ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
E34 – Hegy-dombvidéki sovány gyepek és szőrfűgyepek (hiányos)
Írta:
Kovács J. Attila (1997, 2003)
Kiegészítette:
Csiky János, Lájer Konrád, Tímár Gábor
Definíció: Hegyvidéki
területeken, többnyire tápanyagszegény, mésztelen-sovány talajokon
előforduló, acidofrekvens-mikotrof pázsitfüvek – Agrostis capillaris,
Festuca rubra agg. F. nigrescens, Sieglingia (Danthonia)
decumbens, Festuca ovina, F. filiformis, Nardus stricta – dominálta
mészkerülő hegyi gyepnövényzet. Rögzítendő minimális kiterjedésük
Termőhely: Hegyvidéki területek, különösen az északi-középhegységi és a nyugat-dunántúli gyertyános-tölgyesek és mészkerülő bükkösök csapadékosabb térségében, hegyhátak, átmeneti lejtők, gyakran kovasavban gazdag alapkőzetek, tápanyag- és bázisszegény, elsavanyodó-nyershumuszos, erodált barna erdőtalajok (különösen a savanyú, pszeudoglejes és podzolos barna erdőtalajok), néha köves váztalajok élőhelyei. A talajra általánosan a tömött felszín és a változó vízgazdálkodás a jellemző. A környezeti feltételek a viszonylag jobb adottságú erdőtalajok xero-mezofil gyepnövényzetétől a kilúgzott, nyershumuszos, bázisszegény, savanyú-leromlott talajok acidofil gyepnövényzetéig terjednek. A hazai domborzati, klíma-, talaj-viszonyok által behatárolt termőhelyi adottságokhoz, hő- és nedvességingadozásokhoz legjobban a cérnatippanos (Agrostis capillaris) állományok alkalmazkodtak. A hajdan túllegeltetett, taposott területeken, nyershumoszos, kilúgzott, szellőzetlen, podzolosodó, leromlott talajokon, különösen csapadékos és hűvösebb klímaviszonyok között mészkerülő gyepek, szőrfüvesek fragmentális állományai maradtak fenn.
Állománykép: Meghatározóak a középmagas-alacsony, jól sarjadzó pázsitfüvek. A mészkerülő hegyi gyepnövényzet legeltetett állományai alacsonyabbak, egységesebbek, taposástűrők, a nem legeltetettek inkább középmagasak és gyakran erős mohaszinttel egészülnek ki. A cérnatippanos gyepek lazábbak-ritkásabbak, a szőrfüvesek tömött, vaskos gyepet képesek alkotni. Az állományok gyakran cserjésednek, erdősülnek. Megjelenésüket egyes fásszárú fajok néha már messziről jelzik (Betula pendula, Juniperus communis, Populus tremula, Salix spp., Corylus avellana, Calluna vulgaris).
Jellemző fajok: Dominánsak és kodominánsak az acidofil pázsitfüvek, sások: Agrostis capillaris, A. canina, Festuca rubra agg., Festuca nigrescens, Festuca ovina, F. filiformis, Deschampsia (Avenella) flexuosa, Sieglingia (Danthonia) decumbens, Carex fritschii, Nardus stricta.
Kísérő fajok közül gyakoribbak: Genista tinctoria, Antennaria dioica, Trifolium montanum, T. repens, Hieracium pilosella, Polygala vulgaris, Peucedanum oreoselinum, Plantago lanceolata, Rumex acetosella, Pimpinella saxifraga, Eryngium campestre, Hieracium auricula, Veronica officinalis, Jasione montana, Viola canina, Lotus corniculatus, Sanguisorba minor, Linum catharticum, Luzula campestris-multiflora stb. Csak lokálisan gyakori kísérő fajok: Trifolium medium, Hieracium sabaudum, Helianthemum nummularium subsp. obscurum, Leontodon hispidus, Potentilla erecta, Potentilla heptaphylla, Selinum carvifolia, Hypochoeris radicata, Carex pallescens és mások.
A hegyvidéki sovány gyepekben fellelhetők egyes értékes-specialista fajok populációi is: Alchemilla monticola, A. xanthochlora, Dianthus deltoides, Gentianopsis ciliata, Gentianella livonica (Gentianopsis amarella), Botrychium lunaria, Orchis ustulata, Carlina acaulis. E fajok jelenléte jelentősen emeli az állományok természetességi mutatóit.
