ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
E2 – Veres csenkeszes hegyi rétek
Írta:
Kovács J. Attila (1997, 2003)
Kiegészítette:
Botta-Dukát Zoltán, Bagi István, Molnár Zsolt, Tímár Gábor
Definíció: Meszes és
szilikátos kőzeten egyaránt megjelenő üde hegyi rétek. Közepes és
alacsony növekedésű meghatározó domináns fűfajai a Festuca rubra,
Cynosurus cristatus, Lolium perenne, Agrostis capillaris, Festuca pratensis.
Rögzítendő minimális kiterjedése mintegy
Termőhely: A Középhegységben és a dunántúli dombvidéken a gyertyános-tölgyes és a bükkös öv szegélyein, tisztásain, egykori irtásain, a hagyományos rét-legelőgazdálkodás által kaszálással, részben legeltetéssel hasznosított mezofil hegyi rétek többnyire savanyú-, gyengén savanyú-semleges, nyirkos vagy üde, közepes tápanyag ellátottságú talajokon, különösen agyagbemosódásos barna erdőtalajon, néha pszeudoglejes barna erdőtalajon, ritkábban rendzinán, rankeren találhatók. Az alapkőzet hatása kevésbé meghatározó, viszont egyes domborzati elemek, így az árnyékos-hűvös hegyoldalak, a páradús platók és hegyhátak kedvezően befolyásolják a veres csenkeszes, cincoros-angolperjés hegyi rétek szerveződését, fennmaradását. A tápanyagokban, bázisokban közepesen gazdag talajokat, trágyázással, kaszálással, kíméletes legeltetéssel, gondozással folyamatosan javították-alakították az állattartó-szénatermelő gazdálkodás keretében. A talaj-klíma-domborzati viszonyok alapján, ma is a rétgazdálkodás legjobb termőhelyei.
Állománykép: A megjelenés fontos ismérve a hemikriptofiton életforma általánossága, a közepesen magas, közepesen alacsony, kaszálást, legeltetést, taposást, trágyázást jól tűrő és jól sarjadzó pázsitfüvek dominanciája: Festuca rubra, Cynosurus cristatus, Lolium perenne, Poa pratensis, Avenula pubescens, Agrostis capillaris stb., melyet virágos színpompa egészít ki. A legeltetett állományok alacsonyabbak, fajszegényebbek, homogénebbek-monotonabbak, általában a magasabb füvű, hajdan kaszált virág gazdag hegyi rétekből származtathatóak. A virágos flóra sokszínűsége nyár elején (júniusban) éri el jellegzetes pompáját. Ez az optimális időszak az állományok meghatározására is.
Jellemző fajok: A dominánsak mellett általánosan jellemzők: Bellis perennis, Filipendula vulgaris, Ranunculus acris, Anthyllis vulneraria agg., Sieglingia (Danthonia) decumbens, Thymus pulegioides, Helianthemum nummularium subsp. obscurum, Viola canina, Chrysanthemum leucanthemum (Leucanthemum vulgare), Trifolium repens, Polygala vulgaris, Campanula patula, Phleum pratense, Polygala comosa, Hypochoeris radicata, Rumex acetosa, Leontodon autumnalis, Prunella vulgaris, Lotus corniculatus, Galium verum, Euphrasia stricta, Rhinanthus rumelicus, Fragaria vesca, Viscaria vulgaris (Lychnis viscaria), Centaurea pseudophrygia stb.
A természetesebb állományokban olyan védett és értékes fajokat is találunk mint a Dianthus deltoides, Gentiana cruciata, Gentianopsis ciliata, Alchemilla xanthochlora, A. gracilis, A. monticola, Traunsteinera globosa, Achillea ptarmica, Coeloglossum viride, Carlina acaulis, Gentianella livonica (Gentianopsis amarella), Gladiolus imbricatus, Ophioglossum vulgatum. Sajnos az utóbbi évtizedekben bekövetkezett művelésiág-változások miatt, eltűnőben vannak e rétek más (egykoron elterjedt) botanikai értékei: Arnica montana, Crocus albiflorus.
