ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

Kézirat, Vácrátót 2003

L2x – Hegylábi és dombvidéki elegyes tölgyesek

Írta: Bölöni János (2003)

Kiegészítette: Csiky János, Tímár Gábor, Bartha Dénes

Definíció: Szárazabb éghajlati körülmények között, a tölgyes zóna hegylábi részein kialakuló elegyes tölgyesek vagy tölgyes jellegű erdők, amelyek tulajdonságaikban a cseres-tölgyesek, a lösztölgyesek, a gyertyános-tölgyesek és olykor a mész- és melegkedvelő tölgyesek között állnak. Legjellemzőbb fafajuk valamelyik tölgyfaj (cser-, kocsányos, kocsánytalan tölgy), de a magas kőris, a mezei és tatár juhar, a molyhos tölgy, a kis- és nagylevelű hárs közül is legalább két faj jelen van. Többnyire fejlett magas cserjeszinttel rendelkező, ritkábban fiatal fákkal betöltődött erdők. A gyepszintben az üde, valamint a száraz és /vagy fényben gazdag erdők fajai is előfordulnak. Rögzítendő minimális kiterjedése 500 m². Az idegenhonos fafajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50%.

Mivel gyakran hegylábi, peremhelyzetű erdők, ezért igen nagy veszélyben vannak. Külön kategóriaként történő gyűjtésüket ez, valamint ismeretlenségük és a lösztölgyesekkel egyes esetekben feltételezett rokonságuk indokolja. Az Országos Erdőállomány Adattár segítségével nagy részük előre kijelölhető (ill. valószínűsíthető). Alig ismert élőhelytípus, minden ide sorolt állományról rövid leírás készítendő. Leírásukat elsősorban a már ismert típusaikra alapoztuk.

Termőhely, elhelyezkedés: Leggyakrabban délies hegylábi környezetben (100-300, ritkábban -500 m tszf. magasságban), szárazabb éghajlati körülmények között fordul elő (pl. Kisszékely, Nagyszékely, Ősi, Velencei-hg., Lovasberény, Alcsút, Bicske, Bajna, Gyermely, Tök, Gödöllői-dv., Kerecsend környéke). Többnyire laza (lösz, löszös homok, agyag), ritkábban kemény alapkőzeten megjelenő erdők. Jelenlétük részben az üzemtervi adatok áttekintésével vált ismerté.

Állománykép: Közepes növekedésű erdők, idős korban is csak ritkán haladják meg a 20 m-t. A lombszintet laza, sok fényt áteresztő lombozatú fafajok uralják, amelyekhez árnyalóbb fafajok (hársak, juharok) elegyedhetnek, többnyire alacsonyabb lombszintet alkotva. A cserjeszint közepesen (árnyaló fafajokban gazdagabb állományok) vagy erősen fejlett. Leggyakrabban egykorú, makkvetésből (ill. csemetéről) származó erdők, ritkábban sarjerdők.

Jellemző fajok: A lombszint legjellemzőbb fafaja a Quercus cerris és / vagy a Q. robur, ritkábban a Q. petraea s.l. Jellemző elegyfajok a Fraxinus excelsior, a Quercus pubescens, az Acer campestre, az A. tataricum, a Tilia cordata, a T. platyphyllos, Carpinus betulus, de kisebb mennyiségben a környező erdők legtöbb fafaja jelen lehet. Ma már többnyire megtalálható a lombszintben az akác (Robinia pseudo-acacia) is.

A cserjeszintet általános erdei cserjék alkotják, amelyek között azonban szinte mindig találunk vízigényesebb fajokat is (pl. galagonyák, tatár juhar, fagyal, ill. mogyoró, vörösgyűrű som, csíkos kecskerágó).

