ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
H3a – Lejtőgyepek egyéb kemény alapkőzeten
Írta:
Fekete Gábor (1997) és Kun András (2003)
Kiegészítette:
Bölöni János
Definíció:
Keskenylevelű pázsitfüvek dominálta záródó, középmagas, fajgazdag, száraz
gyeptársulások a sztyepzóna hegy- és dombvidéki képviselői. Közös
jellemvonásuk, hogy kemény alapkőzetekhez (ez egyaránt lehet meszes, vagy
szilikátos kőzet, de dolomit és könnyen málló mészkő nem)
kötődő, csaknem fátlan hegylábi, illetve lejtőgyepek. A
gyepszint minimális záródása 40-50%. Rögzítendő legkisebb kiterjedésük
Termőhely, elhelyezkedés: Alapkőzetben nem válogatnak, a meszes és szilikátos kőzeteken egyaránt megjelenhetnek. Talajuk leggyakrabban kőzettörmelékkel kevert, humuszgazdag kőzethatású talaj, amely gyakran lejtőhordalékkal, lösszel kevert. Változatos égtáji kitettségben találhatók, de leginkább jellemzőek a délies és nyugatias kitettségű lejtőkön. Magassági elterjedésük tág határok között változik, de a legtöbb állományuk az alacsonyabb tengerszint feletti magasságokban fordul elő.
Állománykép: Záródó gyepek, amelyek többnyire a gyepes növekedésű pázsitfüvek dominanciájával jellemezhetők. A csomós füvek alkotta alapszerkezetben számos faj megjelenhet, amelyek helyenként szinte hiány nélkül töltik fel a közöket, másutt nyílt foltok is vannak a gyepben. A szubdomináns és szubordinált fajok között leginkább széleslevelű füveket, xero- és mezofrekvens évelőket találunk, a rövid életű évelők, a törpecserjék és az egyévesek ritkábbak. Általában közepes- vagy magas gyepszintű, erősen avaros állományok, gyakran cserjékkel, facsoportokkal. Gyakran másodlagos termőhelyeken (főként egykori száraz erdők helyén) is megjelennek.
Alegységek, ide tartozó típusok és jellemző fajaik:
2. Elsősorban az Északi-középhegységben (Mátra, Bükk,
Zempléni-hg.) kialakuló, de már a Visegrádi-hegységben is megjelenő
típusok a [p] élőhely felé átmenetet képező, de a domináns fűfaj
alapján ide vonandó Stipetum tirsa által dominált lejtőgyepek. 150
és
6. Az olyan állományok, amelyek nem sorolhatóak be egy jól definiált társuláshoz, de fiziognómiájukban, fajkészletükben a leírásnak megfelelnek. A fent felsorolt domináns fajok mindegyike, együtt és egyenként is lehet vezérfaj az egyes állományokban.
7. Ide tartoznak a hegylábi szőlők-gyümölcsösök helyén létrejött olyan gyepek, amelyek fajkészlete a fentieknek megfelelő.
Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):
1. Nem tartoznak ide a hegylábi puha alapkőzeten (lösz, agyag) található lejtőgyep állományok közül azok, amelyek talaja nem kevert a kemény alapkőzet apróbb-nagyobb méretű darabjaival (Pulsatillo-Festucetum rupicolae). Ezek [H5a]-hoz tartoznak.
2. Nem tartoznak ide azok a hegylábi állományok, amelyek magas füvűek és a szálas levelű füvek mellett dominálnak bennük a széleslevelű fűfajok is. Nem tartoznak ide azok az átmeneti állományok sem, amelyek igen gazdagok xero- ill. mezofrekvens, széleslevelű kétszikűekben (főként a Peucedanum cervaria borítása lehet nagy, esetenként a 40-50%-ot is elérheti). Ezek a [p] élőhelyhez vonandók.
3. Nem tartoznak ide a hegylábi szőlők és gyümölcsösök helyén létrejött gyepek közül azok, amelyekben a széleslevelű füvek és a kétszikű fajok dominálnak. Ezek – további döntés alapján – [p]-hez, vagy [OC]-hez sorolandók.
5. Nem tartoznak ide az alföldi környezetben található gyepek. Ezek ritkán, kis állományaikban lehetnek hasonló fajkészletűek, de akkor [p]-hez, vagy még inkább [H5a]-hoz, vagy [H5b]-hez vonandók.
