A
felmérendő hatszögek adatlapja [pdf]
A potenciális vegetáció meghatározásának részletes ismertetése [külön állomány]
Vegetációtípus: mmÁ-NÉR kategória
Az adatgyűjtés módja: új / régi / becslés
Javítás az adatlapokon: egyszeri vagy többszöri vízszintes áthúzással.
A kitöltés során használt jelölések: beírt szám, betű, bekarikázás, bekarikázás és benne kereszt.
Vigyázzunk a betűk elkülöníthető írására,
olvashatóságára, pl. a J és I írására! Általában fontos, hogy mások számára is
olvashatóan írjunk!
Íróeszköz
– a grafitceruzát nem mossa el a víz, de ha tompa, akkor nehezen olvasható, a fénymásoló csak az erősen rányomott írást viszi át
– a flictoll víz hatására teljesen elmosódik
– a golyóstoll terepen gyakran nem fog a kéztől zsírossá vált vagy vizes papírra
azaz nincs tökéletes megoldás.
MEGJEGYZÉSEK: az adatlap hátuljára kell írni az adatokhoz fűzött megjegyzéseket, kiegészítéseket, és pontosan meg kell adni, hogy melyik hatszögre, illetve melyik élőhelyre vonatkozik. Csak a fontos megjegyzéseket írjuk fel, azaz laponként legfeljebb egyet (kettőt).
Minden lapra meg kell adni - méghozzá olvashatóan.
Minden lapra írjuk fel annak a településnek a nevét (legalább értelmezhetően rövidítve), amelyik határába a kvadrát közepe esik (az E05-ös hatszög) (ez később akkor is lehetővé teszi az adatlap beazonosítását, ha a kvadrátszám nem lenne olvasható vagy lemaradna).
A nevet kell olvashatóan beírni, lehet rövidíteni is, de érthető maradjon (ne csak monogram).
A felmérés idejét hónap, nap pontossággal adjuk meg, a megfelelő évet bekarikázzuk.
A műholdfelvételről kell beírni – olvashatóan.
A mai tendenciákat látva három-négy évtizeden belül a védett területeken is romlani fog a természetes növényzet állapota, a nem védett területeken pedig várható, hogy teljesen tönkremegy a növényzet. (Erre példát Nyugat- és Dél-Európában már napjaikban is bőven lehet látni.) Az ökorégiók megalakítása és működtetése ezt a folyamatot igyekszik feltartóztatni azzal, hogy bizonyos tájakba durva, agresszív, intenzív gazdálkodási módszereket nem enged be, vagy azokat háttérbe szorítja. Az ökorégióknak gazdasági alapozást kell adni, életképessé kell őket tenni, de ez más kérdés. Végül is mindez azért fontos, mert létünknek jelentős részben a természetes növényzet az alapja. Nem vesszük észre, mert annyira mindennapos, mint a levegő – vagyis csak a hiánya tűnik fel. A természetes növényzet megóvásában pedig ezeknek az ökorégióknak kitüntetett szerepük lehet.
Azt, hogy kb. hol akarunk ökorégiót, azt tudjuk, vagy legalább sejtjük. A hatszögenként gyűjtött adatok viszont feltétlenül fontosak a pontosabb lehatárolásban, esetleg a régiókat, jobb területeket összekötő folyosók kijelölésében. A felmérésünk során végzett hatszögenkénti ökorégiós besorolás tehát nem egyből adja meg az ökorégiós térképet, hanem annak egyik alapját képezi. A hatszögszintű becslés célja, hogy a puszta alapadatokon túlmenően egy szintetikus jellegű, nyilvánvalóan (azaz vállalva) szubjektív természetesség és regenerációs potenciálbecslés is szülessen a 35 hektáros tájrészletről.
Durván azt mondhatjuk, hogy egy ökorégió nagysága 5-25 községhatárnyi lehet, vagy más közelítésben 50-250 km2, esetleg kicsit nagyobb. Megint más közelítéssel: ha ma az ország területének kb. 10%-a védett, és ezt esetleg még föl lehet vinni 15-16%-ig, akkor azt mondhatjuk, hogy legyen cél az, miszerint az ország területének 20-25%-a tartozzon ökorégióhoz. Ezen belül lehetnek védett területek, sőt, a védett területeknek legalább a fele egyben valamelyik ökorégión belül lesz, ez a pufferzóna problémáját is megoldja.
Az ökorégió fogalmát meghatározni újdonsága és szintetikus jellege miatt egyelőre igencsak nehéz: egyszerre igyekszik értékelni a terület növényzetének mai állapotát és jövőbeni regenerációs esélyeit, mindezt táji léptékben 5-25 községhatár léptékében. Több kritérium is felhozható itt, ami segít meghatározni az ökorégióba sorolandó területeket. Ezek egyik fele a természeti értékekkel kapcsolatos, másik fele pedig a tájhasználattal, működtetéssel. Mindenesetre a természeti értékek oldaláról a következő ismérveket tudjuk megfogalmazni:
· Legyen a természeti területek aránya jóval nagyobb, mint az országos átlag.
· Legyen a biodiverzitás (taxonómiai és ökológiai) általában jóval magasabb az országos átlagnál.
· A degradáltsági mutatók legyenek jók (azaz a degradáltság legyen alacsony), a gyepek, erdők szerkezete és mintázata legyen a természeteshez közeli.
· Ritka (védett) és közepesen ritka növény- és állatfajok nagy számban forduljanak elő, különös tekintettel a pannon (Kárpát-medencei) specialitásokra.
· A művelt területeken általában külterjes gazdálkodás folyjon.
· A felhagyott területek elég gyorsan és jól regenerálódjanak.
Amíg a kritériumok zöme tulajdonképpen trivialitás, az utolsó ismérv némi magyarázatra szorul. Régi megfigyelés, hogy egyes (külterjesen művelt) vidékeken a felhagyott szántók, szőlők, gyümölcsösök valami módon „emlékeznek” az eredeti növényzetre, ezért az elég hamar visszaalakul. Az a magyarázat, hogy a természetes társulások közelsége miatt a növényzet könnyen vissza tud települni, fontos, de nem elégséges. Más tényezők is szerepet játszanak itt – például a talajszerkezet nem megy teljesen tönkre vagy az eredeti növényzetből a magkészlet jó része alszik a talajban –, de a folyamatot nem értjük minden részletében.
Mit kell látnunk?: a természetességet ÉS a regenerációs képességet. A természetességet minden hatszögben élőhelyenként becsüljük, a regenerációs képességet szintén élőhelyenként, de táji szinten. Az ökorégiós besorolás tehát nem új adatok gyűjtését jelenti, hanem egy 35 hektárra vonatkozó helyi szintézist (nem kell figyelembe venni a szomszédos hatszögek besorolását).
VIGYÁZAT: a terepgyakorlatok tapasztalata alapján módosult a rövidítés!
1. természetközeli állapotú (4-es, 5-ös), kicsi regenerációs képességű tájrészlet (ÓV = óvva vigyázzunk rá, mert csak romolhat, romlás után nem vagy nehezen javul) Ide sorolandó a hatszög, ha legalább 10 %-án ilyen a növényzet.
FONTOS: kevés ilyen hatszög lesz az országban.
2. természetközeli állapotú (4-es, 5-ös) a tájrészlet legalább 33%-a és jelentős a regenerációs potenciálja (ha leromlana, utána legalább részben képes regenerálódni) (FiV = figyelve vigyázzunk rá, mert tudatos kezeléssel vagy spontán gyógyulásának biztosításával esetleges leromlás után állapota javítható)
VIGYÁZAT: természetességben nincs különbség ÓV és FiV között!
3. közepesen degradált (3-as, de foltokban lehet 4-es és 2-es is) a tájrészlet legalább 33%-a, de jelentős a regenerációs potenciálja (Se = segítsünk neki, mert érdemes, mert bár most degradált (!), de jelentős javulás érhető el kezeléssel, védelemmel)
4. közepesen degradált (3-as, de foltokban lehet 4-es és 2-es is) a tájrészlet legalább 33%-a, és kicsi a regenerációs képessége (Gy = gyenge, a terület sorsa kérdéses, mert nem regenerálható, mert fajokban kiüresedett, erős a károsítás, fragmentált stb.)
5. környékével együtt tönkrement (zömmel 2-es vagy rosszabb), degradált tájrészlet (R = rossz)
A kategóriák megnevezése köznyelvi szavakkal történt. A kategóriák jelentését nem ezen szavak, hanem a definíció adja meg. (Pl. nyilván mindenhol segítenünk kell a vegetációmaradványok fennmaradását.)
lösztölgyes maradéka, körülötte löszgyep: ÓV
lösztölgyes maradéka, körülötte szántó: ÓV
erdei fajokban még gazdagabb, jobb állapotú, zárt, üde alföldi erdő (J6, K5, L5): ÓV
szántós táj közepén egy erdei fajokban még gazdagabb, jobb állapotú, zárt, üde alföldi erdő (J6, K5): ÓV
homoki tölgyesek szinte bármilyen környezetben: ÓV
hegylábi, erdőperemi vagy elszigetelt elegyes tölgyes (L2x): ÓV
reliktumfajokban gazdag szurdokerdő nem erdős környezetben: ÓV
Dunántúli-középhegység bükkös sziklaerdeinek gyepekkel mozaikos része: ÓV
fajgazdag hegyi kaszálórétek: ÓV
Tisza és részben Duna-menti, inváziós fajoktól még mentes idősebb puhafaligetek: ÓV
őserdő állapotú erdő: ÓV
gyapjúsásos üde láprét a Duna-Tisza közén: ÓV
természetközeli száraz erdők és száraz gyepek mozaikja a középhegységben: FiV
átlagos középidős bükkös: FiV
szántók és jobb láprétek mozaikja: FiV
nem degradált szikespuszta (akár szántókkal érintkezve): FiV
jobb homokbuckás kevés tájidegen fajjal, esetleg regenerálódó homoki parlagokkal mozaikolva: FiV
tőzegmohalápok, tőzegmohás lápok szinte bárnilyen környezetben: FiV
molyhos tölgyesek akác nélkül: FiV
a filoxéra miatt kipusztult hegylábi szőlők helyén lévő regenerálódott sztyepprétes, cserjés parlagok FiV
természetesebb vízmenti üde erdők, esetleg rétekkel mozaikolva: FiV
kiszárított, degradált, fajszegény nádas-sásos mozaik: Se
faluszéli regenerálódó parlagok és /vagy spontán cserjések közeli (<200m) propagulumforrással: Se
fajszegény, jellegtelen hegy- és dombvidéki származékerdők jelentős része: Se
leromlottabb homokbuckás sok tájidegen fajjal, részben inváziós fajokkal borított parlagokkal: Se
hegyi-hegylábi regenerálódó parlagok közeli propagulumforrással: Se
degradált szikes puszták: Se
fragmentált szántós tájban 3-4-es természetességű regenerációképes kis vegetációfoltok: Se (területüket kellene növelni)
inváziós fajokkal fertőzött vízmenti üde erdők: Se
legalább közepesen fajgazdag csatorna és kiszárított fajszegény rét egykori ér medrében: Se
szántók és kiszáradt, fajszegény, elsztyeppesedett láprétek mozaikja: Gy
szántók és jellegtelen, fajszegény, fiatal parlagok homokon, vizesebb talajon közeli propagulumforrás nélkül: Gy
inváziós fajok által megfojtott üde élőhelyek: Gy
lecsapolt táj csatornák menti igen keskeny rét- és mocsármaradványokkal: Gy
szántók és jellegtelen, fajszegény parlagok csernozjomon: R
kiépített partú, szabályozott patakok/csatornák szántótájban: R
apró, degradált, fajszegény gyep- és erdőfoltok szántótengerben: R
szántók és ipartelepek: R
közvetlenül település mellett található apró jellegtelen vegetációfoltok ®
1: ÓV, 2: FiV, 3: Se, 4: Gy, 5: R
7. Hogyan dokumentáljunk az adatlapon?
Bekarikázással. Egy hatszögben egy kategóriát szabad bekarikázni, a legjellemzőbbet.
8. Mit írjunk, írhatunk megjegyzésként a lap hátuljára?
Kétségeinket, kérdéseinket, egyedi eseteket.
Az EU-csatlakozással párhuzamosan hazánknak kb. 1 000 000 hektár szántót kell kivonnia a művelésből. E felhagyott területek egy része jellegtelen gyomtenger marad hosszabb időn keresztül, vagy beépítik, beerdősítik, újra beszántják őket, más részük viszont olyan sebességgel regenerálódik, hogy 10-20 év alatt természetközelinek látszó növényzet alakul ki rajtuk. Jelenleg semmilyen adattal sem rendelkezünk a parlagok országos elterjedéséről és regenerációs potenciáljukról. A MÉTA során többféle olyan adatot gyűjtünk, ami a parlagokkal kapcsolatos országos tájfejlesztési elképzelések, tervezések botanikai alapja lehet. Ezek egyike a parlagok kiterjedése hatszögenként.