A gyepszint legszembetűnőbb sajátossága, hogy üde erdei és szárazságtűrő vagy fényigényes fajok egyaránt nagyobb számban találhatók benne [pl. Polygonatum multiflorum, P. latifolium, Viola mirabilis, V. sylvestris (V. reichenbachiana), Stellaria holostea, Pulmonaria officinalis ill. Lithospermum purpureo-coeruleum (Buglossoides purpureo-coerulea), Pulmonaria mollis, Lathyrus niger, Clinopodium vulgare]. Igen jellemző a kora tavaszi, felszíni nedvesség hatására kifejlődő Ficaria verna (Ranunculus ficaria) és Veronica hederifolia fácies, de előfordulhatnak hagymás-gumós fajok is (elsősorban Corydalis spp.). Ma már az állományok jelentős részének a gyepszintje jellegtelen, sok általános erdei és zavarástűrő fajjal (pl. Alliaria petiolata, Brachypodium sylvaticum, Dactylis glomerata s.l., Torilis japonica, Chaerophyllum temulum, Urtica dioica, Chelidonium majus), a fentebbi és azokhoz hasonló igényesebb erdei fajok ritkák vagy hiányoznak.

Vegetációs és táji környezet: Csaknem valamennyi állományuk hegylábi helyzetben található, gyakran nagyobb vagy kisebb, elszigetelt erdőtömbökben, ill. ezek peremén. Rendszerint korábban igen erőteljes emberi hatás alatt álltak és mára ez csak fokozódott. Többnyire akácosokkal, akácelegyes erdőkkel is érintkeznek.

Alegységek, ide tartozó típusok:

1. A mezei juharos-tölgyes (Aceri campestri-Quercetum roboris) és a hasonló állományok (Sajó-Hernád köze, Gödöllői-dombvidék, Mezőföld északi része). Jellemző fafajok: mezei juhar, kocsányos és kocsánytalan tölgy, gyertyán.

2. A Gödöllői-dombvidék hársas-tölgyese (Dictamno-Tilietum cordatae) és a hegylábi helyzetben ritkán előforduló, bizonyos szempontból hasonló, hársakkal elegyes tölgyesek (Keleti-Bakony). Erre az altípusra jellemző fafajok: kocsánytalan, kocsányos és molyhos tölgy, hársak, gyertyán, juharok.

3. Ide sorolandók a tatár juharos-lösztölgyesek (Aceri tatarici-Quercetum roboris) zártabb, száraz gyepi fajokat nem (vagy alig) tartalmazó, hegylábi és dombvidéki állományai is. Jellemző fafajok: mind a 4 hazai tölgyfaj (ill. csoport), mezei és tatár juhar, magas kőris.

4. A Dunántúli-középhegység keleti és déli részén, az Északi-középhegység déli részén és a Dél-Dunántúl dombvidékeinek keleti peremén, hegylábi helyzetben megjelenő, elsősorban csertölgy és magas kőris alkotta, fejlett magas cserjeszintű, többnyire jellegtelenebb gyepszintű erdők. A legkevésbé ismert, de a legelterjedtebb altípus.

5. Ide tartoznak a Középhegységben, déli oldalakban olykor (alapkőzettől függetlenül az egész ország területén sokfelé) előforduló, magas kőrissel, kocsánytalan és / vagy molyhos tölggyel elegyes, közepes növekedésű (16 m feletti) cseresek, amelyek szerkezete változó lehet, de a gyepszintet szinte mindig általános erdei fajok uralják, a szárazságtűrő / fényigényes lágyszárúak ritkábbak, gyakran megjelennek azonban az üde erdőkre jellemző kora tavaszi geofiták és nyáron virágzó kétszikűek.

6. Ide sorolandó minden olyan hegylábi vagy dombvidéki tölgyes jellegű elegyes erdő, amely más kategóriába nem illeszthető be biztosan, és legalább rövid leírás készül róla. A gyepszintben legalább néhány (de inkább több) igényesebb erdei faj is található.

Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):

1. Ha az adventív fafajok aránya meghaladja a kb. 50%-ot [RD].

2. Jellegtelen gyepszintű, vélhetően vagy biztosan származék vagy telepített tölgyesek (szinte kizárólag cseresek és kocsányos tölgyesek) [RC].

3. A tatár juharos-lösztölgyesek nyílt, gyepekkel, szegélyekkel, cserjésekkel mozaikos állományai [M2].

Felismerhetőség: Terepen részben jól, részben nehezen felismerhető, műholdfotón csak valószínűsíthető. Az üzemtervi adatok alapján sok állománya valószínűsíthető.

Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Alig ismert ill. igen ritka élőhelytípusok. A természetesség megítélését leginkább a faállomány szerkezete, összetétele, az inváziós fafajok aránya segíti. Kisebb szerepe a gyepszint fajkészletének is lehet.

5-ös: Idős, vastag (50-60 cm átmérő feletti) fákat is tartalmazó, változatos szerkezetű (vannak elegyfák, fiatal és idős fák, fekvő és álló holt fa, cserjeszint, a záródás és a szintek magassága mozaikosan változik), fajgazdag gyepszintű állományok (ha van ilyen – de ez nem valószínű).

4-es: Minden olyan, legalább középkorú (a fák átlagos átmérője eléri a 25 cm-t) állomány, amely legfeljebb 10% akác (esetleg más idegenhonos fafaj) elegyet tartalmaz és a szerkezete nem teljesen homogén (a lombszintben egyik fafaj aránya sem haladja meg a 70%-ot, a cserjeszint magasabb, mint 2 m).

4-es: Minden olyan, legalább középkorú (a fák átlagos átmérője eléri a 25 cm-t) állomány, amely nem tartalmaz akác (esetleg más idegenhonos fafaj) elegyet és a szerkezete homogén.

3-as: Minden olyan, legalább középkorú (a fák átlagos átmérője eléri a 25 cm-t) állomány, amely legfeljebb 10-15% akác (esetleg más idegenhonos fafaj) elegyet tartalmaz és a szerkezete homogén.

3-as: Akáccal (esetleg más idegenhonos fafajjal) elegyes (10-15%-ig), jellegtelen gyepszintű, legalább középkorú (a fák átlagos átmérője eléri a 25 cm-t) állományok.

2-es: Jelentősebb arányú (20-33%) akác (esetleg más idegenhonos) elegyet tartalmazó legalább középkorú állományok.

2-es: Akáccal elegyes, fiatalabb állományok. Ez azonban besorolási problémákat okozhat, célszerű ezeket már [RC]-nek tekinteni.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Igen sérülékeny élőhely, a jelenlegi környezete nem támogatja (sőt többnyire akadályozza) a regenerációját. Ez a korábbi tájhasználattal és az állományok környezetében található inváziós fafajok mennyiségével van szoros összefüggésben. Ezek okozzák a gyakran fajszegény, jellegtelen gyepszint, az egy fafajú lombszint kialakulását, valamint azt, hogy gyakori a nagyobb mennyiségű inváziós fafaj jeleléte. Máshol a túlszaporított vadállomány hatása kedvezőtlen a regenerációs potenciálra.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:

Jó: A nem hegységperemi, nem maradvány erdőfoltot alkotó állományok sorolhatók ide, amelyeket és környezetüket egyaránt igen kevés emberi hatás ér (de ilyenről alig tudunk). Ezek többnyire elegyesebbek, gyepszintjük is fajokban gazdagabb (erdei fajokban is).

Közepes: Az olyan állományok tartozhatnak ide, amelyek környezetében gyakorlatilag nincs akác és teljes kíméletben részesülnek.

Közepes: Az olyan hegylábi, zárt edőtömbökben található állományok, ahol nincs a közelben akác  vagy bálványfa, de a nagyvad létszáma magas.

Kicsi: Az összes többi állomány.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban: 

Jó: Ilyen nincs.

Közepes: Ilyen nincs.

Kicsi: Ez is szinte kizárt, igen sérülékeny élőhely, amelynek terjedése a korábbi erőteljes emberi hatások miatt is igen valószínűtlen.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón: 

Jó: Ilyen nincs.

Közepes: Ilyen nincs.

Kicsi: Ez is szinte kizárt, igen sérülékeny élőhely, amelynek terjedése a korábbi erőteljes emberi hatások miatt is igen valószínűtlen.

Kérések a felmérőkhöz: Minden állományról legalább néhány soros leírás készítése kötelező, egyébként nem használható kategória.

BJ [+CsJ, TG, BD]