ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0
Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A
magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi
Múzeum, Budapest.) alapján
Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és
Molnár Zsolt
Kézirat, Vácrátót
2003
N2 – Mészkedvelő erdeifenyvesek
Írta:
Szmorad Ferenc (1997) és Bölöni János (2003)
Kiegészítette:
Óvári Miklós, Tímár Gábor, Szmorad Ferenc
Definíció: Mésztartalmú
alapkőzeten, száraz termőhelyeken fennmaradt reliktum jellegű nyílt
vagy felnyíló lombszintű erdeifenyvesek, többnyire mészkedvelő
aljnövényzettel a Dunántúl nyugati részén és Fenyőfőnél.
Rögzítendő minimális kiterjedése
Termőhely: Állományait különböző adottságú, de sehol sem túl szélsőséges makroklímájú területeken (Zalai-dombvidék, Kőszegi-hegység, Bakonyalja), meszes homokkő, mészcsillámpala, meszes homok alapkőzeten találjuk. A geomorfológiai és geológiai okok miatt szélsőséges termőhelyeken a talaj humusztartalma alacsony, a vízellátottság kedvezőtlen, leggyakrabbak a sziklás-köves váztalajok, rendzinák, homokon a homokos váztalajok.
Állománykép, jellemző fajok: A posztglaciális "fenyő-nyír" kor Kárpát-medencében is kiterjedt erdei a délről érkező lombos fafajok inváziója során egyre inkább északra tolódtak. Az erdeifenyő uralta erdők csupán a lombos fafajok számára nehezen kolonizálható, szélsőséges – részben mésztartalmú alapkőzetű – termőhelyeken tudtak fennmaradni, de az állományok fajösszetétele a kisebb-nagyobb mértékben behatoló lomberdei fajok miatt e helyeken is erősen megváltozott.
Állományaik általában kis kiterjedésűek, legtöbb esetben csak fragmentumoknak tekinthetők. Kevésbé záródó, sokszor letörpülő koronaszintjüket a Pinus sylvestris uralja, mellette esetleg a kontakt lomberdők fafajai (pl. Fagus sylvatica, Quercus petraea s.l.) fordulnak még elő. Cserjeszintjük alacsony borítású, a kollin és szubmontán régió száraz termőhelyeinek cserjéi mellett ritkaságszámba megy egy-egy színező (pl. montán) elem felbukkanása. Gyepszintjük meglehetősen heterogén, zömében mészkedvelő és szárazságtűrő sziklagyepekre, száraz gyepekre és erdőkre jellemző fajok által uralt (részletesebben lásd az aleseteknél).
Vegetációs és táji környezet: Lásd az aleseteknél.
Alegységek, ide tartozó típusok:
1. Zalai erdeifenyves (Lino flavae-Pinetum sylvestris): A Zalai-dombvidék északi részén észak-déli irányú, szőlőkkel, félszáraz gyepekkel, kisebb telepített erdőfoltokkal körülvett gerincein találjuk e fenyves társulás kisebb állományait (csupán 3-4 egyértelmű lokalitásra korlátozódik). Cserjeszintjükben gyakori a Viburnum lantana, az egykor tömeges Cerasus (Prunus) fruticosa mára igen megritkult. Gyepszintjükben a Brachypodium pinnatum, Anthericum ramosum, Geranium sanguineum, Bromus erectus, Bothriochloa ischaemum. Karakterfajnak számít a Linum flavum, Scabiosa canescens var. virens, Knautia arvensis subsp. rosea, Buphthalmum salicifolium. Jellemző még a Pulsatilla grandis, Linum tenuifolium, Iris variegata, Dianthus giganteiformis, Aster amellus, Orchis tridentata, O. militaris jelenléte. Az egyébként erősen xerotherm társulásnak csupán a mohaszintje mutat fenyves vonásokat, benne előfordul a Pleurozium schreberi, Pseudoscleropodium purum, Rhytidiadelphus triquetrus.
2. Sziklai erdeifenyves (Calamagrosti variae-Pinetum sylvesris): A Kőszegi-hegységben, a Velem melletti Péterics-hegy mészfillites gerincén, fragmentálisan fellépő erdeifenyves társulás. Délről gyertyános-kocsánytalan tölgyesekkel, északról bükkösökkel, mészkerülő bükkösökkel érintkezik. Hasonlóságot mutat a kelet-alpesi sziklai erdei- és feketefenyvesekhez. Cserje- és gyepszintjében számos dealpin faj található: Rosa pendulina, Calamagrostis varia, Senecio ovirensis (Tephroseris longifolia) subsp. gaudinii. További fajai főleg Festuco-Brometea és Festucetalia valesiacae (Arabis hirsuta, Carex humilis, Galium glaucum), illetve Quercetea (Teucrium chamaedrys, Anthericum ramosum, Trifolium alpestre) elemek. Mohaszintje csak gyér borítású, a fajok közül néhány Vaccinio-Piceetalia faj (Hylocomium splendens, Pseudoscleropodium purum, Rhytidiadelphus triquerter) említendő. A leírásukkor nyíltabb, jellegzetesebb állományokban manapság a lombos fajok előretörése, a lombszint záródása, az erdeifenyves, ligetesebb foltok visszaszorulása figyelhető meg. Korábban is meglehetősen töredékesek voltak, az egykor felvételezett 5 állományból ma már csak 2 ismerhető fel egyértelműen, a többi helyen a lombos fafajok erős inváziója miatt átalakult a növényzet. A jellegzetes fajok nagyrészt ma is megtalálhatók, példányszámuk, térfoglalásuk azonban jóval kisebb, mint négy évtizeddel ezelőtt volt.