A következő eseteket tekintjük figyelembe veendő parlagnak: a 2-40 éves parlagokat, azaz a TSZ-korszak és a rendszerváltás környékének parlagjait, azaz felhagyott szántóit, szőlőit, gyümölcsöseit:
A jelenlegi vegetáció alapján:
– évelők és egyévesek (ko)dominálta parlagok
– évelők (+cserjék) (ko)dominálta parlagok
– zömében egyévesek dominálta, de legalább 2 éves parlagok (az utolsó termény nem látszik, vagy maradványai láthatóan legalább 2 évesek, pl. napraforgókórók)
– ritkás, nem záródott fás vegetáció egykori szántón, aljnövényzete láthatóan zavart, nem beállt
– sikertelen, teljes talajelőkészítéses erdőtelepítés, ahol a megszántott területre spontán gyepes-fás növényzet telepedett
Térképek alapján:
– a Gauss-Krüger térképen szántónak jelölt, de azóta gyeppé, cserjéssé alakult szántók (A Gauss-Krüger térképek jobb alsó sarkában szerepel a felújítás dátuma (szelvényeként más és más!), ebből látszik, hogy mikori tájat ábrázol a térkép)
– olyan parlagok, amelyeknél elsősorban nem a vegetáció milyensége, hanem a térkép és a műholdfotó árulkodik a 2-40 éves parlagról: szögletes alak, homogén vagy furcsán foltos mintázat, hosszanti szántásbarázdák, gyep felé egy mélyebb barázda - a szántás széléé (a műholdfotó készítésének dátuma a bal alsó sarokban van)
Következtetés alapján:
– extrém termőhelyeken (szik, láp, száraz homok, hegylábi lejtő, mocsaras patakvölgy stb.) a természetközelivé regenerálódott, de feltehetően 40 évesnél fiatalabb parlagokat (a szögletes formák, a furcsa fajszegénység, kultúrfajok maradványegyedei, bakhátas felszín vagy ritkásan egy-egy mélyebb barázda stb. segítenek)
– olyan gyepeket, amelyekről tudjuk vagy látjuk, hogy alaposan gyepjavították, megszántották, alaposan megtárcsázták, felülvetették (szögletes alak, homogén vagy furcsán foltos mintázat stb.)
– szántóra vagy megszántás után vetett gyepek, ha regenerációjuk megindult, azaz már települnek vissza az „ősgyep” fajai
– a nagyobb kiterjedésű (több mint 1ha-os) ÉS 40 évesnél fiatalabb kubikgödrök, bányák benövényesedő területei
– régóta ismert területen emlékezetből vagy jegyzeteinkől, kutatásainkból tudjuk, hogy az elmúlt 40 évben egyszer biztosan felszántották
A parlag megállapítása a fenti három mód együttes értékelése alapján történik. Ha egy tényező alapján vélhető (de határeset) a parlag, próbáljuk megerősíteni valamely másikkal.
A következő eseteket nem kell figyelembe venni:
– egyéves fajok (részben kétéves fajok) egyeduralta 1(-2) éves parlagok (részben tarlók, ugarok)
– olyan parlagok, amelyeknél semmi jelét sem látjuk a szántásnak, a szántóelőéletnek (azaz nem kell mindenáron kinyomozni a gyepek, cserjések, erdők parlageredetét)
– az 50-100 éves parlagok, akár felismerhetőek, akár nem
– a filoxéra idején felhagyott szőlők
– a 18-19. századi, illetve középkori parlagok
– vetett gyepek (ha regenerációjuk nem indult el)
– a megszántás, alapos tárcsázás nélkül felülvetett gyepek
– a kis kiterjedésű (<1ha) vagy 40 évesnél idősebb kubikgödrök, bányák benövényesedő területei
A hatszögön belüli együttes kiterjedésüket kell felírni. Vigyázat: a nyári-őszi tarlók nem parlagok! A néhány évig pihentetett ugarokat viszont parlagnak tekintjük, mert nem tudjuk egyszeri bejárással megkülönböztetni őket a „valódi” parlagoktól.
A parlagok természetességét nem vizsgáljuk! A regenerálódott növényzetű parlagokat kettősen dokumentáljuk:
· beszámítanak a parlagok kiterjedésébe (a hatszöges sorban a százalékba)
· vegetációtípusuknak megfelelően dokumentáljuk őket (Á-NÉR-es sorként: OB, OC, D34, H5a, G1 stb.)
Né = nem észleltem parlagot, 1% alatt, 1% körül, 1 és 20% között, 20% körül, 20% felett.
A teljes hatszögterületre kell viszonyítani. A becslésben gyakran segít a térkép, a műholdfelvétel, illetve a mellékelt képsorozat. Igyekezzünk a durva kategóriákon belül pontosan, inkább alá, mint fölé becsülni (ezt azért írjuk, mert tapasztalatunk szerint gyakrabban becslünk fölé, mint alá).
Bekarikázással dokumentálunk.
Mivel általában csak áthaladunk a hatszögön, a kiterjedés becslésének pontossága nagyban függ attól, hogy a műholdfotó ebben mennyire segít. Ezért az alábbi változatok közül SZABADON válaszhatunk.
nem észleltem parlagot: bekarikázzuk a Né-t
a borítás 1% alatti: bekarikázzuk a 0,1-et
a borítás 1% körüli: bekarikázzuk az 1-et
a borítás 1-20% közötti: bekarikázzuk az 1-20-at
a borítás 20% körüli: bekarikázzuk a 20-at
a borítás 20% fölötti: bekarikázzuk a 20-100-at
Az inváziós fajok terjedése az egyik legnagyobb időzített bombája a hazai tájnak. Nincs országos átlátásunk arról, hogy mekkora és milyen területeket hódítottak meg. Azt sem tudjuk, hogy terjedésük meddig folytatódhat. Az inváziós fajok adatainak gyűjtése egyféle állapotfelmérést céloz. Inváziós fajokat a flóratérképezés is dokumentál, célunk ennek térbeli segítése.
A táji adatlapon felsorolt fajokat figyeljük elsősorban, de ha más agresszíven terjedő tájidegen faj is van a tájban, azt is számítsuk bele. Az inváziós fajok minden előfordulása számít - KIVÉVE A SZÁNTÓT!!: természetközeli növényzetben, felhagyott szántón, erdőültetvényben, útszélen, településen, de természetesen csak a spontán állományok (azaz pl. az ültetett akácosok nem). A veszélyeztető tényezők alatt becsüljük az inváziós fajok élőhelyenkénti negatív hatását (ögy), itt most a kiterjedésüket becsüljük.
NÉHÁNY FONTOSABB DEFINÍCIÓ AZ INVÁZIÓS FAJOK TÉMAKÖRÉBŐL
gyom: bármelyik fejlõdési stádiumban levõ olyan növény vagy növényi rész, amely ott fordul elõ, ahol nem kívánatos
gyomfaj: a ®gyom általunk elfogadott definíciójából következik, hogy egy faj nem általában gyom, hanem egyes konkrét populációi azok. Ezért a ~ kifejezés használatát nem javasoljuk.
inváziós faj ® özönnövény
(invázív faj: magyartalan kifejezés, ezért használatát nem javasoljuk. Helyette az özönnövény vagy az inváziós faj kifejezések alkalmazását ajánljuk.)
növényi invázió: adott területen adott tér- és idõskálán akkor beszélhetünk invázióról, ha egy nem õshonos faj elterjedési területe és populációmérete a számára megfelelõ élõhelyken az adott tér- és idõskálán monoton módon növekszik. A Richardson és munkatársai (2000) által javasolt tér- és idõskálák alapján akkor beszélhetünk invázióról, ha a növénynek magokkal és más propagulumokkal terjedve kevesebb mint 50 év alatt 100 méternél messzebb reproduktív utódai vannak. Csak vegetatív úton terjedõ fajok esetén pedig 3 év alatt több mint 6 m terjedést javasolják mint határértéket.
õshonos faj: az északi mérsékelt övben õshonosnak tekintjük azokat a fajokat, amelyek a jégkorszakot helyben átvészelték, vagy azt követõen, az ember – közvetlen vagy közvetett – közremûködése nélkül telepedtek vissza. Mivel az ember közvetett közremûködését (pl. élõhelyek létrehozása) egy faj terjedésében nehéz bizonyítani és még nehezebb cáfolni, ezért õshonosnak tekintjük azokat a fajokat, amelyek a neolitikum (kb. i.e. 5-6000) elõtt is elõfordultak az adott területen. Ezzel szemben az ezt követõen bekerülõ fajokat csak akkor tekintjük õshonosnak, ha bizonyított, hogy megjelenésükben az ember nem játszott semmilyen szerepet.
özönnövény
(=inváziós faj): olyan nem õshonos faj, amelynek elterjedési területe és
populációmérete a számára megfelelõ élõhelyeken adott területen
az adott tér- és idõskálán monoton módon növekszik.
® még növényi invázió
természetvédelmi gyom: olyan növény, amely gátolja a természetvédelmi kezelési célok megvalósulását, vagy beavatkozás hiányában gátolná azt, lehet õshonos faj (pl. nád, Calamagrostis) és özönnövény is
özöngyom: egy özönnövény olyan egyede/populációja, amely az adott szituációban gyomként (legtöbbször természetvédelmi gyomként) viselkedik)
A definíciók forrása: BOTTA-DUKÁT Z. – BALOGH L. – SZIGETVÁRI CS. – BAGI I. – DANCZA I. – UDVARDY L.(2002): A növényi invázióhoz kapcsolódó fogalmak áttekintése, javaslat a jövőben használandó fogalmakra és azok definícióira. In: BOTTA-DUKÁT Z. (szerk.): Az inváziós növényfajok magyarországi terjedése és visszaszorításuk természetvédelmi stratégiája. I-II. rész, Kézirat. - MTA ÖBKI, Vácrátót, 2002.
A legfontosabb inváziós fajok Magyarországon: Acer negundo L., Ailanthus altissima (Mill.) Swingle, Amaranthus blitoides S. Watson, Amaranthus chlorostachys Willd., Amaranthus retroflexus L., Ambrosia artemisiifolia L., Amorpha fruticosa L., Artemisia annua L., Asclepias syriaca L., Aster ×salignus Willd., Aster lanceolatus Willd., Aster novi-belgii L., Bassia scoparia (L.) Voss , Bidens frondosa L., Celtis occidentalis L., Cenchrus longispinus (Hackel) Fernald, Chenopodium aristatum L., Chenopodium strictum Roth, Consolida orientalis (J. Gay) Schrödinger, Conyza canadensis (L.) Cronquist, Cuscuta campestris Yuncker, Cyperus difformis L., Cyperus esculentus L. var. leptostachyus Boeck., Datura stramonium L., Echinochloa oryzoides (Ard.) Fritsch, Echinochloa phyllopogon (Stapf) Carv.-Vasc., Echinocystis lobata (Michx.) Torr. et Gray, Elaeagnus angustifolia L., Eleusine indica (L.) Gärtn., Elodea canadensis L. C. Rich. ex Michx., Epilobium ciliatum Rafin., Erechtites hieraciifolia (L.) Raf. ex DC., Fallopia ×bohemica (Chrtek & Chrtková) J. Bailey, Fallopia japonica (Houtt.) Ronse Decr., Fraxinus pennsylvanica Marsh., Galinsoga parviflora Cav., Geranium pyrenaicum Burman fil., Hedera hibernica (Kirchner) Bean, Helianthus tuberosus L. s. l., Heracleum mantegazzianum Somm. et Lev., Heracleum sosnowskyi Manden., Humulus scandens (Lour.) Merrill., Impatiens glandulifera Royle, Impatiens parviflora DC., Juncus tenuis Willd., Iva xanthiifolia Nutt., Oenothera biennis L., Oxalis corniculata L., Oxalis dillenii Jacq., Oxalis stricta L., Oxybaphus nyctagineus (Michx.) Sweet, Panicum capillare L., Panicum miliaceum L. subsp. ruderale (Kitag.) Thell., Parthenocissus inserta (A. Kern.) Fritsch, Phytolacca americana L., Phytolacca esculenta van Houtte, Prunus serotina Ehrh., Ribes aureum Pursh, Robinia pseudacacia L., Rudbeckia laciniata L., Senecio vernalis W. et K., Solidago canadensis L., Solidago gigantea Aiton, Sorghum halepense (L.) Pers., Stenactis annua (L.) Nees. subsp. annua, Stenactis annua (L.) Nees. subsp. strigosa (Mühlenb. ex Willd.) Soó, Tragus racemosus (L.) Desf., Typha laxmanni Lepech., Veronica persica Poir., Vitis riparia Michx., Vitis rupestris Scheele, Xanthium italicum Moretti, Xanthium ×saccharatum Wallr., Xanthium spinosum L.
További - lokális jellegű - inváziós fajok: Pinus nigra
Hazánk egy részén őshonos, de más részein nem őshonos, terjedő fajok (ezeket is számítsuk bele!): a Pinus sylvestris pl. a Duna-Tisza közén, Cleistogenes serotina
további - inváziós fajok: Pinus nigra J.F.Arnold, Ptelea trifoliata L., Wolffia arrhiza (L.) Horkel, valamint további Oenothera és Aster fajok
A fajlista forrása: BALOGH L. - DANCZA I. - KIRÁLY G. (2002): A magyarországi neofitonok időszerű jegyzéke, és minősítésük inváziós szempontból. In: BOTTA-DUKÁT Z. (szerk.): Az inváziós növényfajok magyarországi terjedése és visszaszorításuk természetvédelmi stratégiája. I-II. rész, Kézirat. - MTA ÖBKI, Vácrátót, 2002, pp. 41-58.
