ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0

 

Készült az Á-NÉR1997 (Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve. Természettudományi Múzeum, Budapest.) alapján

 

Szerkesztette: Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt

 

Kézirat, Vácrátót 2003

RC – Keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők

Írta: Bartha Dénes (1997) és Bölöni János (2003)

Kiegészítette: Bartha Dénes, Tímár Gábor, Kun András, Szmorad Ferenc, Juhász Magdolna

Definíció: Olyan kemény fájú őshonos fajok uralta, többnyire elegyetlen, erdei lágyszárúakban szegényes erdők gyűjtőcsoportja, amelyek más csoportba [J-L-ig] nem sorolhatók be biztosan. Rendszerint szántókra, gyepekre telepített, vagy erdők helyén kialakított faállományok, kivételesen gyepeken, felhagyott szántókon spontán kialakult vagy bizonytalan származású erdők. Leggyakoribb fafajaik a cser- és kocsányos tölgy, a magas és magyar kőris. Rögzítendő minimális kiterjedésük 1000 m2, záródásuk 50%. A nem őshonos fafajok aránya max. 50%.

 

Termőhely: Igen változatos termőhelyi körülmények között, szinte bárhol megjelenhetnek, az Alföldtől a középhegységekig. Korábban sok esetben hosszabb-rövidebb ideig legeltettek és / vagy szántóföldi művelést folytattak ezeken a területeken, amelyek a termőhelyek jelenlegi állapotát erősen befolyásolhatják. Az agrotechnikai beavatkozások miatt gyakran a talajrétegek felforgatása, szerkezetromlás, talajtömörödés tapasztalható. Az erdőtelepítésbe bevont területek hegy-dombvidéken rendszerint a korábban kifejlődött talajok erodált származékai (főként kavicsos és földes váztalajok, csonka erdőtalajok), sík vidéken homok-, öntés- és másodlagosan elszikesedett talajok, ritkábban löszön másodlagosan kialakult földes váztalajok, karbonátmaradványos erdőtalajok. A telepített cseresek, kocsányos tölgyesek egy része üde lomboserdők helyén található, barna erdőtalajokon. Megjegyzendő, hogy a mezőgazdasági művelés, legeltetés a természetszerű erdőkben is előfordult.

 

Állománykép: Többnyire nem túl változatos szerkezetű, elegyetlen faállományok. A telepített állományok záródása a termőhely minőségétől függ (talajhibák, tápanyaghiány, lecsupaszított termőréteg esetén kiritkult, fátlan foltok is előfordulhatnak). Az erdőtelepítés ténye miatt az állományalkotó fafaj valamennyi egyede mag eredetű, sorokba ültetett. Az elegyfák többnyire hiányoznak, az erdősítésnél csak az állományalkotó fafajt telepítik, idővel néhány elegyfa szálanként megjelenhet. A cserje és gyepszint változó fejlettségű lehet. Gyakori, hogy az erdőköpenyeken többé-kevésbé zárt cserjeszegély alakul ki, míg az állományok belsejében inkább csak szórtan, kisebb foltokban jelennek meg a cserjék. A gyepszint változó fejlettségű lehet, a ritkás gyepszintű állományok nem gyakoriak.

 

