MÉTA erdőtermészetességi adatlap

A MÉTA ERDŐTERMÉSZETESSÉGI ADATLAP KITÖLTÉSI ÚTMUTATÓJA

Készült az Erdőtermészetességi munkacsoport (Bartha Dénes, Bölöni János, Ódor Péter, Standovár Tibor,
Szmorad Ferenc, Tímár Gábor) adatlapja és útmutatója, valamint tesztelő terepgyakorlata (május 6-7.) alapján
(a struktúrát megtartva), de a MÉTA-program számára kissé módosítva, lektorálták: a térségfelelősök és a térképezők
Szerk.: Molnár Zsolt

A vastagon szedett adatokat kötelező begyűjteni. A vékonyan szedettek fakultatívak. Aki az erdők természetességének felmérése kapcsán további részleteket szeretne megtudni, forduljon Bartha Déneshez!

VI.1. A MÉTA erdőtermészetességi adatlapja 3.3 [pdf]

Kijelölés

Amelyik kvadrátban van erdő, ott kötelező egy darab erdőtermészetességi adatlapot készíteni, kivéve:

– ha a kvadrát erdőben szegény (a hatszögek kevesebb mint tizede tartalmaz erdőt), akkor csak minden második olyan kvadrátban, amelyikben van erdő;

– ha a kvadrát 1.5 munkanapnál kisebb munkaidejű, ott minden második olyan kvadrátban, amelyikben van erdő;

– tört kvadrátoknál csak a 1.5 munkanapnál nagyobb munkaidejűekben.

Az erdő definíciója jelen esetben = 50%-nál nagyobb a legalább 5 méteres magasságú cserjék és fák borítása. Lehet természetközeli és ültetvény, lehet spontán létrejövő, lehet fiatalabb és idősebb.

A későbbi országos és térségi kiértékelés szempontjából alapvető, hogy a felmérendő erdőterületet véletlenszerűen válasszuk ki, azaz nem szabad figyelembe venni semmiféle termőhelyi, cönológiai, természetességi szempontot!

A mintavételi terület nagysága:

– ha valaki csak a MÉTA-programban felveendő paramétereket becsli, annak 50*50 méter;

– aki a teljes adatlapot kitölti, azoknak 100*100 méter (mert egyes attributumok negyedhektáros léptéknél nem gyűjthetőek).

A kijelölés módja: a kvadrát közepén lévő E5-ös számú hatszög közepéhez legközelebbi – a MÉTA térképezés során amúgy is felkeresett – erdőfoltban kell kijelölni az egynegyed hektárnyi területet, lehetőleg az erdőfolt közepén, nem a legszélén, négyzet alakú mintavételi területtel.

Nem cél, hogy a kijelölt negyed hektárnyi terület reprezentálja a kvadrátot (csak igen ritkán fogja, a 30-200 mintaterület viszont jól fogja jellemezni az adott tájegységet). Ha a hatszögben nincs erdő, akkor az óramutató járásával megegyező irányban (északról indulva) kell a szomszédos hatszögekben erdőt találni. A felmérendő erdőfoltot lehetőleg a műholdfelvétel alapján keressük ki, így a szubjektív választás esélye kisebb.

Bejelölés: A műholdfelvételen és a Gauss-Krüger térképen egyaránt be kell jelölni a felmért területet egy kis négyzetet rajzolva.

Bejárás

A hektárnyi területet egy vonal mentén kell kanyargósan körbejárni.

Bejárási idő átlagosan 10-15 perc.

Kitöltés módja

Választásos bekarikázás (egy vagy több esetet bekarikázva) vagy pedig a pontozott helyekre szöveg, szám beírása.

Kvadrátszám: be kell írni!

Hatszög száma: be kell írni, mert gyakran nem az E5-ösbe fog esni a felmért erdőfolt.

Felmérő neve: be kell írni!

Időpont: nap pontossággal írjuk fel!

Az erdőfolt ismertsége: először láttam vagy pedig mely évtől, mely évig, hány alkalommal (pl. 1, 2, 4, 8, 16, … 50, … 800)

Lejtőszög: fokban, illetve foktartományban kell megadni, becslés alapján. Kitettség: égtájat vagy égtájakat kell megadni, ha sík: akkor "nincs". Talajtípus: genetikai talajtípust kell megadni. Termőréteg vastagsága: cm-ben kell megadni.