A műholdfelvételen általában nem jól látszik, de ha egyszer már rátaláltunk egy nagyobb foltra, akkor a folt kiterjedése már gyakran igen. Be nem járt hatszögben is becsülnünk kell, mert a térképező helyi becslése mindenképpen megbízhatóbb, mint bármilyen későbbi hiánypótlás.
Né = nem észleltem özöngyomot. 1% alatt, 1% körül, 1 és 20% között, 20% körül, 20% felett.
A teljes hatszögterületre kell viszonyítani. A borítási százalék számít.
A SZÁNTÓK INVÁZIÓS FAJAIT NEM GYŰJTJÜK!!! Azaz a SZÁNTÓKON előforduló INVÁZIÓS fajokat NEM KELL BESZÁMÍTANI a hatszöges becslésbe!!!
Bekarikázással dokumentálunk. Mivel általában csak áthaladunk a hatszögön, a kiterjedés becslésének pontossága nagyban függ attól, hogy a műholdfotó ebben mennyire segít. Ezért az alábbi változatok közül SZABADON választhatunk:
– nem észleltem inváziós fajt: bekarikázzuk a Né-t
– a borítás 1% alatti: bekarikázzuk a 0,1-et
– a borítás 1% körüli: bekarikázzuk az 1-et
– a borítás 1-20% közötti: bekarikázzuk az 1-20-at
– a borítás 20% körüli: bekarikázzuk a 20-at
– a borítás 20% fölötti: bekarikázzuk a 20-100-at
Az EU-csatlakozás kapcsán jelentős mértékben át kell alakítanunk mezőgazdaságunkat, ezáltal tájaink használatát. Szigorú kvóták maximálják a tartható állatok számát. Változik a mezőgazdaság jövedelmezősége is. Általános várakozás, hogy csökken a külterjesen, kisparaszti módon tartott legelőállomány, csökken a kaszálók területe. Mindezt várhatóan csak részben kompenzálják majd az agrár-környezetvédelmi programok, természetvédelmi kezelések. A használat elmaradása nem ritkán gyomosodáshoz, jellegvesztéshez, diverzitáscsökkenéshez, az inváziós fajok terjedéséhez, cserjésedéshez, erdősödéshez vezet.
Jelenleg nincs országos átlátásunk arról, hogy mely gyeptípusokat, milyen természetességűeket veszélyeztet a már most is drasztikusan csökkenő állatállomány és külterjes használat. Az adatgyűjtésnek ezen ismereteink növelése a célja.
A legeltetés és kaszálás elmaradása avarosodáshoz, kórósodáshoz vezet. Ez minden évszakban jól látszik. A csak kaszált területen nincs kóró és nincs állati ürülék sem. Hogy birka, marha vagy más állatfaj legeli-e a területet, az általában 50 méter bejárásával eldönthető az ürülékek alapján. Azok a kaszálók, amiket az első kaszálás után legeltetnek, nehezebben ismerhetők fel.
Azt kell eldönteni, hogy a hatszögben előforduló gyepeket jellemzően (mondjuk legalább 10%-ban) használják-e? Azaz egy tehén még nem tehénlegeltetés. Nem különböztetjük meg a legeltetés módját (kisparaszti-nagyüzemi), itt nem értékeljük a legeltetés vegetációra gyakorolt hatását (utóbbit a veszélyeztető tényezők között kell megadni).
Né = nem látható (nem észlelem), hogy legeltetnék vagy kaszálnák a gyepet
szm = szarvasmarhával legeltetik a területet (esetleg foltokban kaszálják is)
j = juhval legeltetik a területet
K = kaszálják a területet
e = egyéb: legeltetik és / vagy kaszálják a gyepet, de ez pontosabban nem határozható meg vagy egyéb állattal legeltetik a területet (ló, liba stb.)
Né szm j K e
Bekarikázással, szükség esetén többet is be lehet karikázni.
Egyelőre úgy látjuk, hogy a természetesebb vegetációval nem fedett tájak jellemzésére mind tudományos, mind gyakorlati célból a potenciális vegetáció megadása a legcélszerűbb. A potenciális növényzet mindig egyfajta viszonyítási alap, amely az egyszerűbb esetekben durván térképről, íróasztal mellől is megmondható lenne, de sokszor sokkal könnyebb és pontosabb ezt megbecsülni a terepen, ráadásul finomabb tematikai és térbeli felbontás érhető így el. A becslésnek van hibája, de ezt föl kell vállalni, mert még mindig sokkal kisebb, mint az íróasztal mellettié!
A potenciális növényzet térképének több gyakorlati vonatkozása van. Például nagy mértékben erre fog szakmánk támaszkodni, amikor a lobbiharcok során egy-egy, természetesebb növényzetben szegényebb táj sorsát kell meghatározni (térségi szintű természetvédelmi stratégiák, árvízgazdálkodás, erdőtelepítés, szántófelhagyás stb.), egyrészt mert a potenciális növényzet sok esetben megadja a természetvédelmi célállapotot (olykor az ideálisat, máskor a reálisat), másrészt mert az aktuális és a potenciális növényzet közötti eltérés igen sokat mond egy terület aktuális állapotáról, „jóságáról”. A potenciális vegetáció térképezése tehát az aktuális vegetációtérképhez készített egyféle referencia.
Leginkább a természetesebb növényzettel nem fedett területeken (szántók, ültetvények) fontos, hogy a botanikus szakma ne pusztán más szakmák (pl. talajtan, geológia) térképeinek botanikai interpretációjával próbáljon véleményt alkotni a tájak lehetséges sorsát, lehetséges gazdálkodását illetően.
Fontos leszögezni, hogy mivel az elmúlt években (sőt, régebb óta) a potenciális vegetáció kutatása hazánkban nem érte el a szükséges mértéket, ezért ezen tulajdonság gyűjtése nem rutinszerű adatgyűjtés, térképezés, hanem kísérlet egy igen fontos táji tulajdonság országos léptékű, de finom felbontású megismerésére.
(Mindhárom definíció segít!)
2.1 Jelenlegi potenciális vegetáció: az a legmagasabb szervezettségű, termőhelyspecifikus vegetációtípus, amit ha egy „varázsló odavarázsolna” az adott termőhelyű foltra, akkor az ott képes lenne fennmaradni.
2.2 Tudományosan megfogalmazva a jelen termőhelyi viszonyok között – „egy pillanat alatt” – kialakulni képes legfejlettebb (zárótársulás-jellegű) növényzet, ha a jelenlegi és jövőbeni közvetlen emberi hatást kizárjuk. Nem ritkán az adott területen (jelenleg) nem is létezik, csupán a termőhelye van meg (pl. fátlan tájban erdő esetében).
2.3 Másképp foglamazva: A potenciális természetes vegetáció az a primer (az adott térségben természetes előfordulású) vegetációtípusokból felépülő, az aktuális termőhelyi mintázatot („növényzet-termőhelyi viszonyok” analógiák alapján) követő vegetációmozaik, amelynek elemei klimax–szubklimax jellegű, tehát a lehető legnagyobb szervezettségű és biomasszájú növényközösségek (kivéve a víztesteket, ahol a megfelelő nem klimax jellegű vízi növényzet adandó meg). Ezek alapján a potenciális természetes vegetáció absztrakció, de ugyanakkor nagyjából realizálható is (lenne).
Az is lehetséges, hogy ez a vegetációtípus a valóságban nem is létezik, csak feltételezettként (ezeket az eseteket most nem tárgyaljuk). Amint a definíció is mutatja, a potenciális vegetáció az adott termőhelyi viszonyokhoz, és nem az aktuális növényzethez kapcsolódó fogalom. (Ha egy láprét termőhelye már annyira kiszáradt, hogy a sztyeppekének megfelelő, akkor ott a sztyepp a potenciális növényzet.)
Értelmezhető még a jövőbeni potenciális vegetáció: A jelenleg is zajló, vagy most induló szukcesszió jövőben megvalósuló záró állapota. Termőhelyi körülményei értelemszerűen fejlődnek, nem azonosak a mai termőhellyel. Főleg dinamikusan fejlődő termőhelyek (pl. árterek) esetén jöhet szóba. Nem ezt gyűjtjük.
(EZT IS OLVASD EL!)
1. A legszebb, legértékesebb növényzet, a Németh-Seregélyes (vagy akármilyen) természetességi skála legjobb (5-ös) fokának (esetleg csak elképzelt) képviselője nem feltétlenül a potenciális vegetáció.
A jóságbecslés során általában az adott vegetációtípus legszebb, legjobb, legértékesebb, a cönológia által leírt (leírásai alapján elképzelt) ideális állapotát tekintjük referenciának. A „legjobb” állapot nem kizárólag a természetes vegetációfejlődés (szekunder, esetleg primer szukcesszió) eredménye, ebben szinte minden esetben (még az erdőknél is!) benne van a jelenlegi és korábbi emberi beavatkozás összes közvetlen hatása. E hatások közül jópár a jelenleg értékesnek tartott fajokat részesíti előnyben, de az élőhelyek szerkezetére, a szomszédossági viszonyokra, határokra is jelentős hatást gyakorol. Ilyen módon a „legjobb” referenciaállapot nem a vegetáció természetes fejlődésének eredménye, ezért nem potenciális vegetáció. Nyilvánvalóan önmagában az 5-ös minősítésű természetesség nem is kizáró ok.
2. A valaha (az ember jelentős beavatkozása előtt) ott volt természetes („eredeti”) vegetáció (lásd Zólyomi-féle térkép).
A potenciális vegetáció (a fenti értelmezésben) a jelenleg kifejlődni képes növényzet, tekintettel minden, a termőhelyre gyakorolt múltbeli emberi hatásra, élőhely-átalakításra. Minthogy a történelem során megváltoztatott termőhelyhez már más potenciális növényzet tartozik, mint ami ott volt mondjuk 4000 éve, hazai viszonylatban igen nagy területen (különösen az Alföldön és a meredekebb, illetve lecsapolható vidékeken) a jelenlegi potenciális vegetáció nem azonos a természetes vegetációval, illetve csak durva kategóriarendszer mellett feleltethető meg annak.
3. Nem potenciális vegetáció az a természetközeli jellegű növényzet, aminek a termőhelye már időközben megváltozott, de ezt még a növényzet nem követte, pl. már lesüllyedt a talajvíz, de az üde erdő fái még állnak, a sások még vegetálnak.
4. Erdővegetációt eltartani bíró termőhelyeken ne adjunk meg gyepet potenciális vegetációnak! Válasszuk a megfelelő erdőkategóriát akkor is, ha a tájban ma már nincs vagy alig van erdő.
1. Elvi alapok (mármint, hogy mi alapján nyomozható a potenciális vegetáció):
Jól kell ismerni az adott tájban a jelenlegi:
a, klímát (a számszerű adatokat kiváltja az adott földrajzi régió klímazonális vegetációjának ismerete),
b, és az azt helyileg módosító tényezőket: tszf magasság, domborzati forma, kitettség, lejtfok, közeli nagy vízfelület, völgyhatás;
c, az alapkőzetet, talajtípusokat;
d, a vízgazdálkodást, illetve az erre közvetlen hatást gyakorló folyó- és állóvizeket;
e, (a jelenlegi) és lehetőleg a múltbeli tájhasználatot, különös tekintettel ennek az előbbieket megváltoztató (lehetséges) hatásaira: jelentős talajdegradáció (esetleg ráhordódás), folyóvizek szabályozása, vízelvezetés, klimatikus határhelyzet esetén a mezo- és mikroklímát módosító hatások;
f, és/vagy az ezeket indikáló növényeket.
Fontos: c, d és e teljes mértékben felülírhatja a+b, hatását, ilyenekre különösen figyelni kell.
2. Gyakorlati útmutatás (adott helyen hogyan állapítsuk meg):
Táji kitekintésben ismerni kell(ene) a (tudott vagy vélhető) természetközeli (és nem emberi beavatkozásokkal fenntartott), így többé-kevésbé potenciálisnak is elfogadható növényzeti formákat. Ha ilyen nincs (domb-hegyvidéken általában van), akkor klímaadatokat kell gyűjteni. Ennek alapján lehet tudni a klímazonális vegetációtípust, és ezekből, valamint a fent leírt módosító-felülíró tényezők segítségével származtatni az adott helyen többé-kevésbé természetközeli vegetációt. Ha nem ez van ott, a jelenlegi tájhasználatot és a termőhelyet kell górcső alá venni, azt vizsgálva, hogy (más természetközeli vegetációtípus esetén) ezek okozhatják-e az eltérést a várttól, vagy (másodlagos növényzet esetén) milyen potenciális növényzetet tesznek lehetővé?
Speciálisan figyelni kell pár folyamatban lévő jelenséget, illetve jelen lévő (terjedő) fajt, pl.
· az egyes potenciális növényzeti kategóriákhoz többé-kevésbé ragaszkodó (azokat jól jellemző) fajokat;
· humusz-, illetve tápanyag-felhalmozódást, illetve az ezt jelző (humuszlakó, tápanyagigényes) fajokat. A „gyomosodás” rendszerint a korábban felhalmozott (talajban lévő) tápanyagok gyors felszabadulását jelzi.
