ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

 

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

 

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

 

Kézirat, Vácrátót 2003

M3 – Nyílt, gyepekkel mozaikos sziki tölgyesek

Írta: Molnár Zsolt (1997, 2003)

Kiegészítette: Bölöni János, Bartha Dénes, Tímár Gábor

Definíció: Sziki magaskórósokkal, szikesekkel, löszgyepekkel, nádasokkal mozaikos, 15 méternél alacsonyabb lombkoronaszintű, ligetes kocsányos tölgyesek, melyekben erdei elemek keverednek sztyepi és sziki fajokkal. A Tisza-völgyön kívül igen ritkák. Jellemző fajok: Quercus robur, Acer tataricum, Pulmonaria mollis, ritkábban a Doronicum hungaricum és a Melica altissima, a szegélyben Peucedanum officinale, Aster punctatus, A. linosyris és Artemisia pontica. Rögzítendő minimális kiterjedése: néhány idősebb fa, vagy egyes foltjaiban legalább 100 m2-es, gyepekkel és cserjésekkel együtt legalább 500 m2-es kiterjedésű. Az idegenhonos fafajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50%.

 

Termőhely: A sziki tölgyesek a Magyar Alföld erdőssztyep mozaikjának vélhetően jellegzetes és a feltételezett korábbihoz képest mára nagyon megritkult képviselői. Sziki tölgyeseket szinte kizárólag a növényföldrajzi Tiszántúlon találunk, kivételt csak a Kisalföld és a Kemenesalja találkozásánál lévő állomány jelent. A legépebben az újszentmargitai, a bélmegyeri Fás, az ohati és a hencida-gáborjáni Cserje-erdő mozaikjai maradtak fenn. Talajuk tápanyagban szegény, a mélyebb rétegekben enyhén lúgos kémhatású, A szintjében kilúgzott (inkább sztyepesedő réti) szolonyec szikes. A talajvízszint viszonylag magas, jelentős évi ingadozással. A mai állományok zömmel a folyószabályozások utáni talajvízszint-csökkenés során képződtek a korábban üdébb sziki tölgyesekből vagy keményfás ártéri erdőkből. Elvileg kialakulhattak tatár juharos-lösztölgyesek elszikesedésével is, de erre nem ismerünk konkrét példát.

 

Állománykép: A sziki tölgyesek erdőssztyep jellegüknél fogva ligetesek, tisztásaik sziki magaskórósok és ecsetpázsitosok, löszgyepek, nádasok és kisebb ürmöspuszta foltok. A lombkorona magassága nem haladja meg a 15 métert, az erdő szélein még ennél is kisebb. Uralkodó benne a kocsányos tölgy, de szélein a molyhos tölgy és a csertölgy is megtalálható (feltehetően csak ültetve, illetve elvadulva). Az alsó lombkoronaszintben fává nő az Acer tataricum. Közönséges fajokból álló cserjeszintje összeolvad a lombkoronaszinttel. A sziki tölgyesek M3-ba tartozó festucetosum rupicolae et pseudovinae szubasszociációjának lombkoronája felnyíló, folyamatosan megy át a tisztások cserjésebb részeibe. Az élőhely keleties jellegét mutatja, hogy a kontinentális, pontusi és szubmediterrán flóraelemek mennyisége 20% körüli. Endemizmusokban szegény.

 

Jellemző fajok: Quercus robur (ritkán: Q. pubescens és cerris), Acer tataricum, Pyrus pyraster, Pulmonaria mollis, Doronicum hungaricum és Melica altissima, a szegélyben Peucedanum officinale, Aster punctatus és A. linosyris, Artemisia pontica. Az aljnövényzetben gyakoriak az erdőssztyepfajok, a sztyeprétek és a szikesek fajai, viszont az erdei elemek – az erdő belsejéhez képest – megritkulnak. A mai állományok leginkább ott fajgazdagok, ahol közvetlenül ősibb sziki tölgyesekből származnak.

 

Vegetációs és táji környezet: Leggyakrabban ősi morotvák, régi folyómedrek kanyarulataiban maradtak fenn.

 

Minimális kiterjedés: néhány idősebb fa vagy egy néhány száz négyzetméteres fiatalos folt.

 

Alegységek, ide tartozó típusok:

 

1. Típusos, ligetes, szegélyekben gazdag állomány: Festuco pseudovinae-Quercetum.

 

2. Fáslegelőszerű, szinte szegélyek nélküli állomány.

 

3. Telepített kocsányos tölgyesek, ha megjelentek a generalista erdei fajok és vannak sziki magaskórós fajok a tisztásokon.

