ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

Kézirat, Vácrátót 2003

E1 – Franciaperjés rétek

Írta: Kovács J. Attila (1997, 2003)

Kiegészítette: Botta-Dukát Zoltán, Bölöni János, Csiky János, Lájer Konrád, Molnár Zsolt, Tímár Gábor

Definíció: Domb- és hegyvidéki völgyek, teraszok, medencék, magas árterek, tápanyagokban gazdag talajok mezofil rétjei. Magas füvű domináns fajait Arrhenatherum elatius, Dactylis glomerata, Phleum pratense, Holchus lanatus, Trisetum flavescens, Poa pratensis réti virágos fajok sokasága egészíti ki. Rögzítendő minimális kiterjedésük kb. 20 négyzetméter. Az idegenhonos (többnyire inváziós) fajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50%.

Termőhely: Domb- és hegyvidéki folyók, patakok elárasztástól mentes zónájában, gátoldalain, lankás völgyek, teraszok, medenceperemek, kaszálógyümölcsösök, erdei tisztások, síkvidéki magas árterek, tápanyagokban és humuszban gazdag, üde vagy középszáraz, enyhén savanyú - közepesen bázikus, laza réti és barna erdőtalajok, trágyázott vagy rétjavításos területek jellemző élőhelye. Kiterjedésük többnyire a hajdani mezofil (tölgy-bükk) erdők helyén létrejött irtásokhoz kötődik, melyek az évszázados emberi behatások (kaszálás, talajlazítás, takarítás) során az állattartásos gazdálkodás szénatermelő kaszálórétjeivé alakultak át. Jellegzetesen üde élőhelyek, melyek nálunk különösen a Dunántúlon és részben az Északi-középhegységben maradtak fenn. Tőlünk nyugatabbra, az erősödő atlantikus-csapadékos hatások erőteljesebb érvényesülésével, mezofil réti fajok klimatikus növényegyütteseinek kiterjedt élőhelyei.

Állománykép: Magas növésű, fajgazdag-virágos mezofil rétek, melyek jó állapotú állományaiban a domináns pázsitfüvek és más lágyszárúak szintezettsége a jellemző: felső szintben a magas növekedésű és gyéren sarjadzó, majd a közepes növekedésű és jól sarjadzók, végül pedig az alacsony növekedésű de jól sarjadzó fajok alkotnak jellegzetes struktúrákat, tavasszal fűzöld, nyáron sárgászöld-aranyoszöld, különböző kiterjedésű tájképi foltokat. Az állománykép leggyakoribb és domináns meghatározója az Arrhenatherum elatius, melyet termőhely függően más kodomináns fajok egészítenek ki: Dactylis glomerata, Festuca rupicola, Anthoxanthum odoratum, Alopecurus pratense, Phleum pratense, Bromus erectus, Poa pratensis, Trisetum flavescens, Festuca pratensis, Avenula pubescens, Holcus lanatus. A pázsitfüveken kívül, az ökológiai-pratológiai (termőhelyi-rétgazdálkodási) adottságok általános kifejezői, a sokszínű virágos rétek meghatározó fajai főleg a Ranunculaceae, Fabaceae, Apiaceae és Asteraceae családok fajaiból szerveződnek színpompás rétekké.  

Jellemző fajok: A franciaperjés rétek igen fajgazdag élőhelytípust képviselnek. Jellemző és állandó fajai közül kiemeljük: Campanula patula, Crepis biennis, Pastinaca sativa, Daucus carota, Heracleum sphondylium, Colchicum autumnale, Tragopogon orientalis (T. pratensis subsp.), Centaurea jacea, Geranium pratense, Moenchia mantica, Knautia arvensis. A rétek érdekességét és változatosságát a nagyszámú kisérő faj határozza meg. Az országban gyakoribb kísérő és részben transzgresszív fajok közül megemlítjük: Avenula pubescens, Bromus commutatus, Festuca rubra, Trifolium pratense, T. repens, Lathyrus pratensis, Ranunculus acris, Galium mollugo, Carum carvi, Coronilla (Securigera) varia, Salvia pratensis, Anthoxanthum odoratum, Chrysanthemum leucanthemum (Leucanthemum vulgare), Lychnis flos-cuculi, Senecio jacobea, Carex hirta, C. tomentosa, Cruciata laevipes, Trifolium montanum, Inula salicina, Achillea millefolium, Galium verum, Vicia cracca, Leontodon hispidus,Veronica serpyllifolia, Lotus corniculatus, Rhinanthus minor stb. Gyakoribb fáciesalkotók: Ranunculus acris, Taraxacum officinale, Briza media stb.

A nyugat-dunántúli hegyvidéken, az alpesi, norikumi hatást főleg erdei és montán elemek jelenléte képezi: Astrantia major, Trisetum flavescens, Chaerophyllum aromaticum, Geranium phaeum, Phyteuma spicatum, Alchemilla monticola, Centaurea pseudophrygia, Lathyrus linifolius var. montanus, Pimpinella major, Hypericum montanum, Solidago virga-aurea stb.