· fátlan élőhelyeken a cserjésedést, fásodást. Erdőkben a második szint és/vagy a cserjeszint erősödését, (az aktuális erdőtársuláshoz képest) túlzott záródását;
· klimax fafajok terjedését.
Értelemszerűen lesznek nem egyértelmű esetek, ahol nehéz dönteni a szóba jöhető kategóriák között (esetleg azok keveredhetnek is). Ilyenkor bátran adjunk meg többet is (pl. bükkös - gyertyános-tölgyes, bokorerdő vagy mészkedvelő tölgyes, bükkös és/vagy törmeléklejtő erdő).
Az Alföldön a potenciális vegetáció „kitalálása” során általában először azt kell eldöntenünk, hogy mik a természetes és mik a megváltoztatott termőhelyei a tájnak. Ez eleinte töprengést kívánhat, később rutinszerűvé fog válni, mert egy adott tájban igen sok lesz az ismétlődés.
Ilyenkor figyelembe vesszük a mai növényzetet (figyelve arra, hogy nem minden vegetációtípusból maradt állomány), a maradványfoltok flóráját (pl. száraz tájban réti, lápi fajok), a talajtípusokat (pl. alapkőzet, humusztartalom, szikességre, láposságra utaló fajok), a tájmintázatot (pl. régi erek), a tájhasználat árulkodó jeleit (pl. csatornázás, folyószabályozás, tőzegbányák). Az Alföldön a termőhelyeknek leginkább a vízháztartása, a szikessége, a lápossága és a szervesanyagtartalma változott meg.
Az mmÁ-NÉR kategóriáit használjuk, de FIGYELEM: csak a kategóriák alkalmazandók, az élőhelyleírásokat nem szabad teljes mértékben figyelembe venni (mert azok a jelenkori vegetáció leírásai, amik sajnos nem ritkán már kevésbé szervezettek, mint a potenciális vegetáció, másképp fogalmazva a potenciálisnak tartott – képzelt vegetáció nagy valószínűséggel nem pont olyan lenne, mint amilyet jelenlegi ismereteink alapján vélünk a mai növényzet alapján! Az mmÁ-NÉR-kategóriák egy része olyan kis kiterjedésben lehet potenciális vegetáció, hogy ezeket csak akkor adjuk meg - általában 4., 5. kategórianként -, ha jellemzőek az adott hatszögre (pl. J1b, D1, G2, G3, M6, M7), más részüket azért fogjuk ritkán megadni, mert nem „klimax” típusú vegetációtípusok (pl. D34, D6).
Mint fentebb már jeleztük, nem azt becsüljük, hogy az adott táj milyen mértékben teszi lehetővé egy adott természetesebb növényzeti típus kialakulását, hanem hogyha minden biológiai adottság adva lenne, akkor a TERMŐHELY mit tenne lehetővé. Nem vesszük figyelembe az inváziós fajokat, a propagulumforrást (illetve annak hiányát), a lehetséges tájhasználati változásokat, a lehetséges természetvédelmi kezeléseket. Természetes növényzeti kategóriákban gondolkodunk. Bár tudjuk, hogy az Á-NÉR kategóriák zöme nem a természetes vegetáció egy-egy egysége (hanem a ma ismert legtermészetesebb állapotok nódumai), ezeket a kategóriákat fogjuk használni. A potenciális vegetáció kategóriáinak szakmailag kifinomultabb, tudományosan korrektebb meghatározása ugyanis még sok vegetáció- és tájtörténeti kutatást igényel.
mmÁ-NÉR kóddal
Beírjuk a feltételezett jellemző 1-5 potenciális vegetáció típust feltételezett dominanciasorrendben vagy valószínűségük feltételezett sorrendjében (pl. zonális erdők átmeneti zónájában).
Kétségeinket, kérdéseinket, egyedi eseteket.
A potenciális vegetáció meghatározásának részletes
ismertetése [külön
állomány]
A MÉTA-program kiemelt terméke hazánk aktuális vegetációtérképe. Ennek alapjául az mmÁ-NÉR vegetációosztályozási rendszert választottuk, illetve készítettük el.
· Minden olyan vegetációtípust térképezünk, ami természetes növényzeti örökségünkhöz tartozik. A dokumentálandó vegetációtípusokat az Élőhelyismereti útmutatóban (ÉIÚ) jellemeztük részletesen. Gyepekből minden nem teljesen jellegtelent térképezünk, erdőknél szigorúbbak a feltételek (lásd ÉIÚ), mert ott a nagyon degradált erdők az Erdőadattárból könnyebben kikereshetőek, jellemezhetők.
· A hatszögön belül azonos mmÁ-NÉR kategóriához tartozó foltokról egy adatrekord készül (A-N-ig és egyszerűsített O-R-re), azaz az összes előforduló azonos Á-NÉR-be tartozó állományt együtt kell értékelni, összesíteni kell. Átmeneti kategóriát nem szabad megadni, az ilyen foltok jellemzését a domináló jellegűhöz kapcsoljuk vagy pedig szétosztjuk az átmenetet alkotó két kategória között.
· Fontos: ha két eltérő típusú, de egy mmÁ-NÉR kategóriába tartozó vegetációtípus van egy hatszögben (pl. kétféle, de egy Á-NÉR-be tartozó növénytársulás vagy kétféle konszociáció), akkor is csak egy élőhelyi sort töltünk ki. Akkor is egy sort töltünk ki, ha nagyon eltérő korú, de azonos Á-NÉR-kategóriához tartozó erdők vannak egy hatszögben.
· Amennyiben négynél több észlelt mmÁ-NÉR kategória fordul elő a hatszögben, a következő hatszöges sort át kell húzni, és folytatni kell a listát. Vigyázzunk arra, hogy csak a minimális kiterjedést elért vegetációs foltokat dokumentáljuk (10 darab egymás mellett úszó Lemna minor még ne legyen A1)!
· Az OA, OB, OC, RA, RB, RC, RD élőhelyeket csak akkor gyűjtjük, ha ez a hatszög domináns fátlan, illetve fás élőhelye, illetve ha 10%-nál nagyobb az állományok összkiterjedése. 10%-nál kisebb kiterjedésű foltokat nem kell külön Á-NÉR-sorban dokumentálni.
· Az O és R kategóriákra a dőltbetűs attributumokat nem kell megadni.
· A korábbi tervekkel ellentétben az O15 és az S6 élőhelyeket nem térképezzük, mert ezeket a hatszögenkénti inváziós becsléssel dokumentáljuk.
· Fiatalosok: ha legalább 50%-ban záródottak és legalább embermagasságúak, akkor dokumentáljuk őket (ha nem sorolhatók valamelyik természetesebb erdőkategóriába, akkor RB, RC, RD-be sorolva). A fiatalosok természetessége 2-estől indul és legfeljebb 4-es lehet (akkor, ha természetes módon elegyes a lombkoronaszint és a gyepszint is jó állapotú).
· A minimális foltméret irányadó. Azokat az állományokat dokumentáljuk, amik már „állománnyá szerveződtek”.
· Ha később szándékozunk élőhelyeket megadni egy korábban már lezárt hatszöghöz (és oda már nem fér), újból beírjuk a hatszög számát, és jelezzük, hogy ez a szám kétszer szerepel (a margón).
· ÚJ Á-NÉR KATEGÓRIA SZÜLETETT, HOGY A MÁSODLAGOS TERMŐHELYŰ VÍZPARTOK DOKUMENTÁLÁSA EGYSZERŰBB, MÉGIS HATÉKONY LEGYEN. Kódja: BA (vö. mocsári és vízi növényzet). A BA nem egy tipikus Á-NÉR-kategória, a MÉTA céljára fejlesztettük ki a terepi felméréshez. Leírását lásd az ÉIÚ2.0-ban. Dokumentálása (lásd részletesen az ÉIÚ-ban): külön kódoljuk a BA-jellegű vizes élőhelyeket és a természeteseket (előbbieket egybe, utóbbiakat Á-NÉR-enként). BA használata esetén egy soros jellemzés és élőhelylista készül. A táji adatlapon nem jellemezzük a BA-„élőhelytípust”.
· Átmenetek kezelése: vegyünk egy példát: az egész hatszög mindenféle láprétek, sztyepprétek és szikes rétek átmenete, „tiszta” foltok nincsenek, vagy alig vannak. Mit tegyünk? Vegyük szét, hogy a hatszög gyepjeiben mennyi a sztyeppréti jelleg, mennyi a lápréti jelleg és mennyi a szikes réti jelleg, és eszerint adjuk meg a kiterjedést. A természetességet nehezebb szétszedni, de ebben a fajgazdagság, a típusosabb foltok minősége segíthet.
· Egy másik jellemző terepi helyzet, ami általánosítható: hullámtéren puhafaligetben vannak részek, ahol szép öreg fűz és nyárfák vannak, de köztük 70%-nál több inváziós fafaj, míg foltokban inváziós fajokban jóval szegényebb, természetesebb állapotú foltok vannak, de az egész egy nehezen átlátható mozaikot alkot. RD vagy J4 legyen? Inkább: RD 2-es természetességgel ÉS J4 3-as, 4-es természetességgel és a kiterjedéssel adjuk meg, hogy melyikből van több.
· Erdős-cserjés fasorok: RA, erdősávok: ha besorolható erdőkategóriába, akkor be kell sorolni , ha nem tudjuk besorolni, akkor RB, RC.
· Erdős tájban (kb. 30%-nál több erdő) csak akkor írjuk fel a P2a-t és P2-b, ha 5%-nál többet borít, vagy ha valami ezt nagyon indololja (pl. természetesebb a fás vegetáció átlagánál).
Be kell írni a kódot!
Csak egy kód adható meg soronként!
A kritikus, nagyon egyedi élőhelyeket röviden jellemezzük!
Kötelező rövid állományleírást adni (fajkészlet, állapot): L2x, LY4, M3, M4, M5.
A műholdfelvételek hamisszínesek, azaz más színűek, mint a valóság. A színeknek van egy általános „jelkulcsa”, ez a következő:
- minél több a biomassza, annál pirosabb a folt, erdőknél barnásodik, sőt, feketésedik (ez már inkább tűlevelű vagy árnyék);
- minél több talaj látszik ki, annál világosabb a szín, kéktől egészen a fehérig ;
- minél több a víz, annál sötétebb, a sekély víz kékes-lilás, a mélyvíz fekete;
- azaz a nyílt gyepek fehéresek, zöldesek, kékesek, a zárt szárazgyepek sárgásak, a zárt üde gyepek, a mocsarak és erdők pirosak, a hínaras víz vagy a félig benőtt iszap élénk rózsaszín.
A műholdfelvétel óriási előnye, hogy nagy tájdarabokat dokumentál azonos módon, ezért igen jól használható egy adott folt táji környezetének identifikálásában (gyakran segít pl. a szomszédos szántók mintázata - övzátonyok, eróziós vagy belvizes foltok). Jól látszik a domborzat is az árnyékolás miatt, valamint jól mutatja a foltok mintázatát, heterogenitását, a grádienseket (persze a műholdfelvétel korlátain belül).
Aki nem rutinos a műholdfelvételek értelmezésében, annak azt ajánljuk, hogy vegye elő annak a területnek a Gauss-Krüger vagy turistatérképét és a műholdfelvételét, amit nagyon jól ismer, és nézze meg, hogy mi mit jelent a műhodlfelvételen. Tapasztalatunk szerint 1-2 óra alatt egy táj ily módon értelmezhetővé válik (persze a műholdfelvétel korlátain belül). Terepen érdemes állandóan nézni, hogy mi látszik a műholdképen és mi nem. Általános tapasztalat, hogy sokkal könnyebb „megmagyarázni”, hogy miért olyan a műhodkép egy adott részen, minthogy előre megmondjuk, hogy hol mi lesz. Ez azt jelenti, hogy a terepen iterálva érdemes haladni: ha ebben a tájban és ezen a műholdképen így néz ki a sztyepprét, akkor hol lehet még ebben a tájban, ezen a képen sztyepprét?
Vigyázat: a műholdfelvételek azt az időpontot mutatják, ami a bal alsó sarkukba van írva.
