ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
H1 – Zárt sziklagyepek, fajgazdag Bromus pannonicus gyepek
Írta:
Rédei Tamás (2003)
Kiegészítette:
Kun András, Bölöni János
Definíció: Hegyvidéki
területeinken, többnyire sziklás, sekély talajon előforduló, főként Sesleria
fajok és a Bromus pannonicus, illetve egyéb mezofrekvens
széleslevelű füvek alkotta, záródó vagy zárt, általában többszintű
félszáraz gyepek. Ezek minimális összborítása 30 %. Rögzítendő minimális
kiterjedésük
Termőhely, elhelyezkedés: A Középhegységek dolomit- és mészkő területein (illetve kivételesen a magmás, de bázikus gabbrón: Bükk, Szarvas-kő), szinte kizárólag északias (ritkábban nyugatias), kitettségben találhatók. A meredek, sziklás oldalak felső harmadában, sajátos mikroklímájú termőhelyeken alakulnak ki, ahol a felszínen kicsi a hőingás, a levegő hűvös, párás. Talajuk törmelékkel kevert váztalaj vagy rendzina. A környezeti feltételek a magashegységi sziklagyepekére, sziklapadokéra emlékeztetnek. A kőzetanyag állandó lejtőirányú mozgása, eróziója következtében csak részben erdősülnek, a fényigényes sziklai növények populációi így fennmaradhattak. A mikroklimatikus viszonyok és a részleges erdősültség az oka annak, hogy számos montán, illetve dealpin fajt találunk ezekben az állományokban.
Állománykép: A gyepalkotó domináns fajok mindegyike képezhet szinte teljes mértékben záródó állományt. Különösen a Sesleriák szőnyege záródhat erősen, ekkor a többi növény visszaszorul, fajszegénnyé válik a gyep. A nyíltabb, szikla- vagy törmelékfelszínekkel tagolt zárt sziklagyepek fajgazdagabbak. Gyakoriak bennük a nagy, színes virágú növények, amelyek az üdezöld gyep- és a fehérlő sziklák hátterével, különösen kora nyáron nyújtanak színpompás képet.
Jellemző fajok: Dominánsak az erős csomókat (zsombékokat) képező nyúlfarkfüvek: Sesleria heufleriana, S. heufleriana subsp. hungarica, S. varia (S. albicans), S. sadleriana. Más állományokban a Bromus pannonicus az uralkodó faj. A Sesleria-k és a Bromus együtt is megjelennek, de többnyire egyik vagy másik faj egymagában dominálja az állományt. Helyenként nagy borítást érhetnek el még a következő füvek, sások is: Festuca pallens, Carex humilis, Avenastrum spp., ezek általában egy alacsonyabb második gyepszintet képeznek. A füvek és sások klónjai között fontos másodlagos szerkezetképzőként feltűnnek a nyílt sziklagyepekkel közös törpecserje fajok: Teucrium montanum, Helianthemum canum, Genista pilosa, Thymus spp., Fumana procumbens. Számos további, a nyílt sziklagyepekben is előforduló faj megjelenik itt, amelyek egy része néha nagy borítással jelentkezhet. Ilyen például a Thalictrum pseudominus, Draba lasiocarpa, Biscutella laevigata, Allium montanum (A. senescens subsp.), Anthericum ramosum, Dianthus plumarius agg., Seseli leucospermum, Jovibarba hirta, páfrányok. Főként a záródó, de a zárt típusban is jellemző az erősen fejlett mohaszint.
Elsősorban a zárt sziklagyepekhez kötődnek nálunk a következő, a dealpin sziklanövényzettel közös fajok: Coronilla vaginalis, Polygala amara, Daphne cneorum subsp. cneorum, Phyteuma orbiculare, Chrysanthemum lanceolatum (Leucanthemum margaritae), Calamagrostis varia. Északi kitettségű sziklák, törmelékfelszínek faja a Dunántúli-középhegységben a Primula auricula subsp. hungarica.
Gyakran megjelennek a zárt sziklagyepekben a felnyíló koronaszintű erdők következő fajai is: Brachypodium pinnatum, Vincetoxicum hirundinaria, Chrysanthemum (Tanacetum) corymbosum, Geranium sanguineum, Clematis recta, Primula veris, Polygonatum spp. Laserpitium latifolium, Senecio (Tephroseris) integrifolius, Coronilla coronata, Mercurialis ovata, kosborok és az üde lomberdei fafajok magoncai. Az elegyes karszterdők szomszédságában található állományokba esetenként áthúzódik a Carduus glaucus, Carex alba, Festuca amethystina, Aquilegia vulgaris. Jellemző, hogy a sziklai cserjefajok is megjelennek: Amelanchier ovalis, Cotoneaster spp., Rosa spinosissima, Spiraea media.