Az állományok florisztikai összetételében megjelenhetnek még védett-, ritka és értékes növényfajok: Dactylorhiza majalis, D. sambucina, Adenophora liliifolia, Gymnadenia conopsea, Peucedanum carvifolia, Polygala nicaeensis subsp. carniolica, Polygonum (Persicaria) bistorta, Fritillaria meleagris, Orchis morio, O. coriophora, Coeloglossum viride és mások.

A fajszegényebb állományokban is többnyire jelen vannak: Pastinaca sativa, Campanula patula, Chrysanthemum leucanthemum (Leucanthemum vulgare), Avenula spp., Trisetum flavescens (üdébb állományok).

A franciaperjés rétek kezelése során, a folyamatos rétgazdálkodási beavatkozások hatására általában a fajok szelekciója megy végbe. Többnyire azok a fajok sikeresek, amelyek már az első kaszálás előtt virágoznak és magot hoznak, vagy pedig kiváló sarjadzóképességükkel sarjúban virágoznak és ősszel hoznak magot. A gazdag fajösszetétel számos, a kaszáláshoz alkalmazkodó jelenséget produkál: korai vagy kései érés, szezon-polimorfizmus, plaszticitás stb.

Vegetációs és táji környezet: Hagyományos tájhasználat esetén állományaik mocsárrétekkel [D34], láprétekkel [D34], magaskórósokkal [D5], veres csenkeszes hegyi rétekkel [E2], hegyvidéki sovány gyepekkel [E34], félszáraz irtásrétekkel [H4], égerligetekkel [J5], keményfás ártéri erdőkkel [J6], gyertyános-tölgyesekkel [K1a, K2], bükkösökkel [K5], gyümölcsösökkel [P7] érintkeznek. A szomszédos élőhelyek gyakran befolyásolják az állományok fajösszetételét. A legeltetett, cserjésedő-erdősülő állományok szerkezete jóval fajszegényebb. A gyomosodó útszéli, szántóföldekkel körülvett, leromlott-degradálódott állományok már többnyire az [OB] élőhelyekhez sorolandók. 

Alegységek, ide tartozó típusok:

I. Cönológiai szempontú csoportosítás:

1. Pastinaco-Arrhenatheretum (Franciaperje-rét, tipikus és szubassz.).

2. Alopecuro-Arrhenatheretum (Ecsetpázsitos franciaperje-rét).

3. Arrhenathero-Brometum erecti (Rozsnokos franciaperje-rét).

4. Poo-Trisetetum flavescentis (Aranyzab-rét).

5. Anthoxantho-Festucetum rupicolae (Borjúpázsitos pusztai csenkeszrét).

II. Termőhely szempontú csoportosítás:

1. Franciaperjés rétek tipikus mezofil réti fajokkal

2. Franciaperjés rétek ártéri-mocsárréti fajokkal

3. Franciaperjés rétek dombvidéki réti fajokkal

4. Franciaperjés rétek hegyi réti fajokkal

5. Kaszálógyümölcsösök franciaperjés rét állományai

Nem ide tartozó típusok:

1. Festuca rubra, Cynosurus cristatus, Agrostis capillaris dominálta hegyi rétek (Anthyllido-Festucetum rubrae, Lolio-Cynosuretum, Anthoxantho-Agrostieteum). Ezek alacsonyfüvű, de zárt rétek, még a fajszegényebbekben is gyakori lehet a Festuca rubra, Bellis perennis, Cynosorus cristatus, Trifolium repens, Lolium perenne, Leonoudon spp. [E2].

2. Félruderális üde gyepek (Agropyretum repentis, Ranunculo-Alopecuretum stb.) [OB].

3. Mocsárrétek (Agrostetum albae) állományai [D34]. Ekkor a domináns faj pl. az Alopecurus pratensis, megtalálhatóak Magnocaricion elemek (pl. nagy termetű Carex fajok, Symphytum officinale, Lythrum salicaria, Solanum dulcamara, Lysimachia vulgaris, L. nummularia) és / vagy jelen van a Cirsium canum, a Ranunculus repens, a R. acris, a Lychnis flos-cuculi, ill. az uralkodó fű a Deschampsia caespitosa, a Festuca pratensis vagy az Agrostis alba.

4. Bromus erectus-os vagy Arrhenatherum elatius-os élszáraz irtásrétek [H4]. Ekkor a száraz gyepi fajok [pl. Carlina vulgaris, Anthyllis vulneraria, Onobrychis viciifolia, Coronilla (Securigera) varia, Eryngium campestre] száma meghaladja a réti fajokét.

5. Siskanádasok (Calamagrostietum epigei) [OC].

6. Száraz gyepek (Festucetum rupicolae) átmeneti állományai.

7. Degradált útszéli, legeltetett-bolygatott, cserjésedő-erdősülő, kísérőfajokban elszegényedett, kétszikűekben túlzottan felszaporodott, inváziós gyomfajok tömeges megjelenésével leromlott [OB, OC] állományok.

