ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
C1 – Forrásgyepek
Írta:
Rédei Tamás (1997) és Lájer Konrád (2003)
Kiegészítette:
Bodonczi László, Ódor Péter, Tímár Gábor
Definíció: Források,
felszínre kerülő rétegvizek környékén, hűvös, párás környezetben
kialakuló, főként mohák, illetve 1-2 edényes növényfaj által dominált
élőhelyek. Az állományok rögzítendő minimális kiterjedése kb.
Termőhely:Felszíni vízfolyások kezdeti szakaszán, kőzeten vagy nyers ásványi talajon, nedves, hűvös, magas légnedvességű környezetben találhatók. A kilépő víz oxigén telítettsége alacsony, a felszíni áramlás során azonban gyorsan növekszik. A hőmérséklet az év során eléggé kiegyenlített az állandóan kilépő víz magas hőkapacitása miatt.
Karsztvizes forrásgyepeknél gyakori a mésztufa képződés, ami arra vezethető vissza, hogy az oldott széndioxid részleges eltávozása miatt a kilépő vízben bőségesen jelenlevő hidrogén-karbonát ionok rovására a karbonát ionok képződése irányába tolódik el a kémiai egyensúly és utóbbiak a kalcium ionokhoz kötődve főleg a növényzeten vagy egyéb alkalmas felületeken kicsapódnak.
Állománykép: Hegy- és dombvidéki források kifolyói körül kialakuló, kis kiterjedésű, gyepes – mohapárnás szerkezetű közösségek.
Jellemző fajok: Az erdei (árnyékolt) forrásgyepek legfontosabb edényes faja a Cardamine amara, jellemző a Stellaria alsine. Ezekhez több más faj társulhat, mint a Carex remota, Chrysosplenium alternifolium, Poa remota, Senecio rivularis (Tephroseris crispa), Equisetum sylvaticum, Primula elatior, Impatiens noli-tangere, Dryopteris assimilis (D. expansa), D. dilatata, Crepis paludosa, Scirpus sylvaticus, Stellaria nemorum, stb.
A forrásgyepek mohaszintjében (a termőhelynek megfelelő különféle aljzatokon) szerephez jutó elterjedt nedvességkedvelő fajok pl. Amblystegium kochii, Bryum pallens, Bryum pseudotriquetrum, Calliergonella cuspidata, Campylium stellatum, Chiloscyphus polyanthos (gyakran köveken, kavicson), Climacium dendroides, Fissidens adianthoides, Marchantia polymorpha, Plagiomnium medium, Plagiomnium undulatum, Rhizomnium punctatum. A májmohák elsősorban a mészkerülő forrásgyepekben gyakoriak. Mészben gazdag forrásoknál a mohák közül különösen a Barbula tophacea (Syn.: Didymodon tophaceus, gyakran mésztufával átszőve), Cratoneuron commutatum, Cratoneuron filicinum, Eurhynchium speciosum, Fissidens crassipes, Pellia endiviifolia, Philonotis calcarea, Philonotis marchica, Rhynchostegium riparioides (gyakran kövekről eredve és a vízben lebegve) jellegzetes. Az edényes fajok közül talán leginkább a Carex lepidocarpa említhető. A mészkerülő (illetve erdei) forrásgyepek jellemző fajai: Bryum schleicheri (nagyon ritka), Philonotis fontana, Riccardia multifida, Sphagnum contortum, Sphagnum palustre, Sphagnum squarrosum, Trichocolea tomentella (nagyon ritka). Más típusú forrásgyepekben is előfordulhat a Brachythecium rivulare. Itt említhető még a Montia fontana, de nálunk ennek iszaptársulásokban (Nanocyperion) előforduló változata gyakoribb. A valódi nyílt mészkerülő forrásgyepek szubalpin elterjedésűek, nálunk nagyon ritkák, illetve töredékes kialakulásban találhatók.
Vegetációs és táji környezet: Rendszerint különféle erdők (bükkösök, gyertyános-tölgyesek, szurdokerdők, égerligetek), illetve üde vagy kékperjés láprétek, magaskórósok, magassásosok veszik körül kicsiny állományaikat.
Alegységek, ide tartozó típusok:
I. Szüntaxonok:
1. Cardaminetum amarae (egyes felfogások azonosnak tekintik a következővel), 2. Cardamino-Chrysosplenietum alternifolii, 3. Montio-Bryetum schleicheri (nagyon ritka, illetve fragmentális), 4. Carici lepidocarpae-Cratoneuretum filicini, 5. Trichocoleo-Sphagnetum (ritka). Mohaszintjében tőzegmohák is jelen vannak, de a kísérő fajok alapján (pl. Stellaria alsine, Carex brizoides, Carex remota, stb.) jól megkülönböztethető a tőzegmohás lápoktól.
II. Fiziognómiai és termőhelyi szempontú csoportosítás:
1. Edényes fajok dominálta erdei (árnyékolt) forrásgyepek, 2. Mohák dominálta mészkerülő forrásgyepek, 3. Mohák dominálta meszes talajú forrásgyepek.
Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):
1. Forráslápok többnyire lápréti vagy tőzegmohás átmeneti lápi növénytársulásokkal [D1, C23].
2. Szivárgó vizű lápok, láprétek lejtős felszínen [D1, C23].
3. Időszakos források környékén kialakult erdeikákás, magassásos, magaskórós vagy egyéb növényzet [B4, B5, D5, D6, OA].
4. Foglalt, rendszeresen zavart, vagy egyéb módon átalakított források környékén kialakult jellegtelen pionír növényzet [I4, OA, OB, illetve kis kiterjedés esetén nem érdemes megkülönböztetni attól az élőhelytől, amelybe ágyazódik].