Az alábbi példatár a Duna-Tisza közére készült (sajnos országos példatárunk még nincs):
· borókás-nyárasok: kékeszöld, zöldeskék + barnás, vöröses, fekete pöttyökkel, heterogén, foltos, mákos, táji környezete nyílt homoki gyep
· homoki tölgyesek: barnás, vöröses, néha sötétzöld árnyalatok is, heterogén, ligetes vagy zárt
· nyílt homoki gyepek: kékeszöld, zöldeskék, fehér, viszonylag homogén, fehérrel vagy a cserjék színeivel mákos
· löszsztyepprétek: sárgászöld, élénkzöld, fakó türkizzöld, viszonylag homogén
· szikes puszták: zöld, türkizzöld, sárgás, világos narancsos árnyalat, viszonylag homogén
· vakszikes területek: fehér, lilás, világoskék, e színek jellegzetes átmeneteivel
· mézpázsitos szikfokok: lilásfehér, lila, püspöklila, sötét vagy világos türkiszzöld, homogén foltok, táji környezete szikes puszta vagy szikes tó
· szikes tavak vízfelületei: égszínkék vagy fekete, homogén
· szikes mocsarak és szikes rétek: fekete, sötétbarna, élénkzöld, zöldesbarna, néha narancssárgás vagy sötét zöldespiros, homogén vagy foltos
· zsiókások: élénk fűzöld, homogén foltok, táji környezete szikes puszta vagy szikes tó
· üde lápterületek rekettyései, füzesei: vörösben sötét foltok, zöldesbarna, vörösesbarna habos, csak árnyalatnyi foltosság vagy habos, foltos
· láperdők és fűzlápok: barnás, vöröses, de tisztásai és környezete lápi jellegű
· lápok nyílt vízfelületei: fekete vagy sötétkék, homogén
· lápok és láprétek: piros, zöldespiros, sötétvörös, barnásvörös, méregzöld, homogén vagy foltos, egymással vagy feketével mozaikol, elmosódott határokkal és átmenetekkel
· kiszáradt lápok és láprétek: kékeszöld, zöldeskék, türkizkék, lehetnek barnás, vöröses foltok, élénk fűzöld árnyalatai, sárgászöld, sima, fokozatos átmenetekkel saját színein belül, helyenként éles átmenetek
· ártéri jellegű ligeterdők: vöröses, barnás, olykor zöldes, narancsos, heterogén, habos mintázat
· ligetes ártéri füzesek és nyárasok: barnás, vöröses, zöldes, heterogén, habos, legtöbbször vonalas, görbe, néha elmosódottan foltos is
· nyílt vízű holtágak: fekete, homogén
· ártéri mocsarak és rétek: vörös, narancs vagy barnás, zöldes, homogén vagy heterogén
· gyomos gyepek tanyáknál: erősen narancssárga, barnás, okkeres; tanyáknál változatos színösszetételű tanya és tanyakörnyék, foltos, mákos vagy egyenletes; tanyáknál nagyon heterogén, mozaikos
· magaskórósok állattelepeknél, egyéb ruderális növényzet: élénk sötétvörös, sötét feketés vagy vöröses, kicsi, homogén
· beszántott gyep: kék vagy vörös árnyalatai, barnás, zöldes és fehér, viszonylag egyenletes mintázatú, általában csíkos, határa legtöbbször egyenes
· beépített, elpusztult növényzet: fehér, kék, világoskék, lilás, szürke, mákos, mozaikos vagy homogén, kis foltok vagy vonalas objektumok
· halastavak, üdülőtavak: kék vagy fekete, homogén, gyakran szabályos alak
· zárt lombú lombos faültetvények: piros, vöröses, barnás, fekete, narancspiros, gyakran homogén
· zárt lombú tűlevelű faültetvények: fekete, sötét lilás barna, jellemzően szögletes, olykor lomblevelű erdőkkel mozaikol
· szőlők: lilás, kékes, szürkés, sávos mintázatú
· felhagyott szántók: homokon sötét türkizzöld, máshol igen változatos, legtöbbször piros és zöld árnyalatai, igen gyakran nagyon heterogén, foltos, homokon olyan, mint a nyílt homoki gyepek
· műtrágyázott, felülvetett gyepek: élénk narancssárgás, vöröses, legtöbbször homogén, eltűnt a jellegzetes gyepmintázat
· halastavak nádasai: vöröses, sötét zöldes, elég homogén, esetleg habos
Meg kell adni, hogy a hatszög adatait mostani felmérés, korábbi - de 1995-nél nem régebbi - tereptapasztalat vagy becslés alapján adtuk-e meg. A becslés meghatározását lásd a bejárási útvonal és dokumentáció fejezetben.
Ha régebb óta ismert területet most is bejártunk, akkor az Ú és az R is bekarikázandó. Ne felejtsük el a régebb óta ismert területet sraffozással bejelölni a bejárási útvonal térképén!
Azért, mert egy élőhely unikális volta annak természetvédelmi értékét növeli, éspedig annál nagyobb mértékben, minél nagyobb térléptékben unikális a dolog (pl. Kiskunságban, Kárpát-medencében).
Mivel ez a fogalom - nem ritka használata ellenére - nincs jól kidolgozva, a köznapi értelemben vett egyediséget, különlegességet, ritkaságot értjük alatta. Az unicitás nyilvánvalóan nagyon léptékfüggő fogalom. Célszerűen beszélhetünk térségi, országos (adott esetben a Kárpát-medencéhez vagy a Pannóniai flóratartományhoz kötött) unicitásról, illetve kontinentális vagy világ léptékűről. Másrészről sokféleképpen lehet egy élőhelyfolt unikális. Az altípusokat egyelőre nem különböztetjük meg, de az indoklásnak tartalmaznia kell az unicitás mibenlétét (pl. egyedi lehet a története vagy a kezelési módja is).
Röviden: amikor azt érezzük, hogy valamilyen vegetációs jelenség szempontjából igen egyedi helyen járunk, akkor karikázzunk, és a lap hátoldalán írjuk le, hogy miért unikális számunkra.
A probléma az, hogy terepen unicitást megállapítani gyakran nagyon nehéz, és borzasztóan függ a felmérő korábbi tapasztalataitól. Mivel a döntés nem szabványosítható, minden olyan eset feljegyzését kérjük, amit „unikális”-nak érzünk. Unikalitásokat természetesen az adatbázisból is tudunk és ezért fogunk is keresni (legnagyobb, legdiverzebb, legnyugatibb, egyetlen olyan, hogy... stb.).
Be kell karikázni az U-betűt, és a lap hátulján egy mondatban indokolnunk kell döntésünket!
A természetesség a jelenlegi adatgyűjtés során a Németh-Seregélyes-féle természetességből származtatott, de azzal nem pontosan egyező kategóriák szerint értelmezendő (módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség). Ezek a következők:
5: specialista, kísérő és termőhelyjelző fajokban a vegetációtípushoz képest gazdag, jó szerkezetű, szentély értékű állomány, az adott élőhely országosan legjobb 10-50-100 állományának egyike, gyomok és inváziós fajok nincsenek, vagy alig vannak, a termőhely természetes állapotú.
5r: a területnek csupán legfeljebb 10%-a 5-ös, a többi gyengébb (meg kell adni, hogy többségében 4-es vagy 3-as, esetleg 2-es) (pl. 5r 4 vagy 5r 3 vagy 5r 2)
4: „jónak nevezett”, „természetközeli” / „jól” regenerálódott állapot, a növényzet szerkezete jó, a természetes fajok uralkodnak, sok a színező elem is, viszont kevés a zavarástűrő faj; nem ritkán 3-as és 5-ös vegetációs jellemzők kombinálódnak: 1. fajokban szegényesebb, esetleg gyomosabb is, de igen jó szerkezetű folt, 2. fajokban igen gazdag, de nem jó szerkezettel, 3. idős erdőállomány, de fajhiányos vagy nem jó szerkezetű, 4. az egyik vegetációs szint lényegesen jobb állapotú, mint a másik szint (ez a legszélesebb természetességi kategória);
4r: a területnek csupán legfeljebb 10%-a 4-es, a többi 3-as vagy 2-es (meg kell adni, hogy többségében 3-as vagy 2-es) (pl. 4r 3 vagy 4r 2)
3: közepesen leromlott / közepesen regenerálódott állapot, a természetes fajok uralkodnak, de színező elemek alig vannak, máskor több színező elem mellett sok a zavarástűrő faj, sőt, a gyomok is gyakoriak lehetnek, a termőhely gyakran közepesen leromlott, a növényzet szerkezete nem jó (homogén, egykorú vagy természetellenesen foltos) / máskor jobb a szerkezet, de akkor a fajkészlet jellegtelen; szinte mindig meg lehet nevezni egy természetesebb élőhelyet, de az állapota „nem jó”;
A 3fG, 3fSz kategóriákat nem különböztetjük meg, mert a terepgyakorlatok tapasztalatai alapján egyelőre nem szünoptizálhatók. (3fG: az állományalkotó fajok szempontjából fajgazdag folt, azaz képes propagulumforrásként szolgálni a környező területek esetleges felhagyása esetén, 3fSz: az állományalkotó fajok szempontjából fajszegény folt, azaz nem képes propagulumforrásként szolgálni a környező területek esetleges felhagyása esetén)
3r: a területnek csupán legfeljebb 10%-a 3-as, a többi gyengébb.
2: erősen leromlott / gyengén regenerálódott állapot, a fajkészlet jellegtelen, a zavarástűrők, gyomok, özöngyomok uralkodnak, a növényzet szerkezete szétesett vagy fejletlen (monodomináns, egykorú foltok, kevés faj él együtt), a növényzet gyakran fragmentált, a termőhely gyakran leromlott, természetesebb élőhelyet nemigen lehetne megnevezni. Ha mégis felismerhető az eredeti élőhely, akkor is állapota „igen rossz”, gyakran mert nagy az adventív fajok borítása;
1: teljesen leromlott / a regeneráció elején járó állapot, kizárólag gyomok és jellegtelen, közömbös fajok vannak, semmiféle természetesebb növényzeti típus sem ismerhető fel;
· A Németh-Seregélyes-féle természetesség már korábban is sokak által használt növényzetértékelési szempont volt. A fajkészlet karakteressége alapján sorolja be az állományokat 5 kategóriába. Az elmúlt 15 év alatt lényegi változás nem történt, a kisebb módosítások a koncepciót nem érintették. Az ÉIÚ megírása során azonban a hagyományos szempontrendszert kibővítettük. A fajkészlet (textúrális tulajdonságok) mellett figyelembe vettük a következőket: strukturális tulajdonságok (horizontális mintázat, foltosság, lékesedés, zonációk, fiziognómia, szintezettség, korosztályeloszlás), eredet, kor, termőhelyi tulajdonságok (pl. vízellátottság, vízminőség, szennyezettség, tápanyaggazdagság, erózió, humusztartalom, extremitás [lápos, szikes, savanyú, tápanyagszegény jelleg] és ennek eltűnése), táji környezet (pl. barátságossága, ellenségessége, természetessége, fajgazdagsága, mennyire illeszkedik a folt a vegetáció mintázati rendszerébe, foltméret), tájhasználat (pl. erdőgazdálkodás, vadtúltartás, legeltetés, kaszálás, intenzív gyepgazdálkodás, égetés, mechanikai sértések).
· Nagyon fontos - és gyakran felmerülő probléma -, hogy a természetesség becslésénél nem az adott táj legjobb természetességi állapotban lévő állományához kell a többit viszonyítani, hanem minden esetet önmagában kell értékelni. Azaz: nem kell lennie / nem lesz minden kvadrátban 5-ös természetességű élőhelyfolt!
· Általánosságban kimondható, hogy ha egy 2-es természetességű vegetációs foltot nem tudunk besorolni természetesebb Á-NÉR-kategóriába, akkor a választott OA, OB, OC, RA, RB, RC, RD kategóriákban kissé magasabb természetességet fog kapni (sztyepprétnek nagyon rossz, O-nak azért jobb). Ez így nem teljesen konzekvens, de a botanikusok így dolgoznak, ezért ezt - tudva róla- elfogadjuk.
· A terület védettsége ne befolyásolja a természetesség értékét! A nem védett értékes részeknél írjunk megjegyzést, jelezzünk unikalitást, de ne értékeljünk feljebb!
· Az idei aszályos év - remélhetően átmeneti - hatásait szintén igyekezzünk figyelmen kívül hagyni: ha egy réten nincsen nyoma az elmúlt évekbeli kiszáradás miatt betelepülő szárazgyepi, illetve gyomfajoknak, akkor pusztán az idei év vízhiánya miatt ne értékeljünk lejjebb egy területet.
· Az évszakos változásokat szintén ne vegyük figyelmbe! A vizes élőhelyek nagy része tavasszal természetesebb benyomást kelt (pl. szép zöld), mint nyár végén (pl. legeltetett vagy gyomosodó). Vigyázzunk, hogy tavasszal ne becsüljünk feljebb, nyáron ne becsüljünk alább!
· Kis méret miatt általában, rossz környezet miatt semmikor se tegyük alacsonyabb természetességi kategóriába a foltot! Veszélyeztetettség eseten pedig ne tegyük feljebb! Ezeket a szempontokat a szomszédosságnál, a veszélyeztető tényezőknél, a regenerációs potenciálnál (dinamikus természetesség) vegyük figyelembe, és ne a statikus természetességnél!
A legjellemzőbbet vagy a két legjellemzőbbet kell bekarikázni! Az 5r és 4r kategóriák használata esetén meg kell adni, hogy milyen természetességű a domináló rész.
FIGYELEM: A természetességnél egy VAGY kettő számot kell bekarikázni!
Példák:
5 = zömmel ötös, de persze vannak benne gyengébb részek is maximum 30%-ban
3 = zömmel hármas, de persze vannak benne gyengébb részek is maximum 30%-ban, a jobb (négyes-ötös) rész legfeljebb 1-2 százalék
5, 4 = kb. azonos kiterjedésben van benne ötös és négyes, persze kisebb kiterjedésben lehetnek hármas részek is
5, 3 = kb. azonos kiterjedésben van benne ötös és hármas, persze kisebb kiterjedésben lehetnek négyes és kettes részek is
5r, 4 = dominálóan négyes, de van benne kevés ötös is, maximum 10%-nyi, és persze bizonyára vannak benne hármas részek is
5r, 3 = dominálóan hármas, de van benne kevés ötös is, maximum 10%-nyi, és persze bizonyára vannak benne négyes részek is
Ha egy hatszögben két darab azonos mmÁ-NÉR-ba tartozó, de eltérő természetességű vegetációs folt van, akkor is egy élőhelyi sort töltünk ki (de ha kell több természetességi kategóriát karikázunk).
