ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

Kézirat, Vácrátót 2003

F3 – Kocsordos-őszirózsás sziki magaskórósok, rétsztyepek

Írta: Molnár Zsolt (1997, 2003)

Kiegészítette: Bagi István, Tímár Gábor

Definíció: Sziki, mocsárréti és sztyepfajokból álló, ernyős-magaskórós fiziognómiájú, jellemzően tiszántúli, tavasszal nedves, nyáron száraz szikes rét. Gyakoribb karakterfajai az Aster punctatus, Artemisia pontica, Peucedanum officinale. Előfordul szikes és ártéri környezetben egyaránt. Üde változatai magasfövű, karakterfajokban gazdag rétek, és magaskórós rétsztyepek a szárazabbak részben már alacsonyabb füvűek, a cickórós puszta felé mutatnak átmenetet. Rögzítendő minimális kiterjedés: néhány négyzetméter, de az ilyen kis kiterjedésű állományok ritkák.

Termőhely: A sziki magaskórós a sziki erdőssztyepkomplex meghatározó eleme, a dél-szibériai hűvös-kontinentális növénytársulásokkal rokonítható. Ma sok helyen mutatja a sziki tölgyes jellegű üde erdők egykor jóval nagyobb kiterjedését. Talaja vastag A szintű, (oszlopos B szintű) réti szolonyec vagy mélyben sós réti csernozjom. A felső 100 cm nem ritkán sómentes. Termőhelye magas talajvizű, viszonylag egyenletes vízellátású, a felszínt tavasszal részben víz borítja. A növényföldrajzi Tiszántúl (a Heves-Borsodi-síkon is) és a Bánát (Temes-Béga-völgye) jellegzetes közössége, de sehol sem gyakori. Előfordul még a Duna egykori árterületén, Felsőerek (Kalocsa) és a Répce-mentén, Csér határában. Minden ismert előfordulása folyóvizeinkhez kötött, többnyire az egykor árvízjárta, majd lecsapolt, mentett ártérre került területekből kiemelkedő hátakon. A Beregi-síkon és Tiszabábolnánál nem szikes, jellegzetesen ártéri tájban is vannak sziki kocsorodos, réti őszirózsás gyepek. Ezek a folyó által meghatározott vízdinamikájuk miatt az ártéri jellegű rétekhez, rétsztyepekhez állnak közel. (A Peucedano-Asteretumok az ilyen, egykor jóval üdébb rétek kiszáradásának és elszikesedésének különböző állapotait mutatják. Feltételezzük tehát, hogy a mai sziki kocsordosok egy része  egykor üdébb rétek és rétsztyepek kiszáradásával és elszikesedésével keletkezett, termőhelye természetes, illetve mesterséges száradáson esett át. Erre utalnak a mai folyóktól távoli (de a régi erekhez illeszkedő), kiszáradó állományokban vagy közvetlen szomszédságukban élő, ártéri preferenciájú fajok (Szarvastól délre, illetve a Borsodi-Mezőségben pl. Euphorbia lucida, Galega officinalis, Thalictrum lucidum)

Állománykép: A sziki magaskórós (Peucedano-Asteretum punctati (sedifolii) = Peucedano-Galatelletum) egy változatos összetételű és fiziognómiájú, ősszel különösen színpompás növénytársulás. A sziki-, réti-mocsári- és sztyeprétfajok jelentősége egyaránt nagy. A fiziognómiai gazdagság, a gyepszint magassága és a kétszikűek aránya a kiszáradással csökken, cserjésedéskor nő.

Jellemző fajok:

Karakterfajok: Peucedanum officinale, Aster punctatus, Rumex pseudonatronatus, Artemisia pontica, Lotus angustissimus. Mocsárréti és mocsári fajok: Alopecurus pratensis, Iris spuria, Serratula tinctoria, Clematis integrifolia, Lychnis flos-cuculi, Festuca pratensis és Phragmites australis, olykor Gentiana pneumonanthe. Sztyeprétfajok: Festuca rupicola, Aster linosyris, Dianthus pontederae (D. giganteiformis subsp.), Fragaria viridis, Filipendula vulgaris, Veronica spicata és Viscaria vulgaris (Lychnis viscaria). Sziki fajok: Limonium gmelini, Lotus angustissimus, Plantago schwarzenbergiana és a szomszédos szikesek számos áthúzódó faja.

