Élőhelyek természetessége

Nyomtatóbarát változatPDF version


BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉS | MÓDSZERTAN | EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA | HIVATKOZÁSOK

BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉS

Az évszázados, sőt gyakran évezredes emberi tájhasználat jelentős hatást gyakorolt hazánk természetes növényzetére. Sok helyen elpusztult, máshol átalakult vagy eljellegtelenedett a növényzet. Mindezidáig nem volt számszerűsíthető képünk a növényzeti örökség és általában a hazai táj értékállapotáról. Annak ellenére, hogy ezt mindenki fontosnak gondolja, meglepően kevés olyan munka van – vagy nagyon kevés van belőle publikálva – ami nagyobb területek, országok, régiók, megyék növényzetének állapotfelmérését, természetesség felmérését mutatná be.

Erdők, nagy területre kiterjedő természetességének felmérését és értékelését az utóbbi időszakban több közép-európai országban, illetve régióban végezték el, amelyek alapvetően két csoportba sorolhatók: 1 – hemeróbia vizsgálatok (pl. GRABHERR et al. 1998), amelyek az emberi hatás erőssége szerint minősítették az erdőket, ill. 2 – természetes referenciától való eltérés alapján minősítő vizsgálatok (pl. SCHIRMER 1999, STEINMEYER 2003, BRASSEL & LISCHKE 2001). Utóbbihoz hasonló megközelítést alkalmazott a magyarországi erdők természetességének felmérése is, a TERMERD projekt (BARTHA és mtsai 2003, 2006, BÖLÖNI és mtsai 2005, KENDERES és mtsai 2007).

Gyepekkel kapcsolatban is történtek értékesség-felmérések, amelyek azonban kevéssé dokumentáltak. Észtországban készült egy teljes országot lefedő gyep-állapot felmérés, ahol geobotanikai, florisztikai és esztétikai szempontból egy 1-3-ig terjedő skálán értékelték a gyepeket (MÄGI & LUTSAR 2001). Ismert továbbá a Morava folyó ártéri rétjeinek természetvédelmi értékelése (STANOVÁ et al. 1999) is, amelynek alapját azonban kizárólag az ún. Vörös listás fajok mennyisége adja.

Eddig egyetlen olyan példával találkoztunk, ahol jól dokumentált módszertan alapján egy nagy terület – az ausztráliai Viktória állam – növényzetének természetesség térképezését mutatták be. A felmérés során előre megadott szempontok (pl. nagy fák jelenléte, gyomok hiánya, foltméret) szerint kellett pontozni, és a pontok összesítésével kapták meg a az élőhelyfolt természetességi értékét (PARKES et al. 2003). A végső cél Viktória állam esetén egy összesített értékesség-térkép elkészítése volt, amelyet részben extrapolálásos modellezéssel készítettek (NEWELL et al. 2006, HIGGINS 2006). A jelentésben egyes tájak egymáshoz viszonyított értékelését is elvégezték (NEWELL et al. 2007).

A 2003-2006 között lezajlott MÉTA térképezés eredményei alapján értékeljük a hazai legfontosabb élőhelytípusok általános (egyenkénti) és egymáshoz viszonyított természetességét. Célkitűzésünk 1) bemutatni a jó természetességű élőhelyfoltok arányát élőhelyenként, és 2) élőhelycsoportonként bemutatni és értékelni a természetességi kategóriák arányát (BÖLÖNI et al. 2008).

BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉS | MÓDSZERTAN | EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA | HIVATKOZÁSOK

MÓDSZER

Az elemzéshez felhasznált adatok a MÉTA adatbázisból származnak (MOLNÁR et al. 2007, HORVÁTH et al. 2008). A természetes növényzeti örökség állapotának jellemzésére – többek között – az élőhelyek természetességét használtuk. Régóta kérdés, hogy vizsgálható-e objektíven a természetesség, megadható-e egyetlen mutatóval egy vegetációs folt természetessége. A sok-sok bizonytalanság ellenére a természetvédelmi gyakorlatban és a botanikusok között gyakran kerül szóba egy folt természetességének, eredetiségének kérdése, az emberi beavatkozás mértékének meghatározása.

