ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
F5 – Padkás szikesek és szikes tavak iszap- és vakszik növényzete
Írta:
Bagi István (1997, 2003)
Kiegészítette:
Molnár Zsolt
Definíció: A vegetációs időszak jelentős részében vízzel borított szikes tavakban az élőhely kiszáradása után megjelenő, zömmel egyéves fajok által alkotott halofiton növényzet, valamint padkaközi pangóvizes területeken kialakult vakszik, szikér és kis borítású (<50%), általában alacsony növényzetű szikfok növényzet, utóbbit főleg évelő fajok alkotják. Jellemző, gyakori, illetve domináns fajok: Crypsis aculeata, C. alopecuroides, C. schoenoides, Suaeda pannonica (az új név szerinti!, az erőteljesebb, gyakoribb sóballa), Cyperus pannonicus, Salicornia prostrata, Chenopodium chenopodioides, Ch. glaucum, Spergularia media, S. salina, Atriplex littoralis, Salsola soda, illetve Lepidium crassifolium (L. cartilagineum), Plantago maritima, Plantago tenuiflora, Aster tripolium subsp. pannonicus, Camphorosma annua, Bassia sedoides, Pholiurus pannonicus, Puccinellia limosa. Rögzítendő minimális kiterjedés egy négyzetméter. Akkor dokumentáljuk, ha a növényzet látható (nincs víz alatt)!
Termőhely: A szikes tavi élőhelyek tartósan szikes vízzel borítottak. A vízborítás olyan hosszú idejű, hogy évelő növényzet nem tud fennmaradni. A sóhatás alatt álló területek mélyedéseinek vízkészlete a csapadékvízből, a talajvízből és a felszíni összefolyásból származik. A víz csak párolgás útján távozhat, mivel egyrészt a betöményedő vízből kicsapódó vízzáró karbonátiszap, másrészt a szikes talajokra jellemző kis vízáteresztő képesség miatt a beszivárgás kicsi. Az egyre inkább töményedő vízből a vízoldható sók a mélyebb részeken csapódnak ki legnagyobb mennyiségben, de jelentős sófelhalmozódás figyelhető meg a váltakozva többször kiszáradó parti zónákban is. A belső részek talajának nedvessége sokszor mérsékli a sók biológiai hatásait, ugyanakkor a parti területeken ez a hatás nem érvényesül. A víz elpárolgása után szoloncsák vagy a szikfok zóna mélyedéseiben szoloncsákos szolonyec talaj marad vissza.
Természetes körülmények között a vakszik növényzet kialakulása a padkás szikesekhez, ott is a szikfok zóna szárazabb részeihez kötődik. A szikpadkák alatti részek viszonylag korán szárazra kerülnek. A padkák sófelhalmozódási szintjével azonos magasságba eső sófelhalmozódási szintekből nagy mennyiségű só (és szétesett agyag) mosódik a mélyebb térszínek felé. Az agyag ún. szikerekben mozog, mennyisége csak a kötöttebb talajokon jelentős, ezért a jelenség a szolonyeces szikesek jellegzetessége. A szikerek mindig feliszapolódnak. A száraz szikes élőhely kialakulása és fennmaradása magas talajvízszinthez és párologtató vízgazdálkodású területekhez kötődik. Vakszikek másodlagosan is létrejöhetnek: legnagyobb kiterjedésűek az üde vakszik zónában fejlődhetnek főleg gyakori és intenzív taposás hatására, ilyen körülmények a csordajárások, az állatok terelési útvonalai mentén alakulnak ki. Szárazabb élőhelyeken, általában felhagyott szikes szántókon, száraz szikes legelőn, ahol a Festuca pseudovina gyep felszakadozik, alakulhatnak állományaik, pl. a seprűparéjos vakszik, mely főleg a Kőrösvidék szikesein gyakori. Minden ide sorolható élőhely akár tenyérnyi foltokban is kialakulhat, ugyanakkor főleg a szikes tavak medrében és partjain élő, továbbá a másodlagos típusok hektárnyi kiterjedésűek is lehetnek. Nagyon gyakori az egyéb szikes élőhelyekkel mutatott mozaikosság. Kontinentális, a sztyep, erdőssztyep zónához kötődő, intrazonális élőhely, jellegzetesen pontuszi-pannon elterjedtséggel.
Állománykép: Kis borítású, kevés fajú állományokat alkotnak. A fajok nagy része a talajon szétterülő, mások alkalmasint jelentős méretű gömbökké fejlődhetnek. A talaj sótartalmától függően egyes fajokon belül is nagy a méretbeli változatosság.