Potenciális természetes erdőtársulás: legalább Á-NÉR kategóriával kell megadni (a MÉTA kitöltési útmutatóban megadott módon kikövetkeztetve), fakultatívan tovább pontosítható.

Aktuális erdőállomány: legalább Á-NÉR kategóriával kell megadni a faállomány domináns fafajai alapján, fakultatívan tovább pontosítható.

A.) Lombkoronaszint

A kérdések az 5 m feletti faállományra vonatkoznak.

1*. Fafajborítás: Az összes 5 méteres magasságot meghaladó fafajt fel kell írni függetlenül őshonosságától. Ha egy fafaj több szintben is előfordul, akkor a különböző szintekben lévő borítását együtt kell értékelni. Borítás: egy fafaj 5 méter feletti levélzetének vetülete a talajon. Egy vagy két értéket bekarikázva dokumentáljuk!

1**. Törzsátmérő: A felső lombkoronaszint uralkodó korosztályának átlagos mellmagassági faátmérőjét kell megadni egy vagy két szám bekarikázásával. Ez az érték (valamint a mintaterület térképi bejelölése) segíti, hogy a felmért területet hozzá tudjuk rendelni az Erdőadattár megfelelő erdőrészletéhez.

1. Természetes 5% feletti elegyarányú fafaj(ok) aránya(i): Természetes fafaj alatt azt értjük, amelyet az adott tájban és az adott termőhelyen természetes körülmények között előfordulónak tartunk (nem idegenhonos, nem termőhelyidegen őshonos faj). Az arányok lombkorona vetület arányt jelentenek (százalékban). Kérjük a fafaj(ok) nevét és elegyarányát beírni. Azokat a fafajokat kell itt felsorolni, amelyek elegyaránya eléri az 5%-ot. Az értékeket 5%-os kerekítésekkel adjuk meg.

2. Az 5% alatti elegyarányú természetes elegyfák aránya: borítási százalékban.

3. Az idegenhonos és a nemesített őshonos fafaj(ok) fajtájának(inak) aránya: Nemesített fajták: fehér nyár (’Villafranca’ = ’I-58/57’), fekete nyár (valamennyi nemes nyár), fehér fűz (’Bédai egyenes’, ’Csertai’, ’Pörbölyi’, stb.). Termőhelyidegen = adott termőhelyen természetes körülmények között (érintetlen vagy nem ember által bolygatott termőhelyen) nem (vagy nem állományalkotóként) fordul elő, de a tájban őshonosnak számít, pl. a bükkös helyére ültetett cser.

A fafajok arányaira vonatkozó 1-3. kérdések összege adja ki kb. a 100%-ot a területre, vagyis egy fafaj e kérdések között csak egy helyen szerepeljen!

6. Korosztályok: Be kell karikázni! A kérdés az 5 m feletti faállományra vonatkozik. A korosztályok között legalább 10-10 év különbség van. Korosztályként a min. 5%-os elegyarányú kb. azonos korú fákat értelmezzük. Két szomszédos korosztály közötti különbség távoli, ha az átmérőjük különbsége elosztva a nagyobb korosztály átmérőjével nagyobb, mint 0.5, és/vagy a korkülönbség nagyobb mint 30 év. (Megj.: A kor és a méret gyakran nem függ össze!). Sok korosztálynál ha egy távoli szomszédos korosztályt találunk akkor azt a kategóriát válasszuk, hogy „három v. több egymástól távoli korosztályból áll”. Ha a korosztályok nem válnak el, az 5 m feletti faállomány kor és méret tekintetében folyamatos átmenetet mutat, nincs két szomszédos és távoli korosztály (elsősorban természetközeli állományokra jellemző), akkor a „három v. több egymáshoz közeli korosztályból” kategóriát kell megadni. A törzsátmérőket kell nézni! (Megj.: A kor és a méret gyakran nem függ össze!) A többéves újulat is egy korosztályt képez.