Jellemző fajok: A lombszint gyakori, uralkodó fajai: Quercus cerris, Q. robur, Fraxinus excelsior, F. angustifolia subsp. pannonica, ritkábban Acer pseudoplatanus, A. platanoides, Tilia spp., Carpinus betulus (bár a hársak fája puha, egyéb biológiai tulajdonságaik alapján ebbe az élőhelybe soroltuk őket). Jellegtelen és fajszegény cserje-, illetve gyepszint jellemzi ezeket az állományokat (kivételt csak az üde lomberdők helyén telepített vagy kialakult cseresek, kocsányos tölgyesek, ritkán magas kőrisesek jelenthetnek). Ha a területet hosszabb ideig mezőgazdaságilag művelték, az erdősítést gyakran teljes talaj-előkészítés után végzik, így az eredeti vegetációból nincs túlélő faj. A fás és lágyszárú növényfajok betelepülése függ attól, hogy propagulumforrásaik milyen messze vannak, vannak-e vektorok a propagulumok terjesztésére, milyen mértékűek az erdőművelési beavatkozások (mechanikai és vegyszeres ápolások, tisztítások). A cserjék közül elsősorban az általánosan elterjedtebb, tágabb ökológiai valenciájú, terméseiket főként madarak révén terjesztő fajok települnek meg (pl. kökény, vörösgyűrű, egybibés galagonya, varjútövis benge, csíkos kecskerágó). A gyepszint faji összetétele nem jellemző, az igényesebb erdei fajok azonban többnyire hiányoznak. A kora tavaszi aszpektus többnyire hiányzik, ha van, akkor a bolygatás miatt kizárólag egyévesekből (pl. Stellaria media, Veronica hederifolia, V. triphyllos, V. arvensis, Bromus sterilis, Lamium purpureum) áll, geofitonok csak kivételesen fordulnak elő (üde erdők elcseresített származékai). A betelepülő lágyszárú növényfajok általában indifferens társulásigényűek (pl. Dactylis glomerata, Glechoma hederacea, Galium mollugo, Ballota nigra, Torilis japonica, Fallopia dumetorum, Vicia hirsuta, V. tetrasperma), egy részük vegetatív úton terjeszkedve nagyobb területeket kolonizálhat [pl. Agropyron (Elymus) repens, Poa angustifolia, Calamagrostis epigeios, Rubus caesius, Urtica dioica, Solidago gigantea]. A telepített erdőkben megjelenő első, nem túl igényes erdei fajok a Geum urbanum, Alliaria petiolata, a Brachypodium sylvaticum, a Polygonatum latifolium, a Viola odorata lehetnek – ezeket általában évtizedek múltán sem követik a további erdei fajok. Egyes esetekben (üde erdők helyére telepített cseresek) a gyepszintben több, az egykori vegetációra utaló faj is maradhat.

 

Vegetációs és táji környezet: Nem jellemző, igen változó lehet. Többnyire érintkeznek mezőgazdaságilag művelt területekkel, nem őshonos fafajok állományaival.

 

Alegységek, ide tartozó típusok:

 

További osztályozásra az állomány eredete, ill. főfafaja alapján kerülhet sor:

 

I. Telepített állományok:

 

1. A hegy-dombvidék korábban mezőgazdaságilag hasznosított, általában legeltetett kopár területein telepítettek elegyetlen csertölgyeseket. A gyepszint füves [pl. Agropyron (Elymus) repens, Poa angustifolia, Dactylis glomerata, Brachypodium sylvaticum], a száraz tölgyesekre jellemző erdei fajok csaknem teljesen hiányoznak, helyettük általános gyepi fajok jellemzik (pl. Agrimonia eupatoria, Coronilla (Securigera) varia, Galium mollugo, G. verum, stb.).

 

2. A gyertyános-tölgyes és bükkös régióban üde erdők (bükkösök, gyertyános-tölgyesek) helyére telepített elegyetlen cseresek és kocsányos tölgyesek. Az egyéb fafajok aránya kisebb 10%-nál. A gyepszintben gyakori lehet a csalán, a szeder fajok, kisebb számban és borításban szinte mindig megtalálhatóak a korábbi üde erdők fajai (pl. Corydalis spp., Galanthus nivalis, Anemone spp., Galium odoratum, Asarum europaeum, Circaea lutetiana, Stachys sylvatica, stb.). Az ilyen állományok egy része érintkezik is üde, természetszerű erdőkkel.

 

3. Jellegtelen telepített kocsányos és szlavón tölgyesek: A síkvidéken ármentesített területeken, mezőgazdasági művelés alá fogott homok- és löszterületeken, másodlagosan elszikesedett területeken találhatók telepített állományai. A síkvidéki területeken, különösen a másodlagosan elszikesedett talajokon felszakadozó, gyepfoltokkal változó állományai is kialakulnak. A gyepszintből az igényesebb erdei fajok teljesen hiányoznak. Gyertyános-tölgyesek, bükkösök helyén is állnak telepített állományai (ekkor a gyepszintben az üde erdők fajai jelen lehetnek, de arányuk elenyésző, a zavarástűrő fajok uralkodnak).

