ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

 

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

 

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

 

Kézirat, Vácrátót 2003

OB – Jellegtelen üde gyepek és magaskórósok

Írta: Molnár Zsolt (2003)

Kiegészítette: Bagi István, Bölöni János, Kun András, Lájer Konrád

Definíció: Azon üde gyepeket és magaskórósokat soroljuk ide, amelyek a [D, E, F, I ] élőhelyi kategóriákba jellegtelenségük, degradáltságuk, kevertségük, gyomosságuk miatt nem sorolhatók be. A 2-es és 3-as természetességű jellegtelen, illetve nem azonosítható állományokat ide, a 2-es természetességű, de élőhelyileg azonosítható állományokat a megfelelő helyre soroljuk, azaz közvetlenül nem számít a másodlagosság, zavartság. Rögzítendő minimális kiterjedésük kb. 100 m2, az ennél kisebbeket ne vegyük fel. Az adventív fajok maximális borítási aránya 50%.

 

Figyelem: a legtöbb természetesebb vegetációs foltban vannak jellegtelen, illetve kevert fajkészletű foltok [pl. Agropyron (Elymus) repens foltok], de ezeket nem kell külön O-ként dokumentálni, mert a 3-as, 4-es, 5-ös természetesség is megengedi ilyen foltok 30, 20, 10%-os jelenlétét.

 

Termőhely: Lásd [D, E, F, I] élőhelyeknél.

 

Állománykép: Igen heterogén, a besorolásnál ne használjuk!

 

Jellemző fajok: Jellemzőek, dominálóak a Flóraadatbázisban indifferensnek nevezett, azaz tágabb cönológiai kategóriákhoz sem kötödő fajok.

 

Alegységek, ide tartozó típusok:

 

1. Igen kevert fajkészletű (lápréti, mocsárréti, kaszálóréti és főleg generalista rétfajok uralta, azaz természetellenesen sokféle cönológiai preferenciájú fajból álló), zavart vagy regenerálódó rét vagy magaskórós pl. felhagyott szántó, degradált legelő, idősebb vetett gyep, rendszeresen taposott, mélyen kaszált, égetett üde gyep.

 

2. Kevert fajkészletű és gyomos állományok (pl. "mocsárrétek"), ahol az eredeti élőhely nem ismerhető fel egyértelműen és az adventív (többnyire inváziós fajok) borítási aránya kisebb, mint 50%.

 

3. A pillanatnyilag száraz, de a korábban üde, és még ma is réti fajok uralta állományok (még ha szárazabb termőhelyek gyomjaival elegyednek is). Az átmeneti esetekben a nagyobb mennyiségű fajcsoport alapján döntsünk, pl. 60% réti, 40% száraz gyepi faj [OB], 60% generalista, 30% réti, 10% száraz gyepi faj [OB].

 

4. Tápanyagbevitel (trágya) hatására eljellegtelenedett állományok (nagyobb biomassza, több nitrogénigényesebb faj, pirosabb a műholdfelvétlen), valamint regenerálódó vetett gyepek (ha más fajt is tartalmaznak már, mint a vetettek).

 

5. Jellegzetes fajkészletű, de félruderális, illetve ruderális (ártéri-hullámtéri) növényzet, pl. felső szintjében főképp (>50%) ruderális elemekből (Xanthium, Bidens, Chenopodium, Artemisia) álló állományok. Mivel gyakran a víz visszahúzódása után alakulnak ki, a vizesebbek [OA]-ba is sorolhatók.

 

6. Bidentetalia, Bidentetea és Secalietea fajok alkotta növényzet (pl.: Echinochloa crus-galli, Chenopodium fajok). Mivel gyakran a víz visszahúzódása után alakulnak ki, a vizesebbek [OA]-ba is sorolhatók.

 

7. Felülvetett, meliorált és ezért eljellegtelenedett gyepek, akkor is, ha őshonos, tájba illő fajjal vetették felül. A felülvetést tájidegen faj jelenlétéből, egyes fajok túlzott dominanciájából ismerhetjük fel, gyakran inkább sejthetjük meg,  illetve a helybeliektől tudhatjuk meg, illetve a szomszédos gyepekkel való összehasonlításból valószínűsíthetjük (pl. túl sok Arrhenatherum).

 

8. Kevés és termőhelyközömbös faj által uralt, jellegtelen – regenerálódó vagy degradálódó – gyepek. Főként szélsőségesebb termőhelyen elképzelhető, hogy a termőhely alapján besorolható lenne, de fajkészlete teljesen közömbös fajokból áll és az adventív (többnyire inváziós fajok) borítási aránya kisebb, mint 50%.

 

9. Olyan, teljesen jellegtelen, kaszálórétbe, mocsárrétbe nem sorolható Deschampsia caespitosa, Dactylis glomerata, Lolium perenne, Arrhenatherum, Cirsium spp. stb. állományok, legelők, kaszálók, amelyek pl. üde-nedves erdők tarra vágása után jöttek létre.

