ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
D34 – Mocsárrétek
Írta:
Kovács J. Attila, Bagi István (1997) és Botta-Dukát Zoltán (2003)
Kiegészítette:
Bagi István, Lájer Konrád, Molnár Zsolt, Óvári Miklós, Tímár Gábor
Definíció: A vegetációs
időszak jelentős részében üde (tavasszal gyakran vízállásos, de
nyárra kiszáradó), nem tőzegesedő talajok szikes fajokban szegény
magas füvű rétjei. Leginkább a domináns fűfajokról [Agrostis alba,
Alopecurus pratensis, Deschampsia caespitosa, Festuca arundinacea, F.
pratensis, Poa pratensis, P. trivialis, Phalaroides (Phalaris,
Baldingera)] ismerhető fel, de ezek egy része más élőhelyeken is
dominálhat. Mellettük mindig jelentős mennyiségben előfordulnak réti
kétszikű fajok is. Az idetartozó állományok rögzítendő minimális
mérete
Termőhely:Általában vízfolyások mentén, ligeterdők irtásrétjeiként jelennek meg állományaik. Ritkábban lápmedencék szélein is előfordulnak. Talajuk réti-, öntés- vagy lejtőhordaléktalaj, lápi (tőzeges) talajon csak ritkán fordulnak elő (ilyenkor az egykori láprétek helyét foglalják el és általában kékperjés láprétekkel alkotnak komplexet). A talaj C és esetenként B szintjében enyhe sófelhalmozódás (szikesedés) előfordulhat (szoloncsákos és szolonyeces réti talajok), de „valódi” szikes talajon nem fordulnak elő. A talajvízszint változó, de a felszínt tartósan nem közelíti meg, tőzegképződés nincs.
Jellemző fajok: Fejlett, fél-egy méteres, egyenletesen magas gyepeket képező fajok alkotják a növényzet felső szintjét (lásd fentebb, a domináns fajok felsorolásánál). A szárazodó vagy degradálódó állományok esetében az átlagos magasság csökken, emellett nagyobb arányban jelennek meg alacsonyabb füvek [Festuca pseudovina, Poa angustifolia, Bromus mollis (B. hordeaceus)]. A kísérőfajok többsége más élőhelyeken is előfordulhat, alig van ehhez az élőhelyhez kötődő faj. A fajösszetétel erősen függ a vízellátottságtól. A nedvesebb állományok jellegzetes fajai gyakran a kékperjés rétekkel [D2] közös fajok: Thalictrum flavum, Sanguisorba officinalis, Angelica sylvestris, Carex panicea, Taraxacum palustre, Serratula tinctoria, Succisella inflexa, Cardamine pratensis, Gratiola officinalis, amelyekhez a magassásosok ide is áthúzódó fajai is csatlakoznak (pl. Carex vulpina, C. gracilis, C. riparia, C. acutiformis, Iris pseudacorus, Symphytum officinale, Stachys palustris, Galium palustre, Lysimachia vulgaris). A ligeterdők helyén kialakuló mocsárréteken néhány, eredetileg ligeterdei faj is jellemző, pl. Leucojum aestivum. A relatíve szárazabb állományokban gyakrabban jelennek meg a kaszálórétekkel közös fajok: Dactylis glomerata, Trifolium pratense, Leontodon hispidus, L. autumnalis, Galium verum, Pastinaca sativa. Szinte minden típusban megtalálható, jellemző fajok a Ranunculus acris, R. repens, Trifolium repens, Taraxacum officinale, Potentilla reptans, Lysimachia nummularia, Lychnis flos-cuculi, Inula britannica.
Vegetációs környezet: Extenzív tájhasználat esetén állományaik üde kaszálórétekkel [E1], láprétekkel [D1], kékperjés rétekkel [D2], magaskórósokkal [D5, D6], magassásosokkal [B4, B5], higrofil erdőkkel [J], ritkábban szárazgyepekkel [H] határosak, vagy azokkal mozaikolva fordulnak elő. Ilyenkor a konkrét állomány fajösszetételét erősen befolyásolják a szomszédos élőhelyek. Sajnos azonban gyakran csak szántóföldekkel körülvett állományait találjuk meg, amelyek sokszor már nem ide, hanem az [OB]-be tartoznak.
Alegységek, ide tartozó típusok:
I. Cönológiai szempontból az ide tartozó társulások elsősorban a domináns fajok alapján különíthetők el:
1. Agrostio-Deschampsietum caespitosae. (Ide tartoznak azok a tőzegtalajon kialakuló sédbúzás rétek is, amelyek néha nagy számban tartalmaznak lápréti fajokat).
