ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
G3 – Nyílt szilikát sziklagyepek
Írta:
Rédei Tamás (1997) és Csiky János (2003)
Kiegészítette:
Kun András, Nagy József
Definíció: Szilikátos kőzetek sziklakibúvásain, sziklafalakon, nyílt törmeléklejtőkön, általában száraz, napos, szeles oldalakon megjelenő „pionír”, nyílt vagy gyengén záródó (a gyepszint záródása < 50%), tulajdonképpen félsivatagi, természetes élőhelyek. Az évelő fűfélék tömeges elszaporodásához, zárt gyepek kialakulásához a zord abiotikus adottságok még nem teremtenek megfelelő feltételeket. Az élőhelyet jellemző fajok együttes előfordulásához 4 m2–nyi sziklafelület is elegendő, (de tipikus formában általában csak ennél nagyobb, a lombkorona által nem takart sziklakibúvásokon jelennek meg).
Termőhely, elhelyezkedés: Domb- és hegyvidékeink sziklacsúcsain, fennsíkok, gerincek meredek (ált. >60°), 5 m-nél magasabb, a lomb és cserjék által csak részlegesen árnyalt szilikátszikla (andezit, dácit, riolit, bazalt, gabbró, gránit, esetleg „savanyú” homokkő, fillit) letörésein, sziklafalakon, nyílt törmeléktakarókon, periglaciális blokk fáciesen mindenféle kitettségben megtalálható. A termőtalaj kialakulásának feltételei a természet erőinek (erózió, defláció) kitett, meredek sziklákon, vastag törmelék felhalmozódáson (regoliton) nem kedvezőek. A köves, sziklás váztalajok igen kevés víz visszatartására képesek, ezért az itt kialakuló vegetáció az időszakos kiszáradást, valamint a nagy hőingást és erős közvetlen besugárzást elviselő fajokból áll. A sekély termőréteg, az erős napsugárzás, s a szél szárító hatásának eredményeként a zárt gyeptakaró kialakulásának, s a beerdősülésnek e felszínek tartósan ellenállnak.
Állománykép: A nem csupasz sziklafelszínek nagy részét csak zuzmók és / vagy mohák borítják, az edényes növények csomói, telepei szórt elhelyezkedésűek, mintázatuk (a zsombék-semlyék viszonyhoz hasonlóan) a hasadékok lefutásához, a kőtömbök közötti mélyedésekhez, vagy a mélyedések, hasadékok közötti kiemelkedésekhez igazodik. A vegetációs időszak kezdetén tömegesek lehetnek a pionír efemerek pl. Alyssum alyssoides, Androsace elongata, Arabidopsis thaliana, Erophila verna, Veronica dillenii, Viola kitaibeliana, Valerianella spp., stb. A későbbiekben is számos egyéves faj jelenhet meg a nyílt felszíneken pl. Medicago minima, Trifolium arvense, Bromus squarrosus, stb., ám ezek enyhe bolygatást is jeleznek. A szárazságtűrő hagymásokon, keresztesvirágúakon és szegfűféléken kívül a sziklalakó cserjefajok is felbukkanhatnak. A perjefélék csomói, telepei szórt elhelyezkedésűek. Alacsony, általában kettő, ritkábban három alszintes, gyakran sávos, erősen tagolt növényzeti típusok.
