ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

 

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

 

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

 

Kézirat, Vácrátót 2003

K1a – Gyertyános-kocsányos tölgyesek

Írta: Kevey Balázs (1997) és Kevey Balázs, Bölöni János (2003)

Kiegészítette: Bartha Dénes, Tímár Gábor, Molnár Zsolt

Definíció: Síksági és dombvidéki tájak árnyas, üde erdei, amelyek lombkoronaszintjében általában a Quercus robur és a Carpinus betulus uralkodik. Rögzítendő minimális kiterjedése kb. 1000 m2, legkisebb szélessége mintegy 30 m. Az idegenhonos fafajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50%.

 

Termőhely: A gyertyános-kocsányos tölgyesek az Alföldön az ártérből kiemelkedő magaslatok öntéstalaján foglalnak helyet, ezért kivételesen magas árhullám esetén sem kerülnek víz alá. Homokon gyakran kovárványos, barna ill. rozsdabarna erdőtalajon találhatóak. Dombvidékeken előfordulhatnak patakok mentén, azok közelében, vagy nedvesebb völgyaljakban. A gyertyános-kocsányos tölgyesek jellemző előfordulása még a Középhegységek széles völgytalpa, ahol lejtőhordalék talajon, vagy patak esetén öntéstalajon jelenik meg. Talajuk jó vízellátottságú (időnként kissé pangó vizű), a félnedves vagy üde vízgazdálkodási fokozatba sorolható.

 

Állománykép: Lombkoronaszintjük idős korban a 25-30 m magasságot és a 70-90%-os záródást is elérheti. Viszonylag fejlett alsó lombkoronaszinttel rendelkeznek (10-20 m, 30-50%). Cserjeszintjük közepesen fejlett (2-3 m, 20-40%). Gyepszintjük borítása a nudum jellegtől a 100%-ot is megközelítheti, s igen különböző típusai ismertek (ld. az alegységeknél).

 

Jellemző fajok: A gyertyános-kocsányos tölgyesek felső lombkoronaszintjében a Quercus robur uralkodik. Mellette egyéb fafajok is előfordulhatnak szórványosan, vagy kisebb csoportokban [Cerasus (Prunus) avium, Fraxinus angustifolia subsp. pannonica, Fraxinus excelsior, Tilia cordata, T. platyphyllos, T. tomentosa, Ulmus glabra, U. minor, a Dél-Dunántúlon a Fagus sylvatica is]. Az alsó lombkoronaszintben gyakori a Carpinus betulus, de itt egyéb alacsonyabbra növő fafajok is megtalálhatók (Acer campestre, A. tataricum, Malus sylvestris).

 

A cserjeszintet többnyire általánosan elterjedt fajok képezik (Cornus sanguinea, Crataegus monogyna, Ligustrum vulgare, Viburnum opulus), de találhatók itt ritkább cserjék is. A gyepszint igen változatos, fontosabb fáciesképző növényei a következők: Aegopodium podagraria, Allium ursinum, Corydalis cava, Dentaria (Cardamine) bulbifera, Galeobdolon luteum agg., Galium odoratum, Hedera helix, Mercurialis perennis, Stellaria holostea stb. Közöttük legjellemzőbbek a Fagetalia elemek (Aconitum vulparia, Actaea spicata, Arum maculatum, A. orientale, Asarum europaeum, Dryopteris carthusiana, Euphorbia amygdaloides, Majanthemum bifolium, Oxalis acetosella, Primula vulgaris, Pulmonaria officinalis, Sanicula europaea stb.). Általában fejlett – hagymás és gumós növényekből álló – koratavaszi aszpektussal rendelkezik (Adoxa moschatellina, Allium ursinum, Anemone nemorosa, A. ranunculoides, Corydalis cava, C. solida, Ficaria verna (Ranunculus ficaria), Gagea lutea, Galanthus nivalis, Isopyrum thalictroides, Lathraea squamaria, Leucojum vernum, Scilla bifolia agg.). A Dél-Dunántúlon előfordulhatnak szubmediterrán jellegű fajok is (pl. Carex strigosa, Carpesium abrotanoides, C. cernuum, Helleborus odorus, Lonicera caprifolium, Tilia tomentosa, Erythronium dens-canis, Ruscus aculeatus, Tamus communis, stb.).