3. Homoki erdeifenyves (Festuco vaginatae-Pinetum
sylvestris): A Fenyőfő és Bakonyszentlászló közötti homokvidék
jellegzetes erdeifenyves társulása. A ma itt található állományok nagy része
már ültetett: a XVIII. század végén összesen 7 kis erdeifenyő
előfordulás valószínűsíthető (Fenyőfő: Mélyárok két és
Agyaglikak három pontja, Bakonyszentlászló: Tilos fenyő, Ráncsa
–futóhomokkal és homok legelőkkel körülvéve), mai kiterjedésük mintegy
Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):
1. Telepített erdeifenyvesek [nem gyűjtjük].
Felismerhetőség: Terepen felismerhető élőhely, műholdfotóról csak egyes esetekben azonosítható.
Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Eredetüket tekintve kétes, ill. megkérdőjelezhető növényegyüttesek, a mai állományok jelentős része biztosan másodlagos, ill. erősen leromlott. A kőszegi-hegységi és a zalai erdeifenyvesekben jelentős a lomberdő térhódítása, így az egykor leírt, jellegzetes állapot ma már nem, ill. alig fellelhető. Fenyőfőn a bauxitbányászat és az erdőgazdálkodás az egykori állományokat gyakorlatilag megszüntette, ma már csak származék állományok vannak. A természetesség elsődleges szempontja a leírt, korábbi referenciákhoz való hasonlatosság, kiegészítve a stabilitással és az erdőkben szokásos egyéb ismérvekkel.
5-ös: Ilyen nincs
4-es: A jellemző fajokban (ld. alegységek alfejezet) gazdag állományok, változatos horizontális és vertikális szerkezettel, sok idős fával, korhadó (holt) fával. Területileg elég nagyok a tartós fennmaradáshoz.
3-as: A jellemző fajokban szegény, homogén, de elég nagy területű, stabilnak tűnő állományok.
3-as: Fajgazdagabb, változatosabb, de kis területű, átalakulóban lévő állományok.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Nagyobb részt sérülékeny, átalakulóban lévő növényegyüttesek. A kőszegi-hegységi és a zalai erdeifenyvesek gyakorlatilag sehol nem regenerálódnak. A bakonyalji erdeifenyvesek elég erősen extrémum-limitált élőhelyek, a gyenge termőerejű homokon helyben és a szomszédban is képesek bizonyos mértékű megújulásra.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben:
Jó: Ilyen nincs.
Közepes: A bakonyaljai állományok egy része, amelyben növényzet nélküli homokfoltok találhatók és az erdeifenyő láthatóan jól újul.
Kicsi: A kőszegi-hegységi (Péterics-hegy) és zalai állományok mindegyike. A petőhenyei állomány melletti idős bükkös alja tele van régi, korhadó erdeifenyő tuskókkal, a „locus classicus” termőhelyen az idős fenyők alatt viszont nincs újulat. A bakonyalji állományok közül a zárt gyepszintű, cserjeszintes, lombos fákkal is töltődőek kerülnek ide.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban:
Jó: Ilyen nincs.
Közepes: A bakonyalji állományok közül azok, amelyek közvetlen szomszédságában gyenge gyepek (kiélt legelők, meddőhányón kialault pionír gyepek) vannak. Ritka!
Kicsi: Valamennyi kőszegi-hegységi és zalai erdeifenyves, és a bakonyalji állományok nagy része.
Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón:
Jó: Ilyen nincs.
Közepes: A bakonyalji állományok közül azok, amelyek közvetlen szomszédságában gyenge, erodált, tápanyagát vesztett szántók vannak. Ritka!
Kicsi: Valamennyi kőszegi-hegységi és zalai erdeifenyves, és a bakonyalji állományok nagy része.
Nyitott kérdések ill. megjegyzések: Mindhárom élőhely spontán eredte vitatható, bár az erdeifenyő kb. őshonosnak tekinthető. Jelenlegi előfordulásuk csaknem teljesen ismert, elsősorban a teljesség kedvéért kerültek bele a listába.
SzF [BJ] [+ÓM, TG, SzF]