ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

 

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

 

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

 

Kézirat, Vácrátót 2003

OC – Jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok

Írta: Molnár Zsolt (2003)

Kiegészítette: Bagi István, Bölöni János, Kun András, Lájer Konrád

Definíció: Azon száraz- vagy félszáraz gyepeket és magaskórósokat soroljuk ide, amelyek [E-I] közti élőhelyi kategóriába jellegtelenségük, degradáltságuk, kevertségük, gyomosságuk miatt nem sorolhatók be. A 2-es és 3-as természetességű jellegtelen, illetve nem azonosítható állományokat ide, a 2-es természetességű, de élőhelyileg azonosítható állományokat a megfelelő helyre soroljuk, azaz közvetlenül nem számít a másodlagosság, zavartság. Minimális kiterjedésük kb. 100 m2, az ennél kisebbeket ne vegyük fel. Az adventív fajok maximális borítási aránya 50%.

 

Figyelem: a legtöbb természetesebb vegetációs foltban vannak jellegtelen, illetve kevert fajkészletű foltok (pl. Calamagrostis foltok), de ezeket nem kell külön O-ként dokumentálni, mert a 3-as, 4-es, 5-ös természetesség is megengedi ilyen foltok 30, 20, 10%-os jelenlétét.

 

Termőhely: Lásd [E-I] élőhelyeknél.

 

Állománykép: Igen heterogén, a besorolásnál ne használjuk!

 

Jellemző fajok: Jellemzőek, dominálóak a Flóraadatbázisban indifferensnek nevezett, azaz tágabb cönológiai kategóriákhoz sem kötödő fajok.

 

Alegységek, ide tartozó típusok:

 

1. Igen kevert fajkészletű (természetellenesen sokféle cönológiai preferenciájú fajból álló), gyakrabban teljesen generalista fajok (pl. Festuca pseudovina és rupicola, Agropyron (Elymus) repens, Cynodon dactylon, Lolium perenne) uralta, gyakran gyomos, zavart vagy regenerálódó másodlagos szárazgyep vagy magaskórós, pl. felhagyott szántó, degradált legelő, rendszeresen taposott, agyonkaszált, túllegeltetett, gyakran felégetett, megszaggatott jellegtelen szárazgyep, városszéli, majorszéli zavart gyep, magaskórós., felhagyott bánya

 

2. Kevés és termőhelyközömbös faj által uralt, jellegtelen – regenerálódó vagy degradálódó – gyepek; főként szélsőségesebb termőhelyen elképzelhető, hogy a termőhely alapján besorolható lenne, de fajkészlete teljesen közömbös fajokból áll.

 

3. Tápanyagbevitel (trágya) hatására eljellegtelenedett állományok.

 

4. Felülvetés hatására eljellegtelenedett állományok és regenerálódó vetett gyepek (ha más fajt is tartalmaznak már, mint a vetettek).

 

5. Tarackbúzás szoloncsákos rétek (jellegtelenek, kilúgzódók).

 

6. Alacsony füvű, zártabb, legelt, taposott fajszegény, csillagpázsitos és veresnadrág csenkeszes gyepek (pl. Cynodonto-Poëtum).

 

7. Olyan, teljesen jellegtelen, sztyeprétbe stb. nem sorolható Calamagrostis epigeios, Poa angustifolia, Bothriochloa ischaemum, Festuca pseudovina, Agropyron (Elymus) repens, olykor Bromus erectus stb. által dominált állományok, legelők, amelyek száraz erdők tarra vágása, szántók felhagyása stb. után alakultak ki.

 

8. A Calamagrostis epigeios uralta fajszegény félszáraz gyepek, felhagyott gyümölcsösök, szőlők.

 

9. Az évelő fajok dominálta, száraz termőhelyű, de jellegtelen fajkészletű parlagok.

 

10. A száraz csalánosok.

 

11. Felhagyott, illetve regenerálódó vetett gyepek (pl. nem használt focipályák, talán majd felhagyott golfpályák is; vízművek gyepjei).

 

12. Az utak menti, három méternél szélesebb [OC]-be sorolandó gyepsávok, de csak akkor, ha 3-as természetességűek.

 

Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):

 

1. Ha az eredeti élőhelytípus még biztosan felismerhető és azonosítható, de nagyon gyomos (zavarástűrő és / vagy adventív fajok borítási aránya 50% alatti) (a megfelelő [E-I] kategóriába sorolandó 2-es természetességgel), pl. szinte csak Ononis spinosa-ból és Galium verum-ból álló alföldi szikespusztai löszsztyeprét.

 

2. A csak időnként száraz, de még réti vagy mocsári fajok dominálta foltok. Az átmeneti esetekben a nagyobb mennyiségű fajcsoport alapján döntsünk, pl. 60% réti, 40% száraz gyepi faj [OB], 60% generalista, 30% réti, 10% száraz gyepi faj [OB].

 

3. Azokat az élőhelyeket, amelyek nem azonosíthatók egyértelműen (azaz egyébként valamilyen O lenne) és 50%-nál több adventív (többnyire inváziós) lágyszárú fajt tartalmaznak, nem gyűjtjük.