 

4. Jellegtelen gyepszintű, telepített magas és magyar kőris állományok. Inkább sík- és dombvidékeken fordulnak elő. Ritkábban előfordul üde erdők „konszociációjaként” hegyvidéken is. Az egyéb fafajok aránya nem haladja meg az 5-10%-ot. A gyepszint jellegtelen, az érzékenyebb erdei fajok hiányoznak.

 

5. Elegyes telepített erdők, amelyek fafajösszetétele megfelel egy természetközeli erdőének, de ismert eredete és fajszegény gyepszintje alapján ebbe a csoportba sorolandó (pl. a délkelet-tiszántúli telepített gyertyános-tölgyesek).

 

6. Egyéb őshonos fafajú, telepített erdők. Sík vidéken előforduló, a tájban tulajdonképpen többnyire nem őshonos fafaj vagy fafajok állományai (legjellemzőbb a hegyi és a korai juhar). A gyepszintből az igényesebb erdei fajok teljesen hiányoznak. Telepített, erdőszerű gesztenyések.

 

II. Spontán erdők:

 

1. Hegy- és dombvidéki, spontán létrejött, elsősorban gyertyános, mezei juharos erdők. Bükkös tájban előfordul, hogy a felhagyott szántókon, legelőkön a gyertyán (valamint kisebb mértékben a csertölgy és a mezei juhar) kolonizál. Ekkor, ha a felhagyott szántó ill. gyep természetszerű erdővel érintkezik (és nem túl nagy kiterjedésű) nem egyszer az üde erdei fajok (pl. Galium odoratum, Pulmonaria officinalis, Asarum europaeum) is meglepően hamar visszatelepülhetnek.

 

2. Spontán kialakult kőrisesek, ritkábban mezei juharosok, ill. természetszerű erdők elkőrisesedett, juharosodott származékai. Az egyéb fafajok aránya nem haladja meg az 5-10%-ot. A gyepszint gyakran jellegtelen, az érzékenyebb erdei fajok hiányoznak.

 

3. Erodált talajú, üres gyepszintű, ligetes, bokorerdő képű állományok. A legjellemzőbb erdei gyomok, nitrofitonok: Cynoglossum officinale, Ballota nigra, Leonurus cardiaca, Alliaria petiolata, Brachypodium sylvaticum, stb.

 

4. A felhagyott kőbányákban kialakuló, tölgyet nem tartalmazó pionír állományok, amelyek zártsága eléri az 50%-ot, és a fásszárúakat főleg fák képviselik.

 

Nem ide tartozó típusok (fontosabb hibaforrások):

 

1. A cseres-kocsánytalan és -kocsányos tölgyesek [L2a, L2b] határesetei: a lombszintben a csertölgy monodomináns, de a gyepszintből az üde erdei fajok hiányoznak (esetleg ritkák), a szárazságtűrő és / vagy fényigényes fajok közül néhány jelen van, néhány erdei fűfaj (Melica uniflora, Festuca heterophylla, Brachypodium pinnatum, Poa nemoralis) közül legalább egy nagyobb mennyiségben megtalálható, és többé-kevésbé ismert az erdő eredete.

 

2. A felhagyott kőbányákban kialakuló, tölgyet nem tartalmazó pionír állományok, amelyek zártsága nem éri el az 50%-ot és / vagy főleg cserjefajokból állnak [P2b].

 

3. Olyan erdők, ahol az alapvetően ültetett tájidegen fafajok elegyaránya meghaladja az 50%-ot [RD].

 

4. Olyan jellegtelen, telepített vagy spontán erdők, ahol a puhafák aránya meghaladja az 50%-ot [RB ill. nem gyűjtjük].

 

Felismerhetőség: Terepen esetenként könnyen felismerhető élőhely, de sok határeset problémát jelenthet. Műholdfotóról csak ritkán azonosítható. Az üzemtervi adatokból az állományok egy része előre jelezhető.