Jellemző fajok: A szélsőséges környezeti feltételek miatt az ide tartozó társulások fajszegények, sokszor egy- vagy néhány fajúak. A szikes tavak medréhez kötődők zömmel egyéves életformájúak. A tavak belsejére jellemzőek a következők: Crypsis aculeata, C. alopecuroides, C. schoenoides, Cyperus pannonicus, Chenopodium chenopodioides, Ch. urbicum, Atriplex prostrata, a peremek szukkulens sziki vegetációjára: Suaeda maritima subsp. maritima, subsp. salsa, subsp. pannonica, Salicornia prostrata, Salsola soda, Chenopodium glaucum, Camphorosma annua. Mindkettőben körülbelül azonos súllyal képviseltek: Spergularia media, S. salina, Atriplex littoralis, A. tatarica. A vakszik jellemző fajai: Lepidium crassifolium (L. cartilagineum), Camphorosma annua, Aster tripolium subsp. pannonicus, Plantago maritima, Bassia sedoides, de megjelenhetnek a szikes tavi egyéves fajok is. A szikerek jellegzetes fajai: Pholiurus pannonicus, Plantago tenuiflora, Myosurus minimus, Ranunculus lateriflorus, Rorippa sylvestris subsp. kerneri, Gypsophila muralis, de több "sziki generalista" is: Matricaria chamomilla var. salina, Artemisia santonicum, Cerastium dubium. A fentieken túl kisebb borítással megtalálhatók az üde szikfok fajai is.
Vegetációs és táji környezet: Szikes tavak és környezetük, padkás szikesek padka alatti szárazabb részei, sokszor mozaikos elrendeződésben. Erősebben szikes területek meanderező mélyedéseinek szegélye, nagy kiterjedésű szikes laposok.
Alegységek, ide tartozó típusok:
I. Szikes tavak tómedreinek társulásai:
1. Bajuszpázsitgyep (Crypsidetum aculeatae), 2. Dárdás-labodás szoloncsák társulás (Atriplicetum prostratae), 3. Dárdás labodás-libatopos szoloncsák társulás (Atriplici prostratae-Chenopodietum crassifolii), 4. Faluszéli libatopos (Chenopodium urbici) (Megj.: az élőhelynek nem kell a falu szélén lennie!), 5. Karcsú bajuszfüves (Heleochloëtum alopecuroidis), 6. Vastag bajuszfüves (Heleochloëtum schoenoidis), 7. Magyar palkás (Acorelletum pannonici).
II. Szikes tavak peremeinek szukkulens társulásai:
1. Bajuszpázsitos-sziki sóballás (Crypsido-Suaedetum maritimae), 2. Sziki ballagófüves (Salsoletum sodae), 3. sziksófűtársulás (Salicornietum prostratae), 4. Magyar sóballás (Suaedetum pannonicae).
III. Szikérnövényzet:
1. Pholiuro pannonici-Plantaginetum tenuiflorae, 2. Matricario-Plantaginetum tenuiflorae.
IV. Vaksziknövényzet:
1. Kisalföldi szikfoknövényzet (Lepidietum crassifolii);
2. Kiskunsági szikfoknövényzet (Lepidio crassifolii-Puccinellietum limosae), ha az évelő fajok borítása nem éri el az 50%-ot;
3. Kiskunsági vaksziknövényzet (Lepidio-Camphorosmetum annuae);
4. Sóvirágos-ürmös szikfoknövényzet (Limonio-Artemisietum santonici), ha az évelő fajok borítása nem éri el az 50%-ot, emellett megjelennek benne az [F5]-re jellemző fajok);
5. Szolonyec szikfok (Puccinellietum limosae), ha az évelők borítása 50%-nál kisebb (ide sorolandók a szikes tavak medrében növő – 50%-nál kisebb borítású – zsombékoló üde mézpázsitosok is);
6. Szolonyec vakszik növényzet (Camphorosmetum annuae);
7. Seprűparéjos vakszik (Bassietum sedoidis) (Nagykunság, Körösvidék).
Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):
