ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

Kézirat, Vácrátót 2003

BA – Csatornák, szabályozott patakok, mesterséges tavak parti zónájában és közvetlen partközeli víztestében kialakult fragmentális mocsarak és kisebb hínarasok

Írta: Molnár Zsolt (2003)

Kiegészítette: Bauer N., Bodonczi L., Bölöni J., Deák J. Á., Házi J., Hudák K., Juhász M., Ortmann-né Ajkai A., Rév Sz., Riezing N., Toldi M

Az új Á-NÉR kategória létrehozásának célja: Ne terheljük túl részletes adatgyűjtéssel a MÉTA-térképezést, ugyanakkor legyen részletes adatunk a mesterséges termőhelyű vízi-mocsári növényzetről. A keskeny mesterséges vízi-mocsári termőhelyek gyakran csak 5-10 fajból állnak, de ezek átmenetekben gazdag, gyakran fragmentált állományokból álló mozaikokat, zonációkat képeznek, melyeket nem érdemes 3-6 Á-NÉR-sorban részletesen dokumentálni. Máskor regenerálódott és ritka fajokban gazdag, de dokumentálhatatlanul mozaikos és fragmentált ez a termőhely. A fentiek miatt ezeket a mozaikokat egyben kezeljük az alábbiak szerint:

Definíció: Belvízelvezető, öntöző stb. csatornák, mesterségesen szabályozott, csatornásított patakok, erek, valamint mesterségesen kialakított állóvizek (halastavak, víztározók, bányagödrök, kubikok, vályogvetők, öntözőgödrök) rendszerint sávszerű, de mozaikos (hosszabb-rövidebb szakaszonként váltakozó) parti mocsári zónája (nádas, sásos, hídőrös, harmatkásás stb.) és a közvetlenül partközeli víztestben, illetve a mocsárnövényzet öbleiben lévő hínármozaik. Lehet ártéri-mocsári, lápi és sziki jellegű. Minimális kiterjedése 30-100 négyzetméter, részben a természetességtől függően. Maximális szélesség 10 méter. Inváziós fajok borításaránya legfeljebb 50%.

Termőhely, állománykép, jellemző fajok, vegetációs és táji környezet, felismerhetőség: A "B" és az "A" csoportba tartozó élőhelyeknek megfelelő.

Alegységek, ide tartozó típusok:

1. Minden 10 méternél keskenyebb belvízelvezető, öntöző stb. csatorna parti mocsári zónája, illetve a víztestben lévő hínár.

2. A mesterségesen szabályozott, csatornásított patakok, erek legtöbbször 1-3, de legfeljebb 10 méter széles parti mocsári zónája és a víztestben lévő hínár.

3. A mesterségesen kialakított állóvizek (halastavak, víztározók, bányagödrök, kubikok, vályogvetők, öntözőgödrök) legfeljebb 10 méter széles parti mocsári zónája, illetve a közvetlenül szomszédos víztestben, illetve a mocsárnövényzet öbleiben lévő hínár.

Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):

1. A természetes álló- és folyóvizekben kialakult mocsarak és hínarasok (a minimális kiterjedést lásd az adott élőhelynél).

2. A természetes vízfolyásoknak csupán a vízügyesek által csatornának átkeresztelt szakaszai, ahol kotrás, partépítés nincs vagy csak elhanyagolható mértékben.

3. A zavart, degradált, de természetes eredetű vízi-mocsári növényzet állományai (pl. településeken és  környékükön).

4. A 10 méternél szélesebb mesterséges termőhelyű vízparti mozaikok (pl. halastó széles nádasa).

5. A tavak, szélesebb vízfolyások nem parti zónájában (beljebb, mint 10 méter) lévő hínárnövényzet.

6. Az útmenti árkokban, 1 méternél keskenyebb csatornácskákban kialakult, néhány négyzetméteres vagy hosszanti, de felszakadozott, igen fragmentális OA-jellegű vegetáció.

