ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
B1a – Nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások
Írta: Borhidi Attila (1997) és Somodi
Imelda (2003)
Kiegészítette: Botta-Dukát Zoltán,
Bölöni János, Lájer Konrád, Molnár Zsolt
Definíció: Vizek, vízpartok magas, legyökerezett, tőzeget nem képező, sűrű lágyszárú növényzete a Phragmites australis, a Typha latifolia és a T. angustifolia fajok valamelyikének vagy keverékének dominanciájával. A természetesebb állományok termőhelyét a vegetációs időszak legalább egy részében víz önti el. Rögzítendő minimális kiterjedésük néhány tíz négyzetméter. Az idegenhonos fajok maximális borítási aránya 50%. Fontos: a legtöbb nádasban van valamekkora tőzegképződés, ennek mértéke és a kísérőfajok a meghatározók.
Termőhely: A folyók, lassú folyású patakok hullámterének, tavak, holtágak parti zónájának, mocsaraknak trofitástól független, gyakran mésztartalmú, néha gyengén sós vagy alkalikus édesvizekkel öntözött, illetve átitatott talajú termőhelyei. Az ilyen állományokban a víz nem pang, a terület nem láposodik, ezért a víz nem fekete, hanem szürke vagy zöld. A növények állandóan vízben állnak, vagy a vegetációs időszak legalább egy részében termőhelyüket víz önti el.
Állománykép: Magas (akár
2-3 méteres), általában vízben álló, jórészt elég homogén növényzeti foltok.
Viszonylag fajszegény, az erős konkurencia által befolyásolt állományokat
alkotnak, amelyekben jellemző a sarjtelep-képződés. A nádasok,
gyékényesek egyaránt lehetnek embermagasságúak vagy még magasabbak (2-
Jellemző fajok: Az uralkodó fajok a Phragmites australis, a Typha latifolia, T. angustifolia és a Schoenoplectus lacustris. Az alsóbb szint(ek) fajai: Calystegia sepium, Carex acutiformis, C. riparia, Galium palustre, Lycopus europaeus, Lythrum salicaria, Mentha aquatica, Oenanthe aquatica, Rorippa palustris, Solanum dulcamara, Scutellaria galericulata, Sparganium erectum, Stachys palustris, ritkán Equisetum fluviatilis, Ranunculus lingua, egyes alföldi nádasokban Chrysanthemum serotinum (Leucanthemella serotina). Nitrogénbőség és kiszáradás esetén: Urtica dioica, Cirsium arvense, Chrysanthemum vulgare (Tanacetum).
Vegetációs és táji környezet: Vizes élőhelyeken szinte mindenütt közönséges. Partokon, nedves mélyedésekben is általában megtalálható. A nyílt vízfelületek felé tavikákással, gyökerező vagy lebegőhínárossal lehet szomszédos, a part felé puhafaliget, B2, B3 élőhelyei vagy sásrét, mocsárrét követheti. A különféle mélyedések azonban mezőgazdaságilag művelt vagy szárazabb területektől övezve is lehetővé teszik ilyen foltok kialakulását.
Alegységek, ide tartozó típusok:
1. Phragmitetum communis, amennyiben nem képez tőzeget vagy nem úszik.
2. Typhetum angustifoliae, amennyiben nem úszik.
3. Typhetum latifoliae, amennyiben nem képez tőzeget vagy nem úszik.
4. Schoenoplectetum lacustris: A tavi kákás
kifejezetten az álló- vagy lassú, csendes folyású vizekben a nádas belső,
víz felőli szegélyén alkot többnyire keskeny övet. Gyakran kicsiny
vízfelületeken is megjelenik, állományai lazábbak a többi nádasalkotó fajénál.
Helyenként néhány négyzetméteres foltokat alkot. Főként mezotróf vizekben
jellemző. 2-3 m-es vízmélységig is képes behatolni, és a kavicsos,
keményebb aljzat sem jelenti megtelepedésének akadályát. A
vízszintingadozásokat szintén jól tűri. Az egész országban elterjedtek
állományai, melyek olykor 2-
6. Ide sorolandók a csatornákban, több éves belvizes szántón kialakult, gyakorta háborgatott vagy éppen szépen regenerálódó keskeny vagy foltokra szakadozó, gyakran gyomos nádasok, gyékényesek, tavikákások.
8. Azon nádasok, gyékényesek és tavikákások, amelyek szikespuszták mélyedéseiben vannak, de nem elég szikesek ahhoz, hogy B6-ba soroljuk őket (pl. a legtöbb tavikákás ilyen), a zsióka alárendelt vagy hiányzik, a kísérőfajok Phragmitetea-fajok.
9. Felhagyott tőzegbányákban kialakult másodlagos nádasok (ezek alatt gyakran marad tőzeg), ha a fajkészlet nem tartalmaz lápi fajokat (pl. Thelypteris, Carex pseudocyperus).
Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):
1. Nádas úszólápok és tőzeges nádasok [B1b]. Az úszás ellenőrizhető, de a tőzeges nádasok felé a [B1a]-ből folyamatos az átmenet. A [B1b]-nél felsorolt indikátor fajok (Thelypteris palustris, tőzegmohák stb.) és a tőzeg jelenlétekor soroljuk az állományt oda. Általában az igen fajgazdag vagy ritka fajokban gazdag nádasok is inkább lápi jellegűek, ezért szintén a [B1b]-be sorolandók.
2. Cladietum marisci. Jellemzően lápi társulás, ezért ez is [B1b].
3. Bolboschoenetalia csoport tagjai, azaz a szikes nádasok, zsiókások [B6].
4. [B2]-be sorolandó társulások (el kell olvasni a B2-t, B3-at, a megbízható besoroláshoz). A problémásabbak közül néhány: Sparganietum erecti, Glyceretum maximae, Acoretum calami, Rorippo-Oenanthetum.
5. Nem a nád dominálta, de nádat is tartalmazó mocsarak, pl. Equisetetum fluviatilis [B3].
6. Nádasodott láprétek [D1] (a Juncus subnodulosus, Schoenus nigricans, Carex davalliana, Allium suaveolens és még több faj igen sokáig bírja); sásosok [B4, B5], nádasodott fűzlápok [J1a], kiszáradás vagy kaszálás elmaradása után kialakuló nádas-rekettyések rétek helyén [P2a].
8. Azokat a nád uralta élőhelyeket, amelyek nem azonosíthatók egyértelműen nádasként (pl. a termőhely nem jellemző és / vagy a jellemző kísérőfajok hiányoznak), 50%-nál kevesebb adventív faj esetén az [OA]-ba (illetve a megfelelő természetes élőhelyi kategóriába, pl. D2, D34, H5a), 50%-nál több adventív (többnyire inváziós) faj jelenléte esetén nem gyűjtjük.
Felismerhetőség: Terepen leggyakrabban jól felismerhető. [B1b]-vel összetéveszthető. Az elkülönítés lehetőségeit lásd fent (és [B1b]-nél). A más vegetációra (pl. rétre) telepedő nádnál észre kell venni az eredeti élőhelytípust, és oda kell sorolni.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: A nádasok és gyékényesek természetességének megítélésében a fiziognómiai és termőhelyi jellemzők és egyes karakterfajok elsődlegesek, mert ezek az élőhelyek eleve nagyon fajszegények. A relatíve nagyobb fajgazdagság (ha eltekintünk a fajok minőségétől) általában gyomosodás következménye. A legfontosabb fiziognómai jellemző az összefüggő állományszerkezet, amikor a különböző polikormonok érintkeznek. Ilyen értelemben ezeknél az élőhelyeknél inkább a homogén, mint a heterogén horizontális szerkezet tekinthető természetesnek. A termőhelyi jellemzők közül a vízellátottság a legfontosabb, a vízminőség másodlagos, csak szélsőségesen szennyezett vizekben szorulnak vissza. A jó vízellátottság megakadályozza a gyomok betelepülését, és kedvezően hat a polikormonok növekedésére, bár meg kell jegyezni, hogy más vízi társulásokhoz képest a B1a élőhelybe tartozók relatíve kevésbé érzékenyek a vízhiányra. A vízminőség tárgyalásakor ne feledkezzünk meg arról, hogy a szervesanyagban gazdag, savas pH-jú vizekben kialakuló állományok már a B1b-be sorolandók. A (nem tőzeges) nádasoknak és gyékényeseknek kevés a karakterfaja, és ezek nagyon ritkák, éppen ezért nagyon ritka a szentélyjellegű (5-ös természetességű) állomány. Az általános nádas-fajkészlet (vö. jellemző fajok) megléte (és kevésbé a tömegessége) azonban jó bélyeg az alacsonyabb természetességű kategóriák szétválasztásához. Az állomány eredete (amennyiben vizes élőhelyről van szó és nem szántóföldi nádasról) és jó vízellátottság mellett a táji környezet nem befolyásolja az élőhely természetességét. A tájhasználat szempontjából ma már ritka a nádasok marhával történő legeltetése, ami gyakran káros (a nádas szempontjából), ezzel szemben egyre gyakoribb a part kiépítése (kövekkel, betonnal, úttal), ami meggátolja a belső dinamikát a vizes és a terresztris fázis között, ezért rontja a természetességet is.
5-ös: Igen ritka az ilyen, csak ha ritka fajok [pl. Caldesia parnassifolia, Ranunculus lingua, Chrysanthemum serotinum (Leucanthemella serotina)] is előfordulnak az adott nádasban, és a termőhelye is megfelelő, és nem gyomos ("távolról" nem mondható meg!).
5-ös: Nagy kiterjedésű, intakt (a polikormonok elhelyezkedése homogén, a nád vitalitása jó), általános nádasfajokat nagy számban, de kis tömegességben tartalmazó állományok, ha legalább szálanként vagy helyenként előfordulnak benne a fent említett ritka, védett karakterfajok.
4-es: Nem gyomosodó nádasok, amelyekben a nád vitalitása jó, a nádpusztulás (nádpusztítás) jelei nem mutatkoznak.
4-es: Érintetlen gyékényes állományok.
4-es: Nagy kiterjedésű vagy a nádast hosszan kísérő, szalagszerű tavikákások.
