KISALFÖLD - földrajzi kistájak növényzete

Nyomtatóbarát változatPDF version



>>> Magyarország

ALFÖLD | KISALFÖLD | NY-I PEREMVIDÉK |DTÚLI-DSÁG | DTÚLI-KHG | ÉSZAKI-KHG


2.1. Győri-medence

2.1.11. Szigetköz
2.1.12. Mosoni-sík
2.1.21. Fertő-medence
2.1.22. Hanság
2.1.31. Kapuvári-sík
2.1.32. Csornai-sík


2.2. Marcal-medence

2.2.11. Marcal-völgy
2.2.12. Kemenesalja
2.2.13. Pápa–Devecseri-sík


2.3. Komárom-Esztergomi-síkság

2.3.11. Győr–Tatai-teraszvidék
2.3.12. Igmánd–Kisbéri-medence
2.3.13. Almás–Táti-Duna-völgy

ALFÖLD | KISALFÖLD | NY-I PEREMVIDÉK |DTÚLI-DSÁG | DTÚLI-KHG | ÉSZAKI-KHG


2. Kisalföld
2.1. Győri-medence
2.1.11. Szigetköz

A Szigetköz potenciális vegetációja az alföldi folyómenti szukcessziós sorok jó példája. A szélsőséges termőhelyeken a vegetáció kialakulására a vízviszonyokon túl a hordalék milyensége volt döntő hatással. Az élő medrek mellett a bokorfüzesektől az elárasztást nem kapó gyertyános-kocsányos tölgyesekig terjed a sor. A lefűződő medrekben a növényzet fejlődése a lápok irányába mutat. A magasabb hátakon száraz tölgyesek is kialakultak.
A kistáj mai képét a vízrendezések nagymértékben átalakították, s a megmaradt ártéren is beszűkült a természetes vegetációfejlődés lehetősége, ezt fokozza a nagyon erős inváziós terhelés. A természetszerű ligeterdők aránya ma a kultúrállományokénak csak töredéke, s az erdők állapota továbbra is romló tendenciát mutat (különösen a puhafás állományokban). A korábbi rétművelés teljesen megszűnt, kaszált gyepek csak a töltések közelében vannak. A pionír élőhelyeket a zátonyok megszűnése ellenére az anyagnyerő tavak részben újratermelik.
A ligeterdőkben számos, a hegyvidékekről leereszkedett faj található (bükksás – Carex pilosa, vörös acsalapu – Petasites hybridus, tüzes liliom – Lilium bulbiferum, erdei csillaghúr – Stellaria nemorum), köztük figyelemreméltó pionírok (csermelyciprus – Myricaria germanica, parti fűz – Salix elaeagnos, csipkeharaszt – Selaginella helvetica). A nedves rétek utolsó maradványain hegyi tárnicska (Gentianella austriaca), szibériai nőszirom (Iris sibirica), a lápfragmentumokon rostostövű sás (Carex appropinquata), tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) élnek. A hátak száraz tölgyeseiben fehér sás (Carex alba), erdei gyöngyköles (Buglossoides purpureo-coerulea), ükörkelonc (Lonicera xylosteum), a száraz gyepekben kisfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis), pusztai árvalányhaj (Stipa pennata) érdemel említést.

Gyakori élőhelyek: J4, RB, OC, OB, B1a; közepesen gyakori élőhelyek: RA, P2a, D34, OA, J3, J6, BA, L5, P45; ritka élőhelyek: G1, RC, B1b, B5, J2, B2, A23, E1, D6, J1a, A3a, B3, A1, P2b, P7.

Fajszám: 800-100; védett fajok száma: 60-80; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 3, bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 5, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 4, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 5.

