ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
M2 – Nyílt, gyepekkel mozaikos lösztölgyesek
Írta:
Fekete Gábor (1997) és Horváth András (2003)
Kiegészítette:
Bölöni János, Kun András, Molnár Zsolt, Bartha Dénes
Definíció: Löszgyepekkel, félszáraz gyepekkel, sztyepcserjésekkel és töviskesekkel mozaikos, ligetes megjelenésű, alacsony vagy közepes növekedésű, általában dús cserjeszintű, erdei és sztyeprét fajokat egyaránt tartalmazó gyepszintű tölgyes erdő az alföldi, a dombvidéki és a hegylábi régióban. Rögzítendő minimális kiterjedése: néhány idősebb fa, vagy egyes foltjaiban legalább 100 m2-es, gyepekkel és cserjésekkel együtt legalább 250 m2-es kiterjedésű. Az idegenhonos fafajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 75%.
Termőhely: Az alapkőzet elsősorban lösz, ritkábban pannon agyag, esetleg tufa. Talaja általában degradált csernozjom, amely a barna erdőtalaj, vagy a mészlepedékes csernozjom felé mutathat átmenetet. Az Alföldön (pl. a Mezőföldön), az alföldperemi dombvidékeken és hegylábakon (pl. Bükk- és Mátraalja, Szerencsi- és Gödöllői-dombvidék, Budai-hegység) fordulhatnak elő reliktum állományai. Dombhátakon, tetőkön, és löszlejtőkön (akár 30°-os meredekségű völgyoldalakon) egyaránt megjelenhet.
Állománykép: A lösztölgyesek egykor a kiterjedt lösz erdőssztyep jellegzetes tagjai voltak, zártabb és nyíltabb szerkezettel egyaránt megjelenhettek, és a különféle löszgyep típusokkal és löszcserjésekkel alkottak mozaikos élőhelyet. Ugyanakkor, a domb- és hegyvidéki erdők felé folyamatos átmenetet képezhettek; ezeknek az átmeneti, zárt erdőknek a maradványait az L2x kategóriába soroljuk. Ide csak azok a foltok kerülnek, amelyek lombkoronaszintje nem záródik, az erdőbelsőbe relatíve sok fény jut, s bár erdei növények is jellemzőek, a gyepszintben sok a sztyepréti és az erdőssztyep elem. A lombkoronaszintet sok esetben csak néhány tölgyfa alkotja. A cserjeszint is többnyire dús, és általában az erdőfoltok körül szegélyként is megjelenik, jellemző erdőssztyep elemekben gazdagon. Az erdőbelső tisztásain, vagy az oldalról benyomuló kis gyepfoltokban, valamint a szegély árnyas gyepes részein xerofil löszgyep-állományok, illetve Brachypodium pinnatum-os (részben Bromus erectus-os) félszáraz gyeptársulások egyaránt megjelenhetnek. Az üde lomberdei fajok többnyire hiányoznak, vagy alárendelt szerepet játszanak.
Jellemző fajok: A felső lombkoronaszintet tölgyek alkotják, előfordul a Quercus robur, Q. cerris, Q. pubescens, Q. petraea s.l., valamint tölgyhibridek, de ezek együtt ma már ritkán jelennek meg (túl kicsik az állományok). A felső lombkoronaszintbe is feljut, de a szegélyező cserjeszintben is gyakori lehet az Acer tataricum, A. campestre, Ulmus minor. Előfordul, hogy a lombkoronaszintbe az akác is betelepült, ami az állomány leromlásához vezet. A cserjék közül jellemző a Crataegus monogyna, Prunus spinosa, Cornus sanguinea, Ligustrum vulgare, Rosa canina, Viburnum lantana, Pyrus pyraster, a szegélyeken Amygdalus nana (Prunus tenella) és Cerasus (Prunus) fruticosa is megjelenhet. A szubmediterrán behatás alatt álló alföldperemi régiókban megjelenhet a Fraxinus ornus, a Colutea arborescens, vagy a Cotinus coggygria. A gyepszintben a löszgyepek szinte minden faja megjelenhet, és fontos, hogy jelentős részük meg is jelenik, így a Festuca rupicola, Carex humilis, Stipa capillata, Filipendula vulgaris, az erdőssztyep fajok közül a Teucrium chamaedrys, Thalictrum minus, Phlomis tuberosa, Inula germanica, Nepeta pannonica (N. nuda), Ajuga laxmannii, stb. Jellemző a Carex michelii, Chrysanthemum (Tanacetum) corymbosum, Peucedanum cervaria, Peucedanum alsaticum, Vincetoxicum hirundinaria, Trifolium alpestre, Campanula bononiensis. A száraz tölgyes fajok közül előfordul még többek között a Brachypodium pinnatum, Polygonatum odoratum, Veratrum nigrum, Dictamnus albus, Thalictrum aquilegiifolium, Orchis purpurea, Origanum vulgare, Lithospermum purpureo-coeruleum (Buglossoides purpureo-coerulea), Inula conyza, Pulmonaria mollis, Iris variegata.
