ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
B1b – Nádas úszólápok, lápos, tőzeges nádasok és télisásosok
Írta:
Somodi Imelda (2003)
Kiegészítette:
Botta-Dukát Zoltán, Bölöni János, Lájer Konrád
Definíció: Rhizómás, nagy
termetű vízparti lágyszárúak által alkotott és uralt úszó (lebegő) és
terresztris lápok. Semleges vagy disztróf vizek felszínén kialakult, lágyszárú
fajok uralta növényegyüttesek, ezek mederre gyökerezett utódai, vagy eleve
sekély vízben álló, eredetileg legyökerező, láposodott, tőzeges talajú
nádasok, télisásosok. Az úszó formák közül ide a mezo-, illetve eutróf vízen
kialakult Phragmites australis, Typha angustifolia, Typha
latifolia, Carex spp., Cladium mariscus, valamint Thelypteris
palustris dominálta lápok tartoznak. Mivel a nagyobb úszólápok szegélye körül
vagy akár attól távolabb is, mindig akadnak leszakadt, eltávolodott lápdarabok,
ezért elvileg az élőhely legkisebb (rögzítendő) kiterjedése 1-
Termőhely: Sík- és dombvidéki tavak, folyók holtágai és ezek parti zónája, amelyek vízének kémhatása semleges vagy enyhén savas. Jellemzően a víz szerves anyagokban gazdag, fekete/barnás lápi víz. Az úszólápok nagy pufferkapacitásuk miatt – korábbi idők maradványaiként – előfordulhatnak akár világos, szikes vízen is, ugyanez a tőzeges nádasokra nem igaz.
Állománykép: A nádasok nem ritkán fajgazdagok, magas növésűek. A gyékényesek, a sásrétek és a télisásosok fiziognómiája a legyökerezettekéhez hasonló. A Thelypteris közel monodomináns szőnyegeket alkothat a vízfelszínen, vagy az előző fajokhoz keveredhet különböző mértékben.
Jellemző fajok: A gyepszintben igen jellemző, az ilyen élőhelyek határát szinte kijelölő indikátor és egyben karakterfaj a Thelypteris palustris és a Carex pseudocyperus. Indikátor értékűek (bár szigorúan véve nem karakterfajok) a Cicuta virosa, a Liparis loeselii, a Dryopteris carthusiana, az Urtica kioviensis, a Carex appropinquata és a gyékényesekben a kis termetű Utricularia-fajok. Emellett gyakori egyéb sások, főleg a C. elata, C. acutiformis és C. riparia előfordulása. Egyéb, inkább más lápi élőhelyekre jellemző, de itt is előforduló fajok: Calamagrostis canescens, Epipactis palustris, Hottonia palustris, Valeriana dioica.
Nem kifejezettem erre az élőhelytípusra jellemző, de szinte konstans kísérő fajok: Lysimachia vulgaris, Lythrum salicaria, Polygonum lapathifolium, Stachys palustris. Előfordulnak még a nádasokra általánosan jellemző egyéb növények is.
A legszebb állományok mohafajokban gazdagok. A lombosmohák közül a Drepanocladus aduncus a legelterjedtebb (főleg úszólápokon), előfordulhatnak leveles (Pellia endiviifolia, Lophocoelea fajok) és telepes májmohák (Marchantia polymorpha). A tőzegmohák (Sphagnum fimbriatum, S. squarrosum, S. palustre, S. fallax, S. angustifolium, S. flexuosum) megjelenése már a tőzegmohás átmeneti lápok irányába való fejlődésre utal.
Vegetációs és táji környezet: Tavak öblei, folyók főággal kevéssé érintkező holtágai. Ezek körül sokszor intenzív mezőgazdasági művelés folyik, a parton jellegtelen bozótos van, de emögött ott lehet a vízen az úszóláp vagy a tőzeges nádas. Sokszor még a nádason belül is a part felé egy jellegtelenebb zónát találunk. Szinte valamennyi vízi-mocsári élőhelytípussal érintkezhet.
Alegységek, ide tartozó típusok:
Minden említett domináns fajhoz rendelhető egy olyan alegység, amelynek nem úszó megfelelői gyakran máshova tartoznak:
1. Phragmitetum communis – nádasok, de itt csak a tőzegképző (úszó vagy nem úszó) változatukat tárgyaljuk, jellemző kísérőfajokkal.
2. Az úszó Typha latifolia-s.
3. Thelypteridi-Typhetum – Típusosan úszik, de másodlagosan legyökerezhet. Ritkább élőhely, a Thelypteris előfordulása jellemző lehet az előzőben is, illetve ennek egy alesete a monodomináns Thelypteris-es.
