ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

 

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

 

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

 

Kézirat, Vácrátót 2003

G2 – Mészkedvelő nyílt sziklagyepek

Írta: Rédei Tamás (1997) és Kun András (2003)

Kiegészítette: Bölöni János, Csiky János

Definíció: A Középhegység délies kitettségű oldalain, meszes kőzetekből álló szikláinak felszínén és kőzettörmelékén létrejött nyílt, illetve erősen felnyíló, alacsony [5-30 (50) cm], esetenként pionír jellegű gyepek. Legfontosabb domináns füvük a Festuca pallens és a Stipa fajok, esetenként a Carex humilis. A gyep maximális záródása a kriptogámok összborítását nem számítva 60 % lehet. Rögzítendő minimális kiterjedése 4 m˛. Ide tartozik a napos, délies kitettségű, meszes kőzetek alkotta sziklák hasadék- és sziklafal növényzete is.

 

Termőhely, elhelyezkedés: Állandósult, vagy frissen keletkező, be nem erdősülő szikla- és törmelékfelszíneken jellemző élőhelyek, melyek az egész Középhegység mészkő és dolomitvonulatain (esetenként meszes homokköveken) elterjedtek. Változatos kitettségben, leginkább délies oldalakon jelennek meg a lejtő felső-középső harmadában, ritkán a tetőkön. A mikroklíma itt szélsőséges, jelentős a napi és szezonális hőingás, a levegő és a talajfelszín nyáron forró, száraz. Talajuk kőzettörmelékkel kevert, amelynek különösen a sziklahasadékokban lehet igen magas a humusztartalma. A talaj- és kőzetfelszínt az állandó erózió folytonosan pusztítja. Mindezek következtében csak a szárazságot, az erős besugárzást és a nagy hőingást egyaránt elviselő növényfajok populációi maradhatnak itt fenn.

 

Állománykép: Közös jellemzőjük, hogy az erős abiotikus stressz, az állandó erózió miatt a gyep nem záródik teljesen, a kőzet- és talajfelszín minden esetben látható. A szabad sziklafelszínt gyakran borítják kriptogámok (pl. a Fulgensia fulgens szinuzium, a tarkazuzmó-társulás fajai- Toninia sp., Fulgensia sp.). A növényzet borításának térbeli eloszlása elsősorban a talajviszonyoktól (eróziós dinamikai állapottól) függ. Állományalkotó pázsitfűfaj általában a szárazságtűrő sziklai Festuca pallens, a Dél-Dunántúlon a Festuca dalmatica, amelyekhez gyakran Stipa fajok és a Carex humilis is társulnak, néha dominálhatnak. A kemény mészkövek hasadéknövényzetében a Melica ciliata lehet a domináns fű. A domináns fajok csomói, zsombékjai jelentik a sziklagyep legfőbb szerkezeti elemeit, amelyek rendkívül fontosak (a talajképződés mintázatának kialakulása és) a többi fajok megtelepedése szempontjából. A mészkedvelő nyílt sziklagyepekben fontos másodlagos szerkezetképzőként jelennek meg a törpecserjék. A további, sokféle növekedési formát képviselő évelő csoportok beépülése teszi igazán változatossá a többrétegű gyepszerkezetet. Fontos szerepük van a rövid életű fajoknak is. A lékekben az egyévesek és a rövid életű évelők találják meg az életfeltételeiket.

 

Jellemző fajok: Fajkészletükben északkelet felé haladva a kárpáti, délnyugatnak pedig a szubmediterrán elemek aránya növekszik meg. Jellemző fajok dolomiton (részben szarmata- és lajta mészkövön, vagy meszes cementálódású homokkövön is) a fent említett domináns füvek-sások mellett a törpecserjék, főként a Helianthemum canum, Teucrium montanum, Fumana procumbens és Thymus praecox. A számos évelő közül a következőket emeljük ki: Seseli leucospermum, Draba lasiocarpa, Dianthus plumarius subsp. regis-stephani, Aethionema saxatilis (a Gerecsétől nyugatra), Paronychia cephalotes, Euphorbia seguierana subsp. minor, az egyévesek közül a legjellemzőbb a Hornungia petraea.

