ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
E5 – Csarabosok
Írta:
Kovács J. Attila (1997, 2003)
Kiegészítette:
Bölöni János, Bagi István, Csiky János, Ódor Péter
Definíció: Elsősorban a Calluna vulgaris által uralt növényegyüttes.
A fás és a magas cserjeszintet legfeljebb gyéren álló (max. 40 % záródású),
letörpült faegyedek és cserjék alkotják. Meghatározóak a törpe- és félcserjék.
Az erősen savanyú, tápanyagszegény, rendszerint erodált talajon csak
acidofrekvens fajok jelennek meg. Rögzítendő minimális kiterjedése
Termőhely: Hazai viszonyok között szinte mindig másodlagos növényegyüttes, ami erőteljes tájhasználatnak kitett helyeken, erodált talajon jelenik meg. A mindig erősen savanyú málladékot szolgáltató talajképző kőzeten (riolit, gneisz, savanyú homokkő, mésztelen homok és kavics) természetes körülmények közt is savanyú (esetleg pszeudoglejes) barna erdőtalajok alakulnak ki, melyek kedvezőtlen tulajdonságait az emberi beavatkozás tovább rontotta. Jellemző a minerális talajfelszín, ill. a nyershumusz, a szélsőségesen savanyú feltalaj. Gyakran az eredeti talajszelvény az alapkőzetig erodálódott. Bár makroklimatikusan a csapadékos, kedvező adottságú területekhez kötődik, a mikroklíma a zárt faállomány hiánya miatt szélsőséges. A klíma- és talajviszonyok következtében a változó vízgazdálkodás jellemző.
Állománykép: Mivel hazánkban a csarabosok mindig erdők helyén alakultak ki, és fejlődésük is ebbe az irányba mutat, a fák és cserjék előbb-utóbb mindig megjelennek az élőhelyen. A nyugat-európai fenyérektől eltérően ezért ebbe az élőhelybe vesszük azon állományokat is, melyekben a fás és a magas cserjeszintben gyéren álló, letörpült faegyedek és cserjék jelennek meg. Ezek borítása 40% alatt marad. A lágyszárú szint magas záródású, benne a törpe- és félcserjék dominálnak. Ennek réseiben (gyakran a csupasz alapkőzeten) gazdag moha- és zuzmóvegetáció található. Gyakoriak a nagygombák.
Jellemző fajok: Kizárólag acidofrekvens (ill. részben ilyen) növényfajok élőhelye, közöttük több a változó vízgazdálkodást is jól jelzi. A fákat a Pinus sylvestris, Betula pendula, Populus tremula, a cserjéket a Frangula alnus, Juniperus communis, a Vendvidéken Alnus viridis képviselheti. A gyepszintben mindig domináns a Calluna vulgaris, mellette további chamaephyta, nanophanerophyta növények jellemzőek: Genista germanica, G. pilosa, Sarothamnus (Cytisus) scoparius, Vaccinium myrtillus, az Őrségben-Vendvidéken Daphne cneorum subsp. arbusculoides.
Gyakori a Luzula luzuloides, a sásokat Carex pilulifera, C. ericetorum, C. fritschii, a füveket Deschampsia (Avenella) flexuosa, Festuca tenuifolia, Luzula campestris, Agrostis capillaris, Sieglingia decumbens, Aira caryophyllea képviseli. További jellemző virágos növények: Melampyrum pratense, Campanula rotundifolia, Viola montana, Veronica officinalis, Jasione montana, Antennaria dioica, Rumex acetosella, Potentilla erecta, Hieracium spp., Chamaespartium sagittale. A. mohaszint domináns fajai a Pleurozium schreberi, Dicranum scoparium, Dicranum polysetum, Polytrichum fajok (P. formosum, P. juniperinum, P. piliferum), Ceratodon purpureus, Leucobryum glaucum és Hylocomium splendens. Jellemző fajuk még a Dicranum spurium, Buxbaumia aphylla, Pohlia nutans, Dicranella heteromalla. Jellemzőbb zuzmók: Cladonia rangiferina, C. arbuscula, C. clorophaea, C. pyxidata.
Állományaiban számos értékes és védett növény talál menedéket, pl. Lycopodium clavatum (e faj jellemző és gyakori), Diphasium (Lycopodium) complanatum, Orthilia secunda, Pyrola minor, P. rotundifolia, Chimaphila umbellata, Vaccinium vitis-idaea.