Jellemző fajok: Az élőhelyre leginkább jellemző edényes növények a kiszáradást jól tűrő, fénykedvelő pozsgás varjúháj és kövirózsa fajok, a sziklalakó páfrányok (pl. Asplenium spp., Woodsia ilvensis), a sziklaiternye [Alyssum saxatile (Aurinia saxatilis)], a sziklai hagymák [pl. Allium montanum (A. senescens subsp.), Allium flavum], a gyöngyperjék (Melica ciliata, M. transsylvanica), néhány pionír perje (pl. Poa compressa, P. bulbosa), gólyaorr faj (pl. Geranium rotundifolium), a juhsóska (Rumex acetosella), a sziklalakó kőtörőfüvek, gurgolyák és kakukkfű fajok. Sziklaletörések domináns fűfajai a Melica ciliata, M. transsylvanica, Festuca pseudodalmatica, Festuca ovina (bazalton F. pallens is), Poa pannonica subsp. scabra, néhol a Stipa fajok is. A hasadékokban gyakran feltűnik az Asplenium septentrionale, A. trichomanes (ritka jelzőfaj az Asplenium x alternifolium, a Balaton-felvidéken a Cheilanthes (Notholaena) marantae, a Börzsönyben, a Mátrában, a Dél-nyugati Bükkben és a Zempléni-hegységben a Woodsia ilvensis), árnyasabb helyeken a Cystopteris fragilis, Polypodium vulgare agg. A kétszikűek közül a Minuartia frutescens (M. hirsuta subsp.), a Viscaria vulgaris (Lychnis viscaria), az egyszikűek közül a Gagea bohemica megjelenése jellemző.
Vegetációs és táji környezet: Leggyakrabban zárt gyepekkel [p], sziklai cserjésekkel [M7], sziklafalak és kőtörmelék pionír növényzetével [I4], sziklás termőhelyeken tenyésző erdőkkel [M1, LY1-4] alkotnak mozaikkomplexet. A meredek sziklafalak alatt törmeléklejtő-erdők, szurdokerdők, bükkösök, zárt tölgyesek termőhelyei sem ritkák. Antropogén hatásra kialakult területeken – várhegyeken, bányák közelében – (féltermészetes élőhelyek környezetében) is előfordulhatnak.
Alegységek, ide tartozó típusok:
2. Leíratlan nyílt, „törmeléklejtő-gyep” állományok találhatók keményebb eruptív kőzeteken is (pl. andezit).
5. Az Északi-középhegység vulkanikus (andezit, dácit, riolit, gabbró) szikláin a kárpáti elemekben, pl. Minuartia frutescens (M. hirsuta subsp.), Saxifraga adscendens, Woodsia ilvensis, Saxifraga paniculata, gazdagabb nyílt szilikátsziklagyep (Minuartio-Festucetum pseudodalmaticae) jellemző. A sokszor másodlagosan is kialakuló magyar perjés sziklagyep (Poetum scabrae) állományai andeziten, dáciton és rioliton kívül hárshegyi homokkövön is előfordulhatnak. Megtalálható bennük a Medicago rigidula, a Festuca pallens, s jelentős a zárt gyepekkel [p] közös fajok száma is (pl. Potentilla spp., Pulsatilla spp., Carduus collinus, Lactuca viminea, L. perennis). Nyílt sziklafelületeken, letöréseken a gyöngyperjés szilikátsziklagyep (Asplenio septentrionali-Melicetum ciliatae) laza társulása található. Névadó fűfaja a Melica ciliata nem alkot valódi gyepet. Állandó és jellemző fajai közt sziklalakó páfrányok (Asplenium septentrionale, Woodsia ilvensis), valamint pozsgás, varjúháj és kövirózsa fajok említhetők. A Balaton-felvidék bazalt tanúhegyein ritka előfordulású a gyöngyperjés szilikát sziklagyepekkel rokon sziklaiternyés szilikátsziklagyep (Alysso saxatilis-Festucetum pallentis), amelyben a névadó fajok mellett gyakori még a Campanula rotundifolia agg., Viscaria vulgaris (Lychnis viscaria), s jellemző a kárpáti endemizmusok hiánya.
Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):
1. Nem tartoznak ide a lombkorona által árnyalt, kisebb szilikátszikla kibúvásokon, a törmeléklejtőkön, kőtengereken megjelenő egyéb nyílt sziklai vegetáció típusok [I4]. Ez utóbbi élőhelyeken – több, a fentiekben tárgyalt kategóriára is jellemző faj megjelenése ellenére (pl. Sedum spp., Polypodium spp., Asplenium spp., Allium spp.) – számos olyan faj található meg (pl. fák, cserjék, tölgyes és bükkös elemek), amely a fent jellemzett termőhelyekről [G3] hiányzik.