 

Leginkább kemény mészkövön jellemző a következő fajok jelenléte: Campanula sibirica subsp. divergentiformis, Hieracium bupleuroides, Viola tricolor, Sempervivum marmoreum, Dianthus plumarius subsp. praecox, Saxifraga paniculata, Ceterach (Asplenium) officinarum, a Villányi-hegységben (lejtősztyepben is) a Colchicum hungaricum.

 

A mindkét kőzettípuson megjelenő fajok közül jellemzőbbek: Potentilla arenaria, Jovibarba hirta, Scorzonera austriaca, Alyssum montanum, Poa badensis, Iris pumila. A mészkedvelő nyílt sziklagyepekre jellemző egyéves fajok leginkább a Cerastium, Veronica, Erophila, Arenaria, Saxifraga nemzetségekből kerülnek ki.

 

A bolygatás, taposás hatására erősödő eróziót, degradációt jelző fajok elsősorban az efemer, tavaszi egyévesek és egyes évelők (pl. Sideritis montana, Sanguisorba minor). A szúrós Cirsium- és Carduus-fajok megjelenése erős vadkárra utal.

 

Vegetációs és táji környezet: A mészkedvelő nyílt sziklagyepek szinte mindig valamilyen lejtőgyep szomszédságában találhatók, ez leginkább [p], vagy [pa], de lehet [p], vagy [H5a] is. Igen gyakori, hogy száraz cserjéssel, vagy erdő-gyep mozaikkal érintkeznek. Nemritkán kapcsolódik hozzájuk Sziklai- és kőgörgeteg növényzet [I4] is.

 

Alegységek, ide tartozó típusok:

 

1. Dolomit sziklagyepek: A Középhegységben – elsősorban a Dunántúli khg.-ben – a deres csenkesz dominálta endemikus Seseli leucospermi-Festucetum pallentis és a valamivel zártabb Stipo eriocauli-Festucetum pallentis él, melyben a Stipa eriocaulis a gyepalkotó. Közös karakterfajaik a Seseli leucospermum, Draba lasiocarpa, Paronychia cephalotes, Fumana procumbens, Poa badensis, Hornungia petraea. A Mecsek dolomitján az Artemisio saxatilis-Festucetum dalmaticae fordul elő, ebben a szubmediterrán elemek aránya az előzőeknél lényegesen magasabb.

 

2. Mészkő sziklagyepek: Az Északi-középhegységben (pl. Bükk: Tarkő, Bélkő) a Campanulo divergentiformis-Festucetum pallentis található, elkülönítő fajai a Campanula sibirica subsp. divergentiformis, Hieracium bupleuroides, Viola tricolor, Sempervivum marmoreum, Dianthus plumarius subsp. praecox. A Dél-Dunántúlon (pl. Villány-hg.: Szársomlyó) a Sedo sopianae-Festucetum dalmaticae mészkősziklagyep fordul elő.

 

3. Mészkő sziklahasadékgyep: A Dunántúlon (pl. Budai-hg.: Remete-szurdok, Vértes: Csóka-hegy) az Asplenio ruta-murariae-Melicetum ciliatae fordul elő. Kisszámú fajai közül fontosabbak: Melica ciliata, Jovibarba hirta, Sedum spp.

 

4. Meszes homokkő sziklagyepek: A Karancs-Medves és a Heves-Borsodi dombvidék területén, de másutt is kialakuló, változatos, nem ritkán természetesen fajszegény hasadék- és sziklagyepek. Fő fajaikat a jellemző fajoknál felsoroltuk, fontos különbség, hogy itt a dolomit-specialisták hiányoznak, megjelennek a homokpusztagyepekkel közös egyéb fajok is.

 

5. Ide tartoznak a páfrányok-mohák alkotta délies kitettségű sziklahasadékgyepek, amelyek meszes kőzeteken találhatók

 

6. Ide vonandók azok a meszes kőzeteken található másodlagos – esetenként csak néhány évtized óta fejlődő – állományok, amelyek fajkészlete a fentieknek megfelelő. Számos helyen, pl. erdőirtást, talajszaggatást követő erózió, útbevágás, bányászat stb. következtében megnyílt kőzetfelszínen is kialakultak.

 

Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):

 

1. A zártabb meszes sziklai gyepek északi kitettségű állományai a [p]-hez, a déli kitettségűek a [p]-höz, vagy [pa]-hoz sorolandók.

 

2. Nem tartoznak ide a jellegtelenedett, másodlagos-gyomos, generalista fajok által alkotott, sziklai fajokat nem tartalmazó állományok. Ezeket az [OC] kategóriához kell venni.