Vegetációs és táji környezet: Környezetében mind a többé-kevésbé eredeti, mind az átalakítás-degradálás következtében kialakult másodlagos vegetáció különböző formái megtalálhatók. Előbbit acidofil bükkösök és tölgyesek, acidofil erdeifenyvesek, utóbbit szőrfűgyepek, mészkerülő hegyi szárazrétek, vörös csenkeszes kaszálórétek, különböző pionír erdők, vágásnövényzet képviselheti.
Alegységek, ide tartozó típusok:
I. Cönológiailag a Luzulo albidae – Callunetum, Genisto pilosae – Sarothamnietum, Betulo – Callunetum sorolható ide. Hangsúlyozandó, hogy egyik Nyugat-Európában leírt növénytársulás sem azonosítható teljes mértékben a hazai csarabosokkal.
II. A teljesen fátlan-cserjétlen formától az erdősödés mértéke szerint megkülönböztethetők különböző típusok.
3. Az Uzsa környéki (kavicson) és a balaton-felvidéki (permi homokkövön és kavicson) állományok külön típust képeznek.
Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):
1. Erdőszélek, útrézsűk, nyiladékok, határsávok kis területű, szegélyszerű, rendszerint fajszegény csarabos állományai, ill. csarab előfordulásai.
2. Nyílt erdeifenyvesek zárt csarabos gyepszinttel [N13].
Felismerhetőség: Fentiek figyelembe vételével terepen biztosan felismerhető. Műhold- és légifotón nem azonosítható.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Hazai állományai mind másodlagosak, erdők leromlása és termőhelyi degradáció révén alakultak ki, így természetességük is csak a pillanatnyi állapot jellemzőjeként fogható föl (és nem eredetként). A szokásos szempontok (fajgazdagság, ritka és gyom fajok, szerkezet) mellett fontos jellemző a látható / rövid távon várható stabilitás és a tartós fennmaradást támogató állomány nagyság.
5-ös: Csak a többé-kevésbé stabil, nem erdősödő, nagyobb területű, fajgazdag, ritka fajokban is bővelkedő, szerkezetileg is változatos állományok sorolhatók ide. Igen ritka!
4-es: Fajszegényebb, de nagy területű, rövid távon valószínűleg fennmaradó állományok.
4-es: Fajgazdag, ritka fajokat is tartalmazó, de kis területű, átalakulásra belátható távon hajlamos állományok.
3-as: Fajszegény, kis területű, és / vagy átalakulóban lévő állományok.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Mivel a jelen állományok másodlagosak, fejlődésük (gyorsabb vagy lassabb ütemben) az erdők irányába hat. Degradált termőhelyen állnak, a növényzet szukcessziója párhuzamos a termőhely fejlődésével, így a regeneráció feltétele helyben a lassú és kezdeti szakaszban lévő termőhelyi változás, a szomszédban az átmenetileg vagy tartósan leromló termőhely.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Jó: Csak igen gyenge, jelentősen erodált termőhelyen (ld. termőhelyi jellemzők); esetleg mérsékelt vadnyomás (legelés, taposás) esetén; ha a környezetében vannak hasonló fajkészletű élőhelyek. A pillanatnyi átalakulásnak nincs jele. Ritka!
Közepes: Gyenge termőhelyen, ha a környezetében vannak hasonló élőhelyek.
Kicsi: Láthatóan átalakulóban lévő állományok (felnövekvő fák, csemeték, oldalról záródó koronaszint, felhalmozódó szerves anyag). Ez a leggyakoribb.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:
Jó: A szomszédos természetszerű vegetációs foltban bekövetkező jelentős emberi beavatkozás (degradálás) esetén, ha a termőhely is hasonlóan gyenge (ill. az lett), pl. nagyobb területű útrézsűn, nyiladékon, felhagyott legelőn, sovány réten, tarvágások szélén. Igen ritka!
Közepes: Mint előbb, de jobb termőhelyi viszonyok mellett. Nem gyakori.
Igen kicsi: Mint előbb, de kisebb területen, jobb termőhelyi viszonyok mellett. Ez az általános.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón:
Jó: Igen gyenge, erősen degradált termőhely esetén, hasonló fajkészletű élőhelyek környezetében, ami a gyakorlatban igen ritka.
Közepes: Mint előbb.
Gyenge: Jobb termőhelyen. Ez az általános.
Érdemes felírni: Az erdősödés mértékét.
KJA [TG] [+BJ, BL, CsJ, ÓP]