1. Azon szikfoktársulások, amelyek évelő fajainak borítása meghaladja az 50%-ot [F4].
Felismerhetőség: Terepen nagyon jól felismerhető. A műholdfelvételeken fehér, esetleg kékes színben tűnnek fel, a szikpadkák jellegzetes mintázatot mutatnak. Sok esetben a vakszikek és szikpadkák alapján az egyéb szikes élőhelyek helyzetére is következtetni lehet.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: A vaksziknövényzet az extrém környezeti feltételek miatt fajokban igen szegény, mindössze néhány faj alkotja. Ugyanakkor nagyon jellemző karakterfajaik vannak, melyek altípusonként és állományonként jellemzően, de sokszor akcidens módon kombinálódhatnak. Viszonylag gyakoriak a monodomináns állományok is, főképp a szikes tavi medernövényzetben. A fajok / alfajok egy része endemikus vagy szubendemikus. Mások Magyarországon csak igen kevés helyen fordulnak elő (Salicornia prostrata, Salsola soda). A természeti érték megítélésében tehát fontos szempont a fajösszetétel. A vakszikekbe más, netalán inváziós fajok nem tudnak behatolni. Gyomjellegűeknek tekinthetők a sziki körülményeket jól elviselő Atriplex-fajok és egyes Chenopodium-fajok, de csak akkor, ha nem tómedri helyzetűek állományaik. A vakszikek jellegzetes elemei a szikes zonációrendszernek, nagy tájképi jelentőségük van, ezért fontos szempont valamely állományuk természeti értékének megállapításakor a tájképi jelleg, beágyazottság. A horizontális fiziognómia igen változatos lehet, de jobbaknak számítanak a nagyobb kiterjedésű vagy összefüggő hálózatokba rendeződő (ld. pl. szikerek) állományok. A vegetáció a vakszikek esetében mindig erősen foltos, a foltosság rendszeressége tájképi jelentőséggel bír. A vakszikek egy része üde mézpázsitosokból jön létre intenzív legeltetés és az azt kísérő erős taposás hatására. Az ilyen (olykor igen kiterjedt) állományokat másodlagosaknak kell tekinteni. A vakszikek talaja – bár talajuk nem annyira süppedékeny mint az üde mézpázsitosoké – sokáig megőrzi az esetleges mechanikai behatásokat: keréknyomokat, elakadások nyomait. Az így keletkezett (olykor alig megkülönböztethetően besüllyedt) mélyedésekben a környezettől eltérő összetételű (általában üde mézpázsitos vagy szikes tófenék) növényzet fejlődik. A devasztált talajfelszín, továbbá a szabályos mozaikosságot megzavaró egyenes vonalú heterogenitások a vakszikek tájképi értékét jelentősen csökkentik.
5-ös: Minden endemikus és szubendemikus állomány, ha tipikus fajösszetételben jelenik meg.
5-ös: Tájképi jelentőségű, főleg szépen kifejlődött padkás szikesek mozaikos vagy szabályos zonációt mutató állományai.
5-ös: Nagy kiterjedésű, homogén, jó kifejlődésű állományok.
4-es: Valamely ok miatt sérült felszínű (legalább 15%), vagy nem tipikus, kissé gyomos állományok.
3-as: Nem természetes eredetű vakszikek, erősen sérült felszínnel.
3-as: Labodás és libatopos típusok, ha nem tómedri helyzetűek.
2-es: Uralkodóan tatárlabodás (Atriplex tatarica) típusok, helyzettől függetlenül.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): A vakszikek ha a környezeti feltételek adottak könnyen regenerálódhatnak. A nagyobb összefüggő szikes térségekben a propagulumok hozzáférhetősége biztosított. Szántókkal felszabdalt táji környezetben – főleg szolonyeces szikesek esetében – egyes ritkább fajok propagulumai nem vagy nehezen juthatnak el az esetleg alkalmas feltételeket kínáló izolált élőhelyekre (ld. Békés megye). Felszámolódik a vakszik növényzet, ha a talaj extrém sótartalma csökken (melioráció). Megszünteti a regenerálódás lehetőségét a tájrendezés (szikpadok eltüntetése), a szikes tavak lecsapolása vagy éppenséggel halastavakként való hasznosítása. A legeltetés és a taposás a vakszik növényzet regenerálódási képességeit nem befolyásolja hátrányosan, sőt az üde mézpázsitosok intenzív taposása vakszikek kialakulásához vezet.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Jó: az egyévesek minden évben újrafejlődnek, az évelők regenerációja is gyors, ha a termőhelyi feltételek adottak.
Közepes: kisebb kiterjedésű, évelő fajokból álló állományok kis intenzitású zavaró körülmények között.
Kicsi: kisebb kiterjedésű állományok bolygatott talajviszonyok között.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:
Jó: Erősen szikes talajú társulások mélyedéseiben kicsi, olykor tenyérnyi kiterjedésben (az élőhely fajszegénysége miatt ezekben is "teljesnek" tekinthető a regeneráció).
Jó: Üde mézpázsitosok erősen legelt és taposott részein (másodlagos vakszikek).
Közepes: Nincs ilyen helyzet.
Kicsi: Zártabb növényzetű szikes társulásokban, de inkább behatolásról van szó (szikes mocsarak késői aszpektusa).
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón:
Jó: Nincs ilyen helyzet.
Közepes: Nincs ilyen helyzet.
Kicsi: Főleg szántóperemi helyzetben (amikor a szántó játssza a padka "szerepét"), főleg gyomos vakszikek regenerálódhatnak.
Érdemes felírni: Nagyobb állományok esetében az uralkodó faj(ok) felírása.
BI [BI] [+MZs]