Ha a hatszögbe belóg egy kicsi - az adott Á-NÉR-hez tartozó - de lényegesen degradáltabb folt (pl. egy idős erdőket tartalmazó hatszögbe egy homogén fiatalos, vagy egy szép szikespusztás hatszögbe egy zavart szikes folt), akkor ezzel ne rontsuk le lényegesen a természetesség értékét.
Becslés az adott élőhely hatszögön belüli kiterjedéséről, melyből áttekintő országos összegzéseket lehet majd végezni. Későbbi értékelésekkor súlyozásra is jól használható adat. A teljes hatszögterületre kell viszonyítani. A becslésben gyakran segít a térkép, a műholdfelvétel, illetve a műholdfelvétel melletti ábrasor.
0,1-1-10-50-100
Igyekezzünk pontosan becsülni, inkább alá, mint fölé (ezt azért hangsúlyozzuk, mert tapasztalatunk szerint gyakrabban becslünk fölé, mint alá). A becslést a műholdfelvétel mellé rajzolt ábrasor segíti.
Bekarikázással dokumentálunk.
Mivel általában csak áthaladunk a hatszögön, a kiterjedés becslésének pontossága nagyban függ attól, hogy a műholdfotó ebben mennyire segít. Ezért az alábbi változatok közül SZABADON válaszhatunk.
a kiterjedés 1% alatti: bekarikázzuk a 0,1-et
a kiterjedés 1% körüli: bekarikázzuk az 1-et
a kiterjedés 1-10% közötti: bekarikázzuk az 1-10-et
a kiterjedés 10% körüli: bekarikázzuk a 10-et
a kiterjedés 10-50% közötti: bekarikázzuk a 10-50-et
a kiterjedés 50% körüli: bekarikázzuk az 50-et
a kiterjedés 50-100% közötti: bekarikázzuk a 50-100-at
a kiterjedés közel 100% (90% feletti): bekarikázzuk a 100-at
VIGYÁZAT: a műholdfotótérkép melleti ábrasornál hibásan van felírva az 1% területe. Nem 3,5 ha, hanem 0,35 ha.
Ha fás és gyepes vegetáció mozaikol, akkor a kiterjedésnek együtt kell kiadni a 100%-ot. Ez nem mindig logikus, de így volt érdemes egységesíteni, azaz:
- RA kiterjedése a fák kiterjedése;
- P7/P45 esetén a kiterjedést meg kell osztani a fás és a gyepes rész között, azaz sűrűn erdős fáslegelőnél zömmel a P45-höz tegyük, néhány fával borított P45-nél zömmel a gyephez;
- cserjefoltos gyepeknél, illetve bokorerdő-gyep mozaikoknál külön becsüljük a cserjés/erdőfolt kiterjedését és külön a gyepjét;
- ha ligetes cserjésben, erdőben a minimális kiterjedésnél kisebb gyepfoltok vannak, az része az erdőnek, ha a minimális kiterjedésnél nagyobbak vannak, akkor már nem.
Miért gyűjtünk tájökológiai jellegű adatokat? Mert a jelen helyzet vizsgálata (hogy pl. van-e ökológiai hálózat, milyen az összetétele, mik a hiányosságai) a még meglevő természetmaradékaink működőképességéről mond lényegeset, és mert tervezhetővé (és így koncepciózusabbá) teszi a jövő természetvédelmi munkáját. Az egyedi értékek (fajok) védelmén túl a működőképes (és így fennmaradni képes) természet kialakítását - fenntartását - fejlesztését segíti elő.
Az ökológiai hálózatok
elemei általában a következők: magterületek (core areas), puffer területek
(buffer areas), ökológiai folyosók (ecological corridors), „lépő kövek”
(stepping stones), természet-fejlesztési, rehabilitációs területek (nature
development areas). A természetvédelmi törvényben a következő meghatározást
találjuk: „ökológiai hálózat a természeti, természetközeli területek valamint
védett természeti területek és védőövezetük ökológiai folyosókkal biztosított
biológiai kapcsolatainak egységes elnevezését jelenti”.
Magterületek: A
magterületek természetes vagy természetközeli vegetációval, élővilággal
rendelkeznek, így forrásai lehetnek minden szempontból a többi területnek (pl.
mag, migráció stb.). Ebbe a kategóriába sorolják azokat a területeket, amelyek
regisztráltan jelentős környezeti-, természetvédelmi értéket képviselnek;
jelenleg is védelem alatt állnak, vagy arra érdemesek. A védettség lehet
országos vagy nemzetközi szintű (Ramsari területek, UNESCO bioszféra
rezervátumok, világörökség természetvédelmi területei, EU diploma területei,
stb.).
Puffer területek (védőzónák): Ezek védik a magterületeket a külső (közvetlen és közvetett emberi) hatásoktól. Ez a hatás lehet pl. a talajvízszint mélységének és minőségének változása, eutrofizáció, tápanyag - bemosódás a mezőgazdasági területekről, vagy a pihenés, kikapcsolódás funkciójának átvétele a magterületektől. Nem a terület természeti értéke az elsődleges meghatározó tényező, hanem a magterületre gyakorolt környezeti hatása.
Természet-fejlesztési (rehabilitációs)
területek: Az előbbivel részben
átfedő fogalom, mely Nyugat-Európából származik, ahol a gazdasági fejlődés
(ipar, urbanizáció) és az intenzív mezőgazdaság mára nagymértékben
lecsökkentette a természetszerű területek számát és méretét. Néhány véletlen
példa megmutatta, hogy a természet képes visszafoglalni a magára hagyott
területeket, és ott újra a természetes folyamatok lesznek a jellemzőek.
Ökológiai és zöld folyosók, „lépő kövek”: Az ökológiai folyosó olyan zónák, tájszerkezeti elemek összessége, amelyek lehetővé teszik a természetes területek között a flóra és a fauna mozgását többé-kevésbé természetes környezetben. Sok formája lehet, nem feltétlenül folyamatos lineáris terület, mint pl. egy csatorna partja vagy egy zárt erdősáv. Lehet lépőkövek láncolata, ahol az élőlények nyugalmat, biztonságot, táplálékot találhatnak két magterület közötti mozgásuk alkalmával. Az ökológiai folyosók kialakításához azonban elengedhetetlen a fajok szükségleteinek, viselkedési jellemzőinek ismerete. Az élőlények mozgását lehetetlenné tevő akadályok (barrier) viszont nem megengedhetőek a folyosó területén, azokat át kell hidalni (pl. autópálya).
Egyes szerzők az ökológiai és a zöld folyosó fogalmakat szinonimaként értelmezik, mások viszont jelentős különbségeket tesznek. A különbség az, hogy a zöld folyosó is növényzettel borított, de az nem természetes eredetű (pl. egy út vagy csatorna menti füves sáv).
Az élőhelyek jelentős részének kiterjedése 35 ha alatt marad. Mivel az adatgyűjtés elemi térbeli egysége a 35 ha-os hatszög (ezen belül nem térképezünk), ez esetben nem fogjuk tudni, hogy az adott részarányú (területű) élőhely nagyságánál fogva alkalmas-e magterületnek, illetve ennek részét képezheti-e, szóba jöhet-e folyosóként vagy lépegető kő gyanánt. Ennek egy (nyilvánvalóan durva) közelítése e három kategóriás mintázat-megadás.
Lásd alább!
Kell, hogy legyen átlátásunk a hatszögről. A műholdfelvétel gyakran nagyban segíti ezt (amennyiben a terepen tudunk azonosítani egy folttípust egy élőhellyel), a kategóriák azonban igen egyszerűek, emiatt nem kell a teljes területet bejárni. Törekedjünk arra, hogy a kisebb területű élőhelyek esetében ne csak a közelről látott foltokat vegyük figyelembe, hanem a (nyilvánvalóan/vélhetően) azonos többit is!
1/2: az élőhely egy-két foltot alkot, illetve olyan „lyukas sajtot”, ahol 50%-nál kevesebb a lyuk (a lyuk lehet szántó, vegetáció stb.)
3/sok: három vagy több egyforma foltban található („szabályos” mintázatú természetes vagy mesterséges mozaikban találtuk), nem ide soroljuk, ha a sok folt igen eltérő alakú és/vagy részben összeköttetésben áll egymással (ezeket a diffúzba)
diff: sok és sokféle folt, 50%-nál lyukasabb sajt, mindenféle hálózat
A szomszédos hatszögeket NEM kell figyelembe venni! A fenti kategóriák mérettől függetlenek. Akkor tekintünk külön foltnak két azonos típusú élőhelyet, ha közöttük „nagy” (az ahhoz ragaszkodó élőlények közvetlen „odébblépését” lehetetlenné tevő) távolság van (legalább 50-100 m).
1/2 = 1-2 folt van
3/sok = 3 vagy annál több folt van
diff. = diffúz mintázat
Bekarikázással.
Mert tudni szeretnénk, hogy mennyire „barátságos” az adott élőhely folt(jainak) közvetlen környezete, károsít(hat)ja-e az élőhelyet, illetve annak élőlényeit. Így az élőhely vélhető-várható jövőjére: védelmének szükségességére (ha ellenséges a környezet), fejleszthetőségére (ha barátságos a környezet) kapunk információt.
A közvetlen környezet (lehetséges) hatását az adott élőhely folt(ok)ra. Elsősorban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire veszélyezteti a környezet (annak egyes elemei, folyamatai) az élőhelyet. Látható, tudható, létező hatásokról kell véleményt alkotni, és egy rövid véleménybe sűríteni. Kiemelten káros, és ezért különösen fontos a (kémiai) szennyezés, agresszív özönfajok terjesztése. Nem kell itt foglalkozni az abiotikus környezet lehetséges változásaival (pl. szárazodás) és a várható emberi hatásokkal (pl. vízelvezetés, átalakítás).Természetesen a természetközeli állapotú környezet is lehet ellenséges (pl. égeresedő láprét), és a negatív hatás csak az adott élőhelyre (annak jelenlegi állapotában való fennmaradására) vonatkozik (a változás más szempontból lehet pozitív, pl. cserjésedő-erdősödő felhagyott legelő). Elsősorban a releváns, ható környezet érdekes (pl. patakparti élőhelyeknél a folyásirány szerint felfelé lévő). A (lehetséges) hatás erősségére, és nem területi kiterjedésére vagyunk kíváncsiak (pl. a vékony éren keresztül szivárgó szennyvíz egészen természetes élőhelyi környezet esetén is ellenségesként ítélendő meg). Az előbbi két gondolatot is figyelembe véve véleményünket inkább a negatív hatásokra „hegyezzük ki”. – Azaz ha valahonnan negatív hatás érkezik, akkor hiába jön a másik oldalról pozitív!
Ehhez közvetlen terepi tudás szükséges, űrfelvételről, légifotóról csak speciális esetekben (illetve már nagy táji tereptudás birtokában) lehet megítélni e szempontot. Egy hatszögön belül több élőhelyi folt esetén többet (nem feltétlenül mindet) kell ismerni. Rengeteg viszont az egyszerű, messziről is jól megítélhető eset (pl. kommunális szennyező források, szántó, parlag, akácos, (másféle) természetes erdő)!
1. neg: a környezet „ellenséges”, degradáló, megszüntetően, de legalább negatívan, károsan hat az élőhely-folt(ok)ra.
2. -: a környezet többé-kevésbé közömbös, de inkább negatív
3. +: környezet többé-kevésbé közömbös, de inkább pozitív
4. fenn: a környezet „barátságos”, a fennmaradást segítő.
1. A fennmaradást, épséget veszélyeztető, degradáló, esetleg megszüntető jellegű negatív környezet. Figyelembe kell venni a jelen helyzet minden vonatkozását (pillanatnyi állapot, kezelések, néhány éven belül várható változások). A hosszabb távon várható hatásokat ne vegyük figyelembe, hiszen az nem a mai szomszédosság "része". Példák:
· szántó, ha intenzíven használt és oda gravitál (vegyszerek, műtrágya bemosódás miatt);
· kicsi folt körüli kiterjedt szántó
· szomszédos vagy közeli állattartó telep, ha oda gravitál;
· kiszáradó üde gyepek körül szántók (be fogják szántani)
· a foltot csatorna szeli át (amúgy a csatornázottságot a veszélyeztető tényezőknél vesszük figyelembe);
· agresszív özönfajokkal teli parlag vagy bármilyen féltermészetes élőhely (pl. zöld juharral, gyalogakáccal telített puhafaliget);
· akácos (szinte minden esetben, akkor is, ha nagyobb arányban elegyedik honos erdőkbe);
· száraz gyepek körül erdei- és feketefenyves;
· égeresedő kiszáradó láprét körül égeres;
· felhagyott legelő körül terjeszkedő cserjés, erdő.
2-3. A jelenlegi környezet lényegesen nem veszélyezteti, de aktívan nem is segíti az élőhely fennmaradását. Terepi észlelésünk alapján megadandó, hogy inkább pozitívnak vagy inkább negatívnak érezzük a környezetet.