 

4. Cserjésedett állományok cserjés részei [P2b].

 

5. Az árvízvédelmi gátak azon szárazgyepjei, amelyekben nem csak indifferens gyepi fajok és gyomok vannak, hanem Festuco-Brometea vagy akár löszgyepi fajok is (a megfelelő természetesebb kategóriába sorolhatók).

 

6. Azok a természetközelivé vált másodlagos gyepek (pl. felhagyott gyümölcsös, szőlő), amelyek sok jó kétszikű fajt tartalmaznak, de a füvek hiánya miatt besorolásuk nem könnyű (be kell sorolni őket).

 

7. A szélsőségesebb termőhelyű parlagok (pl. homokon, sziken) igen hamar a megfelelő természetesebb kategóriába sorolhatók.

 

8. A tarlók (nem gyűjtjük)!

 

9. Használt focipályák és más használt vetett gyepek (nem gyűjtjük).

 

10. Az utak menti, három méternél nem szélesebb (vagy csak 2-es természetességű), amúgy [OC]-be sorolandó gyepsávok (nem gyűjtjük).

 

Felismerhetőség: Ha valamilyen természetesebb élőhelykategóriát "ismerünk fel", akkor már nem ide kell sorolni. A műhodlfelvételen igen sokféle lehet.

 

Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Alig értelmezhető, mert a magasabb természetességű állományok már a megfelelő természetes élőhelybe sorolandók. Vegyük figyelembe az élőhely-/termőhelyjelző fajok számát, tömegességét, a gyomok, zavarástűrők, inváziós fajok számát és tömegességét. Az edifikátor fajok megtelepedési, felszaporodási képessége leginkább közepes vagy gyenge, a meglévő termőhelyi extremitás (szikes, sziklás, száraz jelleg) azonban gyorsítja a regenerációt. Figyeljük, hogy a természeteshez képest mennyire csökkent le a fajsűrűség, azaz hogy mennyire vannak összekeverve az élőhely fajai, vagy éppen mennyire monodomináns foltokat alkotnak még/már. A túllegeltetés, taposás (vad és emberi), erózió, szemetelés a leggyakoribb degradáló tényezők.

 

5-ös: Nincs ilyen.

 

4-es: Nem tudunk ilyet elképzelni, mert ha ennyire természetes, akkor már eldönthető, hogy milyen élőhelykategóriához tartozik. Néhány "nagyon jó" faj alapján még ne soroljunk egy állományt 4-esbe!

 

3-as: Fajkészlete jellegtelen, de generalista fajokban nem szegény és nem csupa gyom. Vigyázat: a hármas természetességű vegetációs foltok jelentős része besorolható természetközelibb élőhelyi kategóriába.

 

2-es: Szegényes (hiányos) fajkészletű, jellegtelen élőhelyi kötődésű fajokból álló, gyomos állomány.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Fontos a környezet fajgazdagsága, a domináns-edifikátor fajok megléte, az inváziós elözönlés veszélye, a tápanyaggazdagság, a termőhely szélsőségessége (szikes, sziklás, száraz jelleg). A generalista fajok mobilitása általában közepes, olykor gyenge, de a legtöbb évelő faj helybeli megerősödési képessége jó. A rendszeres legeltetés, kaszálás visszaszorítja a magaskórós zavarástűrő és a legtöbb inváziós fajt. Degradáló tényezők: erózió, erdőtelepítés, vadtúltartás, legeltetés, égetés, mechanikai sértések (pl. taposás).

 

Regenerációs potenciál helyben (tkp. egy természetesebb típussá):

 

Jó: Leginkább akkor, ha szélsőséges a termőhely, a fajkészlet jelentős része helyben rendelkezésre áll, talaja nem degradálódott (szennyezés, erózió, tömörödés miatt), nincs inváziós veszély, ha jelentős tápanyagnövekedés nem történt. Gyakran ilyenkor már besorolható természetesebb kategóriába, mint szikes gyep, löszgyep, stabilizálódott félszáraz irtásrét stb.

 

Közepes: Ha a közelben mobilitásra képes és gazdag propagulumforrás van, és ha a folt állományalkotó generalistákban nem teljesen szegény, ha jelentős tápanyagnövekedés történt.

 

Kicsi: Ha a propagulumkészlet szegényes és nem mobilis (pl. fajszegény alföldi löszgyepek).

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban: 

 

Nem értelmezhető. Egy jobb állomány tönkremenetele során képződik az OC.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón, sziklán: 

 

Jó: Leginkább akkor, ha szélsőséges a termőhely, a fajkészlet jelentős része 50-200 méteren belül megtalálható, talaja nem degradálódott, nincs inváziós veszély, ha jelentős tápanyagnövekedés nem történt. (Ritka az ilyen eset: leginkább homokon, sziken.)

 

Közepes: Ha a közelben mobilitásra képes és gazdag propagulumforrás van, ha jelentős tápanyagnövekedés történt.

 

Kicsi: Ha a propagulumkészlet szegényes és nem mobilis (gyakori eset).

 

 

[MZs] [+BI, BJ, KA, LK]