ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

Kézirat, Vácrátót 2003

D1 – Láprétek (Caricion davallianae) – Hiányos

Írta: Seregélyes Tibor (1997) és Lájer Konrád (2003)

Kiegészítette: Bagi István, Molnár Zsolt, Tímár Gábor

Definíció: Bázisokban gazdag, többnyire mésztartalmú, állandóan nedves aljzaton fejlődő, üde lápréti növénytársulások, amelyek megjelenése rendszerint alacsony gyepes (részben zsombékos) jellegű. A talajvíz szintje egész évben a talajfelszín közelében van (a zsombékos állományokban időszakosan lehet kissé magasabb), gyakran szivárog, néha vékony rétegben a felszínen is. Az állományok rögzítendő minimális kiterjedése kb. 10 m². Domináns faj lehet a Carex davalliana, C. lasiocarpa, Eriophorum angustifolium, E. latifolium, Juncus subnodulosus, Menyanthes trifoliata, Schoenus nigricans, Sesleria uliginosa (S. caerulea). Az idegenhonos (többnyire inváziós) fajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50%.

Termőhely:Feltöltődési lápok peremén, átszivárgásos, felszínen csörgedező vizű vagy forráslápokon, rendszerint mésztartalmú, de legalábbis bázisokban gazdag aljzatokon alakulnak ki állományai. Az állandóan átitatott talaj és a víz nagy hőkapacitása miatt a termőhely mikroklímája kiegyenlítetten hűvös. A talajvíz szintje a nyári hónapokban 40-60 cm mélyre süllyedhet a felszín alá. A tápanyag feltáródás lassú, ehhez járul még, hogy meszes talajon hidroxiapatit és kalcit kicsapódás miatt a növények számára felvehető foszfor mennyisége csekély. A víz oxigéntelítettsége rendszerint alacsony. Tőzegképződés rendszerint kimutatható.

Állománykép: Általában háromszintű (két lágyszárú- és egy mohaszint), középmagas (80 cm-ig), tocsogós gyepek.

Jellemző fajok: Karakterfajokkal eléggé jól jellemezhető társuláscsoport. Ezek jelentős része ma már nagyon ritka (Pinguicula vulgaris, Primula farinosa, Equisetum variegatum), még viszonylag gyakoribb az Allium suaveolens, Carex davalliana, Carex flava, C. lepidocarpa, C. hostiana, Eleocharis quinqueflora, Epipactis palustris, Eriophorum latifolium, Lathyrus pannonicus subsp. pannonicus, Schoenus nigricans, Sesleria uliginosa (S. caerulea). Ritka jellemző faj a Juncus alpinoarticulatus, Pedicularis palustris, Scorzonera humilis (pl. Marcal-medence). Egykor üde lápréten élt nálunk a Pinguicula alpina és a Spiranthes aestivalis. Az üde láprétek és a kékperjések [D2] közös jellemzője a Parnassia palustris és a Polygala amarella. A domináns fajok közül elsősorban a Carex davalliana, Eriophorum angustifolium, Eriophorum latifolium, Juncus subnodulosus, Schoenus nigricans, Sesleria uliginosa (S. caerulea) említhető. Néhány, egyéb lápi növénytársulásban is fontos szerepet betöltő növényfaj üde lápréteken is lehet állományalkotó. Ilyen pl. a Marcal-medencében a Carex lasiocarpa és a Menyanthes trifoliata. Ezek az állományok a zsombékos vagy tőzegmohás lápi megfelelőikhez képest feltűnően fajgazdagok. Számos, egyéb lápi társulásokban gyakoribb növényfaj az itt tárgyalt üde lápréteken is előfordul, így a Carex appropinquata, Carex buxbaumii (mindkettő pl. Marcal-medence), Carex diandra (Zempléni-hg.), Carex nigra (pl. Zalai-dv.), Carex rostrata (pl. Marcal-medence), Cladium mariscus (pl. Nagyberek), Crepis paludosa (pl. Marcali-hát), Hydrocotyle vulgaris (Balaton mellett), Thelypteris palustris (Somogy: Látrány), stb. Több nedves réti növényfaj üde lápréteken is megtalálható, ahol bizonyos halmozódást mutat pl. az Eleocharis uniglumis, Valeriana dioica.

