ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

Kézirat, Vácrátót 2003

M8 – Száraz-félszáraz erdő- és cserjés szegélyek

Írta: Seregélyes Tibor (1997) és Kun András, Bölöni János (2003)

Kiegészítette: Molnár Zsolt, Nagy József

Definíció: Komplex élőhely, a száraz és félszáraz erdők, cserjések széle és az itt található sztyeprétek együttese. A gyep többszintű, fajgazdag, egyaránt megjelennek benne a xerofrekvens és mezofrekvens fajok. Jellemző a fényben gazdag szárazerdők és sztyeprétek közös fajainak, az ún. erdőssztyep fajoknak a jelenléte (pl. Geranium sanguineum, Iris variegata, Asphodelus albus, Dictamnus albus, Trifolium-fajok), valamint a sarjtelep-képző és magaskórós évelők (pl. Peucedanum spp.) feldúsulása. Gyakran cserjésednek is, a cserjefoltok maximális részaránya 60%. Általában keskeny sávokként jelentkeznek, néha nagyobb foltokat is képezhetnek. Az állomány rögzítendő minimális kiterjedése 25 m², minimális szélessége 4 m. Olyan élőhelykomplexek, amelyek nem fordulnak elő valamilyen száraz, vagy félszáraz gyep és valamilyen fásszárú élőhelytípus együttes jelenléte nélkül.

Termőhely, elhelyezkedés: Jellegzetes, zömmel száraz tölgyes-, erdőssztyep- és xero-mezofrekvens sztyepfajokból álló életközösségek, amelyek a fás és fátlan vegetációs foltok határán alakulnak ki, illetőleg azok átmeneti-keveredési zónái. A bükkös régiók és az Alföld nagy művelt vidékei kivételével szinte mindenütt megtalálhatók, de legszebbek a peremhegyi területeken. Jórészt – bár nem kizárólag – emberi behatásra jöttek létre, mesterségesen régóta fenntartott erdőszéleken. Talajuk többnyire jó vízgazdálkodású, humuszgazdag erdőtalaj, illetve a sztyepek és erdők talajtípusainak keveredési zónája.

Állománykép: Képüket alapvetően meghatározza, hogy olyan élőhelykomplexek, amelyekre valamilyen száraz, vagy félszáraz gyep és valamilyen fásszárú élőhelytípus (cserjés, száraz erdő) együttes jelenléte a jellemző. A cserjés-fás és a gyepes részek többnyire sávszerűen helyezkednek el egymás mellett. Gyepjük szinte minden esetben zárt vagy erősen záródó. Általában többszintű állományok, ahol a sokféle növekedési formájú faj egymással elkeveredve fordul elő. A táji és vegetációs környezettől függően változatosak, az alacsonyabb, sztyepesebb típusoktól a magasabb, üdébb gyepekig változhatnak.

Alegységek, ide tartozó típusok, jellemző fajok:

A szegélyek nem rendelkeznek csak rájuk jellemző fajkészlettel. Jellemzőjük, hogy sok olyan faj él itt, amelyek megvannak az erdőkben is (de ott sínylődnek, alig virágoznak), és a lejtősztyepeken, sztyepréteken is megtalálhatók, viszont itt érik el tömegességük, vitalitásuk maximumát. Az erdőkből a fényhiány, a sztyepekről a füvek konkurenciája, a legeltetés, illetve kaszálás szorítja ki ezeket. A félárnyékos, az erdőállomány és cserjés által védett átmeneti zónában viszont feldúsulnak, és jól felismerhető, bár társulástanilag nehezen leírható közösségeket hoznak létre. A szegélyek jelentős része az emberi tevékenység nyomán jött létre, illetőleg maradt fenn, ez az oka változatosságuknak, illetve annak a ténynek, hogy a kezelés megszűntével becserjésednek-beerdősülnek. A változatosságuk miatt több lokális variáns is felismerhető (különösen jellemző a Dél-Dunántúlon a csak ott előforduló fajaiból álló szegély), de itt csak a legfontosabb néhány altípust ismertetjük.

I. Az erdőszegélyekkel a hazai növényszociológia keveset foglalkozott (főként a dinamikai kérdéseket vizsgálták), itt azokat a cönotaxonokat soroljuk fel, amelyek előfordulása valószínűsíthető: 1. Geranio-Trifolietum alpestris, 2. Bupleuro-Laserpitium latifolii, 3. Geranio-Anemonetum sylvestris, 4. Geranio-Dictamnetum, 5. Geranio-Peucedanetum cervariae, 6. Trifolio medii-Melampyretum nemorosi.

