ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
H2 – Felnyíló, mészkedvelő lejtő és törmelékgyepek
Írta:
Rédei Tamás (1997, 2003)
Kiegészítette:
Kun András, Molnár Zsolt
Definíció: Dolomit vagy nem
karrosodó mészkő alapkőzeten előforduló délies kitettségű,
változó mértékben záródó szárazgyepek. Valójában nyíltabb sziklagyep és zártabb
lejtősztyep foltok alkotta mozaiktársulások. Állományaikat sziklai- és
sztyepfajok együttes dominanciája jellemzi. Rögzítendő minimális
kiterjedésük
Termőhely, elhelyezkedés: Hegy- és dombvidékeken délies kitettségben, mindig szilárd, meszes alapkőzeten fordulnak elő. Kialakulásuk a dolomithoz, vagy a könnyen málló (nem karrosodó) mészkövekhez (főként kréta-, eocén- valamint lajta- és szarmata mészkövek, briozoás márga, travertino, de mások is) köthető. A nagyon meredek lejtőkről hiányoznak, viszont plakor helyzetben is megjelenhetnek. Talajuk törmelékkel kevert váztalaj vagy rendzina, gyakran a korábbi löszréteg maradványaival. Jelentős az erózió és a felhalmozódás szerepe, ami a sziklagyep és sztyep jellegű foltok átrendeződését eredményezi. Mikroklímájuk száraz és meleg, a hőingás a délies kitettség és az erős éjszakai kisugárzás miatt jelentős. Tipikus és leginkább fajgazdag előfordulásaik a Dunántúli-középhegység dolomitvonulataihoz köthetők, de ide sorolhatók az Északi-középhegység, a Mecsek, a Villányi-hegység és a Lajta-hegység hasonló alapkőzetű, fiziognómiájú lejtősztyepjei is.
Állománykép: Legfontosabb jellemzőjük a mozaikos jelleg. A nagyobb termetű, zsombékképző füvek és sások kialakította és dominálta kisebb-nagyobb sztyep jellegű foltokhoz kötődnek a mélyebb talajt igénylő kísérőfajok, a sziklakibúvásokon sziklai füvek és kísérőfajaik jellemzők. A fajkészlet erősen szárazságtűrő fajokból tevődik össze, a sztyepfoltokban megjelenhet néhány xeromezofil faj. A gyep záródása egy állományon belül is változó. A kettős jelleg jelentősen gazdagítja a fajkészletet.
Jellemző fajok: A sztyepfoltok jellemző fűnemű fajai a következők: Chrysopogon gryllus, Festuca rupicola, Festuca valesiaca, Cleistogenes serotina, Bothriochloa ischaemum, Stipa capillata, Stipa dasyphylla, Stipa pulcherrima, Bromus pannonicus, Koeleria cristata, Carex humilis, Festuca dalmatica. A felszínen sziklatörmelékes foltok füvei a Festuca pallens, a Stipa eriocaulis és a Melica ciliata. A kísérőfajok közül mélyebb talajon sztyepfajok, mint Adonis vernalis, Pulsatilla grandis, Pulsatilla pratensis subsp. nigricans, Convolvulus cantabrica, Vinca herbacea, Euphorbia pannonica (E. glareosa), Serratula radiata, Hippocrepis comosa, Centaurea sadleriana, Dianthus pontederae (D. giganteiformis subsp.), Veronica spicata (Pseudolysimachion spicatum), Aster linosyris, helyenként Sternbergia colchiciflora, Muscari tenuiflorum, sekélyebb talajon dolomit sziklagyepek fajai, mint a Jurinea mollis, Onosma visianii, Dianthus plumarius subsp. regis-stephani, Draba lasiocarpa, Thalictrum minus subsp. pseudominus, Seseli leucospermum (a Dunántúli-középhegységben), homoki gyepekkel közös fajok, mint Iris humilis subsp. arenaria, Ephedra distachya, Colchicum arenarium, Onosma arenaria, Helichrysum arenarium, Carex liparicarpos, mészkedvelő sziklai törpecserjék, mint Helianthemum canum, Fumana procumbens, Teucrium montanum, és sziklai generalisták, Poa badensis Sanguisorba minor, Scorzonera austriaca, Potentilla arenaria jellemzők.
A változó felszín miatt számos rövid életű tavaszi egyéves, mint Hornungia petraea, Saxifraga tridactylites, Viola kitaibeliana, Thlaspi perfoliatum, Holosteum umbellatum, Arabis auriculata (A. recta), Erophila verna agg., Veronica spp., Cerastium spp. A dél-dunántúli állományokat néhány faj, mint az Inula spiraeifolia vagy a Trigonella gladiata jelenléte és a dolomitfajok hiánya, az északi-középhegységieket a dolomit és szubmediterrán fajok kelet felé csökkenő száma és aránya különbözteti meg.
Vegetációs és táji környezet: Szinte mindig együtt jelennek meg és gyakran mozaikolnak az alapkőzetükhöz kapcsolódó egyéb élőhelyekkel, mint a nyílt és zárt mészkedvelő sziklagyepek [G2, p], lejtősztyeprétek [pa], sziklai cserjések [M7] és arsztbokorerdők [M1].
