ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
I4 – Árnyéktűrő nyílt sziklanövényzet
Írta:
Seregélyes Tibor (1997) és Csiky János (2003)
Kiegészítette:
Kun András
Definíció: Sziklakibúvások, törmeléklejtők, periglaciális blokk fáciesek árnyas, üde, nyílt, pionír, gyakran fejlett mohaszintű (>50%), természetes élőhelyei. Az évelő fűfélék, cserje- és fafajok tömeges elszaporodásához, – sziklagyepek, cserjések, erdők kialakulásához – a zord abiotikus adottságok, a talaj hiánya nem teremtenek megfelelő feltételeket. Az élőhelyet jellemző, laza szövetkezeteket alkotó fajok együttes előfordulásához 3-4 m2-nyi sziklafelszín is elegendő.
Termőhely, elhelyezkedés: Hegy- és dombvidékeink „járhatatlan” sziklakibúvásain, törmeléklejtőin, periglaciális blokk fáciesein, árnyas, üde sziklafelszíneken (általában északias kitettségben) fordulnak elő. A sziklafelszíneket borító vastag mohapárna alatt némi humusz felhalmozódás jellemző, ám a köves, sziklás váztalajon így is csak néhány pionír edényes növény képes fennmaradni. A moha és zuzmóréteg alatti humusz a lopvanőszők (virágtalanok) szőnyegének felszakadásával kimosódhat, elhordódhat. Az északias kitettség, a nagyobb sziklák, a vastag regolit, a lombkorona részleges árnyalása miatt az élőhely általában üdébb, a hűvösebb levegő relatív páratartalma magasabb, mint az [I3, G3] esetében. Gyakori, hogy tavasszal, illetve a mélyebb völgyekben akár tartósan is a sziklafalakon szivárgóvíz jut a felszínre.
Állománykép: A sziklák, a törmelék nagy részét mohák és zuzmók vastag takarója fedi, amelyek alatt kisebb-nagyobb termetű páfrányok, évelő lágyszárúak, alacsony növekedésű cserjék és pionír fafajok plagiotróp rizómái alkotnak laza szövedéket. A felszínen a páfrányok nagyobb állományai feltűnőek. A kőtörmelék között, a hasadékokban felhalmozódó tápanyag helyenként gazdagabb lágyszárú közösség kialakulását eredményezi. Általában három (moha, alsó és felső gyepszint), ritkábban négy (lásd cserjék) vertikális szint is elkülöníthető.
Jellemző fajok: A meszes és szilikátos alapkőzetek igen gazdag moha és zuzmó flórája jelentősen eltérhet egymástól. Mészkövön a Ctenidium molluscum, míg „savanyú” alapkőzeteken a Hypnum cupressiforme és a Dicranum scoparium dominanciája jellemző. Az edényes flóra gyakori elemei az Asplenium trichomanes, Cystopteris fragilis, Polypodium vulgare, Geranium robertianum, Epilobium collinum, E. montanum, Dryopteris filix-mas. Meszes alapkőzeten jelenik meg a Polypodium interjectum, Gymnocarpium robertianum, Asplenium viride, Phyllitis (Asplenium) scolopendrium, Moehringia muscosa, szilikátos kőzeteken a Gymnocarpium dryopteris, Asplenium septentrionale, Dryopteris carthusiana, D. dilatata. Szivárgóvizes felszíneken megjelenik a Chrysosplenium alternifolium és az Impatiens noli-tangere is. Magasabb Középhegységeinkben gyér cserjeszint (Cotoneaster spp., Euonymus verrucosus, Lonicera xylosteum, Spiraea media, Ribes alpinum, R. uva-crispa, Rosa pendulina, Rubus idaeus, Sorbus spp.), valamint néhány magaskórós és nitrofil elem (pl. Impatiens noli-tangere, Urtica dioica, Parietaria officinalis, Scrophularia vernalis) is jellemzi ezt az élőhelyet. Országosan ritka reliktum fajok is megjelenhetnek ilyen környezetben: pl. Festuca amethystina, Circaea alpina, Valeriana excelsa, a Mátrában a Polystichum braunii, Clematis alpina.
Vegetációs és táji környezet: A zárt tölgyesek és bükkösök övében mindenütt előfordulhat. Általában sziklás felszíneken kialakuló élőhelyekkel [G3, p, M7, L4, LY1-4] alkot komplexeket, de klímazonális erdei társulások állományaiban is gyakran felbukkan.
Alegységek, ide tartozó típusok:
3. Árnyas sziklatornyokon, letöréseken és periglaciális törmeléklejtőkön az Északi-középhegységben ritka előfordulású a vágás cserjések rokonsági körébe tartozó, a Hypno-Polypodietum-okhoz is igen közel álló reliktum társulás, a Csehországban leírt Ribeso alpini-Rosetum pendulinae.
Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):
1. Nem tartoznak ide a szárazgyepi fajokban és sziklai füvekben gazdagabb, fejletlen mohaszintű (< 30%), napfényesebb, szárazabb [G3] élőhelytípusok.
Felismerhetőség: Helyismeret, terepbejárás hiányában, – topográfiai térképek, légifelvételek és űrfelvételek alapján – csak valószínűsíthető, de biztosan nem azonosítható élőhely típus. A megfelelő diagnózishoz az élőhely felkeresése, fajlista készítése szükséges.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: A kőzettani-talajtani adottságok, valamint mikroklimatikus viszonyok által erősen meghatározott élőhelytípus. Növényei alkalmazkodtak a sajátos életfeltételekhez, az állandó erózióhoz, az időszakos – gyakran nagy hideggel együtt jelentkező – erős szárazsághoz. Természetességi állapotukat a leginkább meghatározzák azok a beavatkozások, amelyek a vékony humuszos réteg lehordásához, vagy a besugárzás megváltozásához vezetnek. Ilyen az árnyaló fák kivágása, illetve a muflonok által okozott erős tiprás.
5-ös: Azok a nagykiterjedésű, érintetlen, árnyas, nyílt sziklafelszínek tartoznak ide, amelyek fajkészlete és szerkezete háborítatlanságról tanúskodik, növényzetében unikális, ritka specialista faj(-ok) is jelen vannak (pl. Sas-kő a Mátrában), illetve fokozottan védendő növénytársulást őriznek.
4-es: Azok az állományok tartoznak ide, amelyek ugyan várromok, bányák, turistautak, sziklamászó utak, vagy vadak által sűrűn látogatott helyek közelében találhatók (s emiatt kisebb zavarásokat is elszenvednek), de jellemző, specialistákat is tartalmazó fajkészlettel és természeteshez közeli szerkezettel rendelkeznek,
Azok a jelentősebb kiterjedésű, érintetlen, árnyas, nyílt sziklafelszínek is ide tartoznak, amelyek növényzetében néhány értékes, védett specialista faj is jelen van.
3-as: Azok az állományok, amelyek rendszeres emberi vagy állati taposást, várrekonstrukciós munkálatokból, kőfejtésből adódó zavarást szenvedtek, s bár fajkészletük, s az abiotikus adottságok alapján még felismerhetőek, teljes regenerálódásuk kétes kimenetelű,
Ide sorolhatók a kisebb kiterjedésű, érintetlen, valamint az átlagos, vagy szegényes fajkészletű, ritkább elemeket nem, vagy alig tartalmazó árnyas sziklafelszínek.
2-es: Ide sorolhatók a valamilyen okból ideiglenesen vágásnövények által (Salix caprea, Rubus spp., Epilobium angustifolium, stb.) megszállt, egyébként természetes állományok is.
2-es: Ide sorolhatók a mesterséges eredetű árnyas sziklafelszínek, pl. a nagyon régen (min. 50-100 éve) felhagyott kőfejtőkben, amelyeken természetközeli állapotú növényzet jött létre főleg generalista fajokból.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): A természetes bolygatásokat (vadkár, természeti katasztrófák) többnyire komolyabb károsodás nélkül átvészelik. Barlangok, várromok közelében jó állapotú állományai maradtak fenn. A sziklamászó és turista utak közelében elgyomosodhat, specialista fajai évekre eltűnhetnek. Különösen a száraz, aszályos időszakban sérülékeny, amikor a kiszáradt mohapárna (és vele sok más edényes növény) nagy darabokban válhat le a sziklafelszínekről. Drasztikus emberi beavatkozások (kőfejtés) hatásait túlélheti, sőt a bányafalakon, törmelékkúpokon is kialakulhat, de csak abban az esetben, ha a bányafalak, fejtési pillérek, kőbordák, kisebb kőpadok, törmelékszoknyák mellett természetes állapotú állományok is fennmaradtak. Alapvetően konzervatív, lassan változó élőhelytípus. Káros beavatkozást jelenthet a környező erdőállományok levágása, ami az élőhely mikroklímáját durván megváltoztatja. Ilyen esetben a regeneráció, az erdő újbóli felnövése évtizedekig eltarthat, a termőhely elgyomosodhat. Kevés ismeretünk van arról, hogy a sziklafalak spontán történő leszakadásai után miként változik és telepedik vissza a növényzet.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Jó: A régi (évszázados) felszíneken, kemény kőzeteken, ahol a fajkészlet is rendelkezésre áll.
Közepes: Kevésbé kemény kőzeteken.
Kicsi: Erősen málló felszíneken, erős erózió, vagy a talajképződés beindulása esetén.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos foltban, sziklán:
Jó: Ha nyílt szikla és törmelékfelszín – és sok idő – rendelkezésre áll.
Közepes: Nagyobb eróziós kár, meredek sziklás oldalak, görgeteg részleges elbányászása esetén
Kicsi: A kőzetfelszínek megszűnésekor.
ST [CsJ] [+KA]