 

Módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség: Természetességüket eredetük alapvetően meghatározza. Legtermészetesebbnek a spontán kialakult erdőket ill. a szinte kizárólag fafajkészletükben megváltoztatott „ősi” erdőket tarthatjuk. Befolyásolja még természetességüket az állományok kora (kialakulásuk vagy kialakításuk óta eltelt idő), zavartsága, környezetük fajkészlete.

 

5-ös: Ilyen nincs.

 

4-es: A spontán kialakult keményfás erdők, ahol az eredeti, üde erdei gyepszint kezd betelepülni (pl. fenti II/1-es altípus).

 

4-es: Kivételesen találni olyan nem homogén szerkezetű, idős, cser vagy kocsányos tölgy uralta állományokat, ahová kisebb számban az eredeti élőhely (valamilyen üde erdő) fafajai visszatelepültek ill. megmaradtak és a gyepszintjük is jól őrzi az üde erdei jelleget.

 

3-as: Legalább középkorú, adventív fafajt 5% alatt tartalmazó állományok.

 

2-es: Fiatal vagy adventív fafajokkal elegyes állományok (50%-ig).

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség): Regenerációjuk alig ismert. Sok esetben nehéz megítélni, hogy önmaguk ismételt kialakulása természetes körülmények között lehetséges-e egyáltalán – és ez regenerációnak minősül-e? Az erdő többnyire fennmarad helyükön, de ritkán változatlan összetételben. A regenerációt most abban az értelemben használjuk, hogy a spontán, átalakított vagy telepített erdők feltehetőleg milyen irányba fejlődnek tovább. Ekkor regenerációjuk sebességét zavartalanságuk és a környező táj propagulumkészlete határozza meg.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) helyben: 

 

Jó: Ilyen nincs.

 

Közepes: Nagyobb erdőtömbökben, ahol a környék fajkészlete nagy, magára hagyva feltehetőleg legtöbb állományuk lassan regenerálódik.

 

Kicsi: Mérsékelt emberi beavatkozás és / vagy túlszaporított nagyvadállomány erdős tájban is lassíthatja vagy kérdésessé teheti a regenerációt.

 

Kicsi: Az alföldi, többnyire elszigetelt állományok regenerációja igen lassú.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos vegetációs foltban: 

 

Jó: Üde lomberdők uralta tájban, kis kiterjedésű, erdőkkel legalább félig körbevett felhagyott gyepek esetében..

 

Közepes: Üde erdős tájakon, erdőkkel érintkező, nagyobb kiterjedésű felhagyott gyepek esetén. Az alföldön a magyar kőris alkothat pionír jellegű erdőt. A többi típus terjedését – jellegénél fogva – nem természetes folyamtok, hanem emberi beavatkozás okozza. Ezt nem igazán nevezhetjük regenerációnak.

 

Kicsi: Ahol a spontán erdősülés esélye kicsi: szárazabb éghajlati körülmények között (Alföld, dombvidékek egy része), vagy rendszeresen bolygatott élőhelyeken.

 

Regenerációs potenciál (dinamikus természetesség) szomszédos szántón: 

 

Jó: Üde lomberdők uralta tájban, kis kiterjedésű, erdőkkel legalább félig körbevett felhagyott gyepek esetében.

 

Közepes: Üde erdős tájakon, erdőkkel érintkező, nagyobb kiterjedésű felhagyott gyepek esetén. Az alföldön a magyar kőris alkothat pionír jellegű erdőt. A többi típus terjedését – jellegénél fogva – nem természetes folyamtok, hanem emberi beavatkozás okozza. Ezt nem igazán nevezhetjük regenerációnak.

 

Kicsi: Ahol a spontán erdősülés esélye kicsi: szárazabb éghajlati körülmények között (Alföld, dombvidékek egy része), vagy rendszeresen bolygatott felhagyott szántókon.

 

Érdemes felírni: A leggyakoribb 1-(2) fafaj feljegyzése, néhány állomány rövid (vagy akár részletesebb) leírása.

 

 

BD [BJ][+ BD, TG, KA, SzF, JM]