ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

 

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

 

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

 

Kézirat, Vácrátót 2003

P7 – Ősi fajtájú, gyepes és / vagy erdősödő, extenzíven művelt gyümölcsösök

Írta: Molnár Zsolt, Ódor Péter (2003)

Definíció: Hagyományos (ősi) gyümölcsfajtákból telepített, tág térállású, változatos kor-, faj- és fajtaeloszlású, extenzíven (hagyományos kisparaszti módon) művelt, mesterséges öntözés, talajművelés, vegyszerezés nélkül is fenntartható (vagy ezen extenzív művelés alól felhagyott), természetes – de általában ritkás – cserjeszinttel bíró (olykor ez is hiányozhat, felhagyáskor besűrűsödhet), leggyakrabban extenzíven kaszált, olykor legeltetett, természetközeli gyepszintű (a gyepszint felhagyott, beerdősülő állományokban kiritkulhat) gyümölcsösök. Az egykori extenzív művelést ill. a művelés felhagyását jól jelezhetik a fákon lévő, fejlett zuzmótelepek (amelyek a vegyszeres kezelés hiányára utalnak). Rögzítendő minimális kiterjedés: kisebb fák esetén 50 m2, nagyobbak esetén 100 m2.

 

Termőhely: Sokféle, de leginkább a sztyepeknek, illetve a mocsárréteknek megfelelő, hiszen jellemzően ártéri, hegylábi, dombsági előfordulású élőhelyről van szó, pl. Őrség, Dél-Zala, Borsodi-dombság, Felső-Tisza-vidék, Szatmár, Balaton-felvidék.

 

Állománykép: Sokféle, lásd a típusoknál.

 

Jellemző fajok: Az ősi gyümölcsfajták megléte fontos. A gyepszintben sokféle ritka, védett stb. faj fordulhat elő, de ez nem szükséges feltétele egy állomány P7-be való sorolásának. Eddig összegyűjtött ilyen fajok: Anemone sylvestris, Aster amellus, Betonica officinalis, Chamaecytisus albus, Chamaecytisus ratisbonensis, Clematis integrifolia, Dianthus collinus, Doronicum hungaricum, Eryngium planum, Hierochloe odorata, Iris aphylla spp. hungarica, Leucojum aestivum, Ophrys spp., Orchis purpurea, Orchis tridentata, Ornithogalum pyramidale, Peucedanum cervaria, Polygala major, Potentilla alba, Prunus fruticosa, Pulsatilla grandis.

 

Vegetációs és táji környezet: Sokféle, országosan nehezen jellemezhető.

 

Alegységek, ide tartozó típusok:

 

1. Folyómenti hagyományos ártéri gyümölcsösök (szilva, dió, alma, körte), jellegzetesen kaszált ártéri mocsárréti gyepszinttel, csak kevés erdei fajjal, megjelenő cserjékkel. Zömmel felhagyott, igen veszélyeztetett élőhely.

 

2. Hegylábi, dombsági hagyományos gyümölcsösök sztyeprétekkel, félszáraz gyepekkel, alsó részükön gyakran kaszálórétekkel, mocsárrétekkel. Jellemzőek a sztyepei, az erdőssztyepei, a réti és nem ritkán az erdei fajok.

 

3. Zalában többnyire a szőlők alatt, a domboldalak alsó szedimentációs, vastagabb termőrétegű részén találhatóak. Itt általában a Pastinaco-Arrhenatheretum-ba sorolható, annak fajkészletével jellemezhető gyepeket találunk – ezeket többnyire kaszálják. A sovány termőhelyeken –gyakran a dombtetőn- lévő extenzív gyümölcsösök (a talaj pH értékkel összefüggésben) savanyú talajon (pl.: felszínre bukkanó kavics – ősrábai allúviumnál) Festuco tenuifoliae-Agrostietum, de az Anthoxantho-Festucetum rupicolae-hoz igen hasonlók is. Bázikus talajon (lösz, homok) Festuca rupicola, valamint Brachypodium pinnatum, Bromus erectus dominálta gyepek, gyakorta szegényes fajkészletűek.

 

4. A művelés alól felhagyott, de gyümölcsös jellegét még őrző hagyományos extenzív állományok:

 

4a: pl. az olyan gyümölcsös, ahol a záródó cserjeszint és az elburjánzott fák miatt a gyepszint igen megritkult, de a fák még élnek, teremnek, a gyümölcsös még rehabilitálható,

 

4b: pl. az olyan nem beerdősödött felhagyott gyümölcsös, ahol a fák és a cserjék jelentős részét kivágták, esetleg leégették (vagy maguktól elpusztultak), de még a terület 10%-át élő gyümölcsfa borítja.