 

10. Az évelő fajok dominálta nedves termőhelyű, jellegtelen fajkészletű parlagok.

 

11. Az üde csalánosok.

 

12. Az utak menti, kettő méternél szélesebb [OB]-be sorolandó gyepsávok, de csak akkor, ha 3-as természetességűek.

 

Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):

 

1. Ha az eredeti élőhelytípus még biztosan felismerhető, azonosítható, de nagyon gyomos (zavarástűrő és / vagy adventív fajok borítási aránya 50% alatti) (a megfelelő [D, E, F, I] kategóriába sorolandó 2-es természetességgel), pl. Cirsium arvense-vel vagy Solidago-val elöntött ártéri ecsetpázsitos rét; túlkaszált, kiszáradó, jellegtelenedő, gyomos, már csak lápréti generalistákat őrző láprét.

 

2. A csak időnként üde, inkább már száraz termőhelyű és szárazgyep fajkészletű állományok [OC].

 

3. Cserjésedett állományok cserjés részei [P2b].

 

4. Azokat az élőhelyeket, amelyek nem azonosíthatók egyértelműen (azaz egyébként valamilyen O lenne) és 50%-nál több adventív (többnyire inváziós) lágyszárú fajt tartalmaznak, nem gyűjtjük.

 

5. A gátoldalak, útmezsgyék, csatornák, vályogvető gödrök, belvizes szántófoltok növényzete nem feltétlenül tartozik [OB]-be, csak akkor, ha nem sorolható be valamilyen természetesebb kategóriába, azaz ha csak indifferens fajokból és gyomokból állnak.

 

6. A szélsőségesebb termőhelyű parlagok (pl. sziken, lápi környezetben) igen hamar a megfelelő természetesebb kategóriába sorolhatók (gyakran persze alacsony természetességgel).

 

7. Az utak menti, kettő méternél nem szélesebb (vagy csak 2-es természetességű), amúgy [OB]-be sorolandó gyepsávok (nem gyűjtjük).

 

Felismerhetőség: Ha valamilyen természetesebb élőhelykategóriát "ismerünk fel", akkor már nem ide kell sorolni. A műhodlfelvételen igen sokféle lehet.

 

Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Alig értelmezhető, mert a magasabb természetességű állományok már a megfelelő természetes élőhelybe sorolandók.

 

Vegyük figyelembe az élőhely-/termőhelyjelző fajok számát, tömegességét, a gyomok, zavarástűrők, inváziós fajok számát és tömegességét. Figyeljük, hogy a természeteshez képest mennyire csökkent le a fajsűrűség, azaz hogy mennyire vannak összekeverve az élőhely fajai, vagy éppen mennyire monodomináns foltokat alkotnak még/már.

 

A kiszárítás, a meglévő termőhelyi extremitás (lápos, szikes, savanyú, tápanyagszegény jelleg) csökkenése, a túllegeltetés, a rosszul végzett kaszálás, az intenzív gyepgazdálkodás a leggyakoribb degradáló tényezők.

 

5-ös: Nincs ilyen.

 

4-es: Nem tudunk ilyet elképzelni, mert ha ennyire természetes, akkor már eldönthető, hogy milyen élőhelykategóriához tartozik. Néhány "nagyon jó" faj alapján még ne soroljunk egy állományt 4-esbe!

 

3-as: Fajkészlete jellegtelen, de generalista fajokban nem szegény és nem csupa gyom (pl. jellegzetes fajkészletű, de félruderális, illetve ruderális (ártéri-hullámtéri) növényzet). Vigyázat: a hármas természetességű vegetációs foltok jelentős része besorolható természetközelibb élőhelyi kategóriába.

 

2-es: Szegényes (hiányos) fajkészletű, jellegtelen élőhelyi kötődésű fajokból álló, gyomos állomány.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Fontos a környezet fajgazdagsága, a domináns-edifikátor fajok megléte, az inváziós elözönlés veszélye (talán ez a legfontosabb), a vízellátottság (üde-nedves), tápanyaggazdagság, extremitás (lápos, szikes jelleg). A generalista fajok mobilitása általában jó. A drasztikus tájhasználat fékezi a regenerációt, de a közepes méretű zavarás nem akadályozza meg. A rendszeres legeltetés, kaszálás visszaszorítja a magaskórós zavarástűrő és a legtöbb inváziós fajt.

 

Regenerációs potenciál helyben (tkp. egy természetesebb típussá):

 

Jó: Ha a közelben mobilitásra képes és kellően gazdag propagulumforrás van, talaja nem degradálódott, nincs inváziós veszély (ritka helyzet).

 

Közepes: Ha a közelben mobilitásra képes és nem szegényes propagulumforrás van, ha jelentős tápanyagnövekedés történt, és ha az állomány nem teljesen fajszegény.

 

Kicsi: Igen sok esetben.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban: 

 

Nem értelmezhető. Egy jobb állomány tönkremenetele során képződik az OB.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos – jellemzően belvizes – szántón: 

 

Jó: Ha a közelben mobilitásra képes és kellően gazdag propagulumforrás van, nincs inváziós veszély (ritka helyzet).

 

Közepes: Ha a közelben mobilitásra képes és nem szegényes propagulumforrás van, de jelentős tápanyagnövekedés történt, és ha az állomány nem teljesen fajszegény, ha nincs inváziós veszély.

 

Kicsi: Igen sok esetben, pl. száraz termőhely, inváziós veszély, elszegényedett flórájú táji környezet.

 

 

[MZs] [+BI, BJ, KA, LK]