A MÉTA PROGRAM MÓDSZERTANI ÉS ADATLAP-KITÖLTÉSI ÚTMUTATÓJA 3.3 – VÉGLEGES
2003. június 18.
Az egyes fejezeteket írták:
Biró Marianna (műholdfelvételek értelmezése), Botta-Dukát Zoltán (özöngyomok), Illyés Eszter (veszélyeztető tényezők), Molnár Zsolt, Seregélyes Tibor (ökorégió, potenciális vegetáció, unicitás, regerenációs potenciál) és Tímár Gábor (potenciális vegetáció, mintázat, szomszédosság, elszigeteltség, átjárhatóság).
Lektorálták: Bartha Sándor, Bodonczi László, Bölöni János, Deák József Áron, Fogarasi Péter, Hahn István, Horváth András, Illyés Eszter, Isépy István, Kröel-Dulay György, Margóczi Katalin, Molnár Csaba, Molnár Zsolt, Nagy János, Ortmanné Ajkai Adrienne, Rév Szilvia, Révész András, Somodi Imelda, Szmorad Ferenc, Szurdoki Erzsébet és Tímár Gábor,
valamint a MÉTA terepgyakorlatok összes résztvevője
Szerkesztette: Molnár Zsolt
A bejárási útvonal és a dokumentáció
II.1. A felmérendő hatszögek adatlapjának kitöltési útmutatója
II.2. A „nem felmérendő” hatszögek adatlapjának kitöltési útmutatója
II.3. A táji adatlap kitöltési útmutatója
A módszertani és adatlapkitöltési útmutató célja, hogy meghatározza a térképezés módját és az adatrögzítés mikéntjét. A térképezés módszerét a Felmérés-előkészítő munkacsoportban dolgoztuk ki együttműködve a Tudományos és gyakorlati értékelő munkacsoporttal. A módszert a térségfelelősök tesztelték, a terepgyakorlatok pedig folyamatosan tesztelik. A jövőben már csak kisebb - értelmező jellegű - módosításokat tervezünk.
A MÉTA vegetációtérképezési módszerének kidolgozásakor az alábbiakat vettük különösen figyelembe:
· a tudományos és gyakorlati célokat egyaránt szolgálják a gyűjtött adattípusok;
· országosan minél finomabb tér- és tematikai léptékű legyen;
· hatékonyan használjuk az országosan rendelkezésre álló távérzékelési, térképi és térinformatikai háttéranyagokat.
A térképezésnek három térbeli egysége van: a kvadrát, a hatszög és ezen belül az élőhelytípusok állományai. A térképezés szervezési (és részben felmérési) egysége a Közép-európai flóratérképezés (KEF) egynegyednyi hálóegysége (kb. 5,5*6,5 km), melyet kvadrátnak hívunk (és táji léptéknek is nevezünk) (kb. 2800 darab van belőle az országban). A vegetációtérképezés léptékének szabványosítása céljából az országot 35 hektáros hatszögekre osztottuk, ezek a térképezés térbeli alapegységei (ebből 267 813 darab van az országban). Kb. 100 hatszög esik egy kvadrátba. A kvadrátok széle a hatszögek miatt cikk-cakkos.
A térképezés során az adott kvadrátot nagyjából annyi idő alatt kell bejárni, amennyit a kvadrátok beárazásához kiszámoltunk. A bejárás ideje egyben meghatározza a térképezés léptékét. Amennyiben a tervezettnél részletesebben térképezünk, akkor a szakma nem tudja felmérni az országot, mert nem jut rá kapacitása, illetve a térképező egy munkanapjára nem a tervezett napidíj fog jutni. Amennyiben a térképező lényegesen gyorsabban végzi el a felmérést, feltehetően a tervezettnél durvább léptékben térképez, ami az adatbázis minőségromlását eredményezi (természetesen jól ismert kvadrát esetében lényegesen csökkenhet a felmérés időszükséglete).
Mivel a MÉTA térképezési léptéke eltér a botanikában hagyományosan alkalmazott 1: 10 000-es méretaránytól (az adatbázis országos léptéke miatt annál kisebb, azaz "durvább", kb. 1: 75 000-es), ezért a terepgyakorlatok egyik célja a módszer gyakorlása lesz. Az elmúlt 10 évben az országban több olyan vegetációtérképezési munka is folyt, amely 1: 25 000-es - 1: 100 000-es méretarányban térképezte egy táj vegetációját. A MÉTA módszertan kidolgozása ezekre a tapasztalatokra épült.
Mivel a térképezés nem csak a természetesebb tájakat dokumentálja, hanem az ország teljes területét, ezért szabályokat dolgoztunk ki arra, hogy mely területeket kell alaposabban bejárni és melyeket kevésbé vagy egyáltalán nem.
Az előírás az, hogy (ezt olvassuk el alaposan, mert itt van algoritmizálva a térképezés léptéke) (Lásd a magyarázó ábrasort is! Ezt egyelőre fénymásolatban osztjuk a terepgyakorlatok elején, később majd digitalizáljuk, és beépítjük a szöveg közé.)
