A természetes növényzet területvesztése mellett érdemes odafigyelni a gazdálkodás alól felszabadult szántóterületekre, ahol a rendszeres szántás elmaradásával a növényzet regenerálódásnak indulhat. A hatszögszintű parlagadatok alapján kiszámoltuk a hazai tájak parlagborítottságát. Magyarországon kb. 350 000 hektár 2 és 50 év közötti korú parlag van (a módszertan szerint ezeket térképeztük). Ez jóval kevesebb, mint a várt közel egy millió hektár! Ráadásul, tereptapasztalataink szerint 2007-2008-ra már ennél is kevesebb maradt az élelmiszerárak világméretű növekedése, valamint az Európai Unió támogatási rendszere miatt (nem learatni és értékesíteni kell a szántó terményét, csupán a főnövény virágzásáig kell megtartani, utána akár be is tárcsázható). A támogatás akkora, hogy a rossz termőhelyű parlagok egy részét is érdemes volt újra, akár gazdaságtalanul is művelésbe vonni.

A parlagok a táj legnagyobb részét az Északi-középhegységben fedik (7.8%), elsősorban annak dombvidékein, ezt követi a Dunántúli-középhegység (4.5%). Kissé az országos átlag alatti az Alföld (3.3%) és a Nyugat-Dunántúl (3.2%) parlagosodottsága, még kisebb a Dunántúli-dombságé (2.9%), míg a legkisebb a Kisalföldé (1.3%). Ha abszolút értékeket nézünk, akkor a legtöbb parlag az Alföldön van (164 000 hektár), és fele ennyi van az Északi-középhegységben (83 000 ha). E két nagytájban van a hazai parlagok 70%-a.

Finomabb térbeli felbontással tanulmányozhatjuk a parlagok országos elterjedtségét, ha a vegetációtájak alapján összegezzük az adatokat. Jól látható, hogy löszhátjainkon, magashegységeinkben, dunántúli dombvidékeinken és a Kisalföldön van a legkisebb arányban parlag, míg a homokvidékeken, egyes ártéri tájakban, valamint a középhegységek lábainál és a környező dombvidékeken van a legtöbb.