Alegységek, ide tartozó típusok:
3. Az Északi-középhegység nyugati részének felnyíló dolomit és egyéb mészkedvelő sziklagyepjei.
6. Az Északi-középhegység felnyíló mészkedvelő lejtősztyepjei: Poo badensis-Caricetum humilis.
7. Minden egyéb hasonló fajösszetételű, meszes, kemény kőzeten kialakult mészkedvelő, felnyíló száraz gyep.
Nem ide tartozó típusok, (fontosabb hibaforrások):
1. Nem délies kitettségű sziklai gyepek [p]. Sesleria fajok, vagy Bromus pannonicus és Carex humilis dominálta zárt, gazdag mohaszintű mezofil réti és dealpin fajokat tartalmazó gyepek.
2. Egyéb, karrosodó mészkő alapkőzeten, vagy vastagabb fedő löszös, agyagos, vagy homoki talajon lejtőszyepprétek [p]. Jellemző a sztyepi fajok túlsúlya, és a sztyepi füvek dominanciája. A sziklai komponens hiányzik, vagy csak néhány generalista képviseli.
3. Száraz tölgyesek vágásnövényzete. Molyhos tölgyesek kiirtása után stabilizálódott Bromus erectus, Brachypodium pinnatum gyepek esetenként betelepedő sztyepelemekkel [p].
4. Nyílt sziklagyepek [G2]. Alacsony, maximum 50%-os záródású, sziklai fajok dominálta gyepek. Nincsenek sztyepi füvek dominálta foltok, sztyepi fajok alárendeltek, elsősorban generalisták.
5. Nem kemény kőzeten kialakult hasonló állományok [H5a, H5b]. Gyakran hasonló fajkészletű és szerkezetű állományok, bár a valódi sziklai fajok általában hiányoznak. Alapkőzetük lösz, agyag vagy homok.
6. Mészkerülő sziklagyep és lejtősztyep állományok [G3, p]. Szilikát alapkőzeten kialakult általában Festuca pseudodalmatica dominálta nyílt vagy záródó lejtőgyepek. A dolomit és mészkedvelő fajok hiányoznak.
Felismerhetőség: Légifotóról könnyen, műholdfotóról bizonytalanul valószínűsíthető, a lejtősztyepektől és a sziklagyepektől gyakran a terepen is nehezen elválasztható állományok.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Mai természetközeli állományai jórészt eredetiek, részben másodlagosan kiterjedtek. Leginkább a molyhos tölgyes lejtőerdők kivágása és a lejtők folyamatos használata (égetés, legeltetés) nyomán nőhetett meg a területük. Szerepet játszott ebben a gyümölcsösök és szőlők felhagyása is. Ezeken a helyeken féltermészetes, nem ritkán jó fajkészletű állományok is vannak. Száraz élőhelyek lévén alig, vagy csak időlegesen gyomosodnak, a zavaró hatásokra (vadkár, legelés, gyakori égetés), a cserjésedésre és az erdősítésre a dominancia viszonyok és a szerkezet megváltozásával, valamint a jellegtelenítő fajok felszaporodásával reagálnak.
5-ös: Viszonylag ritka esetben. A társulás átmeneti jellege miatt nehéz definiálni az ideális állapotot. Nagy fajgazdagságú, az eredeti társulás-komplexben található elsődleges, nem erodált állományok sorolhatók ide.
4-es: Általában ide sorolhatók a korábban (akár erősen) legeltetett, majd jól regenerálódott, (gyakran már nem a cserjéssel-bokorerdővel alkotott társulás-komplexen kívül), gyengén taposott, vagy erodálódó, de fajgazdag állományok.
3-as: Eróziós eredetű, sztyep, sziklai vagy mindkét komponensükben fajszegényebb, taposott, legelt, de felismerhető szerkezetű, vagy enyhén gyomosodó állományok.
2-es: Ilyen nincs.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Csak sejtések alapján tárgyalhatjuk. Az eróziós veszély miatt a sziklás komponens jobban, míg a sztyep lassabban, vagy csak igen részlegesen regenerálódik. Ezeken a termőhelyeken az erdőfoltok kiirtása után a jellemző tájhasználat a legeltetés, helyenként a szőlőművelés volt. A művelés felhagyása után, vagy az erős taposás eredményeként az erózió másodlagos sziklagyeppé alakíthatja át az állományokat. A regeneráció sikere függ attól, hogy a környező tájban megtalálhatók-e a komponensek propagulumforrásai. A sekély talajú részek a gyomosodással szemben is ellenállóbbak, mint a sztyepfoltok.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Jó: Amennyiben az állomány nem szenved jelentős, néhány tíz négyzetméternél nagyobb foltban károsodást a eróziótól, égetéstől, vagy erdősítéstől, illetve az eredeti fajkészlet rendelkezésre áll. Nem cserjésedő állományokban.
Közepes: Erős cserjésedés, égetés, túrás, nagyobb eróziós kár, telepített, de erősen felritkult erdősítésben is.
Kicsi: Túllegeltetés, sűrű erdősítés esetén.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:
Jó: Nincs.
Közepes: Szomszédos felnyíló erdősítésben akkor, hogyha a cserjésedés nem erőteljes.
Kicsi: Szinte minden más esetben.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos felhagyott szőlőben-gyümölcsösben:
Jó: Nincs.
Közepes: Nagy kiterjedésű felhagyott szőlőkben (ritkán gyümölcsösökben), a Középhegység hegylábi régiójában akkor, hogyha több évtized-évszázad áll rendelkezésre és hogyha nem túl erős a cserjésedés.
Kicsi: Szinte minden más esetben.
Érdemes felírni: A fentebb említett területeken kívül talált, a leírt társulásokhoz nem sorolható állományok fajkészlete és fiziognómiai sajátságai.
RT [RT] [+KA, MZs]