A moha fajok közül jellemző, de viszonylag ritka a Drepanocladus revolvens, nagyon ritka a Campylium elodes és a Scorpidium scorpioides (utóbbi jelenleg csak Vácrátót környékéről ismert). Gyakoribb a Campylium stellatum és a Fissidens adianthoides.

Vegetációs környezet: Rendszerint zsombékosokkal, kékperjésekkel, mocsárrétekkel, illetve ma már gyakran jellegtelen, elgyomosodott területekkel érintkeznek állományaik.

Alegységek, ide tartozó típusok:

I. Szüntaxonok:

1. Caricetum davallianae (tipikusan zsombékos, de néha rétszerű fiziognómiájú, elsősorban a Dunántúlon fordul elő).

2. Carici flavae-Eriophoretum latifolii (rétszerű fiziognómiájú, főleg forrásoknál, domináns a széleslevelű gyapjúsás)

3. Caricetum lasiocarpae subass campylietosum (rétszerű, jelenleg csak a Marcal-medencéből ismert).

4. Cladio-Schoenetum (zsombékos fiziognómiájú, viszonylag fajszegény, korai szukcessziós stádium télisással és lebegőhínár-elemekkel elsősorban a Dunántúlon).

5. Eleocharidi uniglumi-Eriophoretum angustifolii (domináns a keskenylevelű gyapjúsás, eddig ismert a Kisalföldről, a Dunántúli-középhegységből, az Északi-középhegységből, a Nyugat-magyarországi peremvidékről és a Dunántúli dombvidékekről)

6. Juncetum subnodulosi (rétszerű fiziognómiájú, a legtöbb nagytájban előfordul).

7. Menyanthetum trifoliatae (rétszerű fiziognómiájú, jelenleg ismert Belső-Somogyból, a Marcal-medencéből és a Duna-Tisza közéről).

8. Orchio-Schoenetum nigricantis (Junco obtusiflori-Schoenetum nigricantis) (zsombékos fiziognómiájú, domináns a kormos csáté. Elsősorban a Dunántúli-középhegység, Kisalföld, Belső-Somogy és a Duna-Tisza köze területén elterjedt).

9. Seslerietum uliginosae (rétszerű fiziognómiájú, Dunántúli-középhegység, Kisalföld, Nyugat-magyarországi peremvidék).

II. Szerkezeti-fiziognómiai szempontú csoportosítás:

1. Szőnyegszerű láprétek.

2. Zsombékosodó láprétek.

3. Náddal vagy magaskórós növényzettel (pl. Cirsium rivulare) ritkásan benőtt láprétek (eutrofizáció következtében). Az alsóbb szintekben a lápréti fajkompozíció még felismerhető.

III. Hidroökológiai szempontú csoportosítás:

1. Feltöltődési lápokon kialakult láprétek (pl. Marcal-medence, Nagyberek).

2. Átszivárgásos lápokon kialakult láprétek (pl. Bakonyalja, Látrány).

3. Felszínen csörgedező vizű lápokon kialakult láprétek (pl. Bakonyalja).

4. Forráslápok láprétjei (pl. Zempléni-hg., Bakonyalja).

Nem ide tartozó típusok:

1. A kékperjés („láp”) rétek [D2]. A kékperje dominálta állományok akkor sem tartoznak ide, ha a térképezés során üdének tűnnek.

2. Schoenus nigricans, Sesleria uliginosa (S. caerulea) kiszáradt, vagy eredetileg sem lápréti termőhelyen fejlődött állományai [D2, OC].

