ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
I2 – Löszfalak és szakadópartok növényzete
Írta:
Horváth András (1997, 2003)
Kiegészítette:
Kun András, Molnár Zsolt
Definíció: Löszfalak,
löszös-agyagos szakadópartok, meredek löszös lejtők nyílt pionír
növényzete Kochia (Bassia) prostrata-val és Agropyron
pectinatum-val (A. pectiniforme, A. cristatum). Rögzítendő
minimális kiterjedése:
Termőhely: Lösz,
agyag, agyagos lösz (néha homokrétegekkel tagolt) falakon, szakadópartok
(ritkán anyagnyerő helyek) peremén, meredek lejtőkön, kunhalmokon,
földvárakon alakul ki. Fontos, hogy az alapkőzet nem sziklás, nem kemény,
de annyira kötött, hogy közel függőleges falakban meg tudjon állni. (Az
azonban előfordulhat, hogy a felszíni sekély löszréteg alatt keményebb
alapkőzet található.) A lejtő vagy fal meredeksége száraz alföldi
térségekben legalább 30-40°-os, máshol legalább 50-60° (egészen 90°-ig), ami
lehetővé teszi a talaj erózióját, állandó pusztulását, és
félsivatagi-sivatagi körülmények kialakulását. A part akár több
Állománykép: Az állomány mindig nyílt, az edényes növényzet tipikusan legfeljebb 30-40%-os záródású, kivételes esetben 60-70%-os borítású. A csupasznak tűnő talajfelszíneket moha- vagy zuzmófajok fedhetik. A félcserjés heverő seprűfű bokrocskái ritkásan helyezkednek el, a falon lelógva, ahhoz lapulva vagy részben felemelkedve nőnek. Közöttük laza gyepet alkotnak egyes fűfélék és kétszikűek, különböző egyévesek és gyomok. Az évelő füvek főleg a kisebb-nagyobb párkányokon, peremeken jellemzőek. A természetközeli állományok fiziognómiailag strukturáltak, az tehát csak a leromlott változataiban fordulhat elő, hogy egy vagy néhány domináns faj [akár az Agropyron pectinatum (A. pectiniforme)] homogén, közel záródódó gyepjei jöhessenek létre.
Jellemző fajok: Az állomány képét meghatározó faj a Kochia (Bassia) prostrata, jellemző pázsitfű az Agropyron pectinatum (A. pectiniforme), gyakori a Bromus tectorum, B. mollis (B. hordeaceus), Poa bulbosa, Bothriochloa ischaemum, előfordul az Elymus hispidus, a Cynodon dactylon és a Stipa capillata. A kétszikűek közül jellemző a Brassica elongata, a különféle ürömfajok (Artemisia pontica, A. campestris, A. austriaca), gyakran előfordul az Iris pumila, a Linaria genistifolia, a Sedum (Hylotelephium) maximum, az Anthemis tinctoria, a Linum austriacum. Helyenként tömeges a Xeranthemum annuum, Bassia sedoides. Az egyévesek és gyomok közül jellemző az Arenaria serpyllifolia, Holosteum umbellatum, Camelina microcarpa, Erodium cicutarium, E. ciconium, Medicago minima, Vicia villosa, Androsace maxima és Crupina vulgaris. (A moha-zuzmó szint jellemzőbb fajai: Barbula cordata, B. unguiculata, B. fallax, Hilpertia velenovski, Pterygoneurum ovatum, P. subsessile, Aloina rigida, A. ericifolia, Endocarpon pusillum, E. adscendens, Lecanora hagenii, L. crenulata, L. dispersa.)
Vegetációs és táji környezet: A szakadópart növényzet általában jelentősen eltérő jellegű vegetációs egységekkel érintkezik, mivel a szomszédos termőhelyek is nagymértékben különbözőek. A nagyobb szakadópartok alatt leggyakrabban folyók ártereit, vizes élőhelyeket vagy szántóföldeket találunk. Gyakran szőlők, gyümölcsösök, kiskertek veszik körül, a part fölött is leginkább ezek vagy szántók foglalnak helyet. Kivételes esetekben érintkezik löszgyep állományokkal vagy löszcserjés foltokkal.
Alegységek, ide tartozó típusok:
1. Tipikus esetben, magas szakadópartokon a löszfal pionír társulás: Agropyro cristati-Kochietum prostratae. Előfordulhat, hogy a Kochia (Bassia) hiányzik.
Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):
2. Azok a fajszegény, nyílt gyepek, amelyek bár viszonylag meredek lejtőkön tenyésznek, de a nagyfokú erózió, és a gyep felnyílása a legeltetés következménye, szintén az [OC] (esetleg a [H5a] 2-es természetességű) állományai. Ezekben általában a Bothriochloa ischaemum, a Stipa capillata, vagy esetenként az Agropyron pectinatum (A. pectiniforme) a domináns fű.
Felismerhetőség: Mivel felülről nézve csak igen keskeny sávokat képez, ezért pl. műholdfotón nem látszik. Szintvonalas térképen előfordulása kikövetkeztethető. Terepi ellenőrzése azonban minden esetben szükséges, mert a szakadópartokon gyakran helyettesíti valamilyen száraz gyomtársulás, vagy Lycium-cserjés.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: A természetesség megítélésében a vegetáció habitusa és a flóra képviselőinek számba vétele mellett minden esetben mérlegelendő, hogy a szükséges termőhelyi adottságok fennállnak-e. A fajösszetétel szempontjából fontos, hogy a konstansnak tekinthető Agropyron pectiniforme-n kívül a természetes állományokban mindig jelen van a Bassia (Kochia) prostrata, jellemzőek az ürömfajok, néhány egyéves, jelen van több évelő, nem gyom faj, és jellemző a moha-zuzmó bevonat. A fajgazdagság nem nagy, de a csak néhány fajból álló foltok leromlottnak tekinthetők. A természetes állományok szerkezetére jellemző, hogy legalább 50-60%-ban nyíltak, a csupasz löszös-agyagos falakat egyébként kriptogámok boríthatják. Az állományalkotó fajok csoportjai vagy egyedei ritkásan nőnek, a Bassia (Kochia) prostrata kisebb-nagyobb bokrocskákat képez.
Ha a megfelelő termőhelyi feltételek (löszös vagy agyagos, meredek, szakadó part, igen meredek lejtő) rendelkezésre állnak, akkor az élőhely hosszú ideig természetes állapotában fennmaradhat. Leromlását ebben az esetben elsősorban a Lycium barbarum inváziója okozhatja. A vastagabb lösztakaróban kialakult szakadópartok, a folyók meredek partjai általában ősi állományokat őriznek. A tiszántúli kunhalmokon általában különböző mértékben degradált állományaival találkozunk, bár természetesebb foltjai is előfordulnak Bassia (Kochia) prostrata-val. Ha a kunhalom szántófölddel körülvett, akkor leggyakrabban a gyomok térhódítása okozza a leromlást. Másodlagos állományai agyag- és löszbányák falán kialakulhatnak, de ezek ritkán jutnak el a 4-es vagy az 5-ös természetességi állapotig.
5-ös: Több méter magas, igen meredek löszös-agyagos szakadóparton, benne Bassia (Kochia) prostrata, Agropyron pectiniforme, ürömfajok és más jellemző fajok (esetleg Crambe tataria is).
5-ös: Vízzáró agyagrétegekkel, lazább homokrétegekkel tagolt löszös part, Tussilaginetum foltokkal vagy sávokkal, a part más részein Bassia (Kochia) is van.
4-es: Van Bassia (Kochia), a vegetáció nyílt, a megadott jellegzetességek megfigyelhetők, de foltokban fák telepedtek meg (pl. akác, szil, galagonya).
4-es: Kunhalmok Agropyron pectiniforme uralta, de nem záródott állományai, néha heverő seprőfűvel, a jellegzetes fajok közül legalább néhánnyal (pl. üröm, Iris pumila), gyomok csak mérsékelten vannak jelen.
4-es: Nincs Bassia (Kochia), de az állomány fiziognómiai szerkezete és fajkészlete tipikusnak mondható.
3-as: Az állomány eléggé leromlott, gyomos, de még vannak jellegzetes fajok (egyszikűek és kétszikűek is), és a termőhelyi adottságok fennállnak.
3-as: Másodlagos állományok löszbányák, löszmélyutak falán, néhány jellegzetes fajjal, a Bassia (Kochia) többnyire hiányzik, sok az egyéves gyom.
2-es: Elsősorban gyomokkal fedett nyílt, friss szakadópartok, amelyeken legalább egy-két évelő fűfaj már megtelepedett (pl. Agropyron pectiniforme).
2-es: A kunhalmon, ha sok az Agropyron pectiniforme, de más érdekesebb faj nincs, de nem is gyomos.
2-es: Eredendően tipikus partfalak, amelyeken a szakadópart-növényzet fajai jelen vannak, de a fal jobbára befásodott, becserjésedett, vagy jelentősen (de nem összefüggő állományként) elterjedt a Lycium barbarum.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): A regenerációs potenciál általában jó, de feltétel a partfal időnkénti leszakadása, suvadása, rendszeres és nagyfokú eróziója. Ha mód nyílik a növényzet teljes záródására, mert pl. fásszárúak (pl. akác) részlegesen megállítja a partfal leszakadását, akkor a regenerációs képesség jelentősen romlik, az állomány pedig degradálódik (átalakul). A másodlagosan kialakult szakadópart felszínek gyomos növényzetéből csak kis eséllyel regenerálódik természetközeli szakadópart növényzet, ha a környéken nincsenek jelen a karakterfajok. Ilyen esetben a regeneráció leggyakrabban csak 3-as természetességű állományokat eredményez. Ha a fal megbontása csak részleges, a természetközelibb részeiről könnyebben áll helyre az élőhely.
Az agyagos rétegek megléte általában nem rontja a regenerációs képességet, de ha az agyagos szakadópart alacsony, és nincs ami megbontsa (pl. folyók alámosása), akkor könnyebben állandósul, s ez már kedvezőtlenül hat. A délies kitettségű falak növényzete jobb regenerációs potenciállal rendelkezik, míg északias kitettségben a tapasztalat szerint általában jelentősebb a növényzet záródása, és a Lycium is könnyebben terjed. Települések közvetlen közelében a regenerációs képesség általában romlik, mert a partfalak rendszeres leszakadását próbálják megakadályozni. A gyomos, művelt területekkel határos, vagy akácültetvényekkel szomszédos partok könnyen elgyomosodnak, ezek regenerációja kicsi.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Jó: Ha rendszeres, de nem antropogén eredetű a partfal időnkénti leszakadása, és a partfal elég nagy: több (tíz) méter magas, vagy több tíz (száz) méter hosszú, a jellemző fajok jelen vannak, és az élőhely (fölülről) löszgyeppel határos.
Közepes: Ha kicsiny kiterjedésű az állomány, de a jellemző fajok helyben vagy a környéken jelen vannak.
Kicsi: Ha fák (pl. akác) vagy cserjék megfogják a falat, felülről és alulról szántóval, kiskertekkel érintkezik, terjed a Lycium barbarum.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:
Jó: Ha az újonnan kialakult – kialakított – partfal közelében jelen vannak a jellemző növények, a fal meredek és nagy kiterjedésű.
Közepes: Ha a létrejött szakadópart közelében csak a jellemző fajok egy része van jelen, vagy ha a part omlását emberi beavatkozások a természeteshez képest gyakoribbá, de nem túl rendszeressé teszik.
Kicsi: Ha az újonnan kialakított szakadópart, löszös-agyagos fal sűrűn megújul (pl. rendszeres bányászat miatt).
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón:
Az élőhely regenerációja szántóföldön nem lehetséges.
Érdemes felírni: Jelezzék, ha jelen van a Kochia (Bassia) prostrata.
HA [HA] [+KA, MZs]