· minden - legalább 25% (azaz kb. 9 hektár) természetesebb vegetációt tartalmazó - hatszögben fel kell keresni és jellemezni kell a domináns (legnagyobb kiterjedésű) élőhelyet, valamint azokat, amelyek még legalább 25%-ot borítanak,
· ezenkívül azon élőhelyekről kell még számot adni, amelyeket a térképező "útközben", "körül nézve" megtalál (azaz nem kell keresztül-kasul bejárni a hatszöget, nem cél minden élőhelytípus minden egyes foltjának a megtalálása, mert az csak kb. 1: 5000-es méretarányú térképezés esetén lenne lehetséges) (eddigi tapasztalataink szerint 2-4 további élőhely van átlagosan egy hatszögben),
· azokat a hatszögeket, amelyekben a természetesebb vegetáció borítása a műholdfelvétel, a Gauss-Krüger térkép és a tereptapasztalatok alapján várhatóan nem éri el a 25%-ot (azaz a 9 hektárt), nem kell bejárni, de ha az ott lévő vegetációról van tudásunk (korábbi terepismeret, vagy azért mert átnyúlik oda egy ismert folt, vagy mert a műholdfelvétel alapján jól becsülhető), akkor dokumentáljuk részletesen (természetesen jelezve, hogy régi adatról vagy becslésről van szó)
· a fragmentált, félkultúr tájakban azonban fel kell keresni minden legalább 12 hektárnyi (azaz egyharmad hatszögnyi) várhatóan természetesebb (erdő- és gyep-) foltot (akkor is, ha három hatszög találkozására esik, azaz egyik hatszög sem lenne amúgy felmérendő).
Az optimális útvonalat érdemes a bejárás megkezdése előtt – otthon vagy esős időszakban – megtervezni. Nem feltétlenül papíron, általában csak fejben. Várható, hogy a valós bejárás ehhez képest változni fog, de ez nem baj. Ha nem tervezzük meg előre az optimálisnak tűnő útvonalat, várhatóan sok hatszöghöz kell majd utólag és nehezebben visszamennünk. Ha általunk korábbról nem vagy alig ismert tájat térképezünk, érdemes lehet a térképezés első napját (vagy első néhány napját) egyszerű terepbejárással, ismerkedéssel tölteni. A táj jobb megismerése után kezdjünk csak neki a térképezésnek! Kevesebb frusztrációra, több jó minőségű adatra számíthatunk így.
Az útvonaltervezéshez érdemes először a Gauss-Krüger térképen megnézni a gyepek és az erdők mintázatát a kvadrátban. Erdős-gyepes mozaikos tájban – különösen akkor, ha sok a parlag – érdemes a műholdfelvételen filccel körbehúzni a Gauss-Krüger térkép készítésének idejében meglévő gyepeket. Ez egyben segítheti a parlagok felismerését, másrészt javíthatja a gyeptípusok beazonosítását.
Ezután vizsgáljuk meg a műholdfelvételen, hogy az egyes foltoknak mekkora a látható mozaikossága, illetve hogy az egyes foltok, foltrészek mennyire hasonló színűek, mintázatúak! Érdemes úgy kezdeni a térképezést, hogy mielőbb megtudjuk, hogy a műholdfelvételen mi mit jelent, mi látszik és mi nem. Az erdészeti térképek és az üzemtervi adatbázis alapján megtudhatjuk, hogy mely erdőfoltokat kell mindenképpen felkeresnünk. Az erdészeti adatok feldolgozása olykor több órát is igénybe vehet, de ez a terepen megtérül.
Érdemes a szomszéd kvadrátokkal együtt végezni az útvonaltervezést, mert lehet, hogy a kvadrátszélek a szomszédos kvadrát felől jobban megközelíthetőek. Érdemes helyi emberrel, illetve intézménnyel (pl. természetvédelmi őr, erdész, polgármesteri hivatal, helyi egyesület) konzultálni a járható és nem járható utakról, a lezárt területekről, a megbújó értékes foltokról.
Aki flórát is térképez, annál a bejárás megtervezése bonyolultabb lesz, hiszen három évszakban is dolgozik a kvadrátban, bár részletesebb bejárás – tudtunkkal – csak egy lesz.
A bejárást érdemes többféle módon végezni: a vegetáció szempontjából "ritkásabb" tájakban a távolabbi foltok között célszerű az autó, motor vagy bicikli használata, míg a nagyobb, mozaikos vegetációs foltokat gyalog kell bejárni. Távcső használata ajánlott (közelebbre és távolabbra egyaránt hasznos).
Nem célszerű a pásztás bejárás, de az "összevissza" sem. Előbbi esetben drasztikusan kicsúszhatunk az időkeretből, utóbbi esetben pedig sokfelé maradhatnak utólag bejárandó foltok.
Leginkább beváltnak az előre megtervezett és terepen folyamatosan módosított bejárás tekinthető. A tervezéshez és a tájékozódáshoz érdemes kombináltan használni a kapott segédanyagokat: a pontszerű objektumok a térképen, a táj foltossága a műholdfelvételen, az erdőrészletek fafajösszetétele és kora pedig az üzemtervi adatokból tudható meg. Turistatérkép, 1: 10 000-es térkép és légifelvétel - ha van, illetve könnyen beszerezhető - tovább segíti a tájékozódást.
