ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

Kézirat, Vácrátót 2003

G1 – Nyílt homokpusztagyepek

Írta: Fekete Gábor (1997) és Rédei Tamás (2003)

Kiegészítette: Kovács J. Attila, Bartha Sándor, Molnár Zsolt

Definíció: Alföldön, ritkábban dombvidéken, vagy hegylábon laza, humuszszegény homokon kialakult alacsony, maximálisan 75%-os záródású, szárazságtűrő gyeptársulások. Domináns fajaik szárazságtűrő zsombékoló füvek. Állományaik korábban pusztai tölgyesekkel vagy nyáras-borókásokkal alkottak mozaikot. Rögzítendő minimális kiterjedésük 25m². Az idegenhonos (többnyire inváziós) fajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50%.

Termőhely, elhelyezkedés: Legfontosabb termőhelyi jellemzőjük a laza, humusz-szegény, rossz vízgazdálkodású homoktalaj. Elsődleges állományaik erdősztyep klíma-, vagy szárazabb klímaviszonyok mellett, a talajvíztől nem érintett térszíneken – buckatetőkön, buckaoldalakon, egyéb kiemelt térszíneken – alakultak ki. A jobb vízellátású homoki termőhelyek beerdősültek. A laza, szél és erózió mozgatta homok folyamatosan fenntartja a gyepek nyílt, félsivatagi pionír jellegét.

Legnagyobb kiterjedésben a Kiskunságban, a Kisalföldön és a Duna völgyében, meszes homokon fordulnak elő. Mészkerülő állományok a Nyírségben, a Sokoróalján, Belső-Somogyban valamint helyenként a Középhegység lábánál és a Duna-Tisza köze északi részén találhatók.

Állománykép: Zsombékoló keskenylevelű füvek alkotta nyílt gyepek. A gyepszint záródásának mértéke és a zsombékok mérete a termőhelytől és az állomány korától egyaránt függ. A kriptogám szint gyakran igen jelentős, nagy borítású. A domináns füvek mellett nagytermetű, a fűcsomókat helyettesítő és kisebb, a fűcsomók között fejlődő cserjésedő vagy évelő kísérőfajok egyedei találhatók. A tavaszi és nyári egyévesek egyaránt jelentősek, az évelők átmeneti visszaszorulásakor dominánssá válhatnak.

Jellemző fajok: Domináns évelő füveik meszes homokon a következők: Festuca vaginata, Festuca wagneri, Stipa borysthenica, ritkábban Koeleria glauca, Stipa capillata, Bothriochloa ischaemum. Legfontosabb egyéb évelők: Fumana procumbens, Euphorbia segueriana, Alyssum tortuosum, Alyssum montanum subsp. gmelinii, Alkanna tinctoria, Achillea ochroleuca, Dianthus serotinus, Gypsophila fastigiata subsp. arenaria, Silene borysthenica, Onosma arenaria, Centaurea arenaria, Artemisia campestris, Potentilla arenaria, Teucrium chamaedrys, Ephedra distachya, Dianthus diutinus, Linum hirsutum subsp. glabrescens, Syrenia cana (Erysimum canum), Carex liparicarpos, Poa bulbosa, Colchicum arenarium, Iris humilis subsp. arenaria Iris pumila (Mezőföld). Tavaszi egyévesek: Bromus tectorum, Bromus squarrosus, Secale sylvestre, Silene conica, Medicago minima és számos efemer. Őshonos nyári egyévesek: Polygonum arenarium, Salsola kali, Corispermum nitidum, C. canescens, Kochia (Bassia) laniflora. Adventív nyári egyévesek: Cenchrus incertus, Tragus racemosus, Erigeron (Conyza) canadensis. (Az egyévesek a gyepben szinte mindig jelen vannak, erős feldúsulásuk valamilyen zavarásra utal.) A legjellemzőbb kriptogámok: Cladonia convoluta, Cladonia magyarica, Cladonia furcata s.l., Parmelia pokorny, Tortula ruralis, Tortella tortuosa.