KIRÁLY Gergely – KIRÁLY Angéla


2. Kisalföld
2.1. Győri-medence
2.1.12. Mosoni-sík

A kistáj termőhelyi heterogenitása a potenciális vegetáción is érezteti hatását. Nyugati, határmenti részén valószínűleg száraz cseres-tölgyesek és erdőssztyepp-erdők álltak, esetleg száraz gyepekkel mozaikosan. Keleti részén a száraz erdők mellett gyertyános-kocsányos tölgyesek is létrejöttek, és itt már a ligeterdők és mocsári növényzet is számottevő volt. A Szigetközzel szomszédos sávban uralkodóak voltak a ligeterdők – a területen gyakorlatilag csak itt maradtak fent nagyobb erdőtömbök.
A Mosoni-sík mai képét a szántóföldi művelés határozza meg, a természetes élőhelyek kiterjedése csekély, az erős frgamentációhoz a sok közlekedési létesítmény is hozzájárul. A Mosoni-Duna mellett akadnak ligeterdő-maradványok, sokkal jelentősebb azonban az ültetvényszerű nyárasok aránya. Az itt egykor kiterjedt nedves rétek nagy része eltűnt. Kiemelkedő érték a lébényi Tölgy-erdő, a Kisalföld legszebb maradvány gyertyános-kocsányos tölgyese. A száraz tölgyeseknek a tájban szinte hírmondója sem maradt, a száraz gyepek (pl. homoki gyepek Győrnél, löszgyepek Várbalognál) is egész ritkák.
A Mosoni-sík nyugati részén a Pándorfi-platóval rokon sztyeppnövényzet elemei említhetők (tavaszi hérics – Adonis vernalis, kisvirágú csüdfű – Astragalus austriacus, magyar zsálya – Salvia aethiopis), e területrész ma is értékes szegetális gyomok menedékhelye (parlagi atracél – Anchusa arvensis, cicó – Thymelaea passerina). A Mosoni-Duna menti erdőkben sok faj tükröz montán hatást (medvehagyma – Allium ursinum, kapotnyak – Asarum europaeum, erdei madársóska – Oxalis acetosella), a Lébénynél ugyanerre utal a bükksás (Carex pilosa). Nedves réteken érdekességei a réti iszalag (Clematis integrifolia), mocsári lednek (Lathyrus palustris); Győrnél homokon már gyíkpohár (Blackstonia acuminata), csajkavirág (Oxytropis pilosa) is megjelenik.

Gyakori élőhelyek: J4, J6, RB; közepesen gyakori élőhelyek: L5, RC, B1a, J3, E1, B5; ritka élőhelyek: RA, OC, B3, D34, OB, A3a, BA, OA, B2, A1, A23

Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 3, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 4.

KIRÁLY Gergely – KIRÁLY Angéla


2. Kisalföld
2.1. Győri-medence
2.1.21. Fertő-medence

A Fertő-tó medencéjében a potenciális vegetációt mocsári és lápi társulások jelentik, peremrészein ligeterdők, esetleg erdőssztyepp-erdők is kialakulhattak. Helyenként sós tavi növényzet is létrejött, melynek kiszáradásával sziki társulások képződtek. A nyílt vízfelület aránya a vízszint ingadozásaival összefüggésben nagymértékben változott.
Ma a kistáj legnagyobb részét nádasok borítják, nagy nyílt vízfelület csak az osztrák tórészen van. Feltűnő a hínártársulások csekély térfoglalása és fajszegénysége. A zonációban a nádasokat a télisásosok, magassásosok és kékperjések keskenyebb gyűrűje követi, helyenként nedves (néhol láposodó) szikes rétekkel. A gyepek egy részét ma is legeltetik. A szántók részesedése csak a keleti részen jelentősebb, a mai gyepek nagy része azonban a parlagok visszagyepesedésével keletkezett. Más sziki élőhelyek (szikes tavak, szikfoknövényzet) csak töredékesen alakulnak ki. Természetszerű erdő ma már nincs, csupán telepített erdősávok.
A Fertő-medence flórája számos, a nagyalföldi sztyepptavakkal közös fajt tartalmaz. A sós mocsári növényzet különlegessége a tengermelléki káka (Schoenopelctus litoralis) és tengeri szittyó (Juncus maritimus). A nedves szikes gyepekben figyelemreméltó a barázdás csüdfű (Astragalus sulcatus), kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), a láposodó részeken fontos a kormos csáté (Schoenus nigricans). Az iszaptársulások pionírjai a gyérvirágú csetkáka (Eleocharis quinqueflora), árokvirág (Samolus valerandi), a legeltetés hatására megjelennek igazi halofiták (magyar sóballa – Suaeda pannonica, sziksófű – Salicornia europaea) vagy más sziki fajok (bajuszpázsit – Crypsis aculeata, sziki mézpázsit – Puccinellia limosa) is. A kiszáradó csatornák, laposok későnyári–őszi aszpektusában sziki és fakó libatop (Chenopodium botryoides, Ch. glaucum), szárnyasmagvú budavirág (Spergularia media) válhat tömegessé.

Gyakori élőhelyek: B1a, F2, OB, OC; közepesen gyakori élőhelyek: P2a, RA, RB, D34, B5, B1b, D2; ritka élőhelyek: B6, E1, P2b, OA, H5a, I1, J1a, D1, BA, B3, F5, A23, A5.

Fajszám: 400-600; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 1, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 1, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 3, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