2. Agrostetum albae.
3. Agrostio-Phalaridetum.
4. Caricetum paniceo-nigrae.
5. Carici vulpinae-Alopecuretum pratensis.
6. Cirsio cani-Festucetum pratensis.
Ezeken kívül ide tartoznak még:
7. Alopecureto-Festucetum pseudovinae és más ehhez hasonló, szárazgyepi fajokat is tartalmazó társulások, ha a kísérőfajok összborításának legalább 1/3-át réti fajok teszik ki. Ha a réti fajok borítása ennél kisebb, vagy a kísérőfajok száma (illetve borítása) igen alacsony, akkor az [OB]-be kerüljenek. (Megjegyzés: bár mind az Alopecurus pratensis, mind a Festuca pseudovina domináns faj lehet szikes társulásokban is, az Alopecureto-Festucetum pratensis társulás nem szikes társulás, amely csak nem szikes tájban fordul elő. Nem ebbe a társulásba tartoznak azok a szikes állományok, amelyekre ennek a két fajnak a dominanciája jellemző.)
8. Nem vagy alig szikes talajokon, kiszáradó ártéri körülmények között létrejövő, sziki fajokat nem vagy csak véletlenszerűen tartalmazó rétszerű fiziognómiájú gyepek.
9. Mocsárréti jellegű Lythro-Alopecuretum állományok (differenciális kísérő fajok: Centaurea pannonica, Daucus carota, Pastinaca sativa) (lásd még az [F2] kategória leírását).
10. Erdei tisztásokon kialakuló jellegtelen nedves rétek, ha a domináns fajaik alapján ide tartoznak és legalább néhány generalista kísérőfaj előfordul bennük. Ha nagyon jellegtelenek, hiányoznak vagy társulásidegenek a kísérőfajok akkor [OB]-be kell sorolni őket.
12. Özönnövények előfordulnak a területen, de borításuk nem éri el az 50 %-ot és az eredeti fajkompozíció maradványai alapján az élőhely egyértelműen felismerhető.
Nem ide tartozó típusok:
1. Agrostis alba vagy Alopecurus pratensis dominálta szikes rétek (pl. Agrostio-Alopecuretum pratensis, Agrostio-Glycerietum poiformis, Agrostio stoloniferae-Beckmannietum eruciformis, Agrostidetum stoloniferae, Agrostio-Caricetum distantis) [F2]. (A szikes rétek elválasztó fajait lásd az F2 leírásánál).
5. Olyan Deschampsia caespitosa állományok, amelyek közvetlenül nedves erdők (pl. kékperjés cseres tölgyesek) tarra vágása után jöttek létre [OB].
6. Kísérőfajokban szegény, jellegtelen intenzíven művelt, vetett, felülvetett vagy vegyszeresen gyomirtott állományok. Ezek általában fajszegények és alacsony bennük a kétszikűek aránya [OB].
7. Gyomos állományok (pl. Cirsium arvense), amelyekben az eredeti fajkompozíció maradványai alapján az élőhely nem ismerhető fel egyértelműen [OB].
8. Özönnövények előfordulnak a területen, borításuk nem éri el az 50%-ot, de az eredeti fajkompozíció maradványai alapján az élőhely nem ismerhető fel egyértelműen [OB].
10. Szikes réti jellegű Lythro - Alopecuretum állományok (differenciális kísérő fajok: pl. Rorippa kerneri, Ranunculus lateriflorus, Limonium gmelinii) [F2].
11. Gyalogakáccal erősen cserjésedő mocsárrétek (az Amorpha borítása több mint 50%) [nem gyűjtjük]
Felismerhetőség: Műholdfotón csak valószínűsíthető, terepen jól felismerhető. A kiegészítő attribútumok (pl. természetesség) becsléséhez célszerű késő tavasszal (május-június eleje), az első kaszálás előtt is felkeresni az állományokat.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Egy mocsárrét állomány potenciális (maximális) természetességét meghatározó legfontosabb tényezők: az állomány kora és a táji környezet (szomszédos élőhelyek, izoláltság). Ezt módosíthatják a különböző degradáló hatások: termőhely megváltozása (kiszáradás/kiszárítás), nem megfelelő használat (kaszálás megszünése, illetve intenzív gyepgazdálkodás) és az özönnövények inváziója (amely általában nem független az előző két hatástól. Ezek közül a tényezők közül közvetlenül csak a használat módja és az invázió figyelhető meg, a többi hatótényezőre csak a vegetáció összetétele és szerkezete alapján következtethetünk.
A természetes állapotú mocsárrétekre jellemző, hogy a gyep kétszintű, magas a kétszikű fajok száma és összborítása, de egyetlen kétszikű faj sem válik dominánssá. A nagyobb kiterjedésű állományokban általában megfigyelhető a termőhely heterogenitását leképező foltosság. Szűk tűrésű, specialista fajok csak a nedvesebb típusok legkedvezőbb adottságú (idős, láprétekkel érintkező) állományaiban fordulnak elő.
A leromlás (degradáció) többféle formája figyelhető meg:
– intenzív gyepgazdálkodás hatására lecsökken a kétszikűek fajszáma és borítása,
– a kaszálás felhagyása, illetve a terület legeltetése nyomán először a kétszikű természetes kísérőfajok szaporodnak fel, majd megjelennek a gyomfajok is,
– szárazodás hatására a gyep letörpül, eltűnik a felső gyepszint,
– általában a degradáció első jeleként értelmezhető a növényzet heterogenitásának megszűnése,
– erősebb leromlás esetén megjelennek, illetve elszaporodnak a gyom- és az inváziós fajok.
