ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

Kézirat, Vácrátót 2003

P2a – Üde cserjések

Írta: Seregélyes Tibor (1997) és Bölöni János (2003)

Kiegészítette: Kevey Balázs, Kun András, Lájer Konrád, Tímár Gábor, Szmorad Ferenc

Definíció: Nedves vagy üde területek gyakran másodlagos cserjéseinek gyűjtőcsoportja (kivéve a folyóparti bokorfüzeseket és a fűzlápokat). Leggyakrabban nedves réteken, lassan folyó patakok árterén kialakuló rekettyések, vagy üde erdők rendszeres sarjaztatásával, irtásával, tarvágásával létrehozott cserjések. Rögzítendő minimális kiterjedése 100 m², ebből a cserjék borítása el kell érje a terület felét. A fák aránya kisebb 50%-nál. Erdőtlenített tájakban a fajkészlet egy részének utolsó őrzői. Az idegenhonos fa- és cserjefajok aránya kisebb 50%-nál. Kevéssé tanulmányozott élőhelytípus.

Termőhely: Patakvölgyek, nedves gyepek réti- és öntéstalajain vagy – gyakran többé vagy kevésbé erodált – barna erdőtalajokon fordulnak elő.

Állománykép: Gyepekkel mozaikos vagy zárt, cserjefajok által uralt élőhelyek. Magasságuk ritkán haladja meg a 8 m-t.

Jellemző fajok: Legjellemzőbb fajai a Salix cinerea ill. a Corylus avellana, a Sambucus nigra, a Crataegus és Cornus fajok. Az üde erdők helyén kialakuló állományaikban a környező erdők könnyebben terjedő fafajai is betelepülhetnek. A gyepszint faji összetétele nem jellemző, lehet jellegtelen ill. csaknem üres, míg az üde erdők sarjaztatásával létrehozott mogyorós-somos-galagonyás cserjések sok üde erdei fajt, főleg geofitonokat őrizhetnek.

Vegetációs és táji környezet: Nádasokkal, facsoportokkal, üde és nedves rétekkel váltakozó területek ill. üde erdők és irtásuk után létrejött legkülönfélébb élőhelytípusok mozaikja.

Alegységek, ide tartozó típusok:

1. Rekettyefűzmocsár (Berulo-Salicetum cinereae). Síksági és dombvidéki patakok mentén, illetve kiöntéseiben a mocsári növényzet becserjésedésével jön létre. Vize állandóan lassan folyik, vagy csak a csapadékosabb évszakokban jön lassú mozgásba, s az aszályos időkben pangó jelleget ölt. Közepesen, vagy erősen fejlett cserjeszintjében a Salix cinerea mellett a Salix purpurea is jelentősebb szerephez juthat. Gyepszintje a fényviszonyoktól és víz borítottságától függően változóan fejlett (10-80%). Sok mocsári [Berula erecta (Sium erectum), Iris pseudacorus, Glyceria maxima, Phragmites australis, Schoenoplectus lacustris, Sparganium erectum, Typha angustifolia, T. latifolia stb.] és több-kevesebb vízi növény (Ceratophyllum demersum, Hydrocharis morsus-ranae, Lemna spp., Myriophyllum spp., Nuphar lutea, Sagittaria sagittifolia, stb.) él itt. A valódi lápi elemek hiányoznak.

2. Ide tartoznak a kékperjés- és mocsárréteken, ill. egyéb nedves, vízállásos gyepeken (de a vízfolyástól távol) megjelenő kisebb-nagyobb Salix cinerea foltok is, amelyek gyepszintje fajszegény, a lápi elemek hiányoznak.

3. Kiszárított patakvölgyekben, gyakran másodlagos nádas, erdő mellett kialakuló, Salix alba, S. fragilis, S. cinerea, Sambucus nigra, Cornus sanguinea alkotta cserjések. Többnyire rendszeresen égetett területek, ezért a fűzek cserje méretűek maradnak.

4. Üde erdők helyén, azok sarjaztatása, vágása ill. a kettő kombinációja eredményezhet mogyoróban, galagonyában, húsos és vörösgyűrű somban gazdag cserjéseket. A cserjefajok mellett kisebb arányban egyes fafajok is jelen lehetnek, legjellemzőbb a Carpinus betulus, a Salix caprea, az Acer campestre. Többnyire zárt, árnyas cserjések, ahol a gyepszint borítása csak tavasszal ér el nagyobb mértéket.

5. Üde-nedves erdők tarvágása után vagy kiszáradó lápokon kialakult Frangula alnus-os cserjések.

6. Ligeterdők irtása nyomán kialakult fekete galagonyás cserjések.

7. Fekete és fürtös bodzás vágáscserjések, fekete bodza dominálta cserjések, cserjésedő területek nem erdős környezetben.

