ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

Kézirat, Vácrátót 2003

A5 – Szikes, víziboglárkás, tófonalas vagy csillárkamoszatos hínár

Írta: Borhidi Attila (1997) és Szalma Elemér (2003)

Kiegészítette: Molnár Zsolt, Bagi István

Definíció: Kis termetű gyökerező hínárnövények sekély, szikes tavakban vagy tócsákban élő úszó (Ranunculus) vagy alámerült (Zannichelia, Potamogeton, Chara) fajszegény hínárvegetációja.

Termőhely: Ritkán eu-, inkább, szemi- vagy asztatikus vízforgalmú, felmelegedő vizű, szikes, vagy/inkább (enyhén szikes) szikesedő állóvizű tavak, pocsolyák. Az élőhely vízutánpótlásában szerepet játszanak a felszíni (pl. csapadék) és a feláramló, mezo- vagy oligotróf felszín alatti vizek.

Állománykép: Vegetációját kizárólag halofilikus növényfajok alkotják. Jellemző hínárnövényzetét egyéves, hydro-therophyta ¹ (HyTh) és évelő hydro-hemikryptophyta ² (HyH) fajok alkotják. Fajaik a halobitás fok mértékétől függően jelennek meg az egyes élőhelyeken. Sok az alfaj. Vizsgálata tavasszal – (esetleg) nyár elején lehetséges/szükséges, többnyire kis termetű, laza szerkezetű, vékony szálas levelű hínárnövényekből álló alámerült gyökerező, egy esetleg kétszintű hínár. Nyár közepére a sekély vizű élőhelyek kiszáradhatnak.

Jellemző fajok: Különböző élőhelyeket jelző fajok: Zanichellia palustris subsp. pedicellata ¹ , Ranunculus peltatus subsp. baudotii ¹, Ranunculus petiveri (syn.: R. tripartitus) ¹, Ranunculus polyphyllus ¹, Najas marina ¹, Najas minor ¹, Ceratophyllum submersum, Chara spp.¹, Potamogeton pectinatus ², Myriophyllum spicatum ².

Vegetáció és táji környezet: Tipikusan vizes élőhelyekre jellemző környezet, zonálisan legtöbbször szikes mocsári vegetációval (Bolboschoenus maritimus, Phragmites australis, Schoenoplectus tabernaemontani).

Alegységek, ide tartozó típusok:

1. Parvopotameto-Zannichellietum pedicellatae: Sziki tófonal-hínár, szikes tavak alámerült hínártársulása. Többszintű társulás is lehet, amelynek felső szintjét a gyökerező, alámerült és csak a virágzataival kiemelkedő parvopotamoid (Potamogeton pectinatus) és myriophillid (Myriophyllum spicatum) elemek alkotják, az alsó, teljesen alámerült szintben a tófonal (Zannichellia palustris subsp. pedicellata) lép fel tömegesen, illetve najadoid növekedési- formájú fajok (is) uralkodhatnak.

2. Ranunculetum aquatilis-polyphylli: Szikes boglárkahínár, szikes tavak sekély szegélyében, esetenként a szikes pocsolyák teljes felszínén, – főleg szolonyec talajokon – tavaszi-nyáreleji, efemer úszó, laza szerkezetű, egyszintű hínárnövényzete. Valódi sótűrő víziboglárka fajok: Ranunculus baudotii, R. petiveri és a R. polyphyllus.

3. Najadetum minoris: Fenéklakó tüskéshínár, sekély szikes vizek iszapos fenekén vagy rizsvetések kazettáiban és árkaiban.

4. Charetum ceratophyllae: Meleg vizű, gyengén szikes vizű tavakban (pl. Velencei-tó) nagy kiterjedésű alámerült hínármezőket alkot, a sekély, mélyen iszapos partszakaszokon.

5. Najadetum marini: Tüskéshínáros, Szikesedő nagy tavaink sekély, mélyen iszapos vagy homokos parti zónáiban, vagy a folyók kiöntéseiben és holtmedreiben, különösen a tápanyagban gazdag, sekély, gyakran nádassal árnyékolt, nem túl gyorsan átmelegedő, nitrát- és foszfátterhelést jól tűrő társulás, amelyhez gyepszinten csillárka fajok (Chara gracilis, C. coronata, C. ceratophylla) társulhatnak.

Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az [A5] és [A23] termőhelyeinek kialakulása között bizonyos mértékű hasonlóság van, ezért nem ritka az Alföldön, hogy a lápi sorozatba tartozó élőhelyek közvetlen környezetében valamilyen szikes élőhely található.

1. Zannichellia palustris faj nem szikes élőhelyet jelez, csak az alfaja.

2. Ha állományai a termőhelyen, más nem ebbe a kategóriába tartozó fajokkal együtt csak szálanként találhatók.

Felismerhetőség: Csak terepen ismerhető fel, a műholdfotók sem megbízhatóak, mivel időszakos vizek esetében elképzelhető, hogy a fotó készítésének idejére az élőhely már kiszáradt.

Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Nagyon ritka és keveset tanulmányozott. Természetesség megítélésében a sziki fajok (alfajok) megléte egyeduralma és fajszáma a fontos. A degradálódás okai: mesterséges kiédesülés (talajvíz vagy felszíni vízutánpótlással), víz tápanyagterhelése (kommunális vagy állattartó telepek szennyvizének bevezetése, halgazdaságokban haltakarmányozás).  Állományai jól tűrik a nagy vízszintingadozást, az élőhelyek gyakran nyár közepére kiszárad. Fajszegény, túlnyomóan egy esetleg kettő vagy többszintű állományok. Különösen az egyéves fajok dinamikájukról nagyon keveset tudunk. Horizontális mintázat, foltosság természetességének megítélésében valószínűleg nem játszik szerepet. Kora tavasszal az élőhely vize tiszta és átlátszó – még akkor is ha huminsavaktól sötétbarna. Táji környezete: szikes élőhelyeken, de kiásott víztározó gödrökben, csatornákban is előfordul.

5-ös: Ritka karakter és kísérőfajokban gazdag, vagy a halobitás méretékétől függő fajszerkezetű állományok, antropogén terheléstől és / vagy mesterséges vízutánpótlástól bizonyíthatóan mentes élőhely.

5-ös: Karakter fajokban gazdag, minimális antropogén terhelésű, mesterséges vízutánpótlás mentes élőhely.

5-es Karakter és kísérőfajok kisebb állományokat alkotnak.

4-es: Antropogén terhelésű, mesterséges vízutánpótlástól kiédesült élőhely, de még vannak állomány töredékek, a fajok kisebb foltokban.

3-as: Antropogén terhelésű, mesterséges vízutánpótlástól kiédesült élőhely, nincs állománytöredék, [A1] fajok is megjelenhetnek.

3-as: Bizonyíthatóan tápanyaggal túlterhelt vizekben, 1-2 faj csak szálanként.

2-es. Nincs ilyen.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Az évelő fajok általában könnyen regenerálódnak. Egyéves fajok regenerációjáról nagyon keveset tudunk. Ritkább fajok megújulási képessége nem ismert. Az állományok belső dinamikájáról, a mintázat és a fiziognómia regenerációban betöltött szerepéről semmit sem tudunk. Az üledék (talaj)magbankról nincsenek adataink. Hínáraratást csak az évelő fajok viselik el.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:

Jó: Mivel dinamikája kevésbé vagy egyáltalán nem ismert, valószínűsíthető, hogy 5-ös, esetleg 4-es természetességű élőhelyek.

Közepes (lassú nem teljes): Degradált állományok esetén.

Kicsi: Ilyen szerintem nincs.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:

Jó: Nádasba behúzódhat, ennek víz felöli szélén.

Közepes (lassú nem teljes): Nádasban, ennek árnyékolása következtében.

Kicsi: Hasonló az előzőhöz, csak a nádas lett sűrűbb .

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos élőhelyen

Jó: Ha a víz- és só dinamikája megfelelő.

Közepes (lassú nem teljes): Ha nem elég szikes vagy túlságosan kiédesült.

Kicsi: Nincs ilyen.

BA [SzE] [+MZs, BI]