7. A lombkoronaszint záródása: Százalékban kell megadni. A záródást egy fahossznyi sugarú kör területére becsüljük, függőleges vetítéssel (nem oldalról becsülve). Záródás hiánynak a koronaszintben a koronák közötti hiányt értjük, magát a koronát homogénnek tekintjük. Az első két érték a változó terjedelmére, a 3. az átlagára vonatkozik (a 3. a több helyen becsült záródások átlaga).

8. Tisztások: minden olyan fátlan területet tisztásnak tartunk, amelynek gyepszintje állandósult és fajösszetétele eltér az állományétól, elsősorban nem erdei fajok alkotják (pl. erdőszegélyek, gyepek, rétek növényei).

9. A foltot egy fahossznyi sugarú területre értjük.

10. Adjuk meg, hogy a záródás hiány erdészeti (ill. közvetlen emberi) beavatkozásból (pl. gyérítés, bontás), vagy természetes dinamikai folyamatok részét képező bolygatásból (széldöntés, lékdinamika, árvíz, rovarkártétel) származik. Ha az ok egyértelműen megadható, azt írjuk be a megjegyzésbe.

11. A folt minimális mérete egy fahossznyi sugarú kör.

12. Az 50 % elegyarány alatti fák eloszlására vonatkozik. a kisfolt területe kisebb, a nagyfolt területe nagyobb egy szobanagyságnál vagy 10 faegyed által elfoglalt területnél. Egyenletes eloszlás esetén az egyedek denzitása az erdőrészlet teljes területén kb. azonos, szórványos eloszlás esetén az azonos fajú egyedek előfordulása szabálytalan, esetleg kisebb csoportjaik is megtalálhatóak az elszórt egyedeken kívül.

13. Szintnek tekintjük a hasonló korona súlypont magasságot mutató legalább 5% elegyarányt adó fákat. A szinteket csak az 5 m feletti régióban (lombkoronaszintben) különítünk el. Külön szintként kell értelmezni a felszakadozott, nem összefüggő szinteket is.

14. Cserjeszintet a 0.5 m-nél nagyobb és 5 m-nél kisebb magasságú fa- és cserje egyedek alkotnak.

15. Idős fák száma: Idős fa alatt az alább megadott értékeknél nagyobb mellmagassági átmérőjű egyedeket értjük, függetlenül attól, hogy ezek hagyásfákat vagy önálló szintet alkotnak. Indokolt esetben a fafajt fel kell tüntetni.

mellmagassági átmérő	fafaj
> 80 cm	Populus alba, P. nigra
> 60 cm	Fagus sylvatica, Quercus robus, Q. cerris, Q. petraea, Salix alba, S. fragilis, Fraxinus excelsior, F. angustifolia ssp. pannonica, Tilia spp., Castanea sativa, Cerasus avium, Acer spp.
> 50 cm	Quercus pubescens, Carpinus betulus, Alnus glutinosa, Betula spp., Populus tremula, Salix caprea, Acer spp., Ulmus spp., Pyrus spp., Malus spp., Sorbus spp., Cerasus avium, Padus avium,
> 30 cm	Salix caprea, Malus spp., Sorbus aucuparia, Padus avium

16. Ha a 15. kérdés válasza „hiányzik”, ill. „1-5” akkor automatikusan az „egyenletes” kategóriát kell megadni. A kisfolt területe kisebb, a nagyfolt területe nagyobb az egy fahossznyi sugarú kör területénél.

17. Szabálytalan törzsforma alatt értjük például a ferde, erősen térgörbe, villás, kettő vagy többtörzsű egyedeket, szabálytalan koronaforma alatt pedig például a feltűnően nagy, erősen aszimmetrikus, sérült típusokat értjük. Mennyiségüket az összes törzsszámhoz viszonyítjuk.

18-19. Lábon álló holtfa: mennyiségüket az összes törzsszámhoz viszonyítjuk. A facsonkba a kivágott fák tuskóit ne számítsuk bele. Sok: 5% felett, kevés: 5% alatt, hiányzik: 1 álló holtfa sincs. A tuskó és a facsonk közötti magassági határ 0.5 m.

20. A fekvő holt faborítása alatt azt értjük, hogy adott területű talajfelszín hány százalékát borítja holt fa. Csak a 5 cm-nél vastagabb ágakat-törzseket vegyük figyelembe.