8. Kísérőfajokban szegény, gyakran gyomos Arrhenatherum elatius dominálta útszéli gyepek. Az alföldi franciaperje dominálta gyepek valószínűeleg mind ebbe a típusba tartoznak [OB].

9. A hegyvidéki sovány gyepek és szőrfűgyepek [E34]. Ezek alacsony, gyakran nem teljesen zárt gyepek, ahol gyakoriak a közömbös és mészkerülő fajok [pl. Agrostis capillaris, A. canina, Festuca rubra agg. F. ovina, F. filiformis, F. nigrescens, Sieglingia (Danthonia) decumbens, Viola canina, esetleg Nardus stricta].

Felismerhetőség: Terepen florisztikailag jól felismerhető, egyértelműen azonosítható, műholdfotóról csak valószínűsíthető. A felismerhetőség, a besorolás ill. a természetességi állapotok értékelése érdekében ajánlatos az állományokat a kaszálás előtti stádiumban (május-június) vizsgálni.

Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: A potenciális (maximális) természetességet a táji környezet, az állomány kora határozza meg, amelyekre a szűk tűrésű, specialista fajok arányából következtethetünk. A magas természetesség fennmaradásához szükséges a hagyományos tájhasználat. Ennek megváltozásakor (kaszálás elmaradása, legeltetés, intenzív gyepgazdálkodás) megindul a leromlás. A degradáció jelei (többé-kevésbé ebben a sorrendben) a specialista fajok eltűnése, a fajgazdagság és ezen belül a kétszikűek számának csökkenése, a gyomok és inváziós fajok megjelenése, elszaporodása.

5-ös: Jellemző és kísérő fajokban gazdag, kaszálással-takarítással folyamatosan gondozott, szintezett virágos rétek, kaszálórétek, kaszálógyümölcsösök. Az állományokban jelen vannak egyes értékes-specialista fajok: Orchis morio, Dactylorhiza majalis, Peucedanum carvifolia, Polygonum (Persicaria) bistorta, Saxifraga bulbifera, Gymnadenia conopsea, stb.

4-es: Kísérő-generalista fajokban még eléggé gazdag, vertikálisan jól struktúrált, értékes-specialista fajokban már csökkenő arányú, kaszálórétként hasznosított természetes állományok, melyekből a gyomok és az inváziós fajok hiányoznak.

3-as: A kaszálás-gondozás felhagyása, a hagyományos területhasználat megváltozása következtében, jellegzetes és kísérő fajokban elszegényedő állományok. Ezeknek az állományoknak általában a vertikális szintezettsége is kevésbé fejlett. A gyomok és az inváziós fajok borítása azonban nem haladja meg az 5-10%-ot.

2-es: Az eredeti fajkompozíció még felismerhető, de az állomány vertikális struktúrája gyengén fejlett, gyomok és az inváziós fajok borítása jelentős (maximum 50%).

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Az élőhely másodlagos, irtásrét jellegével magyarázható, hogy a domináns és generalista kisérőfajai viszonylag jól terjednek és könnyen megtelepednek új élőhelyen is. A specialista kisérőfajok terjedéséről kevés adat van, az valószínűleg elég korlátozott, de a legtöbb állományból ezek egyébként is hiányoznak, és specialista fajok nélkül is kialakulhat 4-es természetességű állomány. A regeneráció feltétele a rendszeres kaszálás, annak hiányában a kaszálóréteknek megfelelő termőhelyen szukcesszió vagy tovább halad az erdő felé (cserjésedés), vagy az özönnövények szaporodnak el.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:

Jó: A hagyományos művelésként hasznosított területeken, a nagy kiterjedésű 4-5-ös természetességű állományokban.

Közepes: Kaszálás időszakos elmaradása, tavaszi legeltetés, kisebb kiterjedésű állományok, de a gyomok és az inváziós fajok borítása 10% alatti.

Kicsi: Ha a gyomok és inváziós fajok aránya magasabb, mint 20%.

Kicsi: Ha a területen az inváziós és agresszív kompetítorok borítása magasabb mint 20%.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációfoltban:

Jó: Kiszáradó mocsárréten, ha legalább évente egyszer kaszálják a területet és az inváziós fajok borítás a tájban alacsony.

Jó: Kiszáradó mocsárréten, ha évente többször kaszálják a területet.

Közepes: Kiszáradó mocsárréten, ha csak rendszertelenül kaszálják vagy legeltetik.

A kaszálórétnek megfelelő termőhelyen kialakult OB kategória esetén a kaszálórét regenerációjának esélyét az előző részben megadott szempontok alapján itélhetjük meg.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón:

Jó: Ha a termőhely megfelelő és rendszeresen kaszálják a kialakuló gyepet.

Közepes: Ha a termőhely megfelelő és a kialakuló gyepet rendszertelenül, de legalább 2-3 évente egyszer kaszálják.

KJA [KJA] [+BDZ, BJ, CsJ, LK, MZs, TG]