 

4. Szegélyes, illetve cserjés jellegű mozaikok, kevés hagyásfával (amelyek olykor nem is tölgyek).

 

Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):

 

1. A sziki tölgyesek zárt lombkoronájú, erdei fajokban általában gazdagabb, sztyepfajokban viszont igen szegény belső foltjai [L5].

 

2. Sziki fajokat nem tartalmazó, többé-kevésbé zárt lombkoronájú kiszáradt ártéri tölgyesek, melyekben gyakori lehet a magyar kőris és a lombkorona általában magasabb 15 méternél [L5].

 

3. A ligetes, de üde és / vagy rendszeresen árvíz/belvízborította keményfás ártéri erdők [J6].

 

4. A tavasszal vízborította, Carex acutiformis-os "sziki" tölgyesek [J6].

 

Vigyázat: a Festuco rupicolae - Quercetum a homoki tölgyes neve, nem a szikié (az Festuco pseudovinae - Quercetum).

 

Felismerhetőség: Terepen elvileg könnyen felismerhető, de az üde vagy a már kiszáradt keményfás ártéri erdőkkel könnyen összetéveszthető. Műholdfelvételen látszik az erdő foltossága, de természetessége, fajgazdagsága nem vagy alig.

 

Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Fontos az erdő horizontális mintázata, foltossága, lékesedése, szintezettsége, korosztályeloszlása; legalább az erdő szegélyében és a ligetes részeken a sziki magaskórós, illetve az erdőssztyepfajok száma, tömegessége, az erdőbelsőben pedig az üde erdei fajok, illetve az elegyfafajok száma és tömegessége. Talaja legyen üde-nedves, csak mélyben (1 méter alatt) szikes. A nagyobb foltok (több hektár) és a szikespusztába ágyazottak általában természetesebbek. Degradáló tényezők: erdőgazdálkodás, kiszárítás, vadtúltartás, olykor a puszta felőli legeltetés.

 

5-ös: Általában kanyargós, mindenképpen fajgazdag és szép fiziognómiájú erdőszegély vagy ligetes erdő, elegyfajokkal, több korosztállyal.

 

4-es: Közepesen fajgazdag, kevésbé szépen fejlett szegélyű erdő, kevés elegyfajjal, 1-2 korosztállyal.

 

4-es: Fajgazdag, fáslegelőszerű erdő-gyep mozaik.

 

3-as: Fajszegény, jellegtelen, homogén fiziognómiájú, ligetes sziki tölgyes.

 

3-as: Zárt alföldi tölgyes jellegtelen szegélyzónája, ha annak van legalább kicsi cserjés, szikes jellege, vannak benne sziki magaskórós karakterfajok.

 

3-as: Fajszegény, szikes jellegű fáslegelő legalább 40 éves fákkal.

 

3-as: Idős telepített kocsányos tölgyesek kiligetesedett változatai, ha a tisztások sziki magaskórósak.

 

2-es: Néhány tölgyfa alatt generalista erdei fajok, viszont jobb sziki magaskórós.

 

2-es: Telepített kocsányos tölgyesek kiligetesedett változatai, ha a tisztások szikesek.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség):

 

Erdős tájban, természetes szomszédsággal bíró, nem kiszárított terműhelyű, nem leszegényített fajkészletű állományok már nincsenek, ezért a regenerációs potenciál általában alacsony. Fontos a foltméret, a fajgazdagság, a karakterfajok megléte, a tölgy megújulási, megerősödési képessége, a meglévő mintázat és fiziognómia, a vízellátottság, a propagulumforrás közeli megléte, mert a fajok mobilitása alacsony. A regeneráció fékező tényezők: kiszárítás, erdőgazdálkodás, vadtúltartás, erdőszéli legeltetés.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:

 

Jó: Túllegeltetés után jól regenerálódhat, ha amúgy fajgazdag, fiziognómialiag diverz az állomány. A tölgyállomány azonban jelenleg nehezen regenerálódik.

 

Közepes: Ha erőteljesen terjed a kökény és száraz a termőhely, akkor elég jellegtelen állományok alakulnak ki.

 

Kicsi: Ha kevés a tölgyfa és nincs újulata.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban: 

 

Jó: A tisztásra fokozatosan ráterjed, a mai szebb állományok egy része is ilyen terjedés eredménye.

 

Közepes: Ha száraz a termőhely, erős a legeltetés, de gazdag a propagulumkészlet.

 

Kicsi: Ha túl nedves ("ligeterdő" lesz), túl száraz (száraz cserjés lesz), túl szikes a termőhely, ha erős a legeltetés, gyenge a propagulumkészlet.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón: 

 

Kicsi: Feltehetően szántón nem tud regenerálódni.

 

 

MZs [MZs] [+BJ, BD, TG]