Vegetációs és táji környezet: A kemény alapkőzethez kötődő lejtőgyepek igen gyakran valamilyen sziklagyep szomszédságában találhatók, ez lehet [G2], vagy [G3] is. A Dunántúli-középhegységben eléggé általános az a jelenség, hogy a [p], vagy [p] lejtőgyepekkel együtt jelennek meg. Még jellemzőbb, hogy valamilyen száraz cserjéssel, esetleg erdő-gyep mozaikkal, illetőleg fényben gazdag gyepszintű tölgyessel együtt találjuk.
Felismerhetőség: Terepen jól azonosítható, műholdfotóról valószínűsíthető.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Elterjedtségük és igen nagy változatosságuk következtében nehéz egységes szempontokat adni a természetesség megítéléséhez. Jelenleg létező állományaik részben másodlagosan, illetve a molyhos tölgyesek visszaszorítása és a folytonos kezelés – égetés, legeltetés – hatására jöttek létre. Száraz élőhelyek lévén alig, vagy csak időlegesen gyomosodnak, a zavaró hatásokra – vadkár, legelés, gyakori égetés -, cserjésedésre, erdősítésre a dominancia viszonyok és a szerkezet megváltozásával, valamint a jellegtelenítő fajok felszaporodásával reagálnak.
5-ös: A jó állapotú, fajgazdag, szerkezetileg is ép állományok, amelyeket nem ért durva károsító hatás, erdészeti beavatkozás, vadkár.
4-es: A kevésbé fajgazdag, de természetközeli állományok, amelyek jórészt jellemző fajokból állnak, dominancia viszonyaik az eredeti állapotot mutatják, a gyomosodás elhanyagolható mértékű.
3-as: A megnövekedett zavarás, legeltetés, égetés hatására, esetleg a sikertelen erdősítés, vagy spontán cserjésedés következtében elszegényedett, de az eredeti fajkészletet és dominancia-viszonyokat többé-kevésbé még őrző élőhelyek. Ide kerülhetnek a jó állapotú, a regenerációban előrehaladott másodlagos állományok is.
2-es: Azok az állományok, amelyek túllegeltetés, égetés, erdősítés, cserjésedés vagy vadkár miatt fajkészletükben elszegényedtek, a jellemző fajok csak kis számban és borítással vannak jelen. Ide tartoznak a kevés jellemző fajt tartalmazó másodlagos állományok is.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség):Dinamikai folyamataikról keveset tudunk. Eredetüket tekintve kisebb részben ősiek, nagyobb részt igen régen (több száz éve), nyitott koronaszintű alacsonyerdők leirtása után kialakult, másodlagos, regenerálódott állományok. Mindezek következtében tájanként meglehetősen különböző, változatos formában és fajösszetétellel megjelenő élőhelyek. Az erős zavarások után többnyire rendkívül lassan és megváltozott formában regenerálódnak. A zavart és regenerálódott állományokra jellemző a kis fajszámmal és nagy borítással jelentkező domináns fű jelenléte, a zavarástűrő kétszikűek felszaporodása. Mivel azonban ezek a gyepek a gyomosodás által kevéssé veszélyeztetettek, a zavartalanság fenntartása esetén a regeneráció az esetek nagyobb részében végbemehet. Ennek korlátja lehet a legelés elmaradásakor erősen meginduló cserjésedés, illetve az a tény, hogy érzékenyek egyes fajok inváziójára (akác, bálványfa).
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Jó: Amennyiben az állomány nem szenved jelentős károsodást a vadtól, eróziótól, égetéstől, vagy erdősítéstől, illetve az eredeti fajkészlet rendelkezésre áll. Nincsenek a közelben idegenhonos özönnövények.
Közepes: Erős cserjésedés, égetés, túrás, nagyobb eróziós kár, telepített, de erősen felritkult erdősítésben.
Kicsi: Túllegeltetés, sűrű erdősítés esetén.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:
Jó: Nincs.
Közepes: Szomszédos felnyíló erdősítésben akkor, hogyha a cserjésedés nem erőteljes.
Kicsi: Szinte minden más esetben.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos felhagyott szőlőben-gyümölcsösben:
Jó: Nincs.
Közepes: Nagy kiterjedésű felhagyott gyümölcsösökben, szőlőkben a Középhegység hegylábi régiójában akkor, hogyha több évtized-évszázad áll rendelkezésre és akkor, ha nem túl erős a cserjésedés.
Kicsi: Szinte minden más esetben.
FG [KA] [+BJ]