Vegetációs és táji környezet: Plakór helyzetű előfordulásai kevésbé ismertek, általában löszvölgyek lejtőiről kerültek elő maradványfoltjai. Ezek több esetben más erdők vagy faültetvények (pl. akácosok) szomszédságában helyezkednek el, vagy akár több oldalról szántóföld szegélyezi. Xerofil vagy xeromezofil gyepeket mindig találunk társaságában, és a cserjés állományok is gyakoriak. Ez utóbbiak leggyakrabban a kiirtott erdők helyén nőttek fel.
Alegységek, ide tartozó típusok:
Az egyetlen ide tartozó társulás a tatár juharos-lösztölgyes (Aceri tatarico-Quercetum). E társulás zártabb állományai ritkábbak, vagy már a cseres-tölgyesek illetve üde erdők felé mutatnak átmenetet ([L2x] kategória). A tárulás három leírt variánsa: az Alföld keleti felén a hungaricum, a Gödöllői-dombvidéktől a Mezőföldön keresztül a Tolnai-dombságig és Külső-Somogyig a submatricum variáns (illetve az ornetosum), a Kisalföld peremén pedig az occidento-pannonicum variáns (illetve primuletosum). A további tipizálás a táji megjelenés és fiziognómiai struktúra alapján lehetséges; az így elkülöníthető típusokat a természetesség alatt soroljuk fel.
Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):
1. Az üde erdők és cseres-tölgyesek felé átmenetet mutató zárt alföldperemi tölgyesek [L2x].
4. Az "erdőssztyep-termőhelyűvé" száradt, cserjés-sztyepes szegélyű ligeterdők [L5].
Felismerhetőség: A műholdfotón nem ismerhető fel, terepi beazonosítása is körültekintést igényel.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: A természetesség megítélésében fontos szempont a fiziognómia, a fajösszetétel és a fajgazdagság. A természetes állományok a lösz erdőssztyep-komplex reprezentáns részei, tehát mind az erdő, mind a sztyeprét együtt jelen van. Az élőhely-komplex megjelenhet úgy is, hogy a felnyíló lösztölgyes tisztásain alakulnak ki sztyeprét-állományok, vagy pedig a nagyobb kiterjedésű löszgyepeket tarkítják cserjés-erdős foltok. (Jelenlegi ismereteink alapján az utóbbi szituáció a gyakoribb.) Maga az erdőállomány is strukturált. A lombkoronaszint nem záródik teljesen, gazdag a cserjeszint. Az árnyasabb erdőbelső-részeken ritkásabb a lágyszárú szint, de a tisztásokon, felnyílt lombkorona alatt, és az erdő szélein gazdag az évelő lágyszárú növényzet.
A természetes állományok esetén a fajkészletben megjelennek az erdei, az erdőssztyep és a sztyepfajok egyaránt. Jelen vannak tölgyek, sok cserje, és a löszvegetáció számos karakterfaja. A fák árnyékában jelen lehetnek a xeromezofil gyepek állományai, azok jellemző fajai, amelyek az északias kitettségű lejtőkön a fátlan részekre is kiterjedhetnek. Mindebből már látható, hogy a nagy természetességű állományok igen fajgazdagok. Ezekben gyomok nem jellemzőek vagy ritkák, többnyire csak az erdőbelsők nitrofil gyomfajaiból kerülnek ki, és az invázív fajok is hiányoznak. Az ültetett tölgyes állományok fajkészlete azonban sokkal szegényesebb lehet, s ekkor a gyomok száma is magasabb. Ha az erdőállományok lejtőkön helyezkednek el, és a löszplatókon szántóföldek vannak, a műtrágyák bemosódása leromlást okozhat. Az erdészeti kezelés (mivel az nem preferálja a heterogén struktúrájú, nyílt tölgyeseket) erős degradációs tényező.