A mészkerülő állományokban a Festuca vaginata mellett az egyéves Corynephorus canescens dominál. Megkülönböztető fajaik: Jasione montana, a Hypochoeris radicata, a Vulpia myuros, a Dianthus arenarius subsp. borussicus, Galium parisiense, Filago vulgaris, Filago minima, Agrostis capillaris, Rumex acetosella.

Vegetációs és táji környezet: Természetes előfordulásaik a homoki erdősztyepvegetáció legszárazabb elemeként pusztai tölgyesekkel [M4] vagy nyáras-borókásokkal [M5] és zártabb gyepekkel [H5b], rétekkel [D2] együtt fordulnak elő. A talajvíz lecsapolása, az erdőirtás és az erőteljes, gyakran túlzott legeltetés homokvidékeinken a nyílt száraz gyepek elterjedéséhez vezetett a többi komponens rovására. A nagy kiterjedésű nyílt pusztákon nőtt az egyévesek, vagy cserjésedő kétszikűek dominálta félsivatagi jellegű foltok aránya. Másodlagosan megjelenhetnek eredendően üdébb környezetben is, kiirtott erdők [L5], vagy kiszáradó rétek [D2] helyén.

Alegységek, ide tartozó típusok:

1. Kiskunsági mészkedvelő évelő nyílt homokpusztagyepek: Festucetum vaginatae „danubiale”.

2. Kisalföldi mészkedvelő évelő nyílt homokpusztagyepek: Festucetum vaginatae „arrabonicum”.

3. Ezek egyévesekben gazdag állományai: Bassio laniflorae-Bromion tectorum és a mohák – főleg a Syntrichia (Tortula) ruralis dominálta foltok.

4. Kisalföldi, nyírségi, somogyi mészkerülő homoki gyepek: Festuco vaginatae – Corynephoretum.

5. Egyéb másodlagosan kialakult, de a fenti dominanciaviszonyokkal jellemezhető állományok.

Nem ide tartozó típusok, (fontosabb hibaforrások):

1. Homoki sztyeprétek [H5b]. Nagyobb, 70-80% feletti záródású, Festuca rupicola, Chrysopogon gryllus és egyéb sztyepfajok dominálta, vagy sztyepi kísérőfajokban igen gazdag homoki gyepek.

2. Homokos talajú fiatal parlagok [OC]. A szántóföldi gyomok jelentős mennyisége és a homoki fajok alacsony aránya a jellemző.

3. Nem homoki évelő füvek dominálta másodlagos évelő homoki gyepek [OC]. Calamagrostis epigeios, Cynodon dactylon, Festuca pseudovina, Bothriochloa ischaemum dominálta állományok.

4. Csillagpázsitos és veresnadrág csenkeszes legelők [OC]. Alacsony füvű, zártabb, legelt, taposott fajszegény Cynodon dactylon vagy Festuca pseudovina gyepek.

5. Záródó buckaközi vegetáció [H5b]. Salix rosmarinifolia (S. repens subsp.), Holoschoenus romanus (Scirpoides holoschoenus), Calamagrostis epigeios és Poa angustifolia dominálta, sztyepfajokban és esetenként réti fajokban gazdag zárt állományok.

6. Homoki erdők vágásnövényzete [OC]. Elsősorban Calamagrostis epigeios és Poa angustifolia állományok, amelyekben elsősorban a homoki erdők szegényes természetes vagy adventív fajai jellemzők, betelepedő homoki gyep fajokkal.

Felismerhetőség: Műholdfotóról is jól valószínűsíthető, a terepen könnyen felismerhető élőhelyek. A kisebb fragmentumok nehezebben azonosíthatók távérzékeléssel.

Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Igen erősen stresszelt, edafikusan és mikroklimatikusan meghatározott élőhely. A hazai erdőssztyep zóna egyik komponense, laza, humuszszegény, rossz vízgazdálkodású homoktalajon. Fő veszélyeztető tényező az időszakos túllegetetés, taposás, a taposott területeken és a parlagokon az inváziós fajok megjelenése. A homoki tájban meglévő eredeti erdőfoltok szegélye fontos refúgium és fajforrás. Ezért az erdőkomponens (elsősorban a nyár) elvesztése a gyep sérülékenységét növeli és regenerációs képességét csökkenti.

5-ös: Az ideálisan kifejlett állományokat Festuca vaginata és Stipa borysthenica kis léptékben jól elkeveredve uralja, a fűcsomók mátrixa homogén, egységes fiziognómiájú, gyökérzetük feltehetően záródik a talajban. A föld fölött a zsombékoló fűegyedek között kisebb termetű Koeleria glauca, Poa bulbosa, kis termetű évelő kétszikűek (pl. Minuartia verna), illetve a nagyobb termetű fajok kis méretű vegetatív egyedei tenyésznek (pl. Alkanna tinctoria, Gypsophila fastigiata, Potentilla arenaria). A fűcsomók között még egyévesek és sokféle kriptogám faj is bőven előfordul. Az igazán szépen kifejlett állományok nyárfák közelében, ill. nyárfával is elegyes erdőfoltok tisztásain jelennek meg.

4-es: Ha az 5-ös állomány körül eltűnik az erdő komponens, vagy ha az állományt rövid időre túllegeltetik, részlegesen tapossák vagy aszály sújtja, a szerkezet fellazul, a domináns füvek kisebb-nagyobb mértékben elpusztulnak. A gyep fajokban gazdag marad, de szerkezete többé-kevésbé felbomlik. Jellemző a hiányzó fűcsomók helyén egyes évelő kétszikűek méretének látványos növekedése (pl. Alkanna tinctoria, Potentilla arenaria), illetve egyes fajok felszaporodása (pl. Poa bulbosa, Euphorbia segueriana, Secale sylvestre, esetleg Fumana procumbens).

4-es: Foltokban felszakadozott, mozaikos évelő gyep. Egy-egy mozaikfoltban a domináns fajok valamelyike (Stipa borysthenica, Festuca vaginata, Koeleria glauca, vagy Fumana procumbens) uralkodik. Helyenként, foltokban más fajok is (pl. Euphorbia segueriana, Alyssum tortuosum, Teucrium chamaedrys, Carex liparicarpos) felszaporodhatnak.

3-as: Fajszegény, esetenként zavart, taposott, túllegelt, feltúrt, vagy zavarás utáni de a regeneráció korai szakaszában lévő állományok. Az évelő állományalkotó füvek már megjelennek, de összborításuk alacsony. Időlegesen egyévesek (Bromus tectorum, Secale sylvestre, Crepis rhoeadifolia stb.), vagy rövid életű nagyobb termetű kétszikűek (pl. Verbascum austriacum, Artemisia campestris, Centaurea arenaria) robbanhatnak be. Foltokban az egyévesek és/vagy kriptogámok dominálnak. A kriptogámok borítása jelentős lehet, közülük azonban szinte kizárólag csak a Tortula ruralis és a Cladonia convoluta fordul elő. Az inváziós fajok (Cenchus incertus, Tragus racemosus, Asclepias syriaca) felszaporodhatnak, maximális borításuk 25%.

2-es: Azok a nyílt homoki gyepek, amelyekben a társulásalkotó és jellemző fajok részesedése alacsony, az inváziós fajok összborítása maximálisan 50%. Ha ennél magasabb, akkor nem gyűjtjük.