II. Elsősorban fiziognómiájuk (ill. részben fajkészletük) alapján három alaptípus különíthető el.

1.Fontos típus a cserjésedő száraz-meleg erdőszegély. A cserjés foltok részaránya maximálisan 60% lehet. A cserjésedő szegélyekben gyakori cserjefajok: Crataegus monogyna, C. oxyacantha (C. laevigata), Prunus spinosa, Cornus sanguinea, C. mas, Rhamnus catharticus, Corylus avellana, Euonymus europaeus, E. verrucosus, Viburnum lantana, Berberis vulgaris, stb., gyakran megvannak a szomszédos erdő fáinak fiatal egyedei. A sokszor nehezen áthatolható cserjés foltok közötti lékekben változatos fajösszetételű félszáraz sztyeprétfoltok vannak. A legfontosabb domináns fűfaj itt a Brachypodium pinnatum, de számos más fű- ill. sásfaj is fontos szerepet játszhat (pl. Bromus spp., Avenastrum spp., Phleum phleoides, Dactylis glomerata s.l., Arrhenatherum elatius). A további fajok a következő típusnál felsoroltakkal azonosak.

2. A másik fő alaptípus a nem cserjésedő száraz-meleg erdőszegély. A cserjék hiányoznak, vagy a cserjés foltok kisebbek, nem összefüggőek. Főként ott találjuk, ahol az erdő (többnyire cseres-tölgyes, mész- vagy melegkedvelő tölgyes, törmeléklejtő erdő, illetve síkvidéki tölgyes) sztyepnövényzettel érintkezik, még akkor is, ha ez utóbbi másodlagos. Nagyon gyakran fordul elő ilyen szegélyekben állományalkotóként a Brachypodium pinnatum. Mellette jellemző az Euphorbia epithymoides (E. polychroma), Geranium sanguineum, Carex montana, Peucedanum cervaria, P. alsaticum, Lithospermum purpureo-coeruleum (Buglossoides purpureo-coerulea), Pulmonaria mollis, Campanula persicifolia, Trifolium alpestre a bokorerdőkkel közös fajok, míg a Carex humilis, Festuca rupicola, Bromus erectus, Linum tenuifolium, L. flavum, Filipendula vulgaris, Hypochoeris maculata, Poa angustifolia a sztyeprétek felől érkeznek. Az alföldi állományoknál jellemző lehet a Nepeta nuda, Phlomis tuberosa, Veronica teucrium. A ritkább, mutatós virágú növények közül jellemző lehet a szegélyekben (és nemegyszer itt a leginkább vitális): Libanotis pyrenaica, Asphodelus albus, Paeonia officinalis subsp. banatica, Iris variegata, Orchis purpurea, O. pallens, O. simia, O. ustulata, Cephalanthera damasonium, C. longifolia, Doronicum hungaricum, Dictamnus albus, Lychnis coronaria, Iris graminea, Thalictrum aquilegiifolium, Lonicera caprifolium, Tamus communis, Erysimum odoratum, Ornithogalum sphaerocarpum, Anemone sylvestris, Anacamptis pyramidalis, Cirsium pannonicum.

3. Olyan szegélyek, amelyekben az erdő szinte vagy teljesen hiányzik, szerepét a cserjés, főként a galagonyás veszi át. Megjelenhet galagonyások tisztásaiként is. Jellemzően alacsony dombvidékeken, hegylábakon előforduló típus, ahol a gyepet leginkább a Brachypodium pinnatum képezi. A gyep erdőszegély fajokban és egyéb kétszikűekben igen gazdag (a fajokat ld. fentebb), magas növekedésű.

Vegetációs és táji környezet: Legfőbb jellegzetességük átmenetiségük, ezért szinte minden száraz- és félszáraz erdővel, gyeppel és cserjéssel képzett mozaikban megjelenhetnek. Nem fordulhatnak elő azonban a fásszárú komponens nélkül.

Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):

1. A 60% feletti mértékben cserjésedett típusokat [P2b]-hez soroljuk.

2. A 20m²-nél kisebb méretű foltokat a gyephez, ill. szomszédos cserjéshez, vagy erdőhöz vesszük.

3. Azok a cserjésedő erdőszegélyi gyepek, amelyek nem tartalmaznak erdőssztyep és / vagy szárazerdei fajokat.

4. Azok a cserjések, cserjés szegélyek, amelyekben nem találhatók sztyep, erdőssztyep, és / vagy szárazerdei fajok.

5. Az olyan gyepek, amelyek nem mozaikolnak térképezendő méretű cserjésekkel (pl. a cserjék eloszlása többé-kevésbé egyenletes, a cserjés mint élőhely nem jelenik meg – és így a szegély sem) [pl. pa, p, H5a].

6. Az üde, nedves erdőszegélyek [D5, D6].

Felismerhetőség: Csak terepen azonosíthatók, műholdfotón nem ismerhetők fel.

Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Ez az élőhely kategória mind térben, mind időben átmenetet képez az erdők, a cserjések és a száraz-félszáraz gyepek között. Ebből adódóan természetessége igen sok tényező által meghatározott, egységes értékelése nehéz. Természetességi állapotát talán a leginkább a szomszédos erőtípus erdészeti kezelésének módja, az annak során alkalmazott technológiák (vágásmód, a fakihordás módja, stb.), cserjés esetében az esetleges cserjeirtás-égetés, míg a gyepkomponensnél leginkább az égetés és legeltetés módja, gyakorisága, intenzitása határozzák meg.

A szegélyeket nagyon gyakran látogatják a vadak, viszont ebben az esetben a nem túlzottan nagymértékű vadjelenlét – a teljes becserjésedés, beerdősülés lassításával – az élőhely és annak belső sokfélesége fenntartásához is hozzájárulhat. Gyakran jelennek meg a szegélyekben inváziós növények – a Középhegységekben leginkább a bálványfa és a Solidago fajok, síkvidéken az ezüstfa, az akác és a Solidago fajok a leggyakoribbak.

5-ös: A fajgazdag, szintezett, mind az erdő, mind a sztyep, mind az erdősztyep kategóriából fajokat tartalmazó állományok. Az inváziós fajok maximális részesedése 5%.

4-es: A cserjésedés, zavarás, legeltetés, égetés, kaszálás hatására, esetleg erdősítés vagy vadkár következtében szegényedő, de még mindhárom fajcsoportból fajokat őrző élőhelyek. Az inváziós fajok maximális részesedése 5%

3-as: Azok az állományok, amelyek valamilyen zavarás vagy az erős erdősülés-cserjésedés miatt fajkészletükben elszegényedtek, esetleg kissé gyomosak. Az inváziós fajok maximális részesedése 20%.

2-es: Nincs (mert nem ismerjük föl).

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben: A jelenlegi állományok többsége emberi tevékenység nyomán keletkezett, vagy terjedt ki. Létrejöttük feltétele, hogy a környezetükben legyen erdő vagy cserjés és gyep is. Ezekből a vegetációtípusokból áll össze jellemzően sokszínű fajkészletük. Ma a száraz-meleg erdő- és cserjés szegélyek általában használaton kívül vannak, cserjésednek, az erdők végvágása is gyakran tönkreteszi őket. Az inváziós fajok jelenléte ismereteink szerint nem gátolja érdemben a visszaalakulásukat.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:

Jó: Amennyiben erdővel illetve cserjéssel határos, és amennyiben a sztyep-erdőssztyep és száraz erdei fajkészlet is rendelkezésre áll.

Közepes: Erdő levágásakor, rendszeres égetéskor.

Kicsi: Hogyha felszántják.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:

Jó: Nem ismerek ilyet.

Közepes: Nagyobb, nem fragmentált, nem használt félszáraz gyepeken kialakul.

Kicsi: Gyakran égetett, mérsékelten legeltetett gyepekre alig, vagy lassan terjed.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón, felhagyott szőlőben-gyümölcsösben:

Jó: Ilyet nem ismerek.

Közepes: Középhegységben, hegyláb közeli helyzetben sok évtizedes-évszázados felhagyott gyümölcsösök helyén meglehetősen fajgazdag állományok jöhetnek létre, hogyha a fás szárú növényzet is visszatelepül.

Kicsi: Elképzelhető, hogy a szomszédos, vagy kis távolságban lévő szántóra a cserjés kiterjed, akkor évszázados időléptékben követik azt a szegély növényfajai is.

Érdemes felírni: Érdemes rövid leírást készíteni az állományok egy részéről.

ST [KA, BJ] [+MZS, NJ]