4. Typhetum angustifoliae – Általában fajszegény, de úszó gyékényes. A növények még így is vízben állnak, ebben a rábukó vízben élhetnek apró Utricularia-fajok.
5. Typhaetum latifoliae – Úszó alakja fajszegény, monodomináns, úszó fűzlápok szélének jellegzetes közössége, rendszerint határos más lágyszárúak, illetve hínárok által kialakított úszúláptípusokkal.
6. Cladietum mariscii (úszó és nem úszó).
7. Úszó magassásosok (Magnocaricion elatae).
8. Másodlagos úszólápok pionír stádiumai. Ezek korábban képződött tőzeges szubsztrát felúszásakor azt kolonizáló közösségek. Ide tartozik az ezeken megjelenő iszaptársulás: Lindernia procumbens-szel, Veronica-anagallis-aquatica-val és Cyperus fuscus-szal. Ide sorolható az ezt követő magaskórós jellegű közösség is (Bidens cernuus, Rumex maritimus), de csak, ha valóban úszik a szubsztrát.
9. Ide tartoznak a karakterfajok (pl. Carex pseudocyperus, Cicuta virosa, Urtica kioviensis) által – ritkán – alkotott úszó szőnyegek is (amelyekben aljzat nincs, pusztán növényszövedék), mert ezek előfutárai vagy kiterjesztői az úszólápoknak.
10. Felhagyott tőzegbányákban kialakult másodlagos nádasok (ezek alatt gyakran marad tőzeg), ha a fajkészlet tartalmaz lápi fajokat (pl. Thelypteris, Carex pseudocyperus).
11. Úszó magassásosok (Magnocaricion elatae). A mélyebb vízben álló zsombékosok is átalakulhatnak úszóláppá. A folyamat úgy indul, hogy az eredeti zsombékosban a zsombéknyakaból a rizómák egymásba átnőnek, és ezen felhalmozódik, majd tőzegesedik a lehulló avar. Az állomány később tőzegmohás láppá is alakulhat a zsombékok medertől való elszakadásával.
Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):
1. Szikes és egyéb tőzeget nem képző nádasok, Schoenoplectetum tabernaemontani, Bolboschoeno-Phragmitetum, fajszegény, monodomináns nádasok [B1a].
2. Égerlápok sem, tehát akkor sem, ha van bennük Thelypteris [J2].
3. Tőzegmohás átmeneti és dagadólápok (Oxycocco-Caricea, Scheuchzerio-Caricetea nigrae), dagadólápok (Oxycocco-Sphagnetea), bár általában ezek is úsznak. Az előbbiek felé fokozatos az átmenet a [B1b] kategóriába tartozók felől, a határ meghúzása kissé önkényes. Általában akkor tekintik tőzegmohás lápnak, ha tőzegmohák dominálják, és előfordulnak egyéb, a tőzegmohás lápokra jellemző fajok is (lásd még [C23]).
5. Egyéb egyfajos úszó gyepek: pl. Equisetum fluviatile, Oenanthe aquatica állományai, mert ezek nem tudnak saját szubsztrátot létrehozni, és nem is előfutárai a [B1b] élőhelyeknek [B2].
6. Calamagrostio-Salicetum cinereae – bár gyakran úszik és a Thelypteris is jellemző, de mivel a fásszárú növényzet a meghatározó, ezért a fűzlápokhoz [J1a] sorolandó.
Felismerhetőség: Tavaszi infravörös műholdfelvételeken jól látszanak az úszólápok, mert ezek mikroklímája hűvösebb a környező vegetációénál. A felvételen világoskék szín jelzi őket. Sokszor ez a színbeli elkülönülés nyáron is megmarad. A tőzeges és nem tőzeges nádasok nem különíthetők el műholdfelvételen. Terepen nem mindig jól felismerhető, mert a nem ide tartozó esetek felé folyamatos az átmenet. Általában a fent említett domináns, karakter és indikátor fajok együttes előfordulása, illetve az úszás alapján lehet azonosítani. Megközelítésük gyakran nehézkes, és bejárásuk veszélyes is lehet. A felismerést az is akadályozza, hogy a partvonal felől rejtettek. Több esetben kritérium, hogy ússzon, ezért kitérünk ennek ellenőrzésére. Ennek két módja van: ha a “talaj” ritmikus rugózással szőnyegszerűen mozgásba hozható, és ezt a rugózást végző személytől távolabb álló kísérő is érzékeli (látja is), vagy ha egy vékony karót kalapáccsal át lehet verni a szubsztráton, úgy, hogy az beleesik a láp alatti vízbe, akkor a vizsgált objektum úszik. Az úszásra utal az is, hogy bejáráskor, az amúgy felszíni vízzel nem borított lápon bokánk köré gyűlik az alulról szivárgó víz. Ezek a “vizsgálatok” adott esetben veszélyesek és érzékenyebb társulás esetén károsak is lehetnek!