Regenerácós potenciál (dinamikus természetesség): Igen jól, gyorsan regenerálódik. Mivel a homok alapkőzeten humuszos, jó szerkezetű talaj nem alakul ki az ideális állapotú [G1] ősgyepekben sem, ezért a regenerációt a talajképződés sebessége nem korlátozza, hanem döntően csak a propagulumok mennyisége, és a fajok megtelepedési módja. Erdőfolt (különösen nyárfák) szomszédsága az árnyékolás mikroklimatikus hatásai miatt és a levélalom tápanyagaival a regenerációs folyamatot jelentősen gyorsíthatja. A legelés, taposás, aszály, ill. az inváziós fajok elszaporodása viszont a regenerációt hátráltatja, meggátolhatja. A mikorrhiza és a talajlakó állatok szerepéről az ép gyepekben és a regenerálódás során szinte semmit sem tudunk, pedig esetleg fontos sebességet meghatározó tényezők lehetnek.

Regenerácós potenciál (dinamikus természetesség) helyben:

Jó: 4-es természetességű állományban, amely 1-5 év alatt regenerálódhat. 2-es vagy 3-as természetességű állományból indulva ugyanez 10-20 évig tart, ha van megfelelő propagulumforrás (4-es vagy 5-ös természetességű gyep) a közelben. Erdőfolt (különösen nyárfák) szomszédsága a regenerációs folyamatot gyorsítja.

Közepes: 3-as természetességű állományban 20-30 év alatt, ha jobb természetességű [G1] (és esetleg [H5b]) gyep nincs a közelben (100 m-nél távolabb van). Erdőfolt nincs a közelben, csak elszórtan álló nyárfák. A területet esetenként enyhén legeltetik.

Kicsi: 2-es vagy 3-as természetességű állományban, ha a jobb természetességű [G1] (és esetleg [H5b]) gyepek és az erdőfoltok 300 m-nél távolabb vannak. Legeltetett, taposott, szántott gyepben vagy évelő inváziós faj (pl. Asclepias syriaca) tömeges elterjedése esetén még jó propagulum ellátottság és fák közelsége esetén is kicsi a regenerációs képesség.

Regenerácós potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:

Például leégett fenyves, akácos vagy nyáras-borókás helyén, ritkán leromlott, kiszáradt, erodálódott, esetleg futóhomokkal meghordott [H5b] termőhely átalakulásával.

Jó: Ilyen nincs.

Közepes: Ha a korábbi szervesanyag zöme kiégett vagy gyorsan kimosódott és vannak propagulumforrások a közelben (300 m-en belül).

Kicsi: Ha a korábbi szervesanyag zöme nem égett ki vagy csak lassan mosódik ki és a propagulumforrások 300 m-nél távolabb vannak). Ekkor a terület erősen gyomosodik. Legeltetés, taposás vagy évelő inváziós faj (pl. Asclepias syriaca) tömeges elterjedése tovább rontja a regenerációt.

Regenerácós potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos parlagon, vagy felhagyott szőlőben, gyümölcsösben:

Jó: Ha van megfelelő propagulumforrás (legalább 3-as természetességű gyep) a közelben (100 m-en belül), akkor 15-30 év alatt 3-as természetességű gyep fejlődik, ami fiziognómiailag nem különböztethető meg az ősgyeptől. Ha nyaras erdőfolt és 4-es vagy 5-ös természetességű gyep van a közelben, akkor valószínűleg a 3-as természetességűnél jobb gyepek is kialakulhatnak ugyanennyi idő alatt.

Közepes: Ha a propagulum ellátottság rosszabb ([G1] gyep 100 m-nél távolabb), a közelben nincsenek erdőfoltok vagy a területet enyhén legeltetik.

Kicsi: Fátlan vagy fákkal csak nagyon gyéren borított területen, ahol csak 2-es vagy 3-as természetességű állomány van a közelben (300 m-nél távolabb). Legeltetés, taposás esetén, vagy ha a területet eutrófizáló hatások (pl. porverés vagy szemétlerakás, műtrágyahatás) érik. Ha évelő inváziós faj (pl. Asclepias syriaca) szaporodik el.

Érdemes felírni: A mészkerülő állományok.

FG [RT] [+KA, BS, MZs]