ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

 

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

 

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

 

Kézirat, Vácrátót 2003

I1 – Üde természetes pionír növényzet

Írta: Bagi István (1997) és Pfeiffer Norbert (2003)

Kiegészítette: Bagi István, Lájer Konrád, Tímár Gábor, Molnár Zsolt

Definíció: Folyók medrében és hullámterén, ritkábban mocsarakban, némely években belvizes mélyedésekben vízborítást követően szabaddá váló felszíneken kifejlődő, döntő többségében egyéves, alacsony növekedésű fajok alkotta pionír növényzet. Az állományok kiterjedése gyakran 1 m2-nél kisebb. Fajai nem ruderálisak! Gyakoriak különböző Cyperus fajok, apró termetű Juncus fajok (pl. Juncus bufonius), a Limosella aquatica, az Eleocharis acicularis és az Eleocharis ovata, valamint a Gnaphalium uliginosum. Igen sok országosan ritka és veszélyeztetett fajt találunk ezeken a termőhelyeken (pl. Astragalus contortuplicatus, Carex bohemica, Cyperus flavescens).

 

Termőhely: A folyók medrében és hullámterén a jelentős vízszintingadozás évről-évre újabb pionír felszíneket hoz létre. Kisebb vízfolyások esetében tehát nem jöhet létre ilyen növényzeti típus! A mentett ártéren, valamint a belvizes területeken kialakuló időszakos vízborítású helyeken szintén ilyen növényzeti típus alakul ki. Nagy kiterjedésű állományok jöhetnek létre a folyók mellékágaiban (nem a holtágakban!). A talaj nyers öntéstalaj; magas a homok- és az iszapszemcse frakciójának aránya. A talaj szerves anyagokban és tápanyagban szegény (a nitrogénhiány okozza a ruderális fajok hiányát). A hullámtéri kiszáradó anyagnyerő helyeken a vízkészlet bepárlódása miatt a felszíni rétegekben jelentős lehet a karbonát-felhalmozódás. A fajok előfordulása függ egyrészt a folyó által adott helyen véletlenszerűen lerakott magvaktól, de főleg a hordalék szemcseméretétől. Más-más típusú iszapnövényzet jellemző tehát a folyók középszakasz jellegű részein, mint az alsószakasz jellegű területeken, de akár egy folyókanyarulat különböző részein is eltérő altípusok fordulhatnak elő. Az élőhely azonális jellegű; az alegységek szintjén edafikus függőség mutatható ki.

 

Állománykép: Az extrém rövid vegetációs időszak miatt (általában csak 1-2 hónap áll rendelkezésre, azután újabb elöntés vagy száraz időszak következik) a fajok alacsony növekedésűek, gyorsan magvakat érlelnek. Mivel a magvakat a víz teljesen véletlenszerűen rakja le, ezért a növények is véletlenszerű elrendezésben borítják a kialakuló pionír felszíneket. A borítás általában alacsony. Ha a vegetációs időszak hossza megengedi (például a folyómederben kialakuló típus esetében) ebbe a zónába betelepülhetnek az egyébként magasabb térszínekre jellemző ártéri nem ruderális gyomnövényzet fajai. Így egy vegetációs időszakon belül adott helyen két különböző növényzet is kifejlődhet.

 

Jellemző fajok: Döntő többségében eurázsai és kozmopolita fajok fordulnak elő ezeken a termőhelyeken. A növényzeti típus legjellemzőbb fajai palkák, pl.: Cyperus fuscus (máshol is előfordul), Cyperus michelianus (=Dichostylis micheliana), Cyperus (Chlocyperus) glomeratus. További gyakori és jellemző növények: Eleocharis acicularis, Limosella aquatica, Elatine fajok, Lindernia fajok, Gnaphalium uliginosum, Lythrum hyssopifolia, Centaurium pulchellum. Szubatlanti klímájú területeken: Hypericum humifusum, Centunculus minimus.

 

Ebben a növényzeti típusban ritkábban előforduló, de jellemző fajok: Astragalus contortuplicatus, Carex bohemica (=C. cyperoides), Cyperus (Pycreus) flavescens, Potentilla supina, Schoenoplectus supinus, Schoenoplectus triqueter. Esetenként a vízborítás alól mentesülő felszíneken kezdetben alga és moha fajok is megjelenhetnek (pl. cyanobaktériumok, Riccia fajok,  Anthoceros punctatus). Az állományok általában fajszegények.

 

Vegetációs és táji környezet: Nagyobb vízfolyások medre és gátak által közrezárt hullámtere, ill. gátak hiányában a hosszú ideig víz borította területek. Riszföldek; belvizes élőhelyek.

 

Alegységek, ide tartozó típusok:

 

Az Isoëto-Nanojuncetea osztály Cyperetalia fusci csoportjának egyes társulásai tartoznak ebbe a csoportba.

 

1. Cypero-Juncetum bufonii – folyómedrekben a kevéssé kötött, karbonátmentes, vagy azt csak nyomokban tartalmazó aljzaton (pl.: Tisza mente).

 

2. Dichostylido michelianae-Gnaphalietum uliginosi – szintén folyómedrekben (ritkábban hullámtéri anyagnyerő helyeken) kötöttebb aljzaton (pl.: Körösök mente).

 

3. Eleochari-Caricetum bohemicae – hullámtéri kiszáradó mélyedésekben, anyagnyerő helyeken vagy mellékágakban alakul ki elsősorban sebesebb sodrású folyók mentén (pl. Felső-Tisza, Dráva).