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Az úszólápok és tőzeges nádasok kialakulásuknál, speciális igényeiknél és relatív izoláltságuknál fogva általában magas természetességűek. A természetesség megítélésében néhány karakterfaj előfordulására és a termőhelyi adottságokra támaszkodunk. Itt kisebb jelentősége van az állományok strukturális jellemzőinek és foltosságának. Ezzel szemben a kialakított tőzegréteg vastagsága, struktúrája fontos. A termőhelyi adottságok közül a vízminőség és emiatt a vízellátottság a legfontosabb. Minél alacsonyabb a pH, minél tápanyagszegényebb, de szervesanyagban egyszerre gazdagabb (sötétebb) a víz, annál valószínűbb, hogy magas természetességű állományokat fogunk találni. Az úszólápok (amennyiben valóban úsznak) természetessége még inkább garantált, hiszen ezek maguk is az említett irányba befolyásolják a vízminőséget. A karakterfajok megléte éppen azért fontos, mert ezek műszerek hiányában is indikálják a megfelelő feltételeket. Ezeknél az élőhelyeknél a kor is növeli a természetességet, erre utal a vastag tőzegréteg is. Szintén kedvezőbb, ha primer szukcesszióval kialakult állományokról van szó, bár elvileg másodlagos szukcesszióval (rizóma-felúszás) is kialakulhatnak. A táji környezet befolyása, akkor érvényesül, ha mezőgazdasági területről van szó, és tápanyagok mosódnak be a víztestbe, ennek a leggyakoribb következménye a tőzegréteg (és ezzel úszólápoknál magának a szubsztrátnak) az elvékonyodása. A (B1b) területeken a tájhasználat (pl. nádvágás) fokozottabb degradációt eredményez.
5-ös: Karakter- és indikátorfajokban (mohákban is!) gazdag állományok (az 1. és 4. altípus kivételével csak, ha úsznak). Például tőzegmohás és egyszerre tőzegpáfrányos és emellett egyéb karakterfajokat is (legalább 2-3-at) tartalmazó úszólápi nádasok és gyékényesek.
5-ös: Kis termetű Utricularia-fajokat tartalmazó úszó keskenylevelű gyékényesek.
5-ös: Liparis loeselii-t tartalmazó úszólápok.
4-es: Karakter- és indikátorfajokban szegényebb állományok, az 1. és 4. altípus kivételével csak, ha úsznak.
4-es: Korábban úszott, de éppen ülő, karakter- és indikátorfajokban gazdagabb állományok.
4-es: Az életerős, legalább több 10 négyzetméteres télisásosok.
4-es: Monodomináns Thelypteris szőnyegek és egyéb karakterfajok által alkotott úszó gyepek.
4-es: Másodlagos úszólápok pionír stádiumai (ha nem gyomosak, inváziós fajokkal nem fertőzöttek).
3-as: Leült vagy eleve gyökerező, enyhén kiszáradt, másutt is előforduló fajokat még igen (pl. Carex elata), de indikátorokat már nem, vagy csak igen kis foltokban (pl. Thelypteris, Carex pseudocyperus) tartalmazó nádasok.
3-as: Úszó monodomináns nádasok, gyékényesek – ha feltételezhető, hogy a monodominánsság nem természetes okú.
3-as: Kiszáradt, fragmentálódott télisásosok.
3-as: Valaha úszó vagy egykor fajgazdag, ma még tőzeges talajú nádasok.
3-as: Tőzegbányákban kialakult másodlagos tőzeges nádasok. Az itt kialakult úszólápok lehetnek 4-esek is.