A szőrfűgyepekben is előfordulnak értékes-specialista növényfajok: Alchemilla acutiloba, A. gracilis, A. monticola, Linum trigynum, Botrychium multifidum, Calluna vulgaris, Carex fritschii, Carlina acaulis (pl. Őrség) néhol a Coeloglossum viride is. A nedvesebb, láposodó állományokban, a mésztelen láprétek fajai is fellelhetők: Juncus effusus, Galium uliginosum, Sanguisorba officinalis, Molinia arundinacea (pl. Mátra, Aggtelek). Az általános fajösszetétel alapján azonban, a hazai szőrfűgyepekből hiányoznak a magashegyi (kárpáti-alpesi) szőrfüvesek jellemző fajai (Potentilla aurea, P. aurantiaca, Viola declinata stb.), így ezek inkább a hegyi sovány gyepekhez (Nardo-Agrostion, Violion caninae) és a csarabosokhoz (Calluno-Genistion, Genistion pilosae) kapcsolódnak. A viszonylag tág ökológiai tűrőképességű és a termőhely érzékeny fajok számos életközösséget jellemeznek, melyek között gyakran találunk átmeneteket, épp a transzgresszív fajok dominanciája révén.
Vegetációs és táji környezet: Rendszerint tölgyesekkel [K1a], bükkösökkel [K5, K7a], lombelegyes fenyvesekkel [N13], csarabos fenyérekkel [E5], kövér hegyi rétekkel [E2], mészkerülő kékperjés rétekkel [D2], mocsárrétekkel [D34], magaskórósokkal [D5], őshonos fafajú pionír erdőkkel [RB], ill. ma már gyakran jellegtelen elgyomosodott területekkel érintkeznek
Alegységek, ide tartozó típusok:
1. Anthoxantho-Agrostietum (Hegyi sovány gyep).
2. Festuco tenuifoliae-Agrostietum (Hegyi szegélygyep).
3. Genisto pilosae-Festucetum ovinae (Juhcsenkesz gyep).
4. Festuco ovinae-Nardetum (Szőrfűgyep).
Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):
1. Tápanyagokban-bázisokban gazdag talajú hegyi rétek-legelők állományai: Anthyllido-Festucetum rubrae, Festuco rubrae-Cynosuretum, Lolio-Cynosuretum, Trifolio repenti-Lolietum [E2]. Még fajszegényebb állományaikban is gyakori lehet: Bellis perennis,Cynosorus cristatus, Trifolium repens, Lolium perenne, Leontodon spp.
2. Rekettyés fenyérek, csarabosok átmeneti állományai: Luzulo albidae-Callunetum, Genisto pilosae-Sarothamnietum [E5].
3. Mészkerülő kékperjés rétek (Junco-Molinietum) állományai [D2].
4. Erősen gyomos, kórós és inváziós fajok tömeges megtelepedésével degradálódott, esetleg beerdősült állományok.
5. Egykori szántók, felülvetett, lehasznált rétek helyén kialakult fajszegény állományok [OC].
Felismerhetőség: Terepen florisztikai alapon felismerhető, azonosítható, műholdfotóról csak valószínűsíthető. Fenológiailag, a domb- és hegyvidéki gyepek általánosan kései érésű egységei. Meghatározásuk nyár közepén esedékes, nyár végére már kiégnek és aranysárga foltokat alkotnak.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség:
5-ös: Stabil szerkezetű, összefüggő, ritka specialistákat (palástfüvek, korpafüvek, holdruták, orchideák) is tartalmazó állományok.
4-es: Kísérő fajokban eléggé gazdag, specialista fajokban elszegényedő, természetközeli állományok, melyekből a gyomok és inváziós fajok hiányoznak.
3-as: Széteső-fellazuló eredeti vegetációs struktúrák, a hagyományos területhasználat módosulása ill. az erdészeti beavatkozások (ültetések) következtében, megjelennek a gyomok és az inváziós fajok, de borításuk 15% alatti.
2-es: Az eredeti fajkompozíció és gyepstruktúra még felismerhető, de szegényes, az előretörő gyomok és inváziós fajok aránya 20-50% közötti.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetvédelem) helyben:
Jó: A legalább 4-es természetességű, kiterjedt állományokban.
Közepes: A 3-as természetességű, fragmentális-mozaikos elterjedésű kisebb állományokban.
Kicsi: A visszafordíthatatlanul zavart, elgyomosodott állományokban.
KJA [KJA] [+CsJ, LK, TG]