A MÉTA program során először mértük fel a hazai növényzeti típusok természetességét, amelyet minden élőhely-állományra egy ötfokozatú skála szerint értékeltük. Magyarországon a természetesség becslésére a - 15 éves használata során bevált – ún. Németh-Seregélyes-féle skálát használjuk (NÉMETH és SEREGÉLYES 1989, MOLNÁR és mtsai 2003, MOLNÁR et al. 2007):

    o teljesen leromlott, tönkrement állapot (1-es)
    o erősen leromlott állapot (2-es)
    o közepesen leromlott állapot (3-as)
    o természetközeli állapot (4-es)
    o természetes, illetve annak tekinthető állapot (5-ös).

E rendszer nagy vonalaiban megfelel az európai hagyományoknak (pl. DIERSCHKE 1984, BASTIAN 1996, RUŽIČKOVA et al. 1996, GRABHERR et al. 1998, MÄGI & LUTSAR 2001).

A természetesség-érték az adott élőhelyfolt szerkezeti és fajkészleti jellemzőit együtt figyelembe vevő szakértői minősítés, amelynek viszonyítási szélsőségeit az élőhelytípusnak a térségünkben ismert legjobb (legtermészetesebb, legfajgazdagabb) és a legdegradáltabb, legfajszegényebb (de még típusként felismerhető) állományai jelölik ki. Ez az értékelés bizonyos fokig szubjektív, ezért az Élőhely-ismereti Útmutatóban (BÖLÖNI és mtsai 2003) minden élőhelynél, több példán keresztül magyarázzuk el, hogy milyen egy természetes, természetközeli vagy leromlott állomány. A térképezés során ezen az ötfokozatú skálán, minden MÉTA-hatszögben, minden élőhely természetességét dokumentáltuk.

A természetességi adatok bemutatásához az egyes élőhelyek a felmérés során gyűjtött természetesség és kiterjedés adatait használtuk fel. Az élőhelyekre az Á-NÉR 2003 kóddal hivatkozunk (BÖLÖNI et al 2003). A továbbiakban „jellegtelen élőhelyekként” hivatkozunk azokra, amelyek kialakulása alapvetően emberi hatásra történt, fajkészletük szegényes, faji összetételük nem jellegzetes (OA, OB, OC, RA, RB, RC, RD).

Egyes ritka, kis kiterjedésű (A4, C1, C23, J1b, E5) élőhelyeket kihagytunk a feldolgozásból. Ezek egyikének az országos kiterjedése sem éri el a 20 hektárt. Nem foglalkoztunk az inváziós fajokat 50%-nál nagyobb arányban tartalmazó erdőkkel (RD) sem. Ennek a kategóriának az értékelése a térképezők részéről meglehetősen heterogén, és minden bizonnyal nagy arányban tartalmaz akácosokat, amelyek a MÉTA program protokollja alapján nem voltak felmérendők, mivel ezek nem részei a természetes növényzeti örökségnek.

BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉS | MÓDSZERTAN | EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA | HIVATKOZÁSOK

EREDMÉNYEK

Felméréseink szerint az országnak mintegy 17%-át borítja olyan növényzet, amely a természetes növényzeti örökség részét képezi, azaz a természetes növényzet maradványának tartható. A növényzeti örökség 2%-a természetes állapotúnak tekinthető, 27%-a természetközelinek, 50%-a közepesen leromlottnak, míg 21%-a nagyon leromlottnak. Azaz az ország területének csupán 0,6%-át fedi természetesnek tekinthető növényzet, további 5,6%-án természetközeli a növényzet, 8,1%-án leromlott és további 3,0%-án nagyon leromlott.

Ha az egyes élőhelyek természetességét egymáshoz viszonyítjuk, a legtermészetesebbek között elsősorban vízi élőhelyeket találunk, valamint olyanokat, ahol szélsőséges termőhelyekhez kell a növényzetnek alkalmazkodnia: hínárnövényzet (A23, A3a), mocsarak (B2, B3, B6), szikesek (F4, F5, B6) valamennyi sziklás erdőtípus (LY1, LY2, LY3, LY4). Ebből a szempontból kivételt az üde erdők közé tartozó bükkösök (K5) jelentik. Értelemszerűen a másodlagos élőhelytípusoknak (OA, OB, OC, RA, RB, RC stb.) a legrosszabb a természetessége, de ide kerültek pl. a zárt száraz gyepek (H5a, H5b), a nyílt lösztölgyesek (M2) és egyes üde rétek (E1) is.