KIRÁLY Gergely


2. Kisalföld
2.1. Győri-medence
2.1.22. Hanság

A Hanság lápmedencéjének eredeti vegetációját bajos pontosan rekonstruálni. Bizonyos a lápi társulások, ezen belül pedig valószínűsíthető a fátlan élőhelyek túlsúlya, lápi cserjések ill. láperdők feltételezhetően csak kisebb arányban voltak. A nem lápos kiemelkedéseken ligeterdők, a peremterületeken pedig más zárt erdők (pl. gyertyános-kocsányos tölgyesek) lehettek. A Hanság egyes pontjain valószínűleg különleges, reliktum jellegű társulások (pl. lápi erdeifenyvesek) is voltak.
Az 19. század elejétől kezdődő lecsapolások során a kistáj több lépcsőben átalakult. Az erdők területe növekedett, de eközben a kultúrállományok (főleg nemesnyárasok) aránya túlnyomóvá vált. Az úszólápok, zsombékosok területe drasztikusan csökkent, viszont a nem zsombékos magassásosok elterjedtek. A korábban kiterjedt nedves láprétek szintén visszaszorultak, helyükön kultúrrétek alakultak ki. Az utóbbi 50 évben sok rétet beerdősítettek, illetve a nagytáblás szántóföldi művelés is megjelent. A tőzegbányászat révén új élőhelyek keletkeztek. A tájban igen erős az inváziós terhelés.
A Hanság mai flórája a korábbi gazdagságnak csak töredékét őrizte meg. Reliktumai nagyrészt eltűntek (tőzegeper – Comarum palustre, babérfűz – Salix pentandra, tőzegszittyó – Scheuchzeria palustris), vagy igen ritkák (dárdás nádtippan – Calamagrostis canescens, mocsári kocsord – Peucedanum palustre, Scholochloa festucacea). Ma is értékesek ligeterdő-fragmentumai (hamvas éger – Alnus incana, békakonty – Listera ovata), láprétjei (Buxbaum-sás – Carex buxbaumii, lápi nyúlfarkfű – Sesleria uliginosa), sok érzékeny faj pedig a másodlagos mocsári vegetációban vagy csatornákban telepedett meg (kétsoros sás – Carex disticha, békaliliom – Hottonia palustris, nádi boglárka – Ranunculus lingua).

Gyakori élőhelyek: RB, OB, RC, B5; közepesen gyakori élőhelyek: B1a, J6, D34, B1b, D2, RA, OC, J2, P2a, BA; ritka élőhelyek: OA, H5a, B5, D1, D6, A3a, K1a, A1, P2b, A5, B2, B3.

Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 40-60; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 1, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 3, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 5.

KIRÁLY Gergely


2. Kisalföld
2.1. Győri-medence
2.1.31. Kapuvári-sík

Viszonylag homogén potenciális vegetációjú kistáj, ettől csak a peremrészeken mutatkozik eltérés. Belső területein főleg keményfás ligeterdők álltak, puhafás állományokkal, fátlan mocsarakkal, kevés lápi társulással mozaikolva. Nyugati szélén fokozatos átmenettel megjelentek a "cseri talajok" szárazabb tölgyesei, északi szélén pedig a lápi vegetáció elemei.
Mai képében dominál a szántóföldi művelés. Erdői kisalföldi mércével kiterjedtek és viszonylag jó állapotúak, a kultúrerdők aránya (még) alacsony. Ez alól kivételt jelent a Rába ártere, ami gyakorlatilag teljesen kiszáradt, természeti értékei tönkrementek. A rétgazdálkodás megszűnt, a gyepek feltörése és beerdősítése ma is zajlik, de a meglévő állományok (pl. Osli, Bogyoszló térsége) még nagy értéket képviselnek. A sok kavicstó új, pionír élőhelyeket teremtett. Az inváziós terhelés közepes mértékű.
Flórájában az alpokalji hatás jól érezhető; erre utal Répce menti ligeterdőkben a tavaszi tőzike (Leucojum vernum), erdei békaszem (Omphalodes scorpioides), hegyi veronika (Veronica montana), réteken a foltos orbáncfű (Hypericum dubium), kisvirágú pacsirtafű (Polygala amarella), míg a Rába mentén a hamvas éger (Alnus incana), kúszó sás (Carex repens). Egyes erdőkben, gyepekben xerotherm elemek is megtaláhatók (pázsitos nőszirom – Iris graminea, taréjos csormolya – Melampyrum cristatum, bugás macskamenta – Nepeta nuda, parlagi rózsa – Rosa gallica). Elszórtan felbukkannak a sziki élőhelyek növényei (molyhos őszirózsa – Aster canus, sziki kocsord – Peucedanum officinale), az iszaplakó (gömböstermésű szittyó – Juncus sphaerocarpus, iszaprojt – Limosella aquatica, tavaszi forrásfű – Montia arvensis) vagy zátonyokhöz kötődő (gyökerező erdeikáka – Scirpus radicans) pionírok. Figyelemreméltók az érintetlen mocsári- (mocsári kutyatej – Euphorbia palustris, bördős borgyökér – Oenanthe fistulosa) és hínárnövényzet (hegyeslevelű békaszőlő – Potamogeton acutifolius, tófonal – Zannichellia palustris) fajai.

Gyakori élőhelyek: RC, J6, RB, OB, D34; közepesen gyakori élőhelyek: B1a, K1a, OC, P2b, P2a, B5; ritka élőhelyek: L2a, F1b, RA, J4, BA, J1a, H5a, H5b, J3, OA, A1, A3a, B2, D5.

Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 3, bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 1, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 3, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

KIRÁLY Gergely – KIRÁLY Angéla


2. Kisalföld
2.1. Győri-medence
2.1