21. A holt faanyag egyenletes korhadtsági eloszlásáról akkor beszélünk, ha minden korhadtsági stádium ± hasonló mennyiségben képviselteti magát. Puha korhadtságú a faanyag akkor, ha a kés könnyen belehatol, vagy kézzel már morzsolható, kemény korhadtságú, ha a kést nem vagy csak nagyon nehezen lehet belenyomni.

22. Az átmérőt a legvastagabb átmérőre értjük, minimum hossz 1 m.

B.) Cserjeszint

A cserjeszint alatt a 0,5–5 m-es szinten belüli fa és cserje egyedeket értjük.

1. „Mesterséges beavatkozások” alatt csak a cserjeszintre közvetlenül ható emberi beavatkozásokat értjük (pl. vadhatás a „természetes okok” kategóriába tartozik).

2. Pl. levágott cserjék fekszenek, levágott cserjék csonkjai látszanak.

3. A borítást a területen többször megállva becsüljük egy fahossznyi sugarú kör területére vonatkoztatva, az első és második érték a becslések terjedelmére, a harmadik a terület átlagos borítására vonatkozik.

4. Az „igen” alatt azt értjük, hogy a potenciális társulás adott korú fázisához viszonyítva a cserjeszint szerkezetét és faji összetételét természetközelinek érezzük (pl. „nem” kategóriába tartozik, ha a cserjeszintet idegenhonos, illetve termőhelyidegen őshonos fajok alkotják).

5. Az arány az idegenhonos fajok cserjeszintben betöltött borítás arányára vonatkozik.

6. lásd B5 pont. Az esetek legnagyobb részében ez a Sambucus nigra-t jelenti.

7. A kisfolt területe kisebb, a nagyfolt területe nagyobb az egy fahossznyi sugarú kör területénél. Egyenletes eloszlás esetén az egyedek denzitása az erdőrészlet teljes területén kb. azonos, szórványos eloszlás esetén az azonos fajú egyedek előfordulása szabálytalan, esetleg kisebb csoportjaik is megtalálhatóak az elszórt egyedeken kívül. Ha a részleten belül a cserjefajok foltjai jól elkülönülnek ezt a megjegyzésben jelezzük. Ha egyes cserjefajok nagyon más mintázatot mutatnak, akkor több kategória is megadható, ilyenkor jelezzük, hogy a kategória melyik fajra vonatkozik.

C.) Gyepszint

A gyepszint alatt a 0.5 m alatti lágyszárúakat, fákat és cserjéket értjük. A mohaszintet a gyepszinttől elkülönítve kezeljük, ezalatt a talaj szintben a talajon, köveken, kidőlt fákon megjelenő mohákat értjük.

1. A borítást a terület több pontján, egy fahossznyi sugarú körben becsüljük (lásd A7, B3 pontok).

2. Az arány a gyom és/vagy nitrofil fajok gyepszintben betöltött borítás arányára vonatkozik. Ha e fajok megjelenése az erdő természetes bolygatásaihoz kötődik (jelenlétük természetközelinek tekinthető), akkor ezt a megjegyzésben külön jelezzük.

3. –

4. A kisfolt területe kisebb, a nagyfolt területe nagyobb az egy fahossznyi sugarú kör területénél. Egyenletes eloszlás esetén az egyedek denzitása az erdőrészlet teljes területén kb. azonos, szórványos eloszlás esetén az azonos fajú egyedek előfordulása szabálytalan, esetleg kisebb csoportjaik is megtalálhatóak az elszórt egyedeken kívül. Ha a részleten belül a gyepfajok foltjai jól elkülönülnek ezt a megjegyzésben jelezzük. Lehetőleg mellőzzük több kategória megadását.

5. A borítást a terület több pontján, egy fahossznyi sugarú körben becsüljük (lásd A7, B3, C1 pontok).

D.) Újulat

Újulat alatt a 2 m-es magasság alatti fafajok egyedeit értjük. Nem csak az állomány idősebb korosztályaiban meglévő fajok újulatát tekintjük újulatnak, hanem minden fafaj 2 m-nél alacsonyabb példányát (azokat a fajokét is, amelyek a felsőbb régióban meg sem jelennek).