5-ös: Kísérő fajokban gazdag állományok, gyom- és inváziós fajok nem fordulnak elő. A nedvesebb állományokban a kísérő fajok egy része szűk tűrésű (specialista), a kékperjés rétekkel közös faj (pl. Thalictrum flavum, Sanguisorba officinalis, Iris sibirica, Succisella inflexa, Dactylorhiza incarnata). A szárazabb állományokban a kiszáradást a kaszálóréti fajok (lásd fent) megjelenése jelzi, de a xerofekvens füvek (pl. Festuca pseudovina) nem fordulnak elő. A társulás kétszintű: fél méternél magasabb szálfüvek és magas kétszikűek alkotta felső, és alacsonyabb kétszikűek és esetleg aljfüvek alkotta alsó gyepszintből áll.
4-es: Kísérőfajokban kevésbé gazdag állományok, nedves élőhelyen hiányoznak a specialista fajok, szárazabb élőhelyen megjelennek a szárazgyepek fajai (elsősorban a xerofrekvens füvek), de a gyomok-, és az inváziós fajok borítása nem éri el az 1%-ot. A társulás kétszintű: fél méternél magasabb szálfüvek és magas kétszikűek alkotta felső, és alacsonyabb kétszikűek és esetleg aljfüvek alkotta alsó gyepszintből áll.
3-as: Olyan állományok, amelyekben a generalista kétszikű fajok (pl. Anthriscus sylvestris, Symphytum officinale) felszaporodtak (az egyes fajok borítása 20-25% feletti),
3-as: A gyomfajok (pl. Cirsium arvense) és özönnövények (inváziós fajok) előfordulnak a társulásban, de borításuk nem haladja meg a 10% illetve 5%-t.
3-as: A felső gyepszint hiányzik, vagy döntően kétszikűekből áll.
2-es: A gyomfajok borítása magasabb (max. 50%), de az eredeti fajkompozíció maradványai alapján az élőhely egyértelműen felismerhető.
2-es: Az inváziós fajok borítása magasabb (max. 50%), de az eredeti fajkompozíció maradványai alapján az élőhely egyértelműen felismerhető.
Regenerációs (dinamikus természetesség) potenciál: A társulás fennmaradásához szükséges a természetes vízdinamika és a rendszeres kaszálás. Leromlását idézheti elő: a kiszáradás, a kaszálás elmaradása, a legeltetés, az intenzív gyepgazdálkodás és az inváziós fajok térhódítása. Ha a leromlás oka a kezelés elmaradása, akkor annak visszaállásakor még az erősen leromlott gyepek is viszonylag jól regenerálódnak.
Regenerációs (dinamikus természetesség) potenciál helyben:
Jó: Ha nincsenek kiszáradást jelző fajok, a területet rendszeresen kaszálják, nem legeltetik, az inváziós fajok nem fordulnak elő.
Jó: Ha az intenzív gyepgazdálkodás következtében a természetessége alacsony (3), de van a közelben fajforrás (ha nincs fajforrás, akkor kicsi).
Jó: Ha a területet nem kaszálják, de természetessége még magas (4,5).
Jó: Ha a területet legeltetik, de természetessége magas (4,5) vagy legalább közepes (3), de van a közelben fajforrás.
Közepes: Kis számban és borítással, de előfordulnak kiszáradás jelző fajok.
Közepes: Ha az inváziós fajok előfordulnak a területen, de borításuk nem éri el a 10%-t.
Kicsi: Ha az inváziós fajok borítása a területen meghaladja a 10%-t.
Kicsi: Ha a kiszáradás jelző fajok összborítása meghaladja a 40%-t.
Regenerációs (dinamikus természetesség) potenciál szomszédos vegetációfoltban:
Jó: Kiszáradó magassásosban vagy lápréten, ha legalább évente egyszer kaszálják a területet
Közepes: Kiszáradó magassásosban vagy lápréten, ha csak rendszertelenül kaszálják vagy legeltetik
A mocsárrétnek megfelelő termőhelyen kialakult OB kategória esetén a mocsárrét regenerációjának esélyét az előző részben megadott szempontok alapján ítélhetjük meg.
Regenerációs (dinamikus természetesség) potenciál szomszédos szántón:
A mocsárrétek másodlagos, emberi behatásra létrejött irtásrétek, de valószínűsíthető, hogy a legtöbb mai állomány története során volt olyan szakasz, amikor szántó volt. Ezzel magyarázható, hogy a domináns és a generalista kisérőfajok könnyen betelepülnek a felhagyott szántókra, ha a termőhelyi körülmények megfelelőek.
Jó: Ha a szántó vízellátottsága jó és a felhagyás után a kialakuló gyepet kaszálják
Kicsi: Ha a termőhely túl száraz vagy a kialakuló gyepet nem kaszálják.
Érdemes felírni: A domináns fűfaj(oka)t.
KJA, BI [BDZ] [+BI, LK, MZs, ÓM, TG]