3-as: Babásodó nádasok.
3-as: Vízhiányos és / vagy kis kiterjedésű és/vagy ritkás nádasok, gyékényesek és tavikákások. (A kiszáradást a mocsári fajok csökkent vitalitásából, a szárazságigényesebb fajok betelepedéséből becsülhetjük.) (Egy két fentemlített ritka faj gyengélkedő egyede ne növelje a természetességet.)
3-as: Erősen gyomos nádasok: legtöbbször a Calystegia sepium, Urtica dioica, Cirsium arvense, Chrysanthemum vulgare (Tanacetum) szaporodik fel, és alkot áthatolhatatlan szövevényt, ami alatt a nád is gyakran megdől. Tájidegen fajok borítása 30% alatt.
3-as: Másodlagos víztestekben, gödrökben kialakuló nádasok, gyékényesek, ha nem a gyomok dominálnak.
2-es: Inváziós fajok által meghódított (50%-ig), kiszáradt nádasok. Például tömeges fajjá válhat a Solidago gigantea, Echinocystis lobata, Aster spp.
2-es: Hazai gyomok inváziója eredményeképp kialakult, szinte csak a nádat és a gyomfajt tartalmazó nádasok, gyékényesek (degradálódó, regenerálódó, szántón lévő). Ilyen gyom az Eupatorium cannabium és a Calamagrostis epigeios. (OA-nak is tekinthetjük, a döntés önkényes, nem szabályozható.)
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Akár szuboptimális vízellátottság mellett is nagyon jól regenerálódnak. Mivel a nagytermetű vízi évelők a víz és a part határvonalát tudják kolonizálni (itt csíráznak), ezért a regenerációt legjobban a part kiépítése gátolja. Ez még a meglévő állományok belső dinamikáját és ezzel helybéli regenerációját is nehezíti. A másik mechanikai behatás, ami különösen a nádasok regenerációját gátolja a nádvágógéppel történő aratás, ez után sokszor sávokra szakadozik a nádas, és megindul a babásodás. Maga a domináns faj általában olyan elterjedt, hogy szinte sehol sem akadályozza megtelepedését, térhódítását a propagulumlimitáltság, ez legfeljebb a kísérőfajok betelepedésében játszhat szerepet. A táji környezet szerepe tehát alárendelt. A [B1a] élőhelyek gyors elárasztása esetén a nádas kipusztulhat, mert a sekély vízhez adaptált ökotípus nem képes (hirtelen) alkalmazkodni a magas vízborításhoz. Kiépítetlen part mellett ilyenkor vagy regenerálódik az eredeti élőhely (a megfelelő ökotípus kolonizál) vagy úszólápok [B1b] alakulnak ki. Ha a part kiépített, de az egykori rizómák a vízfelszínre úsznak, szintén úszólápok keletkezhetnek.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Jó: Ha a terület vízellátottsága jó, és van a Phragmitetea kísérőfajoknak a közelben propagulumforrása (a monodomináns nádasokhoz ez nem kell). Emellett a víz felőli oldalon (és a vízig lemenő utak, horgászstégek mentén) a regenerálódó állományok fokozatosan törpülnek le, egyes hajtások a víz fölé hajolva, indaként terjednek.
Közepes: Gyengébb vízellátottság és propagulumforrás hiánya esetén. Ha a víz felőli oldalon a nádas hirtelen, meredek fallal ér véget. Eutrofizálódó környezetben.
Kicsi: Ha a terület kiszáradt. Ha a part kiépített. Hipertróf környezetben, nádpusztulás esetén.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:
Jó: Ha kiszáradó láppal, lápréttel éritnkezik. Ha olyan B1b élőhellyel érintkezik, amelynek a termőhelyi adottságai megváltoztak, és nem elégítik ki a [B1b]-be tartozó társulások élőhelyi igényeit. Ha mocsárréttel, parti növényzettel [B2], leromlott vizes élőhellyel érintkezik. Keskenylevelű gyékényes esetében, ha olyan nádassal érintkezik, ami valamilyen mechanikai zavarásnak van kitéve.
Közepes: Ha üde réttel érintkezik. Ha bokorfüzessel érintkezik.
Kicsi: Ha nagyon száraz élőhellyel érintkezik. Ha fás vegetációval érintkezik.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos víztestben, szántón:
Jó: Szomszédos víztestben, ha a part nem kiépített, és a víz nem savanyú. Különösen a nádasé jó szántón, ha az belvizes.
Közepes: Szántón, ha rosszabb a vízellátottsága (száraz, homoki szántókon invádorként viselkedhet a nád – ilyenkor nem ide soroljuk). Ha a part részben kiépített, de még vannak kisebb természetes szakaszok is. Széleslevelű gyékényesé, ha a part kiépített, de a víz sekély. Keskenylevelű gyékényesé, ha a part kiépített, és a víz fél-egy méter mély.
Kicsi: Teljesen száraz szántón, mederben.
Érdemes felírni: Van-e jelentősebb mennyiségű avas nád az állományban?
BA [SI] [+BDZ, BJ, LK, MZs]