 

Vegetációs és táji környezet: A gyertyános-kocsányos tölgyesek – a termőhelyi viszonyoktól függően – többféle erdőtársulással is érintkezhetnek. Így az Alföld fiatal öntésterületein, homokvidékein fokozatosan tölgy-kőris-szil ligetekbe mennek át. Ugyanez az átmenet egyes dombvidéki tájakon is (Bakonyalja, Belső- és Külső-Somogy stb.) megfigyelhető. Dombvidékek völgyeiben az is előfordulhat, hogy a patakot kísérő égerligetek mellett a tölgy-kőris-szil ligeteket helyettesítik, de itt gyertyános-kocsánytalan tölgyesek is határolhatják. Alföldi homokvidékek (Dél-Mezőföld, Duna-Tisza köze, Nyírség) félüde termőhelyein a gyertyános-kocsányos tölgyeseket zárt homoki tölgyesek váltják fel, míg Belső-Somogyban a buckatetőket borító homoki cseres kocsányos tölgyesekkel érintkeznek. Hasonló jelenség figyelhető meg egyes alföldi lösztáblákon is, ahol a völgyekben fragmentális gyertyános-kocsányos tölgyesek húzódnak, míg a platókon tatár juharos-tölgyesek húzódnak. Belső-Somogy homokvidékének hűvösebb és párásabb mikroklímájú részein a gyertyános-kocsányos tölgyesek bükkösökkel is érintkezhetnek.

 

Alegységek, ide tartozó típusok:

 

I. Jelenleg három asszociációjukat tartják nyilván:

 

1. Alföldi gyertyános-kocsányos tölgyes (Querco robori-Carpinetum). Síkvidéki erdőtársulás, amelynek maradványai az Alföld különböző tájegységein (Kisalföld, Mezőföld, Duna-Tisza köze, Nyírség, Észak-Alföld) ma is megtalálhatók. Gyakran tölgy-kőris-szil ligetekkel érintkeznek. Kialakulhatnak lösztáblákon (Észak-Mezőföld, Nagynyárádi-sík, Mátra- és Bükkalja), homokvidékeken (Nyírség, Duna-Tisza köze, Dél-Mezőföld) és fiatal öntésterületeken (Szigetköz, Bodrogköz, Bereg-Szatmári-sík, Dráva-sík) egyaránt. Állományaik félnedves vagy üde vízgazdálkodású, szelíd humuszt is tartalmazó barna erdőtalajokon fejlődnek. Homokon rozsdabarna erdőtalajokon, löszön pedig agyagbemosódásos és pszeudoglejes barna erdőtalajokon fordulnak elő. Lombkoronaszintjükben a Quercus robur és a Carpinus betulus mellett a Fraxinus angustifolia subsp. pannonica, a Fraxinus excelsior és a Tilia cordata is jelentősebb szerepet játszhat.

 

2. Közép-dunai gyertyános-kocsányos tölgyes (Carpesio abrotanoidis-Carpinetum). A hazai Duna-ártér alsó szakaszának (Sárköz, Mohácsi-sziget) társulása. Feltehetően az országhatáron túli ártéri területekre is kiterjed. Fiziognómiailag az előző alegységhez hasonlít, de közelebb áll a tölgy-kőris-szil ligetekhez. Utóbbi bizonyítéka, hogy Alno-Padion jellegű elemekben gazdagabb, s Fagetalia fajokban szegényebb. Faji összetételében a szubmediterrán éghajlati hatás is rányomja a bélyegét.

 

3. Belső-Somogyi gyertyános-kocsányos tölgyes (Fraxino pannonicae-Carpinetum). Belső-Somogy homokvidékének erdőtársulása. Struktúrája az alföldi gyertyános-kocsányos tölgyesekéhez hasonló. Elterjedési területének éghajlata az alföldihez képest sokkal csapadékosabb és kiegyenlítettebb klímájú, ezért felépítésében lényegesen több szubmontán elem vesz részt, mint az előző két asszociációban. Éghajlata szubmediterrán jelleget is mutat, amely egyes délies elterjedésű elemek előfordulásában is megmutatkozik.