 

Felismerhetőség: Terepen jól felismerhető, egyértelműen azonosítható, műholdfotóról is nagy biztonsággal valószínűsíthető.

 

Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Elsősorban edafikusan és mikroklimatikusan meghatározott, erősen stresszelt élőhelyek. Állományaikat gazdasági célokra nem hasznosítják. Az „erózióvédelmi céllal” végrehajtott kopárfásítás az egyetlen olyan erdészeti beavatkozási forma, amely számottevő pusztítást okozott a sziklagyepeinkben. A károsítás részben a telepítéseket megelőző tereprendezési munkák (teraszolás, árkolás, gödörásás), részben a telepített fa- és cserjefajok árnyékolásának, talajtulajdonságokat megváltoztató hatásának a következménye.  

 

 Szintén megemlítendő veszélyeztető és befolyásoló tényező – bár az előbbihez mérten kisebb fontosságú – a vadak által előidézett taposás, erózió. Az erózió nyomán nyílt törmelékfelszínek keletkeznek, amelyek méretüktől függően gyorsabban, vagy lassabban regenerálódhatnak.

 

5-ös: A természetközeli állományok jelentős része ide tartozik, alacsonyabb kategóriába akkor kerülhet, hogyha erős eróziós kár, valamilyen erdészeti beavatkozás, vagy vadkár éri, fajkészlete elszegényedett.

 

4-es: Az erősödő erózió hatására, a sikertelen fenyvesítés következtében, vagy a tiprás nyomán elszegényedett, de az eredeti fajkészletet és dominancia-viszonyokat többé-kevésbé még őrző állományok. Ide kerülhetnek a jó állapotú másodlagos állományok is.

 

3-as: Azok az állományok, amelyek fenyves alatt, vagy a lehordódás miatt erősen elszegényedtek, a jellemző fajok csak kis számban és borítással vannak jelen. Ide tartoznak a kevés jellemző fajt tartalmazó másodlagos állományok is.

 

2-es: Ilyen nincs.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Az állományon belül állandóan végbemenő intenzív dinamikákkal, finom léptékű, de meglehetősen gyors belső mintázat-átrendeződésekkel jellemezhető gyepek. A belső dinamikai folyamatok hozzák létre az állomány szinten stabil szerkezetet. Megfigyelések szerint, amennyiben a fajkészlet a tájban rendelkezésre áll, akkor esély van a sziklai flóra néhány évtized alatt bekövetkező regenerációjára. Dinamikai tudásunkból arra lehet következtetni, hogy a tökéletes regenerációhoz, vagyis a belső szerkezet elemeinek összecsiszolódásához sok időre van szükség. A fajkészlet tehát viszonylag gyorsan – bár mindig hiányosan – képes regenerálódni, a szerkezetek regenerációjához azonban ennél sokkal hosszabb idő kell. Mivel azonban ezek a gyepek a gyomosodás és invázió által kevéssé veszélyeztetettek, a zavartalanság fenntartása esetén a regeneráció az esetek nagyobb részében végbemehet.

 

Egyes területeken (Budai-hg., Villányi-hg.) a bálványfa terjedése jelentős mértékű lehet.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:

 

Jó: Az állományok nagy részében akkor, hogyha nem történik drasztikus és nagy kiterjedésű edafikus változás.

 

Közepes: Nagyobb kiterjedésű eróziós kár, fenyvesítés után.

 

Kicsi: Gyakori taposás, erózió, sűrű fenyvesítés esetén.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:

 

Jó: Ha nyílt szikla és törmelékfelszín rendelkezésre áll.

 

Közepes: Nagyobb eróziós kár, meredek sziklás oldalak fenyvesítése esetén.

 

Kicsi: Erős taposás, erózió esetén.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos hegylejtőn, bányában:

 

Jó: Nincs.

 

Közepes: Régóta (több évtizede, évszázada) felhagyott bányákban, törmelékes lejtőkön akkor, hogyha a közvetlen szomszédságában fajgazdag sziklagyep található.

 

Kicsi: Évtizedek óta felhagyott kőbányákban, erodált törmelékes lejtőkön akkor, hogyha fajgazdag sziklagyep a szomszédságában nem található.

 

 

RT [KA] [+BJ, CSJ]