ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
D2 – Kékperjés rétek
Írta:
Seregélyes Tibor (1997) és Lájer Konrád (2003)
Kiegészítette:
Máté András, Bagi István, Molnár Zsolt, Tímár Gábor
Definíció: Nedves réti
növénytársulások, amelyekben kékperje (Molinia) fajok uralkodnak. A
talajvíz rendszerint nem éri el a felszínt. A talaj rendszerint erősen
humuszos vagy tőzeges. Az állományok rögzítendő minimális kiterjedése
kb.
Termőhely:Réti
talajon, meszes tőzegtalajon, pszeudoglejes és agyagbemosódásos barna
erdőtalajokon, vagy savanyú öntéstalajon fordulnak elő. A víztükör a
felszín alatt 30-
Állománykép: Tömött, magas gyepű, többszintű rétek, jelentős mohaszinttel. Tavasszal, nyár elején az állományok hamvas világos zöldek, ősszel aranysárgára színeződnek, erről messziről felisemrhetők.
Jellemző fajok: A felső szintben domináns rendszerint a Molinia hungarica, illetve a Molinia arundinacea. Állományaikban jellegzetes különösen a Dianthus superbus, Euphorbia villosa, Euphrasia kerneri, Galium boreale, Gentiana pneumonathe, Inula salicina, Iris sibirica, Polygala amarella, Selinum carvifolia, Succisa pratensis, Viola stagnina, helyenként a Gentianella austriaca, Gladiolus palustris, a mészkerülő állományokban az Achillea ptarmica, ugyanitt (Szőce), továbbá nedvesebb variánsokban (Bakonyalja) a Carex hartmanii. A szukcessziós kapcsolatok miatt gyakran jelen vannak még az üde láprétek fajai is, mint a Carex hostiana, Parnassia palustris, Scorzonera humilis, Schoenus nigricans, Sesleria uliginosa (S. caerulea), sőt alárendelt szerepben az üde láprétek bármelyik domináns faja is előfordulhat. A mészkerülő alegységben szálanként megjelenik a Carex nigra. A fajkompozíciót fentieken kívül még számos, általában nedves réti faj tarkítja, mint az Allium angulosum, Carex panicea, Cirsium rivulare, Ophioglossum vulgatum, Sanguisorba officinalis, Serratula tinctoria, Succisella inflexa, Veratrum album. A mészkerülő állományokban gyakori a Juncus conglomeratus, jellegzetes színező elem az Agrostis canina, Festuca ovina, Festuca tenuifolia, Luzula multiflora, Nardus stricta, Polygala vulgaris, Polygonum (Persicaria) bistorta, Thymus pulegioides. Dealpin, reliktum jellegű faj helyenként a Trollius europaeus. Elég gyakran fordulnak elő különféle orchidea-fajok, mint a Dactylorhiza incarnata, Dactylorhiza majalis, Epipactis palustris, Gymnadenia conopsea, Listera ovata, Ophrys sphegodes (sztyeppréten is), Orchis coriophora (sztyeppréten is), Orchis laxiflora, Orchis militaris, Orchis ustulata. A kaszálórétekhez közelítő alegységben a mezofil rétekre jellemző fajok is megtalálhatók, pl. Arrhenatherum elatius, Carex tomentosa, Cirsium canum, Cynosurus cristatus, Festuca rubra, Lathyrus pratensis, Pastinaca sativa, Trisetum flavescens, az üde lápréti fajok viszont hiányoznak. Többféle állományban kisebb-nagyobb szerephez jut a Salix rosmarinifolia (S. repens subsp.), különösen az ún. buckaközi lápréteken, ahol a kékperje mellett még az Agrostis stolonifera fordul elő leggyakrabban és szálanként megjelennek a homokpusztagyepek fajai. Az átnyúló karakterfajok miatt az üde láprétektől való elkülönítés bizonyos esetekben nehézséget okozhat, ilyenkor az abundancia-dominancia viszonyok fokozottabb figyelembevétele segít.