 

II. További altípusok:

 

1. Ide sorolandók továbbá a hegyvidékek (pl. Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Mecsek, Villányi-hegység stb.), valamint tagoltabb dombvidéki tájaink (pl. Zalai-dombság, Zselic, Geresd-Szekszárdi-dombság) völgyeiben húzódó, viszonylag keskenyebb állományok, ahol a lombkoronaszintben Quercus robur (legalább részben) felváltja a Quercus petraea-t.

 

2. Olyan, többnyire dombvidéki gyertyán elegyes kocsányos tölgyesek, amelyek vízrendezés miatt mérsékelten kiszáradt (elöntést csak kivételesen kapó) keményfás ligeterdő helyén létesültek. Területükön korábban is erdő (keményfás ligeterdő) volt.

 

3. A gyertyános-kocsányos tölgyesek tetrmőhelyén kialakult (kialakított) gyertyán uralta állományok, többnyire több-kevesebb kocsányos tölgy eleggyel.

 

Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):

 

1. Nem sorolhatók ide azok a gyertyános-kocsányos tölgyes faültetvények, amelyekkel egyes alföldi tájakon (pl. Mezőföld, Körös-vidék) lehet találkozni. Ezek többnyire jellegtelen aljnövényzetükről és a szabályos sorba ültetett fákról ismerhetők fel [RC].

 

2. A keményfás ártéri erdők [J6]. Ezekben jelen lehet a gyertyán, de csak kis mennyiségben.

 

3. Az olyan alföldi tölgyesek, ahonnan teljesen (vagy csaknem teljesen) hiányzik a gyertyán és a gyepszintben az üde erdei fajok többnyire nem gyakoriak, mellettük gyakran megjelennek a fényigényes és / vagy szárazságtűrő fajok [L5].

 

Felismerhetőség: A gyertyános-kocsányos tölgyesek a terepen viszonylag könnyen felismerhetők. Műholdfelvételről és légifotókról a tölgy-kőris-szil ligetekkel és a zárt homoki tölgyesekkel téveszthetők össze. Az üzemtervi adatok alapján elég jól azonosíthatók.

 

Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: A gyertyános-kocsányos tölgyesek természetességének megítélésében a legnagyobb szerepet a fajkészlet (elsősorban lomb- és gyepszint) és az állományok szerkezete kell kapja. Közvetve szerepet játszik a termőhely, elsősorban annak vízellátottsága ill. ennek a változása is. A természetesebb állományok erdőkkel érintkeznek, tapasztalataink szerint egyéb esetek (szomszédos akácosok, szántók, gyepek) a természetességet hátrányosan befolyásolják.

 

5-ös: Az állomány változatos szerkezetű, benne sok a méretes (60 cm és nagyobb átmérőjű), idős fa, álló és fekvő holt fa. Tájidegen özönfajok nincsenek / alig vannak (5% alatt). A gyepszint gazdag üde erdei fajokban.

 

4-es: Homogén faállomány-szerkezetű, fajgazdag gyepszintű állományai. Lombkoronaszintjükben szálanként előfordulhat egy-egy tájidegen fafaj (mintegy 5%-ig), de ezek jelenléte az aljnövényzetben különös zavart nem kelt.

 

4-es: Gyertyán dominálta, de több-kevesebb idősebb kocsányos tölgyet tartalmazó, fajgazdag gyepszintű állományok. Tájidegen özönfajok nincsenek/alig vannak.

 

3-as: Lombkoronaszintjükben nagyobb csoportokban előfordulhatnak tájidegen fafajok (kb. 20%-ig), ezért aljnövényzetükben mérsékelt gyomosodás figyelhető meg.

 

3-as: Ide sorolhatók a legfeljebb 20% tájidegen fafajt tartalmazó, de jellegtelen, fajszegény gyepszintű állományok is. A gyepszintben az üde erdei fajok visszaszorultak (de még legalább kis számban jelen vannak), helyüket zavarástűrő és / vagy általános erdei fajok vették át.