Felismerhetőség: Helyismeret, terepbejárás hiányában, – topográfiai térképek, légifelvételek és űrfelvételek alapján – csak valószínűsíthető, de biztosan nem azonosítható élőhely típus. A megfelelő diagnózishoz az élőhely felkeresése, esetleg fajlista készítése szükséges.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Igen erősen stresszelt, edafikusan és mikroklimatikusan meghatározott élőhely. Állományai kevés kivétellel nem állnak kezelés alatt. Fő veszélyeztető és befolyásoló tényező a vadak – leginkább a muflon – által okozott taposás, erózió. Az erózió nem ritkán olyan mértékű, hogy a sziklagyep helyén köves-földes kopárt találunk, szárazságtűrő generalista fajokkal, egyévesekkel.
5-ös: Az az állomány tartozik ide, amelyik nem bányák, turistautak, sziklamászó utak, emberek vagy vadak által sűrűn látogatott helyek közelében található, fajkészlete és szerkezete háborítatlanságról tanúskodik.
4-es: Azok az állományok tartoznak ide, amelyek ugyan bányák, turistautak, sziklamászó utak, vagy vadak által sűrűn látogatott helyek közelében találhatók (s emiatt kisebb zavarásokat is elszenvednek), de jellemző, specialistákat is tartalmazó fajkészlettel és természeteshez közeli szerkezettel rendelkeznek.
3-as: Azok az állományok, amelyek rendszeres állati legelést, taposást, emberi bolygatást, várrekonstrukciós munkálatokból, kőfejtésből adódó zavarást szenvedtek, s bár fajkészletük, s az abiotikus adottságok alapján még felismerhetőek, teljes regenerálódásuk kétes kimenetelű, (Sok bennük a szúrós, pl. Prunus spinosa, és mérgező Euphorbia cyparissias, zavarástűrő faj pl. Cynoglossum spp., Verbascum densiflorum, stb.).
2-es: Közel felismerhetetlenné rágott, legelést jelző fajokkal, gyomokkal pl. Polygonum aviculare, Medicago minima, Tragus racemosus, Portulaca oleracea stb. fajokkal teli sziklagyepek.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség):A kisebb mértékű természetes bolygatásokat többnyire komolyabb károsodás nélkül átvészelik. Várhegyek közelében jó állapotú állományaik maradtak fenn. A sziklamászó utak közelében elgyomosodhatnak, specialista fajaik eltűnhetnek. Drasztikus emberi beavatkozások (kőfejtés) hatásait túlélhetik, sőt a mesterségesen felszínre kerülő falakon, törmelékhalmokon kialakulhatnak, de csak abban az esetben, ha a bányafalak, kisebb sziklateraszok és törmelékszoknyák mellett természetes állapotú állományok is fennmaradtak. A károsodás mértéke és az élőhely folt kiterjedése, elszigeteltsége határozza meg a regenerálódás lehetőségét és sebességét.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Jó: Az állományok nagy részében akkor, hogyha nem történik drasztikus edafikus változás.
Közepes: Nagyobb eróziós kár, erdősítés után.
Kicsi: Gyakori taposás, erózió, sűrű erdősítés esetén.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:
Jó: Ha nyílt szikla és törmelékfelszín rendelkezésre áll.
Közepes: Nagyobb eróziós kár, meredek sziklás oldalak erdősítése esetén.
Kicsi: Erős taposás, erózió esetén.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos hegylejtőn, bányában:
Jó: Nincs.
Közepes: Régóta (több évtized, évszázad) felhagyott bányákban, erodált lejtőkön akkor, hogyha a közvetlen szomszédságában található fajgazdag sziklagyep.
Kicsi: Évtizedek óta felhagyott kőbányákban, erodált törmelékes lejtőkön akkor, hogyha szomszédságában nem található fajgazdag sziklagyep.
RT [CsJ] [+KA, NJ]