1. Újulat borítása: A borítást az A7, B3, C1, C5 pontokhoz hasonlóan, egy fahossznyi sugarú kör területére vonatkoztatva kell becsülni. A kérdésbe az újulat minden korosztálya (az egy éves magoncok is) beletartozik.

2. Mekkora területet borítanak a több éves (legalább 3 éves), de a két méteres magasságot meg nem haladó csemeték.

3. Mekkora területet borítanak a több éves (legalább 3 éves), de a két méteres magasságot meg nem haladó csemeték. Táji szinten idegenhonos fafajokra a „Természet – Erdő – Gazdálkodás” c. könyv 3.1. táblázata az irányadó (lásd A3 pont).

E.) Vadkár

1. Amennyiben az egyes fafajok károsultsága eltérő, akkor több kategória is megadható. Ez esetben jelezzük, hogy az adott kategória melyik fafajra vonatkozik.

2. Azt becsüljük, hogy a cserjeszint (0.5-5 m közötti fa és cserje egyedek) egyedeinek kb. hány százalékán észlelhető jelentős rágáskár, vagyis egy egyedről el kell dönteni, hogy rágottnak tekintjük (a rágás számos hajtásán észlelhető), vagy nem (hajtásai nem, ill. elenyésző mértékben rágottak). „Nem” kategória esetén rágott egyedet nem, vagy csak elenyésző számban észleltünk (egyedszám arány kisebb, mint 1%), „kevés” esetén a rágott egyedek aránya kisebb, mint 20%, „sok” esetén 20-80% között van, teljes rágáskár alatt azt értjük, ha az egyedek több, mint 80%-a rágott.

3. A rágott egyedek egyedszám arányát becsüljük a gyepszintben (lágyszárú és 0,5 m alatti fa és cserje egyedek). Az E2 pont leírása az irányadó.

4. –

5. A „hiányzik” kategóriába tartozik az is, ha az adott szint borítása elenyésző (az általunk feltételezett természetközeli viszonyokhoz képest annak töredéke), és ez nagy valószínűséggel a vad hatásával magyarázható.

F.) Termőhely

1. Csak a jelenleg észlelhető állapotokat rögzítsük.

2. –

3. Az erodáltság mértéke:

lineáris, mélyre ható erózió = az erózió csak vonalak mentén jelentkezik, ott a lefutó vizek mennyiségétől és a lefutás intenzitásától függő mélységben hat (pl. vízmosások, korábbi vagy mai utak, időszakos patakok);

areális, de felszíni = az erózió a felszínt nagy területen érinti, de nem hat mélyre;

areális, jelentős = az erózió a felszínt nagy területen érinti és mélyre hat;

drasztikus (rendszerint vegyes) = mind lineáris mind areális erózió jelentkezik, az alapkőzet sokhelyütt kilátszik, a termőréteg jelentős része hiányzik.

4. A humuszformák típusai:

nyers humusz (száraz tőzeg, mor) = a talajra jutott szerves anyag kevéssé elváltozott, a növényi részek jól felismerhetők, a humuszosodás jelentéktelen;

móder humusz (korhany) = a növényi maradványok a felaprózódáson kívül már a humuszosodás nyomait is mutatják, a növényi szövetek szerkezete csak részben ismerhető fel;

mull humusz (televény) = a növényi maradványok humuszosodtak, a növényi szövetek szerkezete nem ismerhető fel;

(előfordulhat még tőzeg és kotu /elbomlott vagy bomlófélben lévő tőzeg/ is lápos-mocsaras termőhelyeken)

5. –

6. –

7. –

8. A mikroélőhelyek sokfélék lehetnek (pl. gyökértányér, sziklakibúvás, sziklafal, sziklagörgeteg, kőfolyás,

forrás, vizenyős mélyedések, vízmosások, partleszakadás, suvadás, hangyaboly, nagy kidőlt fák). Meglétük esetén a megjegyzés rovatban szöveges jellemzést kérünk. Ha elenyészően megjelenik egy-két mikroélőhely, az még a „nincsenek” kategória. „Sok” kategóriát akkor használjunk, ha a mikroélőhelyek sokfélék, és a területen nagy gyakorisággal, rendszeresen megtalálhatók a bejárás során.