5-ös: A többszáz négyzetméteres állományok, idős tölgyfákkal, kis erdei tisztásokkal, jellegzetes erdőbelsővel (fejlett cserjeszinttel), jellegzetes lösznövényekkel, sok erdőssztyep fajjal, szegélyében cserjésekkel, löszgyepekkel.
4-es: kisebb (de legalább
4-es: idős tölgy hagyásfákkal és cserjés foltokkal mozaikos, relatíve nagyobb kiterjedésű (minimum 500 m2-es) löszgyepek, erdőssztyep fajokkal, a fák alatt legalább néhány erdei lágyszárúval.
3-as: Telepített elegyetlen tölgyesek, amelyek lösztölgyes-szerűvé alakultak, dús cserjeszinttel, Acer tataricum-mal, lösz-sztyep, erdőssztyep és száraz tölgyes lágyszárú fajokkal.
3-as: Tölgy nélküli, legfeljebb kevés tájidegen fából (pl. akácból) álló lombkoronájú, de egyébként a lösztölgyesre jellemző cserje- és lágyszárú szintű, jellegzetes erdőbelsővel is rendelkező állományok, löszgyep tisztásokkal, szép szegélycserjésekkel.
2-es: Tölgy nélküli származékcserjések, amelyek löszgyep, erdőssztyep és erdei fajokat egyaránt tartalmaznak. Néhány fa jelen lehet benne.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Regenerációs potenciálja a tölgy propagulumok hiánya vagy korlátozott jelenléte miatt általában nem lehet jó. A cserjeszint regenerálódása jobb, sőt egyes esetekben kimondottan jó, és ha hozzájuk a könnyebben terjedő fák is csatlakoznak (juhar, szil), valamint a közelben szép löszgyepek élnek, akkor fajgazdag, bár legtöbbször tölgy nélküli állományai jöhetnek létre. A regenerációs képesség tehát nagymértékben függ attól, hogy milyen a szomszédos vegetációs folt. Szerencsés esetben lösz sztyepréttel, löszön kialakult xeromezofil gyeppel határos, amelyekben akár néhány évszázadon keresztül (akár egyetlen fa nélkül is) fennmaradhattak erdőssztyep fajok, és ezek a regenerálódó cserjés-erdős foltokba behúzódhatnak. A regeneráció szempontjából a foltméret meghatározó: a néhány tölgyből álló állományok megújulási lehetősége kérdéses, várható, hogy cserjés váltja fel, amelyekben a lágyszárú erdei és erdőssztyep fajok még sokáig fennmaradhatnak. Erdőtársulásról lévén szó a belső dinamika lassú, ezért a regeneráció is hosszú, sok évtizedig tartó folyamat. A legtöbb esetben a regenerálódó élőhely nem is jut el a végállapotig, hanem ligetes vagy záródó cserjés jön létre.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Közepes, vagy esetleg jó: Ha a fás állomány legalább 500-
Közepes: Ha a fás foltok kicsik, a velük mozaikos gyepek kiterjedése nem éri el az 500 m2-t, a jellegzetes fajoknak csak egy része van meg.
Kicsi: Ha már nincs, vagy csak néhány tölgyfa él a területen, és újulatuk nem erősödhet meg.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:
Közepes: Ha a folt mozaikos löszgyep – ritkás-cserjés élőhely, tölgyfák a közvetlen szomszédságban jelen vannak és jól újulnak, azonkívül legalább a környéken élnek a jellemző cserjék, valamint a lágyszárú erdei, erdőssztyep és sztyeprét fajok is nagy számban megtalálhatók.
Közepes akkor is, ha a folt valamilyen ültetett, száraz tölgyes erdő, amely lombkoronaszintjének nem teljes záródása lehetővé teszi dús cserjeszint és kis sztyeprét tisztások kialakulását, erdőssztyep növények betelepülését.
Kicsi, vagyis csak származékcserjések alakulhatnak ki, ha nincs a közvetlen szomszédságban tölgy, vagy azok nem képesek újulatot felnevelni.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón:
Szántón nem regenerálódik.
Kérések a felmérőkhöz: Minden állomány, így az ide tartozó (!) származékcserjések, az alacsony természetességű foltok, vagy az igen kicsiny állomány-töredékek is rögzítendők, mert vegetációtörténeti szempontból igen értékes, de sérülékeny és eltűnőben levő élőhelyről van szó.
FG [HA] [+BJ, KA, MZs, BD]