Vegetációs és táji környezet: Csaknem valamennyi zárt sziklagyepünk más, reliktum fajpopulációkban gazdag élőhelyekkel képzett mozaikban jelentkezik. Igen jellemző a különböző LY élőhelyekkel, így a Szurdokerdőkkel [LY1], a Törmeléklejtő-erdőkkel [LY2], a bükk- [LY3] és tölgyelegyes [LY4] sziklaerdőkkel közös előfordulás. Gyakran kapcsolódik hozzájuk Sziklai cserjés [M7], illetve Sziklai- és sziklafal növényzet [I4].
Alegységek, ide tartozó típusok:
1. Zárt sziklagyepek: Festuco pallenti-Brometum pannonici, Seseli leucospermi-Brometum pannonici.
2. Nyúlfarkfüvesek: Seslerietum sadleranae, Seslerietum heuflerianae-hungaricae, Calamagrosti variae-Seslerietum variae, Inulo ensifoliae-Seslerietum hungaricae.
3. Egyéb fajgazdag, északias kitettségű Bromus pannonicus gyepek.
Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):
1. Nem vonhatók ide a nem északi kitettségű és a nem Sesleria vagy Bromus pannonicus dominálta gyepek.
2. Nem tartoznak [p]-be a Középhegységekben található záródó száraz és félszáraz irtásrétek, amelyek délies kitettségben, vagy plató helyzetben is megjelennek [p].
3. Nem tartoznak ide a gyakran számos félszáraz sztyeprétfajt tartalmazó, de nem ritkán homogén és fajszegény Bromus pannonicus és Bromus erectus állományok, amelyek nem északi lejtőn vannak és / vagy nem található meg bennük a fenti dealpin-montán fajok egyike sem [p] (A sűrű és fajszegény nyúlfarkfüves gyepek ellenben mindig ide sorolandók).
4. Nem tartozik ide a szurdokok, meredek északi oldalak sziklai növényzete, csak abban az esetben, hogyha a zárt sziklagyephez kapcsolódnak, illetve fajkészletük azzal közös.
Felismerhetőség: Terepen jól felismerhető, egyértelműen azonosítható, műholdfotóról – a domborzat ismeretében – valószínűsíthető, de biztosan nem azonosítható.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Edafikusan és mikroklimatikusan erősen meghatározott élőhely. Állományai kevés kivétellel nem állnak kezelés alatt. Fő veszélyeztető és befolyásoló tényező a korábbi – meglehetősen általános – fenyvesítés, amely a fenyves záródása után a gyep széteséséhez, elszegényedéséhez vezet. A nyitott koronaszintű fenyőültetvények alatt a fajok jelentős része megmarad, a fenyő elhalása, vagy levágása után részben helyreállhat az élőhely. A másik fontos veszélyforrás a muflon által okozott taposás, erózió. Az erózió mértéke és az élőhelyfolt kiterjedése, elszigeteltsége határozza meg a regenerálódás lehetőségét, sebességét.
5-ös: Az állományok jelentős része ide tartozik, alacsonyabb kategóriába akkor kerülhet, hogyha valamilyen erdészeti beavatkozás, vagy vadkár éri.
4-es: A fenyvesített, az erdőtlenített lejtőkön található, illetve a vadak által megtiport állományok közül azok, amelyek még az eredeti fajösszetételt, ill. szerkezetet mutatják. Ide tartoznak az elszegényedett Bromus-gyepek.
3-as: Azok az állományok, amelyek fenyves alatt, vagy az erdőtlenítés miatt megnövekedett besugárzás, vagy az erős vadjárás-erózió miatt sínylődnek, illetve szerkezetük szétesett, fajkészletük lecsökkent.
2-es: Ilyen nincs.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség):Tudásunk nagyon hézagos, csak sejtéseink vannak. Az ilyen gyepek igen összetett, egymásba ágyazott rétegekből álló, állomány szinten stabil szerkezete hosszú idő alatt alakulhat ki. Regenerálódásuk ezért valószínűleg nagyon lassú, és soha nem mehet végbe tökéletesen. A rontott, elszegényedett állományok talaja gyakran erodálódik, a szerkezet szétesik. A regeneráció során többnyire valamely fűfaj válik egyeduralkodóvá, homogén állományt képez, amelybe nehezen, rendkívül lassan épülhetnek be újra és érhetnek el számottevő populációméretet az élőhelyre jellemző többi növényfajok.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Jó: Amennyiben az állomány nem szenved jelentős károsodást a vadtól, vagy eróziótól és az eredeti fajkészlet rendelkezésre áll.
Közepes: Nagyobb eróziós kár, kiritkult fenyvesítés után.
Kicsi: Gyakori taposás, sűrű fenyvesítés esetén.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:
Jó: Nincs.
Közepes: Nincs.
Kicsi: Kivételes esetben a sziklaerdők kiritkult állományaiban.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos sziklán, hegyoldalon, bányában:
Jó: Nincs ilyen.
Közepes: Nincs ilyen.
Kicsi: Nincs ilyen.
RT [KA, BJ]