 

5. A falusi telkek végében csíkká összeálló, gyepes, régi fajtákból álló gyümölcsösök.

 

6. A tihanyi levendulás-mandulás.

 

Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):

 

1. Ha már teljesen erdővé vált a felhagyott hagyományos gyümölcsös, a gyümölcsfák több mint 80%-a kipusztult (a megfelelő erdőkategóriába sorolandó).

 

2. A gyep- és cserjeszint nélküli, intenzíven (szántva) művelt paraszti és nagyüzemi gyümölcsösök, szőlők (pl. kiskunsági szőlős-almások, szőlőültetvények) (nem gyűjtjük).

 

3. A vadgyümölcsökben gazdag erdőrészletek (a megfelelő erdőkategóriába sorolandók).

 

4. A kezelt és felhagyott gesztenyések [P45].

 

5. A felhagyott, és ezért begyepesedett, de korábban intenzíven művelt gyümölcsösök, még ha a betelepülő gyepszint természetesebb is (pl. kiskunsági felhagyott barackos regenerálódott nyílt homoki gyeppel) (ezeket gyepszintjüknek megfelelően kell besorolni).

 

6. A száraz területek diósai alatt jellemzően nem alakulnak ki természetesebb gyepek a juglanin miatt.

 

7. Az a felhagyott extenzív gyümölcsös, ahol a regenerálódó gyepen már csak néhány kipusztulófélben álló vagy holt gyümölcsfa áll (<10%).

 

8. A tanyák, falusi házak körüli, kiskert jellegű, néhány fából álló művelt vagy felhagyott gyümölcsösök.

 

9. Az amúgy P7-típusú, de apró (<50 m2), egymástól elszigetelt gyümölcsösök egy faluban.

 

10. Természetközeli gyepes területre, a gyep eltüntetése nélkül – esetleg teraszozással – telepített egyfajtájú nagyüzemi gyümölcsösök (ilyenkor csak a gyepet kell besorolni, a gyümölcsöst nem gyűjtjük).

 

Felismerhetőség: Terepen jó, műholdfelvételen rossz.

 

Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség (jelen esetben sokkal inkább kulturális-természeti értékesség): Nehezen értelmezhető az élőhely mesterséges jellege miatt, mégis megtesszük, mert a hosszan tartó külterjes használat egy speciális állapotú és dinamikájú élőhelyet hozott létre. Fontos a gyümölcsfaállomány fajtabeli ősisége, fajtadiverzitása, ápoltsága, a fák átlagos kora, a gyepszint fajgazdagsága, önmagában nézett természetessége (lásd az adott természetesebb gyepkategóriát), az inváziós fajok száma, tömegessége, a cserjésedés előrehaladottsága, és minden bizonnyal figyelembe vesszük az állomány esztétikai szépségét is (bár ezt nem kellene).

 

5-ös: A még művelt, ősi fajtákból álló, sokfajtájú, legalább közepesen fajgazdag gyepű állományok, ezekben a védett, fokozottan védett fajok, mint színező elemek száma magas lehet (de ez nem feltétel).

 

4-es: Ősi fajtákból álló, felhagyott, spontán tovafejlődő, de még gyümölcsös karakterű állományok, 4-es körüli természetességű gyepszinttel.

 

4-es: Ősi fajtákból álló, még művelt, fajszegény gyepszintű állományok.

 

3-as: A jellegtelenné vált állományok: tájidegen fajok felszaporodása és/vagy intenzív fajták és művelés térhódítása (pl. a gyümölcsös gyepét kéthetente motoros fűnyíróval levágják, emiatt fajkészlete lecsökken, az egyszikűek válnak dominánssá, az állomány jellegtelen lesz).

 

2-es: A 3-asnál is rosszabb. (Van ilyen?)

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Nem értelmezhető, mert a gondozott állapot a kedvező, bár felhagyott állapot esetében becsülhetjük a rehabilitáció esélyét. A gyepszint regenerációs esélyét lásd a megfelelő gyepkategóriánál (fontos lehet pl. a széllel könnyen terjedő orchideák és fészkesek betelepedése).

 

A gyümölcsös regenerációs esélye attól függ, hogy mennyi gyümölcsfa maradt, azok milyen életerejűek, lehet-e a helyileg jellemző fajtákkal pótolni az állományt, kiirtható-e a betelepült – gyakran inváziós jellegű – fásszárú állomány (pl. zöld juhar), újraindítható-e a hagyományos művelés.

 

 

[MZs, ÓM]