A magas természetességű (5, 4) foltok aránya Á-NÉR2003 élőhelykódok
66% felett A23, A3a, B1b, B2, B3, B6, F4, F5, I4, K5, LY1, LY2, LY3, LY4, M7
50-66% A1, A5, B4, B5, D1, D2, F1a, F2, G2, G3, H1, J1a, J3, J6, L1, L4a, L4b, M1, M4, M5, M6, M8, N13
33-50% B1a, D34, D6, E2, E34, F1b, F3, G1, H2, H3a, H4, J2, J4, J5, K1a, K2, K7a, K7b, L2a, L2b, L2x, L5, M3, N2, P45
25-33% D5, E1, H5b, I1, I2, M2, P7
25% alatt BA, H5a, OA, OB, OC, P2a, P2b, RA, RB, RC

Hasonlóságuk alapján összevont élőhely-csoportoknál azt látjuk, hogy a lágyszárúak uralta csoportok között a vízi növényzet, a megmaradt kevés hazai lápi jellegű élőhely és a szikesek a legtermészetesebbek. Legrosszabb állapotban a kaszálható üde rétek és a sztyeppek vannak, de nem sokkal jobb a nedves rétek és magaskórósok természetessége sem. A cserjések között kiemelkedően jó állaptúak a természetes eredetű száraz cserjések, de viszonylag jónak tekinthetők a nedves cserjések is. A zavarások után spontán kialakuló pionír cserjéseink a legrosszabb állapotúak. Az erdők között a sziklás erdők, a mészkedvelő (molyhos tölgyes) erdők és a bükkösök bizonyultak a legjobbnak a MÉTA felmérés alapján. A legkevésbé természetes az állapota az erdősszytepp zárt és nyílt tölgyeseinek, valamint a cseres-tölgyeseknek.

Élőhelycsoportok Á-NÉR2003 élőhelykódok A természetességi kategóriák területaránya (%)
fátlan vegetáció-tipusok 2-es 3-as 4-es 5-ös 4-5
hínár növényzet A1, A23, A3a, A5 4 28 33 35 68
lápok, láprétek D1, D2, B4, B1b 8 30 51 11 62
szikesek F1a, F1b, F2, F3, F4, F5, B6 6 38 46 11 57
mocsarak B1a, B2, B3 7 43 42 8 50
sziklagyepek G2, G3, H1, H2, I4 3 50 43 4 47
nyílt homoki gyepek G1 18 37 35 10 45
mocsárrétek, magassásosok B5, D34 10 50 35 5 40
magaskórósok D5, D6 12 51 35 1 37
mezofil rétek E1, E2, E34 10 62 28 1 29
sztyeppek H3a, H4, H5a, H5b 16 58 25 2 27
cserjések 2-es 3-as 4-es 5-ös 4-5
száraz cserjések M6, M7, M8 3 29 38 31 69
üde és vizes cserjések J1a, J3 5 38 45 12 57
pionír cserjések P2a, P2b 16 67 15 1 17
erdők 2-es 3-as 4-es 5-ös 4-5
sziklás erdők LY1, LY2, LY3, LY4 2 18 72 9 81
bükkösök K5 1 24 73 2 75
mészkedvelő erdők L1, M1 2 33 60 4 64
mészkerülő erdők L4a, L4b, K7a, K7b 3 43 50 4 53
fenyvesek N13, N2 1 49 45 4 50
láperdők J2 6 44 45 4 50
gyertyános-tölgyesek K1a, K2 4 47 47 1 49
ártéri erdők J4, J5, J6 4 49 43 4 47
sztyepperdők L2x, L5, M2, M3, M4, M5 11 49 34 6 40
cseres tölgyesek L2a, L2b 5 57 38 1 38