Példák a kicsit pozitív vagy kicsit negatív környezetre. A helyi szituáció alapján döntsünk:
· bármilyen élőhely körül hasonló vagy jobb állapotú önmaga (a szomszédos hatszögekben);
· bármilyen élőhely körül hasonló fajkészletű és állapotú vegetáció;
· bármilyen élőhely körül gyengébb állapotú önmaga;
· nagyobb vegetációs folt körül szántó (ami nem oda gravitál)
· szemetes faluszéle, turisták látogatotta hely közelsége;
· erdőfolt körül kiterjedt parlag (inváziós faj nélkül vagy kevés inváziós fajjal);
· láprét körül sztyeprét;
· hegyvidéki erdő körül sínylődő (idős korban pusztuló, terjedésre képtelen) fenyvesek;
· telepített (esetleg tájidegen), de özönfajokat nem vagy alig tartalmazó erdők;
· eltérő fajkészletű természetszerű erdő (pl. száraz erdő körül üde erdő);
· átmeneti láp körül üde-kiszáradó láprét;
· a szántó felé erdősávval védett rét esete;
· puhafás ligeterdő mellett folyóvíz;
· ide sorolandó az a természetközeli állapotú szomszédság, ami nagyjából közömbös hatású.
A természetes, természetközeli vegetációmozaikba ágyazódó vegetációfoltok szomszédossága +, hacsak nincs valami jelentősebb negatív vagy pozitív hatás.
3. A környezet "aktívan" segíti az élőhely fennmaradását, esetleg lehetővé teszi kiterjedését. Propagulumforrás, folyamatosan biztosítja a populációk megújulását, véd a negatív hatásoktól, mikroklímát biztosít. Példák:
· száraz gyep körül nyílt bokorerdő (fajforrás);
· szurdokerdő körül jó bükkös (mikroklíma, pufferolás);
· égerláp körül lápok, égerliget;
· cserjés körül fajgazdag erdő;
· láp körül a mikroklímát biztosító erdő
Nem minden élőhelynek van fenntartó jellegű környezete!!
1. neg 2. - 3. + 4. fenn
A jellemzőt bekarikázva. Csak a természetesebb (3, 4r, 4, 5r, 5) élőhelyekre kell megadni, ezért az adatlapon dőlt betűvel szerepelnek! Az O és R kategóriákra nem kell megadni.
Kétségeinket.
Mert tudni szeretnénk, hogy mennyire elszigetelt(ek) az adott élőhely folt(jai), hogy környezetük lehetővé teszi-e (engedi-e) az élőhely populációinak (élőlényeinek) átterjedését a szomszédos hasonló (vagy számukra megfelelő más) élőhelyre. A kérdés nyilvánvaló öszefüggésben van az adott élőhely fennmaradásának esélyével.
Mennyire teszi lehetővé a környezet az élőhely populációinak (élőlényeinek, esetünkben elsősorban növényeinek) átterjedését a szomszédos hasonló (vagy számukra megfelelő más) élőhelyre, illetve engedi-e az ellenkező irányú összeköttetést (a beérkezést)? Nem kell foglalkozni azzal, hogy a fajok (inherens tulajdonságaik révén) képesek-e (illetve mennyire képesek) terjedni! Konkrét ismeretek híján kb. 200 m-es távolságot tekintsünk már elhatárolónak, azaz ha hasonló fajkészletű foltok között ennél nagyobb a távolság, az adott foltot elszigeteltnek tekinthetjük. Elsősorban az élőlények lehetséges/várható mozgását (a legközelebbi hasonló élőhely irányát) határoló környezet érdekes (pl. patakparti élőhelyeknél a folyásirány szerint lefelé és felfelé lévő). Az összeköttetés az élőhelyi foltok viszonylag kis felületén is hatékonyan megvalósulhat (ezért itt sem az érintkezés hossza elsődleges). Az előbbi két gondolatot is figyelembe véve véleményünket inkább a pozitív tényekre „hegyezzük ki”!
A közvetlen terepi tudás elsődleges, űrfelvételről, légifotóról csak néhány esetben (illetve már nagy táji tereptudás birtokában) lehet megítélni. Ismerni kell a szomszédos hatszögeket is, elsősorban azok hasonló élőhelyeinek és a hatszögön belül a többi hasonló élőhelyi foltnak a létét és körülbelüli elhelyezkedését. A lépték tehát e szempontnál néhány (max. 7) hatszögnyi! Emiatt - az egyértelmű eseteket kivéve - nem célszerű rögtön az adott hatszög elhagyása után kitölteni, ill. utólag lehet korrrigálni. Itt is sok az egyszerű, messziről is jól megítélhető eset (pl. kiterjedt mesterséges (különösen beépített) környezet, (másféle) zárt természetes erdő).
A hatszögön belül található azonos Á-NÉR-kategóriához tartozó foltok köré rajzoljunk képzeletben egy 200 méteres sávot, és vizsgáljuk meg, hogy van-e legalább egy (1 db) zömében hasonló fajkészletű, életképes nagyságú (az ÉIU-ban megadott minimális méretet elérő) vegetációs folt (tehát nem feltétlenül azonos!) ezen a sávon belül! Ha igen, akkor nézzük meg, hogy vannak-e közöttük jelentős terjedési akadályok. Ha nincsenek, akkor a folt(ok) nem elszigetelt(ek).
1. Nem elszigetelő, átengedő, összekötő, 2. Nehezen eldönthető, nem egyértelműen szigetelő vagy átengedő, 3. Elszigetelő, elhatároló.
1. A környezet lehetővé teszi a populációk mozgását, a hasonló élőhelyek összeköttetését (élőlényeinek vándorlását, terjedését), nem képez nyilvánvaló akadályt. Az adott élőhelyi folt(ok) nincs(enek) elszigetelve, mert 200 méteren belül vannak hasonló fajkészletű, önmagukban álló vagy (több kisebb folt esetén) a természetes élőhelykomplexumban az életképes méretetet elérő foltok, ÉS nincsenek közben terjedési akadályok. Példák:
· bármilyen élőhely körül (a szomszédos hatszögekben) önmaga életképes méretetetű foltja(i);
· bármilyen élőhely körül valami fajkészletében erősen hasonló vegetációtípus életképes méretetetű foltja(i), pl. sztyeprétek és nyílt, cserjés, szegélyes bokorerdők, szikes, vizes hasonló élőhelyek;
· hasonló fajkészletű foltok között keskeny (csak 20-100 méteres) szántó, parlag sávok;
· hasonló fajkészletű foltok között keskeny (csak 20-100 méteres) más vegetációjú sávok, amennyiben nem képeznek nyilvánvaló terjedési akadályt;
· száraz erdők közötti (nem túl nagy kiterjedésű) száraz-félszáraz gyepek;
· olyan nagy területű, erősen mozaikos láprét-sztyeprét élőhelyek; ahol a hasonló élőhelyek közt nem nagy a távolság, és az élőhelykomplexum túlnyúlik a hatszögön;
· olyan kisebb területű, erősen mozaikos láprét-sztyeprét komplexek, ahol a hasonló élőhelyek közt nem nagy a távolság, és a közelben (200 m-en belül) van hasonló komplex;
· láperdők közötti láprétek, magassásosok (különösen, ha mozaikosak);
· folyó menti, nem túl fragmentált ligeterdők, iszap-, hordaléknövényzet;
· száraz gyepek, erdők közötti kis kiterjedésű, régen felhagyott, jobb fajokban is gazdag gyümölcsösök, szőlők, kertek.
2. Nehezen eldönthető, nem egyértelmű a helyzet, mert:
- nem egyértelmű, hogy a szomszédos azonos, vagy hasonló élőhelyek között mekkora a távolság (megvan-e 200 m);
- nem egyértelmű, hogy az adott élőhelyi folttal szomszédos azonos vagy hasonló folt eléri-e az életképes (minimális) méretet;
- nem egyértelmű, hogy elegendően hasonló-e a szomszédos (200 m-en belüli) folt.
Példák
· gyepek körül nyílt, természetszerű erdők (leginkább száraz gyepek és bokorerdők, esetleg láprétek és felnyíló láperdők);
· nagyobb erdőfoltok között kis facsoportokat, bokrosokat tartalmazó, nagyobb kiterjedésű gyepek, parlagok (különösen száraz erdők esetén);
· ritkásan (egymástól távol) álló magaskórósok ligeterdők mentén;
3. Az azonos, ill. hasonló élőhelyi foltok között nagy (200 m-nél nagyobb) a távolság. Akkor is elszigetelő, ha a távolság kisebb, de a környezet az élőhely élőlényeinek terjedését erősen akadályozza, és akkor is, ha csak kis (a minimálisnál kisebb) kiterjedésű szomszédos folt van. Nyilvánvaló terjedési akadályokat kell figyelembe venni. Példák:
· bármilyen élőhely körül kiterjedt kultúrtáj (szántók, települések, kertek, gyümölcsösök);
· bármilyen élőhelyi foltok között kiterjedt zárt akácosok, fenyvesek (akkor is, ha a távolság kisebb 200 m-nél);
· gyepek körüli zárt, kiterjedt erdők (akkor is, ha amúgy természetes a mozaik - pl. erdős tájban sziklakibúvások);
· kis üde erdők körüli nagy legelők, kaszálók, óparlagok;
· kis erdőfoltok körül más típusú erdők nagy állományai.
1. nemszig 2. kérd 3. szig
A jellemzőt bekarikázva. Csak a természetesebb (4r, 4, 5r, 5) élőhelyekre kell megadni, ezért az adatlapon dőlt betűvel szerepelnek! Az O és R kategóriákra nem kell megadni.
kétségeinket
Azért, hogy országos áttekintő, elrettentő, figyelemfelkeltő, tettre késztető, lobbierejű térképeket és statisztikákat készíthessünk a természetes növényzeti örökségünket veszélyeztető tényezőkről. Ezért azokat a tényezőket is dokumentáljuk, amelyek az adott élőhelyet az országban igen sok helyen veszélyeztetik.
Minden olyan tényezőt meg kell adni, ami véleményünk szerint degradálja az élőhelyet, illetve csökkenti az adott élőhelyfolt jelen természetességi állapotának jövőbeni fennmaradási esélyét, illetve jövőbeni regenerációját. A veszélyeztetés mértékét nem dokumentáljuk (csak bináris adatokat gyűjtünk). A fontosakat írjuk fel.
Lásd alább! Vannak olyan tényezők, amelyek az év bármely szakában észlelhetők, mások nem. E bizonytalanságot felvállaljuk!
Vízgazdálkodás (víz¯¹): víz¯: a szükségesnél kevesebb a felszíni, ill. a talajvíz, : a szükségesnél több, illetve ¹: nem jó a dinamikája
Megjelenés: Magyarország kontinentális jellegű klímájában a vizes élőhelyek igen veszélyeztetettek. Az elmúlt kétszáz évben ugyanis az ország vízgazdálkodásában egyeduralkodóvá vált a vízelvezetés. Ennek következtében a vizes élőhelyek többsége megszűnt, vagy lényegesen szárazabbá vált. A kiszáradást leginkább a csatornák jelzik. Minél inkább karbantartott, minél mélyebben besüllyesztett egy csatorna, feltételezhetően annál hatásosabban vezeti el a terület felszíni és talajvizét. A kiszáradást szintén jól jelzi, ha vízigényes fajok senyvedő egyedei között szárazabb termőhelyek vitálisabb egyedeit látjuk. Olykor előfordul az is, hogy a területre túl sok víz jut (időszakos tározás, megemelkedett árvízszint). Ilyenkor a növényzet kirohad, csak a vízborítást leginkább tűrő fajok élnek túl. Máskor tavasszal túl sok a víz (betározzák), nyárra aztán minden leengedik, vagy éppen nyárra hoznak csak vizet a tavasszal száraz mélyedésbe pl. öntözéshez.
Előfordulás: Magyarországon szinte minden nedves, vizenyős gyepet, lápot és mocsarat veszélyeztet a vízelvezetés és / vagy a rossz vízháztartás. Fontos, hogy észrevegyük azokat a területeket, ahol ez a tényező nem veszélyeztet már.
Legelés (Leg¯¹Æ): leg¯: Alullegeltetés, : túllegeltetés, ¹: rosszul végzett legeltetés, Æ: hiányzó (felhagyott) legeltetés
Megjelenés: A félszáraz és száraz gyepek fenntartásában fontos a megfelelő mértékű legelés. Túl sok legelésnél a gyep nagyon rövid füvű, a domboldalon vízszintes irányban birka/marhajárások vannak. Az erózió nagy lehet, növényzetmentes foltok alakulhatnak ki. Az érzékenyebb fajok eltűnhetnek. A völgyekben és a karámok körül az ürülék tápanyagtartalma miatt gyomosodás lehet. Túl kevés legeltetésnél avarfelhalmozódás, cserjésedés, erdősödés lép fel. A füvek/sások dominanciája erősödik. Lápréten és dombvidéki kaszálóréten, valamint ázott talajon általában káros a legeltetés. A birkalegeltetés általában jobban homogenizál, mint a marhalegeltetés. (A legelő állatok okozta taposást is ide gyűjtjük!) Nem ritka eset, hogy a tavaszi kihajtás (április 24-e) előtt is legeltetnek, vagy esős időben is ráhajtják a gyepre a marhákat - ezt tekintjük helytelen legeltetésnek. A vad általi legelést nem itt gyűjtjük!