Vegetációs környezet: Rendszerint üde láprétekkel, zsombékosokkal, tözegmohás lápfoltokkal, mocsárrétekkel, kaszálórétekkel, homoki gyepekkel, nedves és üde erdőkkel, illetve ma már gyakran jellegtelen, elgyomosodott területekkel érintkeznek állományaik.
Alegységek, ide tartozó típusok:
I. Szüntaxonok:
1. Allio suaveolentis-Molinietum (hazai előfordulása nem dokumentált, de saját megfigyelések alapján valószínűsíthető).
2. Arrhenathero-Molinietum arundinaceae (kékperje dominálta rét kaszálóréti elemekkel, eddig adat csak a Dunántúlról van).
3. Junco-Molinietum (= Nardo-Molinietum hungaricae) (mészkerülő kékperjés rét, főleg Nyugat-Dunántúlon és kisebb részben az Északi-középhegységben).
4. Molinio-Salicetum rosmarinifoliae (buckaközi kékperjés rét).
5. Succiso-Molinietum hungaricae (kékperjés rét rendszerint mésztartalmú talajon).
II. Termőhelyi szempontú csoportosítás:
1. Meszes talajú kékperjés rétek üde lápréti fajokkal.
2. Meszes talajú kékperjés rétek tipikus állományai.
3. Meszes talajú kékperjés rétek mocsárréti fajokkal (pl. Deschampsia cespitosa, Gratiola officinalis).
4. Meszes talajú kékperjés rétek fajszegény állományai.
5. Meszes talajú kékperjés rétek kaszálóréti fajokkal.
6. Szikesedő kékperjés rétek (erre utal pl. Aster tripolium subsp. pannonicus, Plantago maritima, Triglochin maritimum).
7. Buckaközi kékperjés rétek.
8. Mészkerülő kékperjés rétek.
III. Szerkezeti-fiziognómiai szempontú csoportosítás:
1. Kékperjés rétek lágyszárú növényzettel.
2. Kékperjés rétek a cinegefűz állományával.
Nem ide tartozó típusok:
1. Mészkedvelő üde láprétek, különösen nyárvégi aszpektusban kékperjével [D1]. Csak akkor tartozik a kékperjés rétekhez egy állomány, ha a kékperje borítása meghaladja az üde lápréti fajok borítását.
2. Az üde láprétek kiszáradásával létrejött olyan állományok. amelyekből a kékperje hiányzik, vagy alárendelt szerepet játszik [OB].
5. Deschampsia caespitosa dominálta állományok [D34]. Akkor sem tartoznak ide, ha talajuk tőzeges és előfordulnak bennük lápréti kísérőfajok.