A vegetáció dokumentálása
Minden hatszögre külön adatrekord készül, hivatkozni (azaz egy hatszög jellemzését egy másikra is megadni) nem lehet. Minden hatszögre ki kell tölteni egy rekordot, azon ritka esetekben is, amikor az az előzővel teljesen megegyezik. Az adatlap, illetve az mmÁ-NÉR használata kb. két nap alatt válik rutinossá, emiatt az első napokban lassabb térképezésre számítsunk!
Azaz egy kvadrát minden hatszögéről készül dokumentáció (általában 100 hatszög van egy kvadrátban).
Az országhatáron átnyúló hatszögek esetében csak a hazai oldalt kell felmérni, de a kiterjedést a teljes hatszöghöz kell viszonyítani. A tájökológiai tulajdonságoknál és a veszélyeztetettségnél szintén célszerű a határon túli részeket is figyelembe venni.
A kvadrátban kétféle hatszög lehet:
1: a műholdfelvétel és a térkép alapján kizárható, hogy felmérendő vegetációs folt lenne benne (pl. szántó, település belsejében fekszik); ezeket a hatszögeket "A fel nem mérendő" hatszögek adatlapján kell dokumentálni;
2: van benne vagy gyaníthatóan van benne a fent megadottaknál nagyobb kiterjedésű vegetációs folt. Ezekről a hatszögekről élőhelyi adatot kell feljegyezni. Az élőhelyi adat származhat most végzett felmérésből, korábbi ismeretekből és becslésből.
A terepbejárás során érintett, alapértelmezésben nem felmérendő hatszögekről is lehetőleg készítsünk részletes adatlapot, mert jelentősen javítjuk ezzel a felmérés minőségét. Az ilyen hatszögekben szereplő becslés nem számít bele a 20%-os becslésbe (lásd alább).
2a. Bejárás alapján
A hatszögek döntő többségén (pontosan lásd a feltártságnál) át kell haladni (természetesen itt a korábbi tereptapasztalattal nem fedett területeket kell érteni). A bejárás során kell felírni az adatlapra az adatokat (nem otthon, nem este, nem másnap). A jegyzetelést célszerűnek tűnik néhány hatszögenként megtenni, de ez természetesen csak ajánlás.
2b. Korábbi tereptapasztalat alapján
Nyilvánvaló, hogy lesznek olyan tájrészletek, amelyeket eléggé jól ismerünk ahhoz, hogy korábbi tereptapasztalataink alapján az adatlapokat ki tudjuk tölteni. Miközben kérjük, hogy ez valóban csak a jól ismert területeken történjék, várható, hogy itt is lesznek olyan adatok, amelyek fejből nem mondhatók meg. Ezek egy részét becsülhetjük (max. 20%-ban). A gyep- és erdőadatlap kitöltéséhez azonban szükséges a helyszín felkeresése.
2c. Becsléssel
Becslésnek tekintjük a MÉTA-program esetén azt, ha valamely vegetációfoltot nem láttam a terepen, vagy nem eléggé jól ahhoz, hogy az adatlap kitöltésében (az attributumok többsége esetén) biztos legyek. A műholdfelvétel-értelmezés mindig becslés, a hatszöghatáron átnyúló folt jellemzése csak akkor nem, ha eléggé biztos vagyok benne, hogy a folt ott is olyan, mint ahol láttam. Abban a hatszögben is előfordulhat becslés, amelyben jártam, hiszen vannak távolabbi részei is.
Minden adattípusban el kell végezni a becslést, azaz minden rubrikát ki kell tölteni (a helyi becslések általában megbízhatóbbak, mintha azt központilag végeznék).
A vegetáció dokumentáltságában a következő feltártsági arányokat kell elérni:
· terepi megfigyelés, illetve korábbi tereptapasztalat alapján kell dokumentálni a bejárandó hatszögek, illetve a bejárandó hatszögekben dokumentált élőhelyi adatok legalább 80%-át;
· becsléssel adható meg az élőhelyi adatok
legfeljebb 20 %-a (olyan helyekre gondolunk, ahova nem lehet bejutni, vagy csak
nagyon nehezen)
Fontos: nem számít bele a 20%-os becslésbe, ha „nem felmérendő” hatszög esetén becsülünk!
(Ne felejtsük el elkészíteni és a leadott adatlapokhoz mellékelni!)
A bejárás során, de legkésőbb a nap végén (ezt csak a jó memóriájúaknak ajánljuk), dokumentálni kell a valóban bejárt útvonalat. Az útvonalat a MŰHOLDFELVÉTELRE ÉS A TÉRKÉPRE EGYARÁNT be kell rajzolni. Azokon a területeken ahol korábbi terepismeret alapján történt az adatok megadása, ott a műholdfelvételen sraffozással kell megadni az ismert területet. A sraffozás "léptéke", pontossága fél hatszögnyi legyen. Ott is meg kell adni, ahol új bejárás is történt.