ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
F1a – Ürmöspuszták
Írta:
Molnár Zsolt (1997, 2003)
Kiegészítette:
Bagi István, Tímár Gábor
Definíció: Festuca pseudovina és kodominánsként leggyakrabban az Artemisia santonicum által dominált, rövidfüvű, sziki fajokban gazdag, sztyepréti és réti fajokat nem vagy alig tartalmazó, általában nagy kiterjedésű, időszakosan nedves szárazgyepek. Rögzítendő minimális kiterjedés: néhány négyzetméter.
Termőhely: A közép-ázsiai szikes puszták kárpát-medencei képviselője, az Alföld szikes pusztáinak legjellemzőbb és legkiterjedtebb élőhelye. Az ürmöspuszta (Artemisio santonici-Festucetum pseudovinae) nem klímazonális klimax növényközösség, hanem egy, edafikus okok miatt “megrekedt”, stagnáló szukcessziós fázis. Hazánk alföldi erdőssztyep övében az orosz északi erdőssztyep zónával szemben sokkal nagyobb mértékben jelentkeznek a délibb övek sziki növénytársulásai, így az ürmöspuszták is, bár csak kimondottan extrazonális-edafikus jelleggel. Szikesek ott alakulnak ki, ahol a talaj téli beázása és a téli magasabb talajvízszint "összeér", és így lehetővé válik a sóknak az altalajból a talajfelszín irányába történő vándorlása (ennek feltétele a közeli talajvíztükör, a sókban gazdag talajvíz és a kontinentális klíma, melynek következtében az intenzív párologtatás a kapilláris zónán keresztül a felszín közelébe emeli a sókat). Az ürmöspuszták vízellátottsága, a többi szikeshez hasonlóan, szélsőségesen ingadozó. Tavasszal rövid ideig vízborítottak is lehetnek, nyárra teljesen kiszáradnak (kisülnek), talajuk mélyen megrepedezik. A Duna-Tisza közi állományok talaja szoloncsák-szolonyec, a Tisza-völgyieknek kérges réti szolonyec és közepes réti szolonyec. A talaj felső 10 cm-re (olykor csupán 1-2 centimétere) kilúgzott, enyhén savanyú kémhatású. A B szint viszont már erősen szikes és jellegzetesen oszlopos szerkezetű. A felszíni vízerózió speciális szikes mikromorfológiát alakít ki (szikpadkák, szikerek) főleg szolonyecen.
Az ürmöspuszták az Alföld folyóinak egykori árterületein és a löszös-homokos hátak lefolyástalan medencéiben sokfelé előfordulnak. Ezek egy része ősi (folytonos a mogyoró fázis és részben a pleisztocén kor óta), másik részük viszont az elmúlt 150 év árvízmentesítő és belvízlecsapoló munkálatai után alakult ki. A Duna-Tisza közi kiterjedt állományok (pl. Apajpuszta) jelentős része mézpázsitos szikfokok kiszáradása után jött létre, talajuk sztyepesedett, szelvényük szintekre differenciálódott. Ilyen jelenséget a Hortobágyon is megfigyeltek. A másodlagos eredetű, Tisza menti állományok általában réti talajú gyepekből alakultak ki.
A szikes puszták vizeinek lecsapolása ezen élőhely felszíni talajrétegeinek vízellátását általában lényegesen nem befolyásolta, bár a talajvíz mélyebbre süllyedésével nőtt a kilúgzás lehetősége, sőt, sokfelé ez már láthatóan meg is indult (pl. Hevesi-puszták, Bihari-sík, Ágota-puszta).
Állománykép: A legeltetett állományok alacsonyak, a nem legeltetetteken az üröm egyeduralkodóvá válhat és magasabbra nő. Cserjék és fák nincsenek, saját magas szálfüvei sincsenek, csak a rétekből áthúzódó Alopecurus és Agropyron (Elymus) repens alkothatnak magas gyepszintet a rétek felé mutató átmeneti-mozaikoló állományokban.