2-es: Ez esetben már [B1a]-nak fogjuk tekinteni az élőhelyet, és oda soroljuk (2-es vagy 3-as természetességgel) vagy pedig [OA]-ba.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Az ide tartozó élőhelyek regenerációs potenciálja egyaránt függ a termőhelyi adottságoktól és a propagulumforrások elérhetőségétől. Amennyiben a termőhelynél felsorolt feltételek hiányoznak, akkor nincs esély regenerációra, és a B1a élőhely alakul ki a helyén. Ha a propagulumforrás nem adott, akkor legfeljebb 3-as természetességű állomány alakulhat ki. Kivétel ez alól az az eset, amikor a karakterfajok néhány éve tűntek csak el, mert ekkor gyakran még életképes rizómák vannak a tőzegben. Az úszólápok kialakulásához elengedhetetlen valamilyen, a klonális növekedés kiindulópontjául szolgáló góc megléte, ami lehet a kiépítetlen partvonal vagy egy belső sziget, úszó törmelékcsomó. Szintén feltétel a relatíve állandó víszint, viszont ilyenkor semleges és a tőzeges nádasok igényeihez képest tápanyaggazdag víztesten is megindulhat az úszólápszukcesszió. Karakterfajok betelepedésére akkor számíthatunk, ha a fiatal úszóláp már megkezdte a vízminőség átalakítását (amihez természetesen viszonylag izolált víztest is szükséges). Speciális esetben, árasztás után, a korábbi növényzet rizómáiból kialakult úszó felszíneken is megindulhat a másodlagos szukcesszió, és megfelelő vízminőség és propagulumforrás esetén betelepedhetnek úszólápi fajok. A téli, fagyott úszólápokon vagy tőzeges nádasokban nádvágógéppel végzett aratás rontja a regenerációs esélyeket, különösen, ha egymás után több évben is előfordul. Ez az úszólápok esetében a vegetatív kapcsolatok megszűnése miatt feldarabolódáshoz is vezethet. Az úszólápokat fenyegeti a vízszintcsökkenéssel járó „leülés” is. Ha ez tartós, akkor a domináns növények legyökerezhetnek, és egy esetleges (gyors) vízpótlás már ugyanolyan hatással lesz, mint a nádasoknál: kipusztul a növényzet.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Jó: Ha felvehető tápanyagban szegény, szerves anyagban gazdag fekete lápi víz veszi körül, a környéken nincs vagy extenzív a mezőgazdaság, még legalább foltokban megvannak a karakter- és indikátor fajok, vagy csak nemrég tűntek el (felújulás rizómáról). Például: Nagy kiterjedésű, jó vízellátottságú, karakterfajokban gazdag tőzeges nádasok. Nagy kiterjedésű, mély vízen fekvő, karakterfajokban gazdag úszólápok. Kis kiterjedésű, elzárt víztesten lévő úszólápok. Ha a vizen megfigyelhető egyéb úszólápképződés és növekedés.
Közepes: Ha tápanyagban gazdagabb, de még sötét víz veszi körül, a környéken nincs vagy extenzív a mezőgazdaság, és bár magáról a vizsgált területről eltűntek a karakterfajok, de van propagulumforrásuk (szomszéd holtág, tó). Például: Karakterfajokban szegény tőzeges nádasok vizes élőhelyekkel, gyepekkel vagy erdőkkel körülvéve, ha van a közelben máshol is tőzeges nádas. Azok a karakterfajokban szegény nádasok és úszólápok, ahol nemrég még előfordultak a karakterfajok. Ha a korábbi úszólápok a vízszint csökkenése miatt a közelmúltban leültek, de van esély a terület vízpótlására. Ha a vizen nem figyelhető meg egyéb úszólápképződés és növekedés, kiterjedésük kicsi.
Kicsi: Ha a víz szikes vagy nagyon tápanyaggazdag, és a környéken intenzív a mezőgazdasági művelés. Ha a víztestbe szennyvíz folyik. Ha az élőhely kiszáradt. Ha a területre a tőzegbomlás a jellemző.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációban:
Jó: Nem tőzeges nádasban, ha az élőhelyi viszonyok megváltoztak (pl. megszűnt a vízelvezetés). Ha a nem tőzeges nádas vagy gyékényes „felúszik”.
Közepes: Lápi tárulásokban, ha érintkeznek. Például átmeneti lápokban, ha ott a lápi karakter kevésbé kifejezetté válik.
Kicsi: A legtöbb esetben, a fentiek a ritka kivételek.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos víztestben, szántón:
Szántón nem regenerálódik.
Jó: Szomszédos víztesten, ha a termőhelyi feltételek adottak és a szomszédos víztest klonális növekedéssel meghódítható. Például az úszóláp átnyúlhat a szomszédos holtágba.
Közepes: Tőzeges nádas szántón, ha előtte is az volt és a szántót csak rövid ideg művelték (inkább csak elméleti lehetőség). Úszóláp megjelenhet szomszédos víztesten, ha az klonális növekedéssel közvetlenül nem hódítható meg, de alkalmas kiindulópontokkal szolgál a primer úszólápszukcesszió számára. Tehát a part nem kiépített, vagy belső szigetek vannak. Ilyenkor a térképezett élőhely propagulumforrásul szolgálhat.
Kicsi: Ha a termőhelyi feltételek nem adottak. Ha a térképezett élőhely természetessége 3-as.
Érdemes felírni: A típuson belül tőzeges nádast vagy úszólápot láttak-e.
[SI] [+BDZ, BJ, LK]