Vegetációs és táji környezet: Tipikusan ligetes sziki tölgyesek tisztása, leggyakrabban azonban már fátlan vagy közepes növekedésű, telepített fákkal mozaikos cickórós pusztákba ágyazódik. Útmezsgyéken, határárkokban is előfordul. Legtöbb előfordulása már kivágott vagy máig is létező, kiszáradt, illetve  kiszáradóban lévő, (egykori) folyómenti tölgy-kőris-szil ligeterdők közelében található meg (Ohat, Bélmegyer, Hencida, Újszentmargita). Még a már teljesen elszikesedett, cickórós pusztai környezetbe ágyazott Dévaványa környéki állományai is a 230 évvel ezelőtti térképek szerint többnyire tölgyesek vagy évszázados magányos tölgyek közelében találhatók.

Tiszamenti, folyóközeli állományaik ártéri magassásosok és pántlikafüves mocsarak, ártéri magaskórósok és mocsárrétek szomszédságában, az övzátonyok hátas részein találhatók meg.

Alegységek, ide tartozó típusok:

1. A típusos, réti, rétsztyepei jellegű Peucedano-Asteretum-ok.

2. Azok az állományok, amikben nincs sziki kocsord, de a többi faj és a termőhely alapján ilyen jellegűek. Fragmentált (pl. mezsgyén lévő) állományoknál előfordulhat, hogy a karakterfajok a tájban szét vannak szórva, együtt nem fordulnak elő.

3. Kiszáradó (sztyepesedő) és szikesedő változatok (pl. Peucedano-Asteretum pseudovinetosum), a teljesen kiszáradtak is, ha a karakterfajokból még maradt (Achilleo-Festucetum pseudovinae asteretosum punctati).

4. A nádasodó sziki magaskórósok (ha még nem nádasnak tekintjük inkább).

5. Az erdősödő, de még inkább nyílt változatok vagy tölgyes erdőtisztásokon található erdőssztyep jellegű foltok is ide sorolandók. Ezek réti fajaikat elveszítve a szárazodással sztyeprétekké alakulhatnak át.

6. Az ártereken lévő, kocsordos-őszirózsás jellegű, mocsárréti fajokban még gazdag, de kiszáradó, szikesedő foltok is ide tartoznak (pl. Beregi-sík, Tiszabábolna). A karakter- és a sztyepfajokon kívül még lehetnek bennük réti fajok (Galium rubioides, Hierochloë odorata, Eryngium planum, Viola elatior, Thalictrum lucidum) és színezőelemként ritkán pl. Veronica longifolia, Allium angulosum, Leucojum aestivum.

7. Az ártereken lévő, kocsordos-őszirózsás jellegű, mocsárréti fajokban gazdag, egyáltalán nem szikes talajú foltok is ide tartoznak zömmel azonos karakterfajaik miatt (pl. Beregi-sík, Tiszabábolna).

Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):

1. A szikes területek magaskórós gyomosai [OB].

2. A magaskórósodó szikes rétek [F2] (pl. Rumex, Lythrum, Cirsium brachycephalum).

3. A nem Peucedano-Asteretum fajkészletű, de természetes sziki magaskórósokat részben a szikes rétekbe, részben az ártéri magaskórósokhoz sorolhatjuk – fiziognómiájuktól, fajkészletüktől függően.

4. Az ártereken lévő, kocsordos-őszirózsás jellegű, mocsárréti fajokban gazdag, nem vagy alig szikes talajú nem kiszáradó foltok – bár zömmel azonos karakterfajaik miatt eddig sziki magaskórósnak nevezték őket [D6].

5. A kisebb réti őszirózsa előfordulások, ha más nem utal erre az élőhelyre.

6. Az Aster tripolium előfordulások nem ezt az élőhelyet jelzik [F2, F4].

Felismerhetőség: A karakterfajokban gazdag állományok könnyen felismerhetők. A tönkrement, de karakterfaj-maradványokat még őrző változatok besorolására figyelni kell. Műholdfelvételen rétnek látszik, illetve gyepes környezetben pirosas, olyan mintha degradált lenne.

Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség:  Mivel a szikesek igen sok faja tágtűrésű, zavarástűrő, ezért a sziki magaskórósok tipizálásához és az állományok természetességének megállapításához fontos a karakterfajok száma és tömegessége, a kísérő réti és sztyepei "jó" fajok száma és tömegessége, a két utóbbi aránya egyben a termőhely üdeségét is indikálja. Az inváziós fajok nem jellemzőek, a gyomosodás (illetve az arra való hajlam) a szikességgel párhuzamosan csökken. Jellemző a cserjésedés, ami átmenetileg nem degradál, de előrehaladtával jellegtelenít. Mivel szinte az összes állomány száradóban van, csak feltételezéseink vannak a természetes horizontális mintázatról, foltosságról, fiziognómiáról, szintezettségről – mindet komplexnek, jól fejlettnek gondoljuk (néhány jobb állomány, illetve ázsiai párhuzamok alapján).