Előfordulás: Magyarországon egykor szinte minden gyepet (sőt, az erdőket és a tarlókat is) legeltették. Ma töredékére esett vissza a legelők területe, viszont a felhagyott szántók egy részét is legeltetik.
Kaszálás (¹Æ): kasz¹: rosszul végzett kaszálás; kasz Æ: hiányzó (felhagyott) kaszálás
Megjelenés: Magyarországon a réteket általában évente kétszer kaszálják, napjainkban a legtöbb helyen géppel. A szükségesnél ritkább kaszálás esetén avarfelhalmozódás látható, a füvek/sások dominanciája erősödik a kétszikűekhez képest. A túl korán végzett kaszálás a kétszikűeket károsítja (elmarad a virágzás és a magérlelés). A kaszáláskor a gyepet nem szabad felhasogatni, megnyomni, ezért nedves időben a kaszálást el kell halasztani. A gyepet nem szabad kb. 5 cm-nél rövidebbre vágni. A felmérés során a kaszálás megítélése (észlelése) nehézkes lehet, ezért nem lehet minden időpontban gyűjteni.
Előfordulás: Kaszálásra a hegy- és dombvidéken, valamint az alföldön előforduló mezofil gyepek alkalmasak. Ezeket általában magas, széleslevelű füvek és kétszikűek dominálják. A szikeseket, löszgyepeket ritkábban kaszálják.
Ide sorolandó a nádvágás is.
Gyepjavítás: gyepjav: A területen gyepjavítást végeztek, (tárcsázás, fogasolás, műtrágyázás, stb.)
Megjelenés: A gyep szerkezete a megszokottnál homogénebb, a felszín egyenletesebb, simább, ritkán teraszos kialakítású. A gyep növekedése egyenletesen jó. A fajkészlet szegényes, a szélesebb levelű, magasabb füvek dominálnak. Az érzékenyebb kétszikűek megritkulnak, ugyanakkor a pillangósok mennyisége nagy lehet. A zavarástűrő fajok száma megnő. Felülvetni leginkább Bromus-szal, Arrhenatherum-mal, Festuca fajokkal, pillangósokkal szoktak.
Előfordulás: Elsősorban a sík és a hegy-dombvidéki félszáraz-nedves gyepeket érinti. Felhagyott szántón kialakított gyepek lehetnek hasonlóak.
Cserjésedés-erdősödés: cs-e: A gyepfolt olyan módon cserjésedik, erdősödik, amely már lényeges természetiérték-pusztulással jár (vagy csak: erőteljesen cserjésedik)
Megjelenés: A fák és/vagy cserjék a gyep egyre nagyobb részét dominálják (igen gyakran: néhány idős, sok középkorú, még több fiatal cserje), a gyep a cserjék, fák közé húzódik vissza. A cserjék alatt a gyep szinte teljesen eltűnik (a lombok leárnyékolják a gyepet), a talajfelszín gyakran csupasz. A cserjék alá szorult növények virágzása gyengül vagy teljesen elmarad, felnyurgulnak, csenevészek. A cserjék alá zavarástűrő, árnyéktűrő fajok telepednek, amelyek a gyepekben ritkák vagy hiányoznak.
Előfordulás: Elsősorban a hegy és dombvidéki száraz gyepeket érinti. Korábban ezeket a területeket erősen legeltették, a legeltetés felhagyásával a spontán cserjésedés, erdősödés elindul.
Égetés, leégés: éget: a területen a közeli múltban káros hatású égetés volt vagy a terület spontán leégett. Ez a térképező megítélése szerint helytelen.
Előfordulás/megjelenés: A direkt égetés főleg száraz gyepeken, felhagyott szántón, gyümölcsösben elterjedt. Általában cserjésedés és a gyomosodás megakadályozása a cél. Égetés után - gyakran sokáig láthatóan - a nagyobb fűcsomók és a cserjék el vannak szenesedve. A kisarjadó növényzet alacsony, tömött, üde jellegű. A polikormonos növények általában előretörnek, a füvek, sások visszaszorulnak. A túl gyakori vagy erőteljes égetés a nagyobb fákat is károsíthatja. Égetés erdőben is előfordul, erre a fák töve utal (szenesedés, jellegzetes alakú sérülés). Vigyázat: az égetés önmagában nem veszélyeztető tényező, hiszen több olyan vegetációtípusunk is van (pl. a legtöbb szárazgyep), ahol az időközönkénti leégés természetes, azaz része a természetes zavarási rezsimnek.
FIGYELEM: a faj, hom, szel, vág tényezőket csak természetesebb erdőkre kell megadni (3-4-5), ültetvényekre nem!
Fafajválasztás: faj: rosszul választották meg az adott fafajt
Megjelenés és előfordulás: Az adott termőhelynek nem megfelelő fafajválasztás az erdészetileg kezelt erdőkben. Elsősorban a csertölgyet ültetik bükkös és molyhos tölgyes és alföldi síkvidéki, termőhelyidegen élőhelyre is. A hegyi juhart telepítik még sokszor síkvidékre és túl száraz helyre. Sokszor nem őshonos fajokat (akác, amerikai kőris, kései meggy) telepítenek az őshonos fajok termőhelyére.
Homogén erdőfoltok: hom: homogén, egykorú erdők túlsúlya a jellemző.
Megjelenés és előfordulás: Erdőrészlet léptékben egy lombkoronaszint van (azaz nincs legalább egy kifejlett második), az erdőnek nincs korosztály-összetétele (pontosabban kicsi a faátmérő-diverzitása).
Helytelen fafajszelekció: szel: Fafajszelekció (pl. az elegyfák eltávolítása), cserjeirtás látható, nyilvánvaló jelei.
Alacsony vágáskor: vág: Túl alacsony a vágáskor.
Megjelenés és előfordulás: a visszamaradt, zömében kb. 30 cm alatti átmérőjű tuskók, hagyásfák jelzik.
Erdőtelepítés: telep: természetvédelmi szempontból káros erdőtelepítés
Előfordulás: Főleg száraz gyepeket, régi legelőket veszélyeztet hegy- és dombvidéken, alföldön. Néhol patakmenti nedves élőhelyeken is előfordul. Akkor káros, ha a gyep értékes, jó állapotú, fajkészletű, szerkezetű. Gyakran akáccal, fenyővel (nemesnyárral) végzik.
Vadtúltartás: vad: Túltartott vadállomány, legelés, taposás, túrás, itatók, szórók. Ide írandó be a busával betelepített holtág is, ha az amúr káros hatásait érzékeljük vagy tudjuk.
Megjelenés: A terület szemmel láthatóan erősen taposott, ürüléknyomok, túrások (nedves helyen, gyepeken), fekvésnyomok látszanak. A gyep és a cserjék, illetve fák ágai le vannak rágva. A területen sok a vadászles (100-200 m-enként). Az erdőben, tisztásokon szórók, sózók vannak. Ezek környéke elég gyomos, és nagyon le vannak taposva. A vad által okozott taposást is ide gyűjtjük!
Előfordulás: Szinte mindenhol, erdőkben, cserjés területeken, tisztásokon, gyepeken. Sajnálatosan gyakori jelenség hazánkban.
Özön gyomok terjedése: ögy: özöngyomként viselkedő inváziós fajok károsítják a természetesebb növényzetet (vannak olyan inváziós fajok, melyek kizárólag vagy dominálóan nem természetes élőhelyeken, pl. szántókon élnek, ők nem veszélyeztetnek)
Megjelenés: Az eredeti növényzet szinte teljesen eltűnt vagy csak nyomokban figyelhető meg, helyette idegenhonos agresszíven terjedő lágy- és fásszárúak (özöngyomok) dominálnak. Lásd még a táji adatlapnál is!
Előfordulás/fajok: Erdőben: Akác, bálványfa. Homok: selyemkóró. Nedves helyek: Solidago, Reynutria, Aster fajok. Mindenhol: akác, bálványfa, gyalogakác, ördögcérna stb.
Szántás: szán: beszántás miatt csökken a vegetációs folt területe
Előfordulás: Alföldön és hegy- és domvidéken, gyepeknél. Különösen ott, ahol nincs mezsgye, fasor, tereplépcső a gyep szélén. Komoly veszélyforrás. A Gauss-Krüger térkép és a műholdfelvétel, illetve a terep összehasonlításából mondható meg, nyilván csak a drasztikusabb esetekben. Mivel szinte minden gyepet fenyeget a beszántás, itt arra vagyunk kíváncsiak, ha ennek már a jelei is látszanak (szélek beszántása, szomszédos foltok beszántása).
Építkezés, túrás: ép-túr: túrás, építkezés, útépítés, csatornakotrás, dózerolás, dinnyézés
Megjelenés/előfordulás: A földfelszín mechanikai sértése miatt a növényzet jelentősen, több 10 m2-es foltban károsodik. A növényzetet felszaggatják, máshol betemetik. Települések környékén gyakori.
Kert és egyéb beépítés: kert: a területet kiskertbe, belterületbe vonják (éppen) vagy ennek közvetlen veszélye fenyeget, részben beépítik.
Előfordulás: Sok helyen veszélyeztető tényező. A települések széléhez közeli gyepek, egykori legelők és kaszálók, ligetes domboldalak különösen érintettek. A Gauss-Krüger térkép és a műholdfelvétel, illetve a terep összehasonlításából mondható meg, nyilván csak a drasztikusabb esetekben. A lakóparkokat általában ide soroljuk.
Bányászat: bány: kő, kavics, homok, tőzeg, agyag stb. bányászat károsít
Előfordulás: A területen emberek ásta friss gödrök vannak, amelyből anyagokat szállítnak el. Lehet több 10 m (kő, homok), 1-2 m (agyag) a kiterjedése. Sok helyen veszélyeztet, gyakran a bányászat illegális. Ide csak a jelenleg is folyó bányászatot írjuk, a felhagyottat nem! (A felhagyás tényére, idejére a betelepülő növényzet összetételéből, méreteiből lehet következtetni.)
Tó/víztározó: tó: a területen halastavat, horgásztavat, víztározót, öntözőgödröt, vályogvető gödröt, kubikot alakítottak ki (ennek további terjedése várható), ez elpusztítja az élőhelyet, de egyben a környező területekre is hat! (A szomszédos foltban bekövetkezett vízgazdálkodás-változást nem ide kell írni!) A régebben létrehozott tavakat nem írjuk fel veszélyeztető tényezőnek.
Taposás, sport, átjárás gépjárművel: tap: a területen rendszeres az emberek által okozott taposás és egyéb, mechanikai jellegű károsítás, szabadidős vagy gazdasági tevékenység, sportolás miatt, és ez a növényzetet veszélyezteti. A gépjárművek rendszeresen a növényzeten közlekednek, emiatt azt felszaggatják. Ennek hatása olykor évtizedekig megmaradhat.
Előfordulás/megjelenés: A terület növényzete a mechanikai behatások miatt károsodik. A növényzetet a biciklizés, crossozás, siklóernyőzés vagy másféle sportolás felszaggatja, a talaj tömörödik, a növények belenyomódnak a talajba. A sziklákról a talaj eltűnik, nő az erózió, a növények rétege lemorzsolódik, a füvet letapossák, a fákat, cserjéket letördelik. Ide csak az emberi mechanikai behatásokat gyűjtjük!
Szennyezés: szenny: a foltot kémiai jellegű szennyezés éri, és ez az élőhelyet veszélyezteti.
Előfordulás/megjelenés: A területen azonnal szembetűnik a szennyezés, a növényzet gyomos, az érzékenyebb fajok eltűntek. A szennyező anyagot a színéről, szagáról, állagáról fel lehet ismerni, vagy a szennyező ágens (szippantóskocsi, kilyukadt tartály, kanna, olajfolt) látható. Főleg a települések, utak, üzemek közelében.
Szemetelés: szem: szemetes a folt, nagy szemétkupac, esetleg kisebb szeméttelep van a foltban
Előfordulás/megjelenés: Mindenféle, nem kémiai jellegű szemét és hulladék ide tartozik. A háztartási hulladék, kidobott gépek, fóliák, papírok, rongyok, műanyag és üveghulladék, építkezési törmelék, autógumi, betontörmelék. Főleg a települések és utak mellett. A lebomló szerves hulladék (trágya, levél, ágak, héj stb.) is ide tartozik, ha nagy mennyiségű!
Gyűjtés: gyű: a területen ipari, gazdasági mennyiségben gyűjtenek a természetben fellelhető dolgot, ami jelentősen károsít (pl. gomba, erdei gyümölcsök, termések, gyógynövények, moha, ásványok, zöld növények tövestül és levágva, fakéreg, gyanta, stb.) - ide tartozik a falopás is
A veszélyeztető tényezőt vagy annak alesetét bekarikázzuk. Minden olyan tényezőt meg kell adni, ami véleményünk szerint degradálja az élőhelyet, illetve csökkenti az adott élőhelyfolt jelen természetességi állapotának jövőbeni fennmaradási esélyét, illetve jövőbeni regenerációját.
Eddigi tapasztalataink szerint általában 2-3 tényező fordul elő élőhelyenként. Ha nem észleltünk veszélyeztető tényezőt, az NÉ karikázandó be!
Kétségeinket, kérdéseinket, egyedi eseteket.