ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
J1a – Fűzlápok, lápcserjések
Írta:
Kevey Balázs (1997) és Kevey Balázs, Ódor Péter, Szurdoki Erzsébet (2003)
Kiegészítette:
Bölöni János, Bartha Dénes, Tímár Gábor
Definíció: Lefolyástalan
területeken és feltöltődőben levő morotvákban kialakult, cserjék
(elsősorban a rekettyefűz) uralta, többé-kevésbé tőzeges talajú,
gyakran fajszegény, lápi élőhelyek. Vizük állandóan pangó jellegű.
Állományaik rögzítendő minimális kiterjedése kb.
Termőhely: A fűzlápok és egyéb lápi cserjések – legalábbis időszakosan – vízzel borított mocsári és lápi növényzet (nádasok, zsombékosok, magassásosok, sík- és átmeneti lápok) becserjésedésével jönnek létre. Tőzeges láptalajuk mészben és bázisokban szegény, többnyire savanyú kémhatású. A humin anyagoktól barnás színezetű vizük a szerves anyagok bomlásával keletkezett gázoktól (ammónia, metán, kén-dioxid, kén-hidrogén stb.) telített s záptojásra emlékeztető illatú. Vízutánpótlásukat részben dombhátak között eredő források, illetve patakok és folyók talajvízszintje biztosítja. Kialakulásukat az atlantikus és a boreális éghajlati hatás jelentősen elősegíti, ezért nálunk elsősorban viszonylag hűvösebb klímájú dombvidékeken (Belső-Somogy, Őrség, Vendvidék), illetve alföldi peremvidékeken (Hanság, Szigetköz, Dráva-sík, Bereg-Szatmári-sík, Nyírség) fordulnak elő, de megtalálhatók az Alföld kontinentálisabb tájain is (Mezőföld, Duna-Tisza köze).
Állománykép: Általában
nádasokkal, zsombékosokkal vagy úszólápokkal (pl. úszó gyékényesekkel)
érintkeznek. Többnyire 2-
Jellemző fajok: Cserjeszintjükben tömeges a Salix cinerea. Mellette szálanként a Frangula alnus, a Salix purpuraea, a Viburnum opulus, és néhány ritkább cserje (Ribes nigrum, Spiraea salicifolia, Salix aurita) is megjelenhet.
Gyepszintjük legjellemzőbb fajai az alábbiak: Calamagrostis canescens, Carex elata, C. acutiformis, C. appropinquata, C. riparia, C. pseudocyperus, Thelypteris palustris, Dryopteris carthusiana, D. dilatata, Peucedanum palustre, Oenanthe aquatica. Gyakoriak egyes vízi növények (Ceratophyllum demersum, C. submersum, Hydrocharis morsus-ranae, Lemna minor, L. trisulca, Myriophyllum spicatum, M. verticillatum, Nuphar lutea, Nymphaea alba, Spirodela polyrrhyza, Stratiotes aloides, Utricularia vulgaris stb.) és mocsári (Iris pseudacorus, Glyceria maxima, Phragmites australis, Sparganium erectum, Typha angustifolia, T. latifolia stb.). Növényritkaságaik között több reliktumfaj is előfordul [Hottonia palustris, Menyanthes trifoliata, Ranunculus lingua, Comarum palustre (Potentilla palustris), Urtica kioviensis stb.].
Vegetációs és táji környezet: A fűzlápok és egyéb lápi cserjések a mélyebb vízzel borított részeken vízi, mocsári és lápi növényzettel érintkeznek. Állományaikat a part felől gyakran égerlápok szegélyezik.
Alegységek, ide tartozó típusok:
Magyarországon négy asszociációjukat tartják nyilván:
1. Rekettyefűzláp (Calamagrostio canescentis-Salicetum
cinereae). Tipikus állományai szórványosan fordulnak elő az Alföld
különböző tájegységein, valamint Belső-Somogy homokvidékén. A
lombszint gyakorlatilag hiányzik. Cserjeszintje 2-
2. Tőzegmohás fűzláp (Salici cinereae-Sphagnetum recurvi). A rekettyés fűzlápnál sokkal ritkább társulás. Mindössze a Bereg-Szatmári-sík, Belső-Somogy, Nyugat-Dunántúl és a Középhegység néhány pontjáról írták le. Igen jó vízellátású, lefolyástalan mélyedésekben fordul elő. Külső megjelenésében és cserjeszintjének összetételében hasonlít a rekettyés fűzlápra. A Salix cinerea állományban a Betula pubescens, a Frangula alnus, a Populus tremula, és a Salix aurita is előfordulhat. Aljnövényzete már szemmel láthatóan más jellegű, ugyanis benne a tőzegmohák hatalmas párnákat, szőnyegszerűen összefüggő tömeget képeznek (Sphagnum centrale, S. paltyphyllum, S. palustre, S. recurvum, S. squarrosum) s a cserjék gyökérfőjére is felkapaszkodnak.
3. Kiszáradó fűzláp (Molinio-Salicetum cinereae).
Elsősorban a rekettyés fűzlápok részleges elvíztelenedésével,
feltöltődésével alakulhat ki. Elterjedésük még pontosan nem ismert, de –
eddigi ismereteink szerint – megtalálható az Alföld (Szigetköz, Mezőföld,
Duna-Tisza köze) és egyes dombvidéki tájak (pl. Bakonyalja) mélyen fekvő,
időnként sekély talajvíz által borított részein. Talajának
tőzegtartalma az erőteljes bomlás miatt csekély. Aljnövényzete csak
csapadékosabb időszakokban kerül víz alá, amikor megemelkedik a
talajvízszint. Fejlett (2-
4. Úszólápokon képződött fűzlápok (megfelelő kiterjedés esetén).
Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):
1. Nem ide tartoznak a folyók hullámterében olykor fellelhető olyan – friss öntésiszapon fejlődő – mandulalevelű bokorfüzesek (Polygono hydropiperi-Salicetum triandrae), amelyek cserjeszintjében a Salix cinerea képez konszociációt [J3].
2. Nem tartoznak ide a nem tőzeges talajú, nem lápi jellegű, nem vagy csak időszakosan pangó vizű rekettyések, pl. nedves réteken kialakuló pionír rekettyések, síkvidéki lassú vízfolyások mentén előforduló fűzmocsarak [P2a].
Felismerhetőség: Terepi elkülönítésük nem mindig egyszerű, a sokféle pionír és / vagy nem lápi jellegű rekettye füzes felé fokozatos az átmenet. Műholdfelvételről és légifotóról is csak mint lápi-mocsári cserjések ismerhetők fel.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Természetességüket alapvetően a terület vízellátása, valamint pangó vizes lápi jellege határozza meg. Mind a vízellátottság, mind a reduktív viszonyok fontosak termőhelyi tényező aljnövényzetükben. A drasztikus hatások kivételével (füzek kivágása, felégetése stb.) természetességüket aljnövényzetük alapján határozzuk meg.
5-ös: A füzek jól záródott állományt alkotnak, az elmúlt években drasztikus hatások (pl. visszavágás) nem érték, a holt fa mennyisége jelentős. Az állomány vízellátottsága jó, az év nagy részében pangó vizes viszonyok jellemzik. Az aljnövényzetet a „jellemző fajok” illetve az „alegységek” részben bemutatott lápi vízinövények, magassásos lágyszárú vegetáció illetve mohaszint jellemzi. A felsorolt ritka színező elemek előfordulhatnak (de hiányuk nem csökkenti a természetességet).
4-es: A vízellátottság az év nagy részében kedvező, de vannak kiszáradási periódusok. Az állomány átmenetet mutathat a lápi és mocsári viszonyok között (vagyis az év egy részében oxidatív viszonyok is jellemzőek, részben a szárazodás, részben az áramló víz miatt). A vegetációt az 5-ösben leírt fajok uralják, de nagy borítással jelennek meg inkább mocsári, illetve szárazabb viszonyokra jellemző elemek (Molinia spp., Deschamsia caespitosa, Juncus effusus, Agrostis stolonifera, üde lomberdei elemek). A gyomok hiányoznak illetve mennyiségük elenyésző.
4-es: Az aljnövényzet 5-ös jellegű, de a lápot drasztikus hatások érték kis területen (füzeket levágták, égés, erőteljes vad zavarás, szeméthordás, zavart szomszédos vegetációból kis területű gyom invázió, általános, de kis mértékű gyomosodás).
3fG: A lápi elemek megvannak, helyenként uralkodók, de jelentős a gyomok aránya. A terület nagy részén nem lápi, hanem inkább mocsári, kaszáló réti, illetve üde lomberdei elemek jelennek meg.
3fG: Az aljnövényzet 4-es jellegű, vagyis lápi, esetleg mocsári – kaszáló – üde erdei elemek uralják, de az állományt jelentős mértékű zavarás érte (füzeket levágták, égés, erőteljes vad zavarás, szeméthordás, zavart szomszéd vegetációból nagy területű gyom invázió).
3fSz: A lápi viszonyokat jelző fajok gyakorisága kicsi (tartósan kedvezőtlen vízviszonyok), a mocsári elemek mellett jelentős a gyomok aránya, sok az inváziós faj.
2-es: A faállomány megvan, de abban inváziós fajok az uralkodók, az eredeti lápi vegetáció néha nyomokban még megvan.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Egy állomány regenerációja a vízellátástól függ, valamint attól, hogy a környező vegetációból mennyire van kitéve a gyomok beáramlásának. Ha a száraz időszakot illetve a zavarást a füzek többnyire túlélik, a vízviszonyok kedvezővé válása után regenerációjuk többnyire gyors. A továbbiakban a fűzláp aljnövényzetének regenerációs potenciálját tárgyaljuk.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Jó: Ha az állományban, illetve a szomszédos foltban a lápi vegetáció domináns fajainak állománya legalább foltokban megmaradt, és a degradált állomány nem inváziós gyomokból áll.
Közepes: Ha az eredeti lápi aljnövényzet fajainak jó része teljesen eltűnt a területről, illetve, ha meg is van, a degradált állományt inváziós fajok hosszú életű sarjtelepei alkotják.
Közepes: Kivágás és égetés után.
Kicsi: Ha a cserjék is, és a lápi – mocsári közösség is eltűnt a területről.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:
Ugyanaz, mint a regenerációs potenciál helyben.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón:
Közepes: Ha a vízellátás folyamatosan biztosított, és a közelben mind a füzesek, mind lápi közösségek megtalálhatók.
Kicsi: Ha a füzesek és a lápi társulások nagy területen megszűntek a régióban.
KB [KB, ÓP, SzEr] [+BJ, BD, TG]