Valószínűsíthető, hogy az állományok fajgazdagsága korukkal (csupán 100, illetve sok ezer év) és eredetükkel (ősi vagy irtásrét vagy mocsár helyén regenerálódó) összefügg, de ezen folyamatokról kevés biztos adatunk van. Termőhelyi szempontból a vízellátottságot és a szikességet kell figyelembe venni.

Degradáló tájhasználat: erdőtelepítés, vadtúltartás (főleg fácán), birkalegeltetés.

5-ös: Csak a karakter és réti, sztyepei kísérő fajokban gazdag, nem kiszárított, összetett fiziognómiájú állományok sorolhatók ide.

4-es: Nem túlságosan kiszárított (tavasszal legalább vízzel átitatott, réti fajokat még őrző), de karakterfajokban szegényebb állományok (az Iris spuria előbb tűnik el, mint a Peucedanum officinale; az Aster punctatus, Artemisia pontica még jobban kitart).

4-es: Kiszárított és/vagy kaszálás miatt már nem magaskórós fiziognómiájú, de karakterfajokban gazdagabb állományok (legalább 3 specialista faj).

4-es: Olykor úgy jelenik meg, hogy aprófoltosan hol ötös, hol hármas természetességű foltok vannak (így lesz átlagosan négyes).

3-as: Kiszárított, alacsonyabb, gyakran szikesebb, karakterfajokban elég szegény (<3%) foltok (pl. ritkásan álló és letörpülő Peucedanum és Aster tövek között csak Festuca pseudovina és más cickórós pusztai fajok vannak; Iris spuria, Clematis integrifolia ebben az állapotban általában már egyáltalán nincs).

2-es: Tömeges az Aster, de teljesen üres a gyep [csak Alopecurus, Agropyron (Elymus) repens, esetleg Limonium], Peucedanum gyakran nincs (ezek általában jellegtelen másodlagos gyepek Aster punctatus populációrobbanásával).

2-es: Olyan foltok, ahol elszórva-szálanként maradt még karakterfajokból, de a gyep már teljesen szétesett, elgyomosodott.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Karakterfajok hiányában nem regenerálódik (azaz fontos a közeli és fajgazdag propagulumforrás), illetve nem ebbe a típusba soroljuk [F1b, H5a, OB, OC]. A karakterfajok egy részének nagyon jó a megújulási, megerősödési képessége (a sziki kocsordnak, réti őszirózsának), másoknak alig van (pl. a fátyolos nősziromnak). A zavarástűrő fajok kompetíciós ereje a szikességgel csökken. A regenerációt a tavaszi átnedvesedés, felszíni víz segíti. A kaszálás teljesen megszünteti a magaskórós jelleget. A kaszálás elmaradása a kocsord visszaszorulását eredményezi. A tüzet jól bírja.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben: 

Jó: Ha jó a vízháztartás és legalább közepesen fajgazdag az állomány (erdők között talán könnyebben regenerálódik); nem tudjuk, hogy cickórós legelővé kiszárított állományai hogyan regenerálódnának a vízháztartás javítása esetén – mert ilyen javulásra nem ismerünk példát.

Közepes: Ha közepesen elszegényített és közepesen kiszárított; egyszer megszántott állományai közepesen, ritkábban jól regenerálódnak.

Kicsi: Ha már nagyon kiszáradt (réti faj nincs) és nincs a közelben (100-500 méter) sziki magaskórós fajkészlet.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban: 

Jó: Kiszáradó ártéri mocsarakban, száradó és szikesedő ártéri réteken akkor, ha a közelben van szikes magaskórós propagulumforrás.

Közepes: Meglepő helyeken (pl. árokpart, mezsgye) képesek karakterfajai felszaporodni, de a gyep általában fajszegény, illetve gyomos marad, azaz, ha a karakterfajok egy része megvan, van esély közepes regenerációra.

Kicsi: Ha nincs a közelben (100-500 méter) sziki magaskórós fajkészlet.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón: 

Jó: Csak, ha nagyon kicsi a beszántás és közvetlenül mellette fajgazdag és üdébb magaskórós van.

Közepes: Elterjedési területén belül olykor nagyobb (több hektáros) felhagyott szántón is képesek karakterfajai felszaporodni, de a gyep általában fajszegény, illetve gyomos marad, azaz, ha a karakterfajok egy része megvan, van esély közepes regenerációra (cickóróssá száradt, de az őszirózsát őrző állományok egyszeri megszántása után az Aster monodominánssá válhat).

Kicsi: Ha nincs a közelben (100-500 méter) sziki magaskórós fajkészlet.

MZs [MZs] [+BI, TG]