7. Eredetileg kékperjés rétek leromlott, elgyomosodott állományai [OB].
8. Erősen kiszáradt, sztyeppesedett állományok [H4, H5b].
9. Rekettyefűzzel (ritkán fülesfűzzel) nagymértékben cserjésedett kékperjés láprétek ill. ezek cserjés részei [P2a].
Felismerhetőség: Műholdfotón legfeljebb valószínűsíthető. Terepen általában jól felismerhető, de a láprétektől [D1], esetleg a mocsárrétektől [D34] való elkülönítés bizonyos esetekben nehézséget okozhat. Ilyenkor általában abból lehet kiindulni, hogy ha a kékperje borítása meghaladja az üde lápréti fajok borítását, akkor az élőhelyet már inkább kékperjés rétnek kell tekinteni.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Elsősorban a fajgazdagság és a kékperjés állományképe határozza meg a természetességet. Zsombékoló fűfajok, ezért a természetesség megítélésekor figyelemmel kell lenni a zsombékos jellegű szerkezet meglétére is. A zsombékok köze jó fajok élőhelye. (Gyakran nagyon fontos élőhely maga a zsombék is. Egy zoológus – nevezetesen entomológus – számára fő szempont a láprétek jóságának megállapításakor, hogy a Sanguisorba officinalis és / vagy Gentiana phneumonanthe előfordulása esetén előfordulnak-e hangyaboglárka lepkefélék, valamelyik Myrmica faj, vagy a gyepszerkezethez kötődő egyenesszárnyúak, mint pl. magyar tarsza …stb.) Amennyiben a zsombékok közét a kékperjések jellegtelenedését jelző fajok töltik fel (pl. Festuca pseudovina), a terület száraz, természetessége romlik. A kékperjések is vízhatásnak kitett körülmények között jöttek létre, de különböző típusainak eltérő mélységű talajvízre és felszíni vízre van szükségük. Míg dunántúli és a buckaközi állományainál döntően nem jellemző – utóbbinál inkább ez mesterséges hatásra szűnt meg – a tavaszi sekély felszíni vízborítás, addig a Duna-Tisza közének nagyobb laposaiban lévő állományai fennmaradásukhoz igénylik. A kékperjések képesek gyorsan helyreállni akár szántókon is - propagulum forrás megléte mellett -, ezért érdemes figyelni a talajfelszín egyenetlenségeit, mert ezek esetenként rámutatnak annak kialakulására. Sok kékperjésünk élőhelyét hasznosították hosszabb rövidebb ideig szántónak. Gyakran ezen állományok felett megáll a botanikus, érzi, valami nem stimmel. Ilyenkor kell figyelni a vegetáció szerkezetre, amely a régi művelés mentén párhuzamos sorokba rendeződhet, továbbá a tájban jellemző egyes fajok hiánya is jelző értékű. Kismértékű vízkészlethiány nem degradálja állományaikat, de mesterséges kiszárításukat követően sztyepréti és/vagy szikesedést jelző fajokkal, ritkábban gyomokkal és inváziós növényekkel töltődnek fel. Mára elfogadott elmélet szerint a réti talajon lévő sztyepprétjeink mindegyike egy jóval nedvesebb gyeptársulás – amely többnyire kékperjés lehetett – helyén a lecsapolások után alakultak ki. Tájidegen növények – pl. Solidago félék – különösen akkor lepik el, ha nincs „hasznosítva”. Használatuk a vízkészletek állapotától függően végzendő. A buckaközi állományaik nem kezelendők. Általában talajvízkészletük a végletekig lecsökkent, ezért fennmaradásukat bármilyen beavatkozás veszélyeztetheti. Jobb vízkészletű állományait sem kell hasznosítani, mert az esetek döntő többségében igen jelentős vízzáró mésziszapréteg húzódik alattuk, beerdősödésüktől nem kell tartani. A jó vízállapotú alföldi állományok kezelésére a természetvédelmi szempontú kaszálás és szarvasmarha-legeltetés ajánlott. Száradó állományainak kezelése egyedileg bírálható el. Magukra hagyva többségük cserjésedik. A dunántúli kékperjéseket általában kaszálással lehet jól fenntartani. Magukra hagyva cserjésednek. Vízmegőrzés esetén, csak a helyben keletkező vizek elvezetését szolgáló csatornák eltüntetése jöhet szóba, egyéb felszíni vízrávezetés a kékperjés mocsárrétesedéséhez vezet. A tűzre – változó mértékben – érzékenyen reagáló vegetáció típus. A buckaközi típusoknál a fajok kb. kétharmadát használjuk a besoroláshoz!
5-ös: Legalább 5 előfordul az alábbi fajok közül (5a): Achillea ptarmica, Allium angulosum, Allium suaveolens, Carex buxbaumii, C. davalliana, C. flava, C. hartmannii, C. lepidocarpa, C. hostiana, C. nigra, C. umbrosa, Dianthus superbus, Eleocharis quinqueflora, Epipactis palustris, Eriophorum angustifolium, E. latifolium, Euphorbia villosa, Euphrasia kerneri, Fissidens adianthoides, Juncus subnodulosus, Galium boreale, Gentiana pneumonanthe, Gentianella austriaca, Gladiolus palustris, Inula salicina, Iris sibirica, Lathyrus pannonicus subsp. pannonicus, Ophioglossum vulgatum, Ophrys sphegodes, Parnassia palustris, Polygala amarella, Polygonum (Persicaria) bistorta, Primula farinosa, Ranunculus flammula, Schoenus nigricans, Scorzonera humilis, Selinum carvifolia, Sesleria uliginosa (S. caerulea), Sieglingia (Danthonia) decumbens, Succisa pratensis, Trollius europaeus, Veratrum album, Viola stagnina.