Jellemző fajok: Jellemzőek a kontinentális, pontusi és pontus-mediterrán flóraelemek. Az ürmöspuszták nem különösebben fajgazdagok, de flórájuk, faunájuk sajátos, szubendemizmusok is előfordulnak (Plantago schwarzenbergiana, Trifolium angulatum). Az erős abiotikus (vízhiány) és biotikus (legelés) stressz miatt gyakoriak a zavarástűrő és az egynyári fajok. Ezek egy része nem a szikesekhez kötődő (azaz sztenohalofiton) faj, hanem a szikes talajt valamilyen stratégiával “elviselő” ún. pszeudohalofiton. Jellemző fajok: Artemisia santonicum subsp. monogyna és subsp. patens, Festuca pseudovina, Limonium gmelini, Podospermum canum, Trifolium retusum, Trifolium angulatum, T. parviflorum, Ranunculus pedatus, Bupleurum tenuissimum, Gypsophila muralis, Lotus tenuis (L. glaber), Cerastium dubium, ritkábban: Plantago schwarzenbergiana, Kochia (Bassia) prostrata, Plantago maritima, Aster tripolium subsp. pannonicus, Scilla autumnalis. Hiányoznak, illetve ritkák a löszgyepi [pl. Dianthus pontederae (D. giganteiformis subsp.), Salvia nemorosa, Verbascum phoeniceum] és a sziki magaskórós (pl. Aster punctatus, Artemisia pontica) fajok, valamint a mocsárréti fajok (pl. Centaurea pannonica, Cichorium intybus). Az ürmöspuszták degradációját elsősorban túllegeltetésük okozza. Ilyenkor időlegesen a következő fajok szaporodnak el: Bromus mollis (B. hordeaceus), Hordeum hystrix, Poa bulbosa, Erophila verna, különféle zuzmók (pl. Cladonia magyarica és Cl. convoluta, Cl. furcata), a Ceratodon purpureus dominánssá válik.
A legszebb és csak kissé legelt állományokra jellemző az Entosthodon hungaricus, Phascum floerkeanum, Tortula ruralis, Phascum cuspidatum, Polytrichum piliferum, Brachythecium albicans, Bryum tricolor, Barbula unguiculata, Bryum alpinum és a Pleurochaete squarrosa.
Vegetációs és táji környezet: löszhátakkal és mocsarakkal mozaikoló szikespusztai táj, bár olykor több ezer hektáros szinte monodomináns szikes pusztákat is alkot. A zonációban lefelé vakszik, szikfok és szikes réti növényzettel érintkezik, felfelé löszsztyepekkel, homoki gyepekkel, cickórós pusztákkal, szántókkal.
Alegységek, ide tartozó típusok:
6. Kilúgzódó szikpadkások elürmösödött vakszikjei (a felszín már kilúgzódott, de mélyebben még szikes a talaj, a vakszikfajokat ürmöpusztai fajok váltották fel).
Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):
Megjegyzés: az F1a és F1b elkülönítése nem ritkán nem egyértelmű. Ilyenkor döntsünk bátran az egyik mellett (ha szikesebb F1a, ha löszgyepesebb vagy rétiesebb, akkor F1b).
Felismerhetőség: Terepen nagyon jól felismerhető. A műholdfelvételen a szikpadkásabb, vakszikesebb foltok jól, a többi is elég jól felismerhető (persze maguk a vakszikes foltok [F5]-be sorolandók). Sokszor a degradáltság mértéke is látszik (furcsa foltosság (pl. csíkosság – ami a másodlagosságra utal) vagy éppen homogenitás; csatornázottság).
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Az ürmöspuszták fajgazdagsága, a sziki fajok egyeduralma és fajszáma fontos a természetesség megítélésében. A természetesebb állományokban a szteno- és asztenohalofiton fajok száma magasabb (lásd Flóra Adatbázis, Bodrogközy oszlopai). A degradálódás egyik oka a lecsapolás miatt megindult kilúgzódás, ami csökkenti a termőhely extremitását, lehetővé teszi a glikofil fajok betelepedését. Nehezen gyomosodik, hamar regenerálódik, leginkább saját gyomfajai vannak. Tapasztalataink szerint a természetesebb állományok körül a szikespusztai táji vegetációmozaikja is természetesebb, gazdagabb. A tartamos túllegeltetés szegényíti, gyomosítja, de drasztikusan csak a hodályok és kutak körül. A gyomosság tavasszal alig látszik, júniustól látványosabb.
A domináns fajok jól bírják a degradációt. Inváziós fajok, cserjésedés nem veszélyezteti. Az egyéves szikes fajok fajszáma és mennyisége nem a természetességtől, hanem a tavaszi csapadéktól, illetve a tavalyi avar mennyiségétől függ. Más vegetációtípusba csak kilúgzással tud átalakulni. Szukcessziósan stabil. A horizontális mintázat, foltosság, fiziognómia, szintezettség – úgy látjuk – nem fontos szempont a természetesség megítélésében. A táji környzet kis hatással van az állományok természetességére. Az égetés nem degradálja jelentősen, a mechanikai sértések csak időlegesen gyomosítanak.
5-ös: Sziki fajokban gazdag, gyakran szépen padkásodik, de legalábbis repedezik, löszgyepi, sziki magaskórós és mocsárréti fajok nincsenek, lehetőleg legyen nagyobb kiterjedésű (hektáros vagy nagyobb), illetve szép zonáció- vagy mozaikrendszerbe illeszkedő (felette löszgyep, alatt vakszik, szikfok, szikes rét), a lecsapolás, kilúgzódás jelei nem látszanak (pl. az ürmöspusztán alig van glikofil faj, a vakszik nem ürmösödik).