Felismerhetőség: Műholdfotón kicsiny kiterjedése miatt nem látszik. Terepen az erdei forrásgyepek általában jól felismerhetők. A többi alegységnél a biztos azonosításhoz szükség lehet a fontosabb jellemző mohafajok ismeretére, meghatározására.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Az élőhelytípus természetességét részben a faji összetétele, vízellátottsága, egyéb termőhelyi állapota, részben a szomszédos vegetációtípus (illetve az abból bejövő fajok) alapján kell megítélni. Ez utóbbi szempont azért lényeges, mivel kis kiterjedésű állományokról van szó, vagyis állapotukat a közvetlen környék jelentősen befolyásolja. Magas természetességű állományaiban meghatározó a forrásokból felszabaduló, szennyezés mentes, szivárgó víz folyamatos jelenléte. Az vegetációt a “jellemző fajok” részben leírt mohák és edényesek alkotják, ezt egészítik ki, a forrásgyep környékéről származó növények. Ezek nem gyomok, hanem erdő esetében üde lomberdei fajok; láprétek, kaszálók esetében azok növényei. A természetességet jelentősen csökkentik a forrásfoglalások, a szemetelésből ill. mezőgazdasági művelésből adódó szennyezés, valamint a forrás vízhozamának jelentős csökkenése (időszakos elapadása). Fontos degradációs tényező a taposás, elsősorban a vaddisznók dagonyázása. Erdős vegetációban a forrás környékén végzett közvetlen beavatkozások (termelések, cserjeirtás, hulladékfa tisztítás) lehetnek degradációs tényezők. Ezek a hatások mind az állomány fiziognómiájában, mind faji összetételében megjelennek.
5: Az élőhely a magas természetességű állományokra (fent) jellemző faji összetételt és fiziognómiát mutatja, a forrás vízellátottsága jó, közvetlen zavarás (jelentős dagonyázó hely, forrásfoglalás) nem érte. A környékén elterülő vegetációtípus viszonylag természetközeli, vagyis nem gyomforrás (idősebb erdőállomány, jobb kaszáló, rét, láp, mocsár). A nedvességkedvelő gyomok aránya kicsi, inváziós gyomok nincsenek. A forrásgyep ember által nem hasznosított (közvetlen legeltetés, erdészeti kezelések). Erdős területen holt faanyagban gazdag.
5r: Vannak nagyon szép, jellemző fajokban gazdag foltjai, de nagyobb részére a 4-es jellemző.
4: A vízellátottság jó, nem gyomos, de viszonylag fajszegény, a színező elemek hiányzanak.
4: Vízellátottsága rossz, emiatt inkább a kaszáló, illetve az üde lomberdő fajai uralkodnak, de megvannak a forrásgyepek jellegzetes növényei, nem gyomos, illetve a gyomok aránya alacsony, a környékének vegetációja viszonylag jó állapotban van.
4: Jó vízellátottságú, jellemző fajokban gazdag állomány, nem ill. kevéssé gyomos, de környékének vegetációja meglehetősen degradált, ami miatt elszigetelt élőhelynek tekinthető (pl. az erdő véghasználatra került körülötte, a rétet feltörték, stb.).
3fG: A vízellátás viszonylag jó, alapvetően a lápok, mocsarak növényei uralkodnak, megtalálhatók a forrásgyepek jellegzetes fajai is (de ritkák), jelentős a gyomok aránya, a környék viszonylag degradált.
3fSz: A forrás vízellátása rossz, főleg a környező vegetáció típus fajai jelennek meg, a nedves körülményekre csak általános nedvességjelző fajok utalnak, a forrásgyep szerkezetében még felismerhető, de jellemző fajai hiányzanak, gyomos, a környék zavart, degradált. A vaddisznók túrás, szemetelés jelentős.
2: Nincs ilyen állomány.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Egy állomány regenerációja a vízellátástól függ, és hogy a környező vegetációból mennyire van kitéve a gyomok beáramlásának.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Jó: Ha a forrást nem érte tartós károsodás (pl. kiépítés), nem özönlötték el inváziós fajok, a tájban hasonló forrásgyepek megtalálhatók. A környéke viszonylag természetközeli (pl. nem vágásterület, nem szántó).
Közepes: Számos faj számára a szükséges aljzatviszonyok megszűntek (pl. kibetonozták), a környéke erősen degradált (vágásterület, gyomos kaszáló, szemetes, rontott sarjerdő), a vízellátás tartósan rossz.
Kicsi: A vegetációt inváziós fajok (pl. Solidago gigantea) uralják, a vízellátás rossz, a környék intenzíven hasznosított terület.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:
Ugyanaz, mint a regenerációs potenciál helyben.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón:
Közepes: Ha a vízellátás folyamatosan biztosított, inváziós fajokkal kevéssé terhelt, a közelben van vizes élőhely.
Kicsi: Minden más esetben, vagyis tartósan megszüntetett forrás, inváziós fajok kolonizálták, a forrásgyep termőhelyi feltételei megszűntek.
Érdemes felírni: A mohaszint becsült borítása.
RT [LK] [+ BL, ÓP, TG]