A típusos veres csenkeszes hegyi rétek állományainak állandó fajai között találhatók a következők: Festuca rubra, F. pratensis, Anthyllis vulneraria subsp. polyphylla, Avenula pubescens, Poa trivialis, Sieglingia (Danthonia) alpina, Agrostis capillaris, Filipendula vulgaris, Leontodon hispidus, Hypochoeris radicata, Trifolium pratense, T. montanum, Polygala comosa. Termőhely- és használat-függően, egyes fajok érdekes fácieszeket is alkotnak: Avenula pubescens, Agrostis capillaris, Sieglingia (Danthonia) alpina, Trisetum flavescens.
A legeltetett (angolperjés, cincoros) állományokban gyakoriak a taposást, trágyázást, zavarást jobban tűrő fajok: Cynosurus cristatus, Lolium perenne, Poa pratensis, Trifolium repens, Bellis perennis, Prunella vulgaris, Leontodon autumnalis, Taraxacum officinale. Néhol terjedőben van a vitatott őshonosságú acidofrekvens a Cytisus scoparius.
Az alhavasi jellegűnek tekintett aranyzab-rétek aktuális állományait (Soproni-, Kőszegi-hegység) részben a veres csenkeszes hegyi rétekhez (Anthyllido-Festucetum rubrae, trisetosum), többnyire pedig a mezofil kaszálórétekhez (Poo-Trisetetum) sorolhatjuk. Jellemző fajai kivesztek (Arnica montana) vagy más élőhelytípusokba épültek be [Crocus albiflorus, Polygonum (Persicaria) bistorta, Trollius europaeus]. A Geranio-Trisetetum flavescentis növénytársulás hazai jelenléte kérdéses.
Vegetációs és táji környezet: Hagyományos tájhasználat esetén állományaik üde lomboserdők térségében, gyertyános-tölgyesek [K1, K2], bükkösök [K5] peremén, tisztásain, irtásrétjein, üde rétekkel [E1], magaskórósokkal [D5], néha kiszáradó láprétekkel [D2], mocsárrétekkel [D34] érintkezve fordulnak elő. A megváltozott ökológiai-rétgazdálkodási környezetben a fragmentált ill. a gyomosodó állományok kerülnek előtérbe.
Alegységek, ide tartozó típusok:
1. Anthyllido-Festucetum rubrae (Veres csenkeszes hegyi-rét).
2. Festuco rubrae-Cynosuretum (Hegyi rét-legelő).
3. Festuco rubrae-Danthonietum (Fogtekercses-rét).
4. Lolio-Cynosuretum (Angolperje-cincor hegyi legelő).
5. Trifolio repenti-Lolietum (Angolperjés-legelő).
Nem ide tartozó típusok:
1. Arrhenatherum elatius, Alopecurus pratensis, Bromus erectus dominálta mezofil rétek (Pastinaco-Arrhenatheretum és szubassz., Alopecuro-Arrhenatheretum, Arrhenathero-Brometum erecti) [E1]. Ezeket a felsorolt magas szálfüvek tömeges jelenléte is elkülöníti a veres csenkeszes rétektől.
2. Agrostis capillaris, Festuca filiformis, F. ovina, Nardus stricta dominálta hegyvidéki sovány gyepek (Anthoxantho-Agrostietum, Festuco tenuifoliae-Agrostietum, Festuco ovinae-Nardetum) [E34].