7. Az 50%-nál több inváziós fajt (borításarány!) tartalmazó állományok.

8. Csatornákban, tómedrekben lévő nem mocsári-vízi növényzet.

9. A csatornák szárazabb partján, a közvetlen mellette emelt töltésen végighúzódó réti vagy szárazabb növényzet.

10. A belvizes szántókon kialakult, rendszeresen beszántott mocsaras foltok (OA-ba).

11. Ha fás a növényzet [J, P2 stb.].

12. Ha kiemelt értékű, különleges természeti érték esik a BA-foltjába, akkor ezt külön Á-NÉR-sorban is lehet, sőt, érdemes jellemezni (pl. természetközeli lápi hínár egy olyan tájban, ahol máshol nincs meg ez az élőhely).

Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Ebben az esetben a természetességet nem egy Á-NÉR-kategóriára kell megadni, hanem legtöbb esetben egy olyan mozaikra, amelynek tagjai gyakran átmenetiek, fragmentáltak. A természetesség (értsd gyakran a regenerálódottság) megadásakor a teljes állomány/mozaik fajgazdagságát, élőhelygazdagságát, a termőhely jóságát (vízbőség, szennyezettség) és kiemelten a gyomok és inváziós fajok arányát vesszük figyelembe. E gyorsan változó, regenerálódó vegetációtípusnál fontos a part meredeksége, pusztuló vagy épülő jellege, a víz sebessége, a víz mennyiségének és minőségének évszakos változása.

5-ös: A mozaik fajgazdag (olykor ritka specialista fajok is vannak, pl. Hottonia), a növényzet, bár fragmentális, de természetközelivé regenerálódott, a vízháztartás egész évben megfelelő, szennyezést nem észlelünk, gyom és inváziós fajok nincsenek (<1%). (Ritka az ilyen eset!)

4-es: Fajgazdag, de zavart (pl. részben vízhiányos, kissé szennyezett), vagy pedig közepesen fajgazdag, kevés, de természetközeli állapotú élőhelytípust tartalmazó, jó termőhelyű mozaik.

3-as: Jellegtelen és fajszegény mozaik, de kevés gyom- és inváziós fajjal (20% alatt).

3-as: Közepesen fajgazdag mozaik, de a gyom- és inváziós fajok kiterjedése jelentős (50%-ig).

2-es: A mozaik (gyakran nem is mozaik, hanem egyetlen élőhelytípus fragmentuma) igen fajszegény, zavart, a gyom- és inváziós fajok uralkodnak (50%-ig). Gyakran kiszáradt vagy erősen szennyezett.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség):

Lásd a "B" és az "A" csoportba tartozó élőhelyeknél. A MÉTA-adatlapokon BA-regenerációval kapcsolatos dokumentálnivaló nincs (lásd alább).

Megjegyzés: ALKÚ, azaz az adatlapkitöltéssel kapcsolatos tudnivalók.

·      Ha egy hatszögben csatorna/halastó stb. is van és természetes víztest, mocsár is, akkor írunk egy BA-s sort, és a természetes mocsári-vízi termőhelyekre annyit, ahány Á-NÉR ott előfordul (azaz a természeteseket élőhely-kategóriánként külön-külön kell jellemezni).

·      [BA] használata esetén az adatlap szélére fel kell írni mindazon Á-NÉR-ek kódját, amelyeket összevonva BA-ként jellemeztünk.

·      Ezt az adatlap szélére írt Á-NÉR-listát dominanciasorrendben kell megadni. Itt persze nem százalékra pontos dominanciasorrendről van szó, mert akkor végig kellene menni pl. a csatorna mentén. Célja, hogy a láthatóan gyakoribb típusok előbbre kerüljenek, mint a láthatóan ritkábbak.

·      A táji adatlapon nem jellemezzük a BA-"élőhelytípust", hanem az adatlapot az alkotó Á-NÉR-enként töltjük ki (ilyenkor már összevontan kezeljük a természetes és a mesterséges termőhelyen előforduló, azonos Á-NÉR-be tartozó állományokat.) Azaz a [BA]-ban lapszélre feljegyzett összes Á-NÉR-kategóriáról készül – a természetes előfordulásokkal összevontan – táji adatlap.

[MZs]  [lektorálta: Bauer N., Bodonczi L., Bölöni J., Deák J. Á., Házi J., Hudák K., Juhász M., Ortmann-né Ajkai A., Rév Sz., Riezing N., Toldi M.]