3. A mocsárrétek (mások a domináns fajok, nincs egész évben vízborítás) [D34].

4. A zsombékosok, különösen Carex appropinquata, Carex elata láprétszerű állományai hasonlíthatnak ehhez az élőhelyhez, de mások a domináns fajok [B4].

5. A csermelyaszatosok (Cirsietum rivularis) [D5].

6. Tőzegmohás átmeneti lápok, láprétek [C23].

7. Meszes talajú forrásgyepek [C1].

Felismerhetőség: Műholdfotón kicsiny kiterjedése miatt rendszerint nem látszik. Terepi azonosításhoz is mindenképpen ajánlott a jellemző fajok ismerete, ugyanis egy a bejáráskor kellően nedvesnek talált rét önmagában véve még többféle élőhely típust jelenthet.

Természetesség:

5-ös: Legalább egy előfordul az alábbi fajok közül: Carex diandra, C. lasiocarpa, C. rostrata, Menyanthes trifoliata, Pedicularis palustris, Pinguicula vulgaris, Primula farinosa, Scorpidium scorpioides.

5-ös: Legalább 5 előfordul az alábbi fajok közül (5b): Allium suaveolens, Campylium elodes, Carex appropinquata, C. buxbaumii, C. davalliana, C. flava, C. lepidocarpa, C. hostiana, C. nigra, Cladium mariscus, Drepanocladus revolvens, Eleocharis quinqueflora, Epipactis palustris, Equisetum variegatum, Eriophorum angustifolium, E. latifolium, Fissidens adianthoides, Hydrocotyle vulgaris, Juncus alpinoarticulatus, Juncus subnodulosus, Lathyrus pannonicus subsp. pannonicus, Parnassia palustris, Polygala amarella, Schoenus nigricans, Scorzonera humilis, Sesleria uliginosa (S. caerulea), Thelypteris palustris.

4-es: Az (5b)-nél említett fajok közül 4 fordul elő, nádasodás tapasztalható, illetve inváziós fajok jelen vannak, max. 1 % borításban.

4-es: Az (5b)-nél említett fajok közül 3 fordul elő, nádasodás nem tapasztalható, inváziós fajok hiányoznak.

3-as: Az (5b)-nél említett fajok közül 2 fordul elő, inváziós fajok hiányoznak.

3-as: Az (5b)-nél említett fajok közül 3 fordul elő, inváziós fajok jelen vannak max. 1 % borításban.

3-as: Az (5b)-nél említett fajok közül 4 fordul elő, inváziós fajok 1-10 %-os borításban vannak jelen.

2-es: Az (5b)-nél említett fajok közül egy fordul elő.

2-es: Az (5b)-nél említett fajok közül 2 fordul elő, inváziós fajok jelen vannak max. 1% borításban.

2-es: Az (5b)-nél említett fajok közül 3 fordul elő, inváziós fajok 1-10 % borításban vannak jelen.

2-es: Az (5b)-nél említett fajok közül több mint 3 előfordul, az inváziós fajok borítása nagyobb, mint 10% (maximum 50%).

Regenerációs potenciál helyben:

Jó: Ha a zavarás megszűnésével az eredeti termőhelyi viszonyok közelítőleg helyreállnak, az állomány nincs elnádasodva és a természetesség legalább 3-as.

Közepes: Ha a zavarás megszűnésével az eredeti termőhelyi viszonyok közelítőleg helyreállnak, az állomány elnádasodott és a természetesség legalább 2-es.

Kicsi: Ha az eredeti termőhelyi viszonyok a zavarás megszűnése után sem állnak helyre, illetve a még határesetben megfelelő termőhelyi viszonyok érhetők el, de a természetesség rosszabb, mint 3-as.

Érdemes felírni:A felsorolt jellemző fajok közül melyek fordultak elő.

ST [LK] [+BI, MZs, TG]