3. Kísérőfajokban szegény, vadgazdálkodási érdekből vetett, felülvetett állományok.
4. Erősen gyomos, inváziós fajok tömeges megjelenésével degradálódott vagy becserjésedett-beerdősült állományok.
Felismerhetőség: Terepen florisztikai alapon jól felismerhető, azonosítható, műholdfotóról csak valószínűsíthető. Fenológiailag érettségük pár héttel későbbi mint a franciaperjés réteké, általában nyár elejére-közepére (június-július) tehető.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: A potenciális (maximális) természetességet a táji környezet és az állomány kora határozza meg, amelyekre a szűk tűrésű, specialista fajok arányából következtethetünk. A magas természetesség fennmaradásához szükséges a hagyományos tájhasználat. Ennek megváltozásakor (kaszálás elmaradása, legeltetés, intenzív gyepgazdálkodás) megindul a leromlás. A degradáció jelei (többé-kevésbé ebben a sorrendben) a specialista fajok eltűnése, a fajgazdagság és ezen belül a kétszikűek számának csökkenése, a gyom fajok megjelenése, elszaporodása. Inváziós fajok ezt az élőhelyet kevésbé fenyegetik, mint a többi üdébb rétet.
5-ös: Jellemző és kísérő fajokban gazdag, közepes és alacsony szinteket magába foglaló virágos rétek. Az állományokban jelen vannak egyes értékes-specialista fajok: Gentiana cruciata, Dianthus deltoides, Gentianopsis ciliata, Traunsteinera globosa, Carlina acaulis, Alchemilla xanthochlora, A. monticola stb.
4-es: Kísérő-generalista fajokban még eléggé gazdag, értékes-specialista fajokban csökkenő arányú természetes állományok, melyekből a gyomok és az inváziós fajok hiányoznak.
3-as: Jellegzetes és kísérő fajokban elszegényedett állományok. A hagyományos területhasználat módosulásával (tájrendezés, melioráció, kaszálás felhagyása, túllegeltetés, cserjésedés, beerdősülés) megjelennek a gyomok és az inváziós fajok, de ezek 10% alatt maradnak.
2-es: Az eredeti fajkompozíció és gyepstruktúra még felismerhető, de a gyomok és az inváziós fajok borítása nagy, maximum 50%.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Klimatikus okok miatt az ide tartozó társulások hazai állományai a társulás areájának szélén helyezkednek el, emiatt az egyébbként jól terjedő fajokból álló közösségek regenerációja lassú, nehézkes. Fennmaradásukat segíti ill. szinte feltétele a kaszálás, de a mérsékelt legeltetés is hasonló szerepet tölthet be. A regenerációt lassíthatja, vagy akadályozhatja a propagulumforrásként működő magas természetességű állományok kis kiterjedése, a legeltetés, a műtrágyázás, felülvetés. Regenerációra elsősorban a kiterjedtebb állományokon belül, illetve a meglévő nagyobb állományok közvetlen közelében számíthatunk.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Jó: Minden legalább 4-es természetességű, kiterjedt állományában, kaszálás esetén.
Közepes: Kaszálás időszakos elmaradása, tavaszi legeltetés esetén.
Közepes: Kisebb kiterjedésű állományok esetében, ahol a gyomok és az inváziós fajok borítása 10% alatti.
Kicsi: Ha az inváziós fajok aránya magasabb mint 20%.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációfoltban:
Más vegetációsfoltokat nem tud meghódítani, legfeljebb a degradált és emiatt OB-be sorolt állományok regenerálódhatnak. Ebben az esetben a regenerációs potenciál:
Jó: Ha a zavaró hatás megszünik, a területet rendszeresen kaszálják és 200m-en belül van legalább 4-es természetességű folt.
Közepes: Ha a zavaró hatás megszünik, a területet rendszeresen kaszálják, de nincs aí közelben propagulum forrás.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón:
Az élőhelynek megfelelő termőhelyen nincsenek jelentősebb mennyiségben szántók, ezért erre vonatkozó tapsztalataink hiányosak. Valószínűleg közepes: Ha a felhagyot szántót kaszálják és 200 m-en belül van propagulum forrás.
KJA [KJA] [+BDZ, BI, MZs, TG]