5-ös: Az 5a-nál előforduló fajok közül 4 fordul elő,
inváziós fajok hiányoznak, az állomány gyakran zsombékoló jellegű és
kiterjedése legalább
4-es: Az 5a-nál említett fajok közül 4 fordul elő, inváziós fajok jelen vannak, max. 1 % borításban.
4-es: Az 5a-nál említett fajok közül 4 fordul elő, az
állomány kiterjedése kisebb, mint
4-es: Az 5a-nál említett fajok közül 3 fordul elő, inváziós fajok hiányoznak.
3-as: Az 5a-nál említett fajok közül 2 fordul elő, inváziós fajok hiányoznak.
3-as: Az 5a-nál említett fajok közül 3 fordul elő, inváziós fajok jelen vannak max. 1 % borításban.
3-as: Az 5a-nál említett fajok közül 4 fordul elő, inváziós fajok 1-10 %-os borításban jelen vannak.
2-es: Az 5a-nál említett fajok közül egy fordul elő.
2-es: Az 5a-nál említett fajok közül 2 fordul elő, inváziós fajok jelen vannak max. 1% borításban.
2-es: Az 5a-nál említett fajok közül 3 fordul elő, inváziós fajok 1-10 % borításban vannak jelen.
2-es: Az 5a-nál említett fajok közül több mint 3 előfordul, az inváziós fajok borítása nagyobb, mint 10% (maximum 50%).
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség):Könnyen regenerálhatók – ez alól a buckaközi típusok kivételt képeznek. A Dunántúlon regeneráció a domináns és kísérő fajok közeli meglététől és a fajgazdagságtól függ, míg az Alföldön ez a talajvízkészlet regenerációjától is függ. Akár teljesen „új” felszínen is – pl. felhagyott szántón – regenerálható.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Jó: A dunántúli és alföldi típusok a kékperjés számára biztosított jó területkezeléssel és utóbbinál a természetes vízkészletek megőrzésével gyorsan (akár 5-10 év alatt) regenerálható.
Közepes: Ezt a fogalmat csak az alföldi típusra érdemes használni. Ezen eset akkor merülhet fel, ha a kezelés jó, de vízmegőrzésre nincs mód. Ilyenkor a regeneráció lassabban megy végbe.
Kicsi: A buckaközi állományok elszigeteltségük folytán és a talajvíz csökkenése miatt nehezen regenerálhatók. Ha nem áll rendelkezésre a magassásrét számára elegendő vízmennyiség (irreverzibilisen kiszáradt termőhely).
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:
Jó: Kiszáradó magassásokra könnyen rátelepszik.
Közepes (lassú, nem teljes): Ha a szomszédos állományok is erősen sérültek.
Kicsi: Amennyiben nem változtatunk a vízviszonyokon és a hasznosítás módján.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón:
Jó: Ha a szántón optimális vízkészletet állítunk elő, a felhagyást követően 5-10 cm-es fűtarlóval kaszálunk, továbbá a szomszédos vegetációban legalább 4-es természetességi fokú állományai vannak jelen.
Közepes (lassú, nem teljes): Ha a szántón optimális vízkészletet állítunk elő, de a terület használata a szokványos rét-legelőgazdálkodásban merül ki, továbbá a szomszédos vegetációban legalább 3-as természetességi fokú állományai vannak jelen.
Kicsi: A vízkészlet és propagulum forrás hiányakor, továbbá ha a használat gazdasági célú.
ST [LK] [+MA, BI, MZs, TG]