Ha visszatekintünk a táblázatra, tulajdonképpen nem meglepetés, hogy a nagyon gyorsan regenerálódó (amúgy is gyors dinamikájú) vízi élőhelyek (elsősorban a hínarasok, de részben a mocsarak is) természetessége országosan a legjobbak között van. Szintén érthető, hogy a szántóföldi művelésre alkalmatlan szikesek természetessége is jónak mondható. A nedves, üde és száraz gyepek viszonylag rossz természetessége (is) elsősorban történeti okokra vezethető vissza. Minél könnyebben szántható az adott élőhely termőhelye, a szántás annál régebben kezdődött és nagyobb arányú volt. Ez indokolja, hogy miért a hazai száraz gyepek természetessége adódott a leggyengébbnek. Ez egyben felelősségünkre is felhívja a figyelmet. Olyan élőhelyeink vannak (viszonylag) rossz állapotban, amelyek hazánktól nyugatra ritkák vagy nem fordulnak elő. A fentebb féltermészetes és természetes élőhelyek kiterjedésére kimutatott 17% tulajdonképpen egy tágan értelmezett felfogása a féltermészetes és természetes növényzetnek, amibe a MÉTA térképezés során minden felmért élőhelyfoltot, élőhely-típust, így a jellegteleneket is, valamint minden felmért természetességi kategóriát, így a legalacsonyabb 2-est is beleértettünk. Ha a féltermészetes és természetes növényzet fogalmába nem értjük bele a jellegtelen (OA, OB, OC, RA, RB, RC) és a 2-es természetességű élőhelyeket, akkor az országnak csak 12%-át borítja féltermészetes és/vagy természetes növényzet – a többi 88%-áról már eltüntettük azt. A maradék 12 illetve tágabban értelmezve 17% megtartásában (növelésében) és az itt található növényzet természetességének megőrzésében illetve javításában tehát a felelősségünk igen nagy. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy írásunkban a megmaradt növényzet természetességét értékeltük. Az ország területének további 83%-a azért maradt ki az értékelésből, mert egyáltalán nem találtunk rajta értékelhető növényzet maradványt.

BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉS | MÓDSZERTAN | EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA | HIVATKOZÁSOK

HIVATKOZÁSOK

Bartha, D., Bölöni, J., Ódor, P., Standovár, T., Szmorad, F., Tímár, G. (2003): A magyarországi erdők természetességének vizsgálata. Erdészeti Lapok 138(3): 73-75.

Bartha, D., Ódor, P., Horváth, T., Tímár, G., Kenderes, K., Standovár, T., Bölöni, J., Szmorad, F., Bodonczi, L., Aszalós, R. (2006): Relationship of Tree Stand Heterogeneity and Forest Naturalness. Acta Silvatica et Lignaria Hungarica 2: 7-22

Bastian, O. (1996): Biotope mapping and evaluation as a base of nature conservation and landscape planning. Ekológia 15: 5-17.

Bölöni, J., Kun, A., Molnár, Zs. (szerk.) (2003): Élőhely-ismereti Útmutató. Kézirat, MTA ÖBKI, Vácrátót.

Bölöni J., Bartha D., Standovár T., Ódor P., Kenderes K., Aszalós R., Bodonczi L., Szmorad F., Tímár G. (2005): A magyarországi erdők természetességének vizsgálata I. Kutatási előzmények és mintavételezés. Erdészeti Lapok 140(5): 152-154.

Bölöni, J., Molnár, Zs., Horváth, F., Illyés, E. (2008): Naturalness-based habitat quality of the Hungarian (semi-)natural habitats. Acta Botanica Hungarica 50 (Suppl.): 149-160.

Brassel, P. & Lischke, H. (2001): Swiss National Forest Inventory: Methods and Models of the Second Assessment. WSL Swiss Federal Research Institute, Birmensdorf.

Dierschke, H. (1984): Natürlichkeitsgrade von Pflanzengesellschaften unter besonderer Berücksichtigung der Vegetation Mitteleuropas. Phytocoenologia 12: 173-184.

Grabherr G., Koch G., Kirchmeir H. & Reiter K. (1998): Hemerobie österreichischer Waldökosysteme. Veröffentlichungen des Österreichischen MAB-Programs, Vol. 17. Universitätsverlag Wagner, Innsbruck.

Higgins, I. (2006): Vegetation condition mapping and catchment management: The North Central Victorian experience. Ecological Management and Restoration 7 s1: 68-71.