 

4. Dichostylido-Heleochloëtum alopecuroides és Lythro hyssopifolio-Pseudognaphalietum luteo-albi-– enyhén karbonátos helyeken (pl.: Tisza mente).

 

5. Zsombékosok nyáron kiszáradó semlyékeinek növényzete: kevert, cönoszisztematikailag nehezen kezelhető. (A Kis-Balatonban és Belső-Somogyban Lindernia procumbens, Cyperus fuscus és Dichostylis micheliana fordul elő több helyütt + esetleg Eleocharis carniolica és E. ovata. Előbbi fajok hullámtereken is jellemzőek, utóbbiak nem igazán).

 

6. Eleochareto-Schoenoplectetum supini: sík- vagy dombvidéki, nyáron kiszáradó mocsarak pionír növényzete (pl. Elatine alsinastrum és E. hungarica).

 

7. Alföldi szikes gyepek mélyebb részein a hosszabb vízborítás hatására elpusztuló évelő növényzet helyén kialakuló pionír növényzet (pl. Verbena supina, Lythrum tribracteatum, Heliotropium supinum,Mentha pulegium, Pulicaria vulgaris).

 

8. Rizsföldek és belvizes szántók iszapnövényzete: Elatini-Lindernietum procumbentis.

 

9. Centunculo-Anthoceretum punctati (incl. Centunculo-Radioletum linoidis): olyan szubatlanti területeken, ahol kevésbé gyors a talaj kiszáradása

 

Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):

 

1. A lápok semlyékeiben előforduló növényzet. A növényzet összetételét tekintve több közös faj is lehet az I1-gyel, de a domináns fajok ebben az esetben mindig lápi fajok (pl. Ludwigia palustris)[B4].

 

2. Kisebb vízfolyások (pl. patakok) parti iszapján kifejlődő, részben mocsári fajokkal jellemezhető növényegyüttesek [C1, vagy B2, vagy B3].

 

A másik jellemző hibatípus, hogy dominánsan ruderális, félruderális vagy inváziós növények alkotta növényegyütteseket is ebbe a kategóriába tesznek, pl.:

 

3. Bidentetalia, Bidentetea és Secalietea fajok dominálta növényzet (pl.: Echinochloa crus-galli, Chenopodium fajok) [OB].

 

4. Impatiens glandulifera vagy más inváziós fajokkal jellemezhető növényzet [nem gyűjtjük].

 

Ezek sem nem alacsony növekedésűek, sem nem természetesek (jórészt adventív fajok alkotják őket).

 

Megjegyzendő, hogy az [I1]-et ez utóbbi csoportoktól gyakran nem könnyű elkülöníteni, mivel folyóink mentén nagymértékben terjednek hazánkban nem őshonos fajok. Ezek együtt csíráznak a természetes pionír növényzet fajaival és gyakran elnyomják, túlnövik azokat.

 

Felismerhetőség: Terepen a jellemző növényfajok segítségével különíthető el a ruderális és invázív fajok dominálta növényegyüttesektől. Műholdfelvételen kis kiterjedése és a faji összetétel fontossága miatt teljesen felismerhetetlen.

 

Természetesség:

 

5-ös: Természetes úton létrejött szabad talajfelszíneken (pl. zátonyok, mellékágak, egyes mocsarak), ahol nem találunk az állományban adventív növényeket.

 

4-es: A természetes úton létrejött élőhelyen csekély mértékben jelen vannak hazánkban nem őshonos, vagy erre a kategóriára nem jellemző fajok is.

 

4-es: Anyagnyerő gödrök, ahol legfeljebb kis mennyiségben (<5%) vannak tájidegen fajok; valamint olyan belvizes szántók, ahol nem jellemzőek ruderális fajok.

 

3-as: Ahol jelentős mennyiségben megjelennek erre a növényzeti típusra nem jellemző fajok is (>5%).

 

2-es: Nincs.

 

Regenerációs potenciál helyben:

 

Ez a növényzeti típus igen rövid életű, így állandó zavarásra van szüksége, amit nagy folyóink évente ismétlődő jelentős vízszintingadozása, illetve szántók esetében a művelés biztosít. A víz egyes helyeken rombolja a felszínt, másutt viszont lerakja hordalékát, és ez által akár ugyanazon a helyen is lehetővé teszi e növényzeti típus újbóli létrejöttét.

 

Jó: Nagy kiterjedésű mellékágak; hullámtéri anyagnyerő helyek, valamint olyan belvizes szántók, ahol nem alkalmaznak gyomirtó szereket.

 

Közepes: Tájidegen fajokkal kevéssé (<5%) fertőzött területek (mind a folyómederben, mind a hullámtérben, mind a belvizes helyeken).

 

Kicsi: Tájidegen fajokkal 5%-nál nagyobb borításban fertőzött hullámtéri területek; folyószabályozás által érintett élőhelyek, valamint gyomirtókkal kezelt szántókon kialakuló iszapnövényzet.

 

Érdemes felírni: Az Astragalus contortuplicatus, Carex bohemica (=C. cyperoides), Cyperus (Pycreus) flavescens, Schoenoplectus triqueter, Limosella aquatica és a Lindernia fajok előfordulásának jelzése. Fontos lenne a Lindernia dubia, mint néhány éve megjelent új adventív faj terjedésének nyomon követése is.

 

 

BI [PN] [+BI, LK, TG, MZs]