ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

Kézirat, Vácrátót 2003

A4 – Békaliliomos és más lápi hínár (hiányos)

Írta: Borhidi Attila (1997) és Szalma Elelemér (2003)

Kiegészítette: Molnár Zsolt, Máté András

Definíció: Disztróf és oligotróf vizek, főleg láptavak termofil, lebegő vagy sekélyen gyökerező hínártársulásai, főleg Hottonia-val és Aldrovanda-val.

Termőhely: Disztróf humuszban gazdag, általában tőzegesedett, átlátszó „barna és fekete” láptavakban, lápvizeket levezető csatornákban, előrehaladt lápi stádiumú holtmedrekben, láperdőkben, ingólápokon kialakuló hínártársulások. Állományai / társulásai természetes vízállapotokat jeleznek. (Vízrendezés vagy szabályozás, azaz lecsapolás, vízvisszatartás, duzzasztás, vagy mesterségesen felszíni vízből történő vízutánpótlás az állományokat kipusztítja).

Állománykép: Tavasszal, a víz színe fölött nagy, osztott, csillag alakú levelekkel, kiemelkedő sokvirágú halvány rózsaszínű nagy virágzatokkal, összefüggő virágszőnyeget alkot, ősszel, a forma terrestris gyepet képez. Szubmerz alegységhez tartozó típusok, többnyire egyszintű, sűrű bevonatot alkotnak. Az állományok fluktuációja jelentős lehet.

Jellemző fajok: Hottonia palustris, Aldrovanda vesiculosa, Utricularia minor, Utricularia bremii, Riccia fluitans, Ricciocarpus natans.

Vegetáció és táji környezet: Tipikusan vizes élőhelyekre, ezen belül lápok, és /vagy lápok környékén jellemző zsombékos környezet.

Alegységek, ide tartozó típusok:

1. Hottonietum palustris: Békaliliom-hínár, disztróf és mezotróf jellegű lápvizekben, többnyire 0,5- 1,5 m mély vízben, a nyár végére szárazra kerülve amfibikus növényként alkot gyepet a nedves (általában tőzeges) iszapban.

2. Spirodelo-Aldrovandetum: Aldrovandás, Magyarország egyik legritkább társulása, meleg, szerves humuszanyagokban gazdag disztróf lápvizekben, láposodott vizű tavakban, különösen árnyékolt, csendes vizű tisztásokon, lápokról lefolyó csatornákban fordul elő (pl. Baláta-tó).

3. Aldrovando-Utricularietosum minoris: Tőzegmohás rence- hínár, tápanyagban igen szegény, oligotróf mikrotermőhely ingólápszigetek tőzegpárnáinak mélyedéseiben kialakuló, általában savanyú vizekben. A társulás pionír jellegű.

Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):

1. Spirodela dominanciájú lebegőhínár [A1].

Felismerhetőség: Műholdfelvételeken a termőhelyek jól látszanak, ellenben az ide tartozó alegységeket csak terepi bejárás során lehet elkülöníteni, azonosítani, ezért a terepi azonosítás feltétlenül szükséges.

Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség:

5-ös: „Nagyon eredeti, természetes vízállapotokat jelez”, a víz kémiai és fizikai viszonyainak megváltozására érzékenyen reagál, bolygatatlan lápi környezetet igényel. A mesterséges visszaduzzasztást, elárasztást vagy lecsapolást nem tűri.

4-es: nem ismert

3-as: nem ismert

2-es: nem ismert

Regenerációs potenciál helyben:

Jó: Minden legalább 5-ös természetességű állománya, ha az élőhelyi feltételek biztosítottak. Alpáron ha a Tisza elárasztja az égerlápot, a Hottonia állományok eltűnnek a lápot szegélyező tavacskákból. A növény számára kedvező állapotok visszaállásával, [ami azt jelenti, hogy kora tavasszal tápanyagszegény felszín alatti víz árasztja el az élőhelyeket, amelyek őszre (újra) kiszáradhatnak] újra megjelenik. A szubmerz fajok esetében is megfigyelhető ez a fluktuáció.

Közepes: Ha mesterséges beavatkozással szabályozzák az élőhely vízforgalmát, [nem ismerek ilyet, ahol szabályozták (pl. Ipoly) eltűnt az állomány].

Kicsi: ua.

BA [SzE] [+MZs, MA]