Horváth, F., Molnár, Zs., Bölöni, J., Pataki, Zs., Polgár, L., Révész, A., Krasser, D. & Illyés, E. (2008): Fact sheet of the MÉTA Database 1.2. Acta Botanica Hungarica 50 (Suppl.): 11-34.

Kenderes, K., Tímár, G., Ódor, P., Bartha, D., Standovár, T., Bodonczi, L., Bölöni, J., Szmorad, F., Aszalós, R. (2007): A természetvédelem hatása középhegységi erdeinkre. Természetvédelmi Közlemények 13: 69-80.

Marosi, S. & Somogyi, S. (szerk.) (1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest.

Mägi, M. & Lutsar, L. (2001): Inventory of seminatural grasslands in Estonia. Report, Estonian Fund for Nature, Tallinn.

Molnár Cs., Molnár Zs., Barina Z., Bauer N., Biró M., Bodonczi L., Csathó A. I., Csiky J., Deák J. Á., Fekete G., Harmos K., Horváth A., Isépy I., Juhász M., Kállayné Szerényi J., Király G., Magos G., Máté A., Mesterházy A., Molnár A., Nagy J., Óvári M., Purger D., Schmidt D., Sramkó G., Szénási V., Szmorad F., Szollát Gy., Tóth T., Vidra T. and Virók V. (2008): Vegetation-based landscape-regions of Hungary. Acta Botanica Hungarica 50(Suppl.): 47-58.

Molnár Zs., Biró M., Botta-Dukát Z., Illyés E., Seregélyes T., Timár G. (2003): Magyarországi Élőhely-térképezési Adatbázisának (MÉTA) térképezési módszertani és Adatlapkitöltési Útmutatója (AL-KÚ) 3.3. Kézirat, MTA ÖBKI, Vácrátót, 54 pp.

Molnár, Zs., Bartha, S., Seregélyes, T., Illyés, E., Botta-Dukát, Z., Tímár, G., Horváth, F., Révész, A., Kun, A., Bölöni, J,. Biró, M., Bodonczi, L., Deák, J.Á., Fogarasi, P., Horváth, A., Isépy, I.., Karas, L., Kecskés, F., Molnár, Cs., Ortmann-né Ajkai, A. Rév, Sz. (2007): A grid-based, satellite-image supported, multi-attributed vegetation mapping method (MÉTA). Folia Geobotanica 42: 225–247.

Newell, G. R., White, M.D., Griffionen, P., Conroy, M. (2006): Vegetation condition mapping at landscape-scale across Victoria. Ecological Management and Restoration 7 s1: 65-68.

Newell, G.R., White, M.D., Griffioen, P. (2007): Modelling the condition of native vegetation in Northern Victoria. – A Report to the Northern Victorian Catchment Management Authorities. Arthur Rylah Institute for Environmental Research Department of Sustainability and Environment, Heidelberg. Report.

Németh, F. & Seregélyes, T. (1989): Természetvédelmi információs rendszer: Adatlap kitöltési útmutató. Kézirat, Környezetgazdálkodási Intézet (Institute of Environmental Management), Budapest

Parkes, D., Newell, G. & Cheal, D. (2003): Assessing the quality of native vegetation: The ’habitat hectares’ approach. Ecological Management and Restoration 4: 29-38.

Ružičkova, H., Halada, L., Jedlička, L. & Kalivodová, E. 1996: Biotopy Slovenska. Ústav krajinnej ekológie SAV., p. 192.

Schirmer, C. (1999): Überlegungen zur Naturnähebeurteilung heutiger Wälder. Allgemeine Forst und Jagd Zeitung 170: 11–18.

Stanová, V., Šeffer, J., Lasák, R., Galvának, D. & Viceníkova, A. (1999): Grassland vegetation of floodplain area. In Šeffer, J. & Stanová, V. (eds.): Morava River Floodplain Meadows – Importance, Restoration and Management. – DAPHNE – Centre for Applied Ecology, Bratislava.

Steinmeyer, A. (2003): Verfahren der Naturnähebestimmung in Brandenburg. Allgemeine Forst Zeitschrift / Der Wald 3: 143–145.