8. A kifejezetten nedves, vizes körülmények között, kiszáradó lápokon ill. ezek közelében kialakult vörösgyűrű som dominálta cserjések.

Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):

1. Üde erdők irtása, tarvágása, sarjaztatása után kialakuló olyan pionír jellegű vagy sarjerdők, ahol a fák összborítása meghaladja az 50%-ot [RB vagy RC].

2. A fűzlápok [J1a]. Ezek tőzeges talajon, állandóan pangó vizes körülmények között kialakult cserjések, több-kevesebb lápi fajjal.

3. A szárazabb körülmények között kialakult, elsősorban egybibés galagonya, kökény vagy boróka dominálta cserjések, amelyek többnyire valamilyen száraz-félszáraz gyeppel érintkeznek vagy mozaikolnak [P2b].

4. Az üde vagy nedves cserjéseket gyakran elözönli az Amorpha fruticosa. Az élőhely mintegy 50% idegenhonos fa- ill. cserjefaj felett [S6]-nak minősül (nem gyűjtjük).

5. A nem kifejezetten nedves körülmények között kialakult, galagonya és vörösgyűrű som alkotta cserjéseket [P2b].

Felismerhetőség: Terepen viszonylag könnyen felismerhető élőhely, műholdfotóról csak egyes esetekben azonosítható.

Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Természetességük megítélésekor a legfontosabb szempontnak eredetük, koruk és a környezet tekinthető. A természetesebb állományok gyepek, vízpartok becserjésedésével jönnek létre. Minél régebben alakultak ki az ilyen cserjések (azaz minél nagyobbak a cserjék), annál természetsebbnek vélhetőek. A fajkészlet jelentőssége ebből a szempontból kisebb, az inváziós fajok megjelenését, ill. a zavarástűrő fajok gyakoriságát érdemes figyelembe venni. Az egyértelműen emberi hatás következtében kialakult állományok természetességét növelheti, ha a korábbi, természetes élőhelytípus (többnyire valamilyen üde erdő) fajait őrzi a jelenlegi cserjés. Szintén növeli a természetességet, ha a cserjés betelepülő őshonos fákat is tartalmaz.

5-ös: Természetesebb környezetben található, kivételesen fajgazdag idős rekettyések, fűzmocsarak.

4-es: Az olyan vegetációs környezetben található rekettyések egy része, ahol ez és a nádas a legtermészetesebb élőhely a környéken.

4-es: A fűzmocsarak nagy része.

4-es: Természetesebb környezetben található idős rekettyések.

3-as: A természetesebb környezetben található, fiatalabb rekettyések és kutyabengések.

3-as: Az üde erdők helyén kialakított másodlagos cserjések, ha a gyepszint őriz az üde erdők fajai közül legalább néhányat.

3-as: A fekete galagonyás cserjések (többnyire).

2-es: Fekete bodza uralta cserjések.

2-es: Adventív fajokat nagyobb arányban (5-50%) tartalmazó állományok.

2-es: Jellegtelen aljnövényzetű másodlagos cserjések (többnyire üde erdők helyén).

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Mivel általában pionír vagy másodlagos élőhelyek, ezért többnyire jól regenerálódnak. Regenerálódásukat komolyabban csak durva emberi hatások hátráltathatják (szántás, gyakori égetés). Szomszédos gyepekre kiterjedhetnek, felhagyott szántókon történő kialakulásukról szinte semmi tapasztalatunk sincs.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben: 

Jó: Szinte mindenhol, ahol előfordul.

Közepes: Gyakran égetett területek rekettye füzes cserjései.

Kicsi: Ilyen nincs (esetleg ha kiirtják és felszántják).

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szomszédos vegetációs foltban: 

Jó: Rövidebb ideig magára hagyott vízállásos gyepek, patakvölgyi nádasok egyes részei könnyen és gyorsan cserjésednek.

Közepes: Erősen legeltetett és / vagy gyakran égetett gyepek.

Kicsi: Többnyire (bár nem mindig) zárt erdőkkel körülvett környezetben (pl. mogyoró és veresgyűrű esetében az erdőkkel övezettség nem feltétlenül hátráltató tényező az expanziónál – persze akkor, ha van hova terjednie az élőhelynek). Általában üde erdők helyén kialakult típusai nem vagy kevéssé terjedőképesek.

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón: 

Jó: Jó vízellátottság esetén, ha a propagulumforrás közel (50-100 m-en belül) van, és kevés a tájban az inváziós faj.

Közepes: Jó vízellátottság esetén, ha a propagulumforrás messzebb (kb. 100-500 m-re) van vagy sok az inváziós faj a közelben.

Kicsi: Száraz körülmények között, vagy ha távol van csak magforrás.

Érdemes felírni: A leggyakoribb 1-2 cserjefaj feljegyzése, néhány állomány rövid (vagy akár részletesebb) leírása.

ST [BJ][+KB, KA, LK, TG, SzF]