4-es: Foltokban gyomosodó (pl. Bromus mollis), de inkább közepesen fajgazdag, sziki fajok dominálta, túllegeltetett, kisebb kiterjedésű állományok, melyek kevésbé szép zonáció- vagy mozaikrendszerbe illeszkednek.
4-es: Ide sorolandók a kilúgzódó, de még szikes fajokban is gazdag állományok.
4-es: Ide soroljuk azokat a foltokat, amik másodlagosak, de fajkészletük és dominanciaviszonyaik jól regenerálódtak, viszonylag fajgazdagok, nem homogének, nem gyomosak (a padkásság sokkal lassabban regenerálódik).
3-as: Fajszegény állomány, olykor az üröm vagy a veresnadrág teljesen hiányzik.
3-as: Fajszegény állomány, olykor az üröm vagy a veresnadrág teljesen hiányzik, és tömeges a Bromus mollis, Hordeum hytrix, Poa bulbosa (ha mind az üröm, mind a veresnadrág - sőt más sziki fajok is hiányoznak, akkor már inkább [OC]).
3-as: Ide soroljuk azokat a foltokat, amik másodlagosak (a beszántás csíkjai, egykori halastó vagy rizstermelő kalitka gátjai látszanak, felszíne gyanúsan sík), de kevésbé jól regenerálódtak, fajszegények, elég homogének, olykor gyomosak (általában nem padkásak, esetleg kisebb vakszikes "kikopások" vannak, jellemző, hogy a vakszikes és az ürmöspusztai foltok átfednek, élesen nem különülnek el).
2-es: Ilyen állomány nemigen van, mert nem tud ennyire elgyomosodni, illetve jellegtelenné válni (csak, ha közben kilúgzódott, de akkor már nem szikes gyep).
2-es: Az igen erős mechanikai sértésnek kitett – szétesett, gyomos, ritkás, fajszegény – állományok időlegesen lehetnek ennyire degradáltak.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Általában könnyen regenerálódik. A regeneráció a domináns és kísérő sziki fajok közeli meglététől függ, a fajgazdagságtól közvetlenül talán kevésbé. A karakterfajok jelentős része igen leromlott állományokban is túlélhet. A ritkáb fajok megújulási képessége nem ismert, de inkább jobb, mint rosszabb (kivételek?) A nem kilúgzódó állományokban a nem szikes fajok, az inváziós fajok és a cserjék kompetíciós ereje alacsony vagy nulla. A szikes zavarástűrő fajokat a domináns fajok visszaszorítják. Az állományok belső dinamikájáról, a mintázat és a fiziognómia regenerációban betöltött szerepéről semmit sem tudunk. Az ürmöspuszta regenerációját leginkább a talaj nem kellő mértékű szikessége korlátozza. Alacsony sótartalom esetén löszgyepszerű szárazgyep (általában cickórós puszta regenerálódik). A táji környezet csak mint propagulumforrás fontos. A talajmagbankról nincsenek adataink, egyes fajok esetében fontos lehet (ritka egyéves Trifolium-ok). A legeltetés regenerációt befolyásoló hatását nem ismerjük. Az égetés lényeges degradációt nem okoz. Tárcsázás, beszántás, rizsparcella felhagyása, mechanikai talajsértések után viszonylag jól regenerálódik.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Jó: Minden legalább 4-es természetességű állománya, sőt, talán a degradáltabbak is, ha kiterjedtek és ha a táji környezet mozaikos, természetes; a túllegeltetés után is jól regenerálódik.
Közepes: A degradált és kisebb kiterjedésű – általában 3-as természetességű – állományok.
Kicsi: Nincs ilyen ürmös állomány, csak a kilúgzódás miatt sziktelenedő állományok (mert azok nem ürmöspusztába, hanem cickórósba "regenerálódnak" – azaz oda degradálódnak).
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:
Jó: Kilúgzódás esetén rátelepszik a vakszikre, olykor a szikfokra is, kiszáradás esetén néhány év alatt a szomszédos szikes rétre is.
Közepes: Ha a kilúgzódás, a kiszáradás kisebb mértékű: a vakszikre a sótartalom, a rétre a tavaszi vizek miatt korlátozott a terjedése.
Kicsi: Természetes só- és vízviszonyok mellett.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón:
Jó: Ha a szántónak kellően szikes a talaja (gyakran csak a szántók széle ilyen, mert közepe már csernozjom).
Közepes: Ha nem elég szikes a szántó talaja, mert akkor ott már nem szikes szárazgyep regenerálódhat.
Kicsi: Nincs ilyen helyzet.
MZs [MZs] [+ BI, TG]