ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
D5 – Patakparti és lápi magaskórósok
Írta:
Kovács J. Attila (1997) és Nagy József (2003)
Kiegészítette:
Bagi István, Bölöni János, Molnár Zsolt, Tímár Gábor
Definíció: Állandó, jó
vízellátottságú, elsősorban hegy- és dombvidéki, ritkábban alföldi
területeken kialakuló, 1-
Termőhely: A patakparti magaskórósok általában hegy- és dombvidéki patakok mentén, friss vízellátottságú helyeken, égerligetek, mocsarak, magassásosok, ritkábban keményfaligetek szegélyén vagy helyén, lejtőhordalék és öntés talajokon, pseudoglejes barna erdőtalajokon jönnek létre. A lápi magaskórósok lápmedencékben, lassú folyású vizek mentén, láprétekkel, láperdőkkel, lápokkal érintkezve, réti vagy lápos réti talajokon alakulnak ki. A buja növényzet állományklímája párás, fülledt. Az Alföldön a Nyírség és a Turjánvidék kivételével ma már ritkák. A sisakvirágos magaskórósok hegyvidéki karsztfelszínek fagyzugos töbreinek oldalában, északi kitettségben jönnek létre.
Állománykép: Magas növésű, zárt állományait dús lombú, nagy levélfelületű kétszikűek uralják. Gyakran keskeny szegélynövényzetet alkotva, szalagszerűen kísérnek égerligeteket, völgyalji gyertyánelegyes erdőket vagy azok lékeiben válnak uralkodóvá. Lápmedencékben és széles talpú, nyitott völgyekben állományaik kiszélesednek. Az idetartozó növénytársulások többnyire fajgazdagok, de vannak monodomináns, fajszegény típusok is, pl.: Aegopodio-Petasitetum hybridi, vagy egyes patakmenti Equisetum telmateia állományok.
Jellemző fajok: elsődlegesen Petasites hybridus, P. albus, Angelica sylvestris, Cirsium oleraceum, C. rivulare, Filipendula ulmaria, Geranium palustre, valamint Equisetum telmateia, Hypericum tetrapterum, Epilobium hirsutum, Lysimachia vulgaris, Eupatorium cannabinum, Iris pseudacorus, Lythrum salicaria, Sanguisorba officinalis, Aegopodium podagraria, Thalictrum flavum, Senecio fluviatilis, Veronica longifolia (Pseudolysimachion longifolium), Heracleum sphondylium, Chaerophyllum aromaticum, C. hirsutum, Impatiens noli-tangere, Valeriana officinalis, Caltha palustris subsp. laeta, Nasturtium officinale, Sonchus palustris, Rumex aquaticus, Doronicum austriacum, Mentha longifolia, Scrophularia umbrosa, Scirpus sylvaticus, Calystegia sepium, Galeopsis speciosa, Urtica dioica. További ritka, védett fajaik: Aconitum variegatum subsp. gracile, Orobanche flava, Telekia speciosa, Campanula latifolia, Iris sibirica, Trollius europaeus, Hemerocallis lilio-asphodelus, Matteuccia struthiopteris, Achillea ptarmica, Aruncus sylvestris (A. dioicus), Ranunculus lingua.
A jellemző fajok közül sok hegyvidéki elterjedésű, amelyek az Alföld fajszegényebb, kevésbé karakteres magaskórósaiból [D6] hiányoznak.
Vegetációs környezet: A lápi magaskórósok állományai szoros kontaktusban vannak lápréti, lápi, mocsári, magassásos és ligeterdei társulásokkal, helyenként nádasokkal.
A patakmenti magaskórósok kontakt társulásai elsősorban égerligetek, ártéri cserjések, völgyalji gyertyánelegyes erdők, esetenként szurdokerdők, mocsárrétek, források körül forrásgyepek.
A sisakvirágos magaskórós töböroldalakat borító állományai a környező szőrfűgyepekkel, hegyi rétekkel, szibériai nőszirmosokkal érintkeznek.
Alegységek, ide tartozó típusok:
1./a Lápi magaskórós: Filipendulo ulmariae-Geranietum palustris.
1./b Lápi magaskórós: Lythro salicariae-Filipenduletum ulmariae.
1./c Lápmedencék nagyobb Filipendula ulmaria állományai.
2. Sisakvirágos: Aconitetum gracilis.
3./a Patakmenti halvány aszatos magaskórós: Angelico-Cirsietum oleracei.
3./b Patakmenti acsalapus magaskórósok: Aegopodio-Petasitetum hybridi és P. albus állományok.
3./c Patakmenti vizitormás-acsalapus magaskórós: Nasturtio-Petasitetum.
3./d Patakmenti Equisetum telmateia állományok.
3./e Patakmenti Chaerophyllum aromaticum állományok.
Nem idetartozó típusok (fontosabb hibaforrások):
1. Az ártéri és üde magaskórós gyomnövényzet pl.: Bidens tripartita, Urtica dioica állományai [OB].
2. Egy, vagy több magaskórós faj mocsárréteken megjelenő foltjai [D34, D6].
3. Azok a degradált állományaik, amelyekben a domináns szerepet tájidegen inváziós kompetítor fajok pl.: Helianthus decapetalus, Fallopia (Reynoutria) japonica, F. x bohemica, F. sachalinensis, Impatiens glandulifera, Solidago gigantea, S. canadensis, Aster spp., Rudbeckia laciniata, stb. vették át [nem gyűjtjük]. A struktúrát az inváziós magaskórós fajok alakítják ki, az eredeti társulásalkotó fajok eltűntek vagy ritkák.
4. Nem sorolhatók ide a hegyvidéki Molinietum-ok sem, mert ezek nem felelnek meg az élőhely definíciójában szereplő kritériumoknak [D2].
5. Útmenti vízelvezető árkokban kialakuló magaskórós (pl. Equisetum telmateia) állományok [OB].
6. Hullámtéri, ártéri és mocsári élőhelyeken kialakuló, magasnövésű kétszikű fajok által dominált állományok [D6].
7. Az Iris sibirica monodomináns foltjai („Iridetum sibiricae”) a környező élőhely ill. élőhelyek részének tekintendők.
Felismerhetőség: Tipikus foltjaik terepen jól felismerhetők, műholdfotóról a nagy kiterjedésű állományok megfelelő gyakorlattal valószínűsíthetők.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: A természetesség megítélésében fontos a társulásalkotó fajok tömegessége, a „jó” termőhelyjelző fajok jelenléte, valamint a természetes zavarástűrők minél kisebb részesedése. Sokat ront a természetességen, ha inváziós faj terjed a termőhelyen. Valószínűleg a természetesség egyfajta jelének tekinthetők a kontakt fátlan élőhelyektől jól elváló állományok (szép zonáció), zavartabbak az elmosódó határúak. Fontos kritérium a természetes vízdinamika tartós érvényesülése és a szennyezéstől való mentesség. Fontos a „barátságos”, az embertől minél inkább megkímélt hegy- és dombvidéki környezet, és az állományok természetes növénytársulásokkal való érintkezése. Kedvező, ha minél nagyobb a foltméret. Ront az állományok természetességén az erdőgazdálkodás (tarvágás, gépek hatásai), az útépítés, az út közelsége (gyomosodás), a kiszárítás, a legeltetés.
5-ös: Patakvölgyek felső szakaszán található, összefüggő, szép struktúrájú, ritka specialistákat is tartalmazó, bolygatatlan, szennyezéstől, inváziós fajoktól mentes állományok.
4-es: Összefüggő, szép struktúrájú, ritka specialistákat nem tartalmazó, bolygatatlan, szennyezéstől, inváziós fajoktól mentes állományok.
4-es: Összefüggő, kissé zavart, természetes zavarástűrő fajokat nagyobb mennyiségben, ugyanakkor ritka specialistákat is tartalmazó, inváziós fajoktól mentes állományok.
4-es: Monodomináns faj alkotta, fajszegény, bolygatatlan, inváziós fajoktól mentes állományok.
3-as: Fragmentált, természetes zavarástűrőket nagy mennyiségben tartalmazó, inváziós fajokat nem, vagy csak 1% alatt tartalmazó állományok. Ide kerül minden fajszegény, zavart állomány.
3-as: Őshonos gyomokat, illetve inváziós fajokat max. 25 %-ban tartalmazó állományok, ahol a struktúrát még az eredeti társulásalkotó fajok határozzák meg.
2-es: Az inváziós fajok és őshonos gyomok borítása nagyobb, 25-50 %, a struktúrát az inváziós magaskórós fajok alakítják ki. Az eredeti társulásalkotó fajok kis számban vannak jelen.
Regenerációs (dinamikus természetesség) potenciál: 4-es, 5-ös, jó természetességű állományok valószínűleg csak nagyon lassan és nehezen jönnek létre. A regenerációhoz szükség van a domináns társulásalkotó fajok nagy foltokban való meglétére. A fajgazdagság és a ritka karakterfajok kevésbé fontosak. A regenerációt hátrányosan befolyásolja, sőt lehetetlenné is teszi egyes zavarástűrők (Urtica dioica) és inváziós kompetítorok (Helianthus decapetalus, Solidago spp., Reynoutria japonica, stb.) elszaporodása. A magaskórósok fennmaradásához és regenerálódásához szükséges a természetes vízdinamika. Leromlást idéz elő a vízrendezés, kiszáradás és vízszennyezés. Kedvezőbb a regenerációs potenciál hegyvidéki környezetben, a patakvölgyek felső szakaszán, mint dombvidéki, lakott és művelt területek közelében. Hegy- és dombvidéken barátságos környezetet jelentenek az idős égerligetekben, forráskifolyásokban, mocsárrétekben, magaskórósokban gazdag völgyek, sík- és dombvidéken a környező kiterjedt mocsári-, lápi növényzet, ahol bőséges a propagulumforrás is. Nagyon kedvezőtlen az inváziós fajok állományainak a közelsége. A tájhasználat szempontjából az erdőgazdálkodás (égerligetek tarvágása, gépek mozgása, vonszolás), a völgyalji utak építésével és fenntartásával járó munkálatok, továbbá az erős legelés/legeltetés, taposás befolyásolja károsan a regenerációs potenciált. Szintén károsan hat a szomszédos, vagy közeli művelt területeken az intenzív kemikália használat.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Jó: Természetes állapotú környezetében – égerligetek lékeiben, ha nincs legeltetés, taposás, nincsenek inváziós fajok és jelentéktelen az emberi tevékenység.
Közepes: Kis kiterjedésű fragmentumokban, vagy enyhe legeltetés, taposás esetén.
Közepes: Zavarástűrő fajokat nagy borításban tartalmazó kiterjedt állományokban.
Közepes vagy kicsi: A termőhely becserjésedése, beerdősülése esetén.
Kicsi: Erősen összetaposott, legeltetett, elgyomosodó állományokban.
Kicsi: Tájidegen inváziós fajokkal fertőzött állományokban.
Kicsi: A termőhely vízrendezése /kiszárítás, mesterséges meder építése / után.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetáció foltban:
Jó: Természetes égerligetek levágásakor, ha tájidegen inváziós kompetítorok nincsenek jelen.
Közepes: -
Igen kicsi: Tájidegen inváziós kompetítorok térfoglalása esetén.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón:
Gyakorlatilag nincs ilyen helyzet. Talajai, vizes termőhelyei szántónak eleve alkalmatlanok.
KJA [NJ] [+BI, BJ, MZs, TG]