 

2-es: A talajvízszint nagyobb mértékű csökkenésével egyes alföldi gyertyános-kocsányos tölgyesek aljnövényzete elszegényedik. Ehhez hozzájárul a tájidegen fafajok (20-50%), vagy a gyakori turizmus által okozott bolygatás, amely nagyobb mértékű gyomosodást eredményez.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Dombvidéki, általában nagyobb erdőtömbök részét képező állományaik regenerációs képessége – amennyiben durva emberi hatás nincs – többnyire jó. Ezt szinte csak a korábbi és jelenlegi emberi beavatkozások mérsékelhetik (lassíthatják).

 

Az alföldi gyertyános-kocsányos tölgyesek regenerációs esélyei már sokkal rosszabbak. Ezt embrei hatásokra visszavezethető okok magyarázzák: lecsapolások, vízrendezések miatt romlott az erdő vízellátottsága; az erdő fragmentálódott, területe csökkent (ekkor idegenhonos fafajok ültetvényei vagy szántók veszik körül); a közelben sok a terjedőképes adventív fafaj (elsősőrban az akác).

 

Jelen körülmények között nem terjedőképes élőhelytípus, esetleges terjedése pedig igen lassú lenne.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben: 

 

Jó: Amennyiben a talajvízszint biztosítani tudja az üde vagy félnedves termőhelyet, és az állomány mentes az erdészeti beavatkozásoktól ill. ezek ritkák, viszonylag kíméletesek, a vágáskor jóval 100 év feletti. Az inváziós fafajok a környéken ritkák vagy hiányoznak. Az állomány egy nagyobb erdőtömb részét képezi.

 

Közepes: Ha a talajvízszint mérsékelt csökkenése miatt az üde termőhely félszárazzá válik. A fák lassabban növekednek, s kissé gyomos, kevésbé jellegzetes állományok jönnek létre.

 

Közepes: Amennyiben a talajvízszint biztosítani tudja az üde vagy félnedves termőhelyet, és az állományt gyakori, de viszonylag kíméletes erdészeti beavatkozások érik, a vágáskor 100 év feletti.

 

Közepes: A korábbi emberi hatások a fafajkészletet jelentősen átalakították, valamelyik állományalkotó fafaj ritkává vált (esetleg hiányzik). Ez még teljes vagy csaknem teljes kímélet és megfelelő vízellátottság esetében is jelentősen lassítja a regenerációt.

 

Kicsi: Ha a talajvízszint radikálisan csökken, még a mesterséges felújítás is sikertelen lehet. Ilyenkor a fák növekedése rendkívül lassú, a lombkoronaszint nem tud záródni, az aljnövényzet pedig erősen gyomos.

 

Kicsi: A korábbi emberi hatások a fafajkészletet jelentősen átalakították, valamelyik állományalkotó fafaj ritkává vált (esetleg hiányzik) és a vízellátottság is kedvezőtlenül alakult és / vagy az állományt gyakori erdészeti beavatkozások érik.

 

Kicsi: Az állomány elszigetelt, a környéken sok az inváziós fafaj, és / vagy gyakori, erőteljes az erdészeti beavatkozás, pl. a vágáskor kisebb, mint 100 év.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:

 

Jó: Nincs.

 

Közepes: Nincs.

 

Kicsi (ill. igen lassú): A mesterségesen létrehozott erdőszegélyek kaszálórétekkel érintkezhetnek. Ezekre csak a kaszálás elhagyásával terjedhet rá a gyertyános-kocsányos tölgyes. E folyamathoz azonban a becslések szerint legalább két évszázadra van szükség.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón:

 

Jó: Nincs.

 

Közepes: Nincs.

 

Kicsi (ill. igen lassú): A gyertyános-kocsányos tölgyes terjedése szántóra – ha egyáltalán lehetséges – igen lassú folyamat lenne (de ismereteink igen hiányosak).

 

 

KB [KB, BJ] [+BD, TG, MZs]