges előfordulások:
· az Őrség, Vendvidék területén dombhátakon, platókon a gyertyános-kocsánytalan tölgyesekkel, bükkösökkel kevert erdőket alkot, az aktuális vegetációban itt erdeifenyvesek, ill. a fenyő elegy miatt acidofrekvens fajok is bonyolítják a képet. Mindhárom (GY-KST, GY-KTT, B) kategória együtt is megadható.
· hasonló a helyzet (de erdeifenyő nélkül) az Aggteleki karszt platóin, némiképp másodlagos termőhelyen, bár itt a gyertyános - kocsányos tölgyes kevésbé valószínű.
Egyéb aktuális vegetáció a termőhelyén:
· lucosok, egyéb fenyvesek,
· kiszáradó láprétek, mezofil kaszálók,
· gyertyános, hársas konszociációk,
· kevert, kemény- és lágylombos pionír állományok.
Igen savanyú mállástermékű alapkőzeten és/vagy sekély talajú meredek lejtőkön, csapadékos klímában (elsősorban a bükkös klímarégióban) alakulnak ki. Meszes alapkőzeten nem (ill. csak egész kivételesen) jöhetnek létre. Gyenge termőhelyen (meredek lejtő, sekély talaj) a fák is gyengébben nőnek, de ez nem szükséges és nem elégséges kritérium. A bükk a koronaszintben és az acidofrekvens fajok dominanciája a gyepszintben mindig jól jelzi e kategória termőhelyét. Előfordulhatnak nudum-szubnudum típusai is, ilyenkor a termőhely és a gyér aljnövényzet orientálhat. Fontos: acidofrekvens fajok a mesterséges fenyvesítés nyomán is (fenyővel elegyes lomberdőkben is) elterjedhettek, ez nem feltétlenül jelzi a mészkerülő bükkös termőhelyét! A termőhely ilyen esetekben is jól tájékoz, valamint vegyük figyelembe a teljes fajkészletet!
Átmenetek, vitás esetek:
· üde bükkösök kis kisavanyodó foltjai még nem tartoznak ide (ld. bükkösök is).
· elsősorban a Nyugat-Dunántúlon a bükkösök és gyertyános – tölgyesek erősen keverednek, és az acidofrekvens aljnövényzet ezen erdőkben gyakori. Ehelyütt (különösen a mészkerülő jelleg megítéléséhez) a szukcesszionális változásokat erősen figyelembe kell venni. Ha a gyertyán és az üde lomberdei fajok gyakoriak, inkább a bükkösök és/vagy gyertyános-tölgyesek felé mutat a változás, így azokat érdemes szerepeltetni a potenciális vegetációban.
· az előzőhöz hasonló helyeken, de gyertyán és üde lomberdei fajok nélkül a mészkerülő aljnövényzet mellett bükkös és tölgyes faállomány keveredik. Itt e két kategóriát (mészk. bükkös és tölgyes) együtt is meg lehet adni.
· a mészkerülő bükkösök és a mészkerülő lombelegyes fenyvesek problémáját ld. alább.
Egyéb aktuális vegetáció a termőhelyén:
· erdeifenyvesek, lucosok, esetleg egyéb fenyvesek,
· csarabosok, nyíres, rezgőnyáras állományok, másodlagos (de természetszerű) erdeifenyvesek.
Elsősorban gyertyános – tölgyes klímarégióban lehet vele számolni, meredek lejtőn, nagy kisugárzási szögű, konvex lejtőformán, erősen savanyú mállásterméket szolgáltató alapkőzeten, sekély talajon. Hasonló körülmények között másodlagos talajdegradáció, erózió is segítheti kialakulását. Termőhelyei elég jellegzetesek, állományai gyakran véderdők (főleg a gyenge növekedésűek, nyíltak). A gyertyán és az üde lomberdei fajok hiánya (ill. gyér, gyenge megjelenése), valamint az acidofrekvens fajok túlsúlya elég egyértelműen felismerhetővé teszi. Az aktuális növényzetben fenyves, ill. fenyővel elegyes állományok esetén a mészkerülő bükkösnél leírtak alkalmazandók.
Átmenetek, vitás esetek:
· savanyú alapkőzeten a cseres-tölgyesekben is domináns lesz a kocsánytalan tölgy, de az aljnövényzetben az általános lomberdei fajok uralkodnak, az acidofrekvensek legfeljebb szálanként jelennek meg. Ilyen esetben cseres-tölgyes a potenciális. Gyakori az az eset (pl. Bükk, agyagpalán, Kőszegi.hg., valamilyan kristályos palán), hogy sok az acidofrekvenc faj is és az általános erdei faj is, ilyenkor mindkettő együtt megadható.
Egyéb aktuális vegetáció a termőhelyén:
· erdeifenyvesek, esetleg egyéb fenyvesek,
· csarabosok, nyíres, rezgőnyáras állományok.
A lombelegyes erdeifenyves a Délnyugat-Dunántúl, elsősorban az Őrség és a Vendvidék potenciális vegetációs formája, máshol (Göcsej, Hetés, Vasi-dombvidék) csak kivételesen jelenhet meg. Erősen kavicsos, jelentősen erodált, kisavanyodott, gyenge „másodlagos” talajokon lehet feltételezni fennmaradását. Korábbi és jelenlegi állományainak nagy része a szekunder szukcesszió közbenső lépcsőjét jelenti, átalakulóban van, így potenciálisként az adott helyen nem fogadható el. Kizárható a potenciális vegetációból, ahol: -sok a gyertyán (akár csak az újulatban is); -jelentős az üde lomberdei fajok borítása; -zárt alsó koronaszint alakulhatott ki lombos fákból (még ha ültették is); -acidofil termőhelyen: jelentős (40%-ot meghaladó) a bükk (vagy egyéb klimax jellegű lombos fafaj) aránya, és a gyepszintben acidofrekvens lomberdei fajok jellemzőek, a fenyvesekre jellemző fajok hiányoznak (vagy alig vannak); -láposodó termőhelyen: a talaj nem nyilvánvalóan erősen degradált, a lombos fák jól újulnak, a koronaszint csak az erdőgazdálkodás hatására nyílt; -üde és kiszáradó láprétek, mezofil kaszálók helyén. Feltételezhető a pot.veg.-ban, ahol: -jelenleg is erdeifenyves található, és a kavics a felszínen van, a talaj igen sekély; -az aktuális vegetáció csarabos, hegyi szárazrét.
Átmenetek, vitás esetek:
· a mészkerülő bükkösök és a mészkerülő lombelegyes erdeifenyvesek folyamatos átmenet alkotnak, a potenciális vegetációban elválasztásuk elég nehéz. Kérdéses esetben mindkettőt együtt is be lehet írni.
A lombelegyes lucosok a Vendvidék különlegességei, egészen sajátos termőhelyi viszonyok között és fajösszetételt mutatva. Az országban máshol nem jelenhet meg!
Egyéb aktuális vegetáció a termőhelyén:
· mesterséges erdeifenyves, esetleg lucos, egyéb fenyves,
· pionír erdeifenyves, esetleg nyíres, rezgő nyáras,
· csarabos, hegyvidéki sovány gyep, szőrfűgyep.
Cseres - kocsányos tölgyesek
Erősen kavicsos, sekély, általában degradált talajú, változó vízgazdálkodású platók, enyhe lejtők potenciális vegetációja a cseres-tölgyes és a gyertyános-tölgyes klímarégió határán. Kialakulásában meghatározóak a kedvezőtlen talajviszonyok. Ahol az aktuális vegetációt alkotja, ott rendszerint a pot.veg.-ban is feltételezhető. Hasonló termőhelyen és földrajzi környezetben kiszáradó láprétek, mezofil kaszálók helyén is kialakulhat. Ahol a felszíni vizek összegyűlnek és az év nagy részében telítik vagy borítják is a talajt, ott kisebb-nagyobb foltokon sokféle lápi növényzet képezheti a pot.veg.-t (láprétektől magassásosokon át fűzlápig). Csak az ország egyes tájain (elsősorban a Nyugat- és Déldunántúlon) valószínű az előfordulása.
Átmenetek, vitás esetek:
· a gyertyános – tölgyesek felé képezhet átmenetet, melyet a gyertyán és üde lomberdei lágyszárúak jelenléte, és a változó vízgazdálkodást és/vagy fénytöbbletet jelző fajok megritkulása jelez.
Egyéb aktuális vegetáció a termőhelyén:
· erdeifenyves, esetleg egyéb fenyves,
· akácos,
· előbbiekkel erősen elegyes származékerdők,
· láprétek, magassásosok, kaszálók,
· igen gyakran van a helyén szántó vagy valamilyen nem túl jó gyep (egykori legelő).
Meleg, legalább időszakosan száraz területek többnyire sekély és / vagy köves talajának erdei. Legtöbbször – de nem kizárólag – meszes alapkőzeten várható. Általában délies kitettségben vagy alacsony tengerszint feletti magasságban jelenik meg (de utóbbi esetben bármilyen kitettségben lehet). Gyakran fordul elő hegyorrokon, kisebb lokális kiemelkedéseken. Az erdő idős korban is alacsony vagy közepes növekedésű (kb. 15, ritkán 18-20 m-ig), még képes záródni, de tisztásokat, ligetesebb foltokat gyakran tartalmazhat. A tájban, de leggyakrabban az adott területen is megtalálható a molyhos tölgy. Ahol nincs erre a fafajra utaló nyom, ott nem valószínű az élőhely potenciális előfordulása sem. Emellett a valószínűsítésében a termőhely segít a legtöbbet.
Átmenetek, vitás esetek:
· Érintkezhet üde erdőkkel (gyertyános tölgyesekkel, törmeléklejtő-erdőkkel, tetőerdőkkel), ezekkel elég változatos és olykor széles átmeneti zónát képezhet. Ekkor célszerű mindkét élőhelyet beírni, mint pot.veg.
· Hasonló a helyzet a fényben gazdag tölgyesek, elsősorban a cseres kocsánytalan tölgyesek vonatkozásában – ezekkel igen gyakran érintkezik ill. átmeneteket képez, tulajdonképpen nem is fordul elő e nélkül.
· Szélsőségesen sekély, köves talajon a bokorerdők felé képez átmenetet. Erre utal a száraz gyepek egyre nagyobb kiterjedésben való megjelenése.
Egyéb aktuális vegetáció a termőhelyén:
· Termőhelyén jelenleg is többnyire erdő van.
· Fekete-, ritkábban erdeifenyvesek, akácosok ill. ezekkel a fafajokkal elegyes „erdő” is lehet egykori helyén.
· Száraz gyepek, cserjések is lehetnek.
Meleg, legalább időszakosan száraz területek sekély és köves, sziklás talaján kialakuló erdő-gyep mozaikok. Meredek, sziklás, sziklapados vagy kőtörmelékes hegyoldalak élőhelytípusa, ahol zárt erdő már nem tud kialakulni. Legtöbbször – de nem kizárólag – meszes alapkőzeten várható. Általában délies kitettségben vagy alacsony tengerszint feletti magasságban jelenik meg. Mindig sziklás talajú gyepekkel együtt, azokkal mozaikosan fordul elő. Az erdős rész alacsony, letörpülő fák jellemzik. Molyhos tölgy nélkül az élőhely nem fordulhat elő. Termőhelyéről jól felismerhető élőhely, aktuális és potenciális előfordulása igen gyakran esik egybe.
Átmenetek, vitás esetek:
· Gyakran érintkezik mész- és melegkedvelő tölgyesekkel. Ezt a talaj mélyülése, az erdő záródása jelzi. E nélkül az élőhely nélkül csak ritkán fordul elő.
· Mindig kell érintkezzen gyepekkel, ezek nélkül nem fordulhat elő.
· Igen ritkán megjelenhet északias kitettségű hegyoldalak felső részén, sziklakibúvásokon, ekkor sziklaerdőkkel, sziklagyepekkel képezhet átmenetet.
Egyéb aktuális vegetáció a termőhelyén:
· Termőhelyén jelenleg is többnyire erdő-gyep, mozaik van. A tölgyeket azonban helyettesítheti a feketefenyő is.
· Ahol az egykori erdőt kiirtották, ott ma gyepek találhatók a helyén. Az ilyen helyeken azonban szinte mindig megfigyelhető valamelyes, de gyakran erőteljes cserjésedés.
Meredek, jellemzően északias lejtőkön, ill. szurdokokban, hűvös-párás mikroklimatikus körülmények között kialakuló növényzet. Rendszerint bükkös, ritkábban gyertyános – tölgyes klímaövben találhatók meg termőhelyeik. Talajuk gyakran (a szurdokerdőknek mindig) szivárgó vizű, további jellemzője a könnyen felvehető tápanyagok feldúsulása. Az ezeket jelző fajok (a fenti felszínformák mellett) jól jelzik a termőhelyeiket. A szurdokerdők mély völgyek (de nem szűk vízmosások) alsó részén, inkább északias kitettségben, ritkábban északias lejtők magasabb részein, kisebb rétegforrások mentén alakulhatnak ki. Mint az ÉIÚ-ban, a szurdokerdőket itt sem cönológiai értelemben vesszük, a ritka, specialista fajok jelenléte nem feltétel! A törmeléklejtő erdők általában konkáv felszínen, sziklás, kőgörgeteges, sekély talajon, de enyhébb lejtőkön is kialakulhatnak, gyakran másodlagosan (erózió nyomán) is. Termőhelyeik többségén az aktuális vegetációt is ezek alkotják.
Átmenetek, vitás esetek:
· bükkösök felé gyakoriak az átmenetek, az elválasztás nehéz lehet (mindkettőt be lehet írni, de a bükkösbe ágyazódó kisebb törmelékes foltokat nem érdemes elkülöníteni),
· völgyek alján, patakok mentén a szurdokerdő beleérhet az égerligetbe. Ha ez utóbbi keskeny, nem kell elkülöníteni.,
· hegyoldalakon főleg a törmeléklejtő erdő átmehet (bükkös, esetleg tölgyes) sziklaerdőkbe,
· a törmeléklejtő-erdők gyakran tölgyesekkel érintkeznek ill. átmeneteket képeznek ezekkel.
Egyéb aktuális vegetáció a termőhelyén:
· lucos, egyéb fenyves,
· juharos, kőrises, hársas konszociációk,
· akácelegyes törmelékes erdő.
A bükkös klímarégióban, de valamivel szárazabb mikroklimatikus körülmények között, vagy hasonló mezoklímában extrazonális helyzetben alakulnak ki. Jellemző körülmények: mészkő vagy dolomit alapkőzet, meredek lejtő, sziklakibúvások (akár nagyobbak is, sziklai vegetációval) mente, sekély talaj, kőzettörmelék a felszínen is. A fák rendszerint gyengébb növekedésűek, a koronaszint kissé fellazulhat, jellemző a sok elegyfa. Rendszerint az aktuális vegetációt is ezek alkotják.
Átmenetek, vitás esetek:
· az üde bükkösök felé lehetnek az átmenetek, de az elválasztás általában nem nehéz (a bükkösbe ágyazódó kisebb sziklás foltokat itt sem érdemes elkülöníteni),
· törmeléklejtő erdőkkel összetéveszthető, ill. átmenet is lehet, de a fajkészlet elég jól orientál,
· tölgyes sziklaerdőkkel összeérhetnek, de a fajkészlet alapján itt is elég egyértelmű az elválás.
Egyéb aktuális vegetáció a termőhelyén:
· lucos, egyéb fenyves (ritka),
· juharos, kőrises, hársas konszociációk (ritka).
Bükkös és gyertyános – tölgyes klímarégióban lehet vele számolni, meredek lejtőn, nagy kisugárzási szögű, konvex lejtőformán, bázikus alapkőzeten, sekély talajon. Hasonló körülmények között másodlagos talajdegradáció, erózió is segítheti kialakulását. Termőhelyei elég jellegzetesek, állományai gyakran véderdők (főleg a gyenge növekedésűek, nyíltak). A gyertyán és a bükk, valamint az üde lomberdei fajok gyér, gyenge megjelenése, továbbá a tölgyes jellegű és/vagy fényt kedvelő fajok és néhány ide jellemző faj megjelenése elég egyértelműen felismerhetővé teszi.
Átmenetek, vitás esetek:
· kisebb sziklakibúvásokon fragmentális állományokat alkot, ezeket nem kell elkülöníteni,
· mozaikokat képezhet törmeléklejtő erdőkkel, bükkös sziklaerdőkkel, bükkösökkel (az aktuális vegetációban is), itt együtt lehet szerepeltetni őket,
· bizonyos területeken (elsősorban a Dunántúli-khg.-ben) gyakori lehet az olyan szituáció, amikor a pot.veg.-t valószínűleg üde erdők, tölgyesek és valamilyen sziklás erdő hibridje alkotja (kb. valami hasonlót hívunk tetőerdőknek), de jelen ismereteink hiányosak.
Egyéb aktuális vegetáció a termőhelyén:
· juharos, kőrises, hársas konszociációk.
Nyírlápok: aktuális és potenciális előfordulásuk gyakorlatilag egybeesik (Kelemér, Sirok).
Fűz-nyár ártéri erdők: nagy, állandó és bővízű patakok, domb- vagy hegyvidéken áthaladó / azokat érintő folyók mentén alakulhatnak ki (pl. Dunakanyar, Rába felső folyása) friss öntéstalajon, mély-középmély fekvésben, áradáskor rendszeresen elöntve.
Keményfás ártéri erdők: mint előbb, de középmély-magas fekvésben, ritkán elöntött termőhelyen, de a talajvíztükrön keresztül a folyóvízzel közvetett kapcsolatban. A puhafás ligeterdőnél is ritkább.
Nyílt, gyepekkel mozaikos lösztölgyesek: jórészt csak rekonstruált, aktuálisan csak ritkán, ill. fragmentumokban előforduló erdő. Aktuális előfordulása esetén mindig potenciális is, de egyéb helyeken nehezen meghatározható.
Láprétek: a potenciális vegetációban kétséges kategória. Csak olyan helyeken feltételezhető, ahol a talajban megfelelő és állandó a vízellátás, valamint nem tapasztalható a fák (főleg az éger) és cserjék térnyerése.
Ártéri és mocsári magaskórósok: potenciálisan főleg erdők szegélyén, vizenyős helyeken tételezhető fel előfordulása.
Mészkedvelő nyílt sziklagyepek: aktuális előfordulása nagy valószínűséggel fedi potenciális helyeit. Ezen felül főleg taposott degradátumainak helyén lehet feltételezni.
Nyílt szilikát sziklagyepek: mint előbb.
Lejtőgyepek dolomiton: mint a nyílt sziklagyepek, termőhelye nemritkán másodlagos, gyakran mozaikol bokorerdőkkel.
Lejtőgyepek egyéb kemény alapkőzeten: mint előbb.
Kötött talajú sztyeprétek: mint előbb, de csak a megfelelően gyenge termőhelyen, egyébként gyakran alakulna át valamilyen erdővé.
Fűzlápok, lápcserjések: aktuális előfordulása nagy valószínűséggel fedi potenciális helyeit. Éger, fatermetű füzek spontán terjedése más pot.veg.-ra utal!
Sztyepcserjések: domb- és hegyvidéken elhanyagolhatóan kis kiterjedésű, az aktuális helyén feltételezhető.
Sziklai cserjések: mint előbb, igen jellemző a termőhelye.
Galagonyás-kökényes-borókás cserjések: főleg leromlott talajú legelőkön, felhagyott kertekben lehet vele számolni. Az aktuális előfordulása csak akkor fogadható el potenciálisnak, ha a fák felújulása / megjelenése termőhelyi okok miatt lehetetlen (és nem pl. a zárt cserjés maga akadályozza azt).
AMIKOR CSAK LEHET, FÁS VEGETÁCIÓT KELL MEGADNI!
· igen sok esetben a mai növényzet a potenciális, azaz a termőhely és a vegetáció egyensúlyban és az elérhető klimax állapotában van. Ilyenek az ősi szikes puszták, a vízbő szikes tavak és lápok, a hullámtér egyes részei, a fátlan tavi zonációk egy része stb.
· egyes esetekben nehezen dönthető el, hogy erdő-e vagy gyep-e a potenciális növényzet; ilyenkor az erdőt adjuk meg (a potenciálisan meglévő tisztások feltételezhető kiterjedését tájléptékű termőhelyvizsgálatokkal lehet pontosítani - ezt egy szakértő csapat fogja csinálni)
· szántók esetében is meg KELL adni a potenciális vegetációt; ezt leginkább a műholdfelvétel és a szomszédos táj növényzete alapján tudjuk megtenni; további adat lehet még az alapkőzet, a domborzat, a mezsgyék flórája, a kultúrnövény fajtája és annak vitalitása
· lecsapolt (mentett) ártér helyén
· szárazodás és szikesedés esetén a sziki tölgyes (tisztásaként a cickórós puszta) a potenciális növényzet (pl. a Tisza-völgyben)
· ha nincs szikesedés, akkor a keményfás ligeterdő (J6) vagy gyakrabban (ha nincs időszakos vízborítás sem) a zárt alföldi tölgyes (L5) a potenciális
· mentett ártéren lévű nyáras és füzes foltok termőhelyének potenciális vegetációja általában J6 vagy L5, csak ritkán J4 (mert ehhez rendszeres és tartamos elárasztás kell)
· ha láposodásnak indult a mentett ártér (ez igen gyakori, de olykor nehezen észrevehető jelenség), akkor ezt figyelembe kell venni, azaz valamilyen lápi vegetáció a potenciális (figyeljünk pl. a zsombékokra, a lápi fajok felszapotodására)
· a lecsapolt keményfaliget helyén a Tisza-ártéren a sziki tölgyes (olykor a zárt alföldi tölgyes), a Duna árterén talán a gyertyános - kocsányos tölgyes (vagy a zárt alföldi tölgyes), a homoki lápvidékeken a gyöngyvirágos-tölgyes lehet a potenciális
· a hullámtéren a megnövekedett árvízszint miatt az egykori, sőt, a mai keményfaligetek többsége helyén is a puhafaliget a potenciális
· a hullámtéri holtágakban hínár és mocsárnövényzetet adjunk meg potenciálisnak (ne a feltöltődés végállapotát)
· a lecsapolt szikes tó helyén szikes mocsár, szikfok, szikes rét, sőt, olykor már egy száraz, sztyeppszerű gyep (olykor már tkp. valamilyen erdőssztyepperdő) a potenciális
· lecsapolt ősi szikes puszta zonációja - a sók 10-20 cm-es kilúgzódása miatt - általában egy lépcsővel lejjebb lépett, így az ürmöspuszta helyén önmaga, illetve a cickórós puszta, a vakszik és a szikfok helyén önmaga vagy az ürmöspuszta, a szikes rét helyén önmaga vagy pedig az ürmöspuszta, a szikes mocsár helyén önmaga vagy a szikes rét a potenciális - fás vegetáció itt nem potenciális
· kiszáradó láp helyén (ha nem szárad ki teljesen és ha nem szikesedik el) a lápi zonáció későbbi tagjai a potenciálisak (a legfelső zónákban természetesen a keményfaliget és a zárt homoki tölgyes)
· kiszárított, sztyeppesedett, esetleg szikesedő láp és láprét helyén a zárt alföldi tölgyes (L5), időnkénti vízborítás esetén még a keményfás ligeterdő (J6), esetleg a sziki tölgyes (M3) a potenciális
· a felszántott, azaz teljesen kiszárított láp helyén leggyakrabban az L5 a potenciális
· a tőzegtelenített zsombékosok helyén általában a liget- és láperdő a potenciális (J6, J2) - a víztől és a láposság fokától függően
· az erodált humuszú homoki sztyepprét és homoki tölgyes helyén a borókás-nyáras (M5) a potenciális
· a nyílt homoki gyepek területén szintén a borókás-nyáras (M5), de tisztásként beírható a nyílt homoki gyep is
· a borókás-nyáras helyén önmaga vagy pedig a nyílt homoki tölgyes (M4) a potenciális
· a kiszárított zárt homoki tölgyes helyén a nyílt homoki tölgyes (M4) vagy szárazabb esetben a borókás-nyáras (M5) a potenciális
· löszgyepek helyén a nyílt lombkoronaszintű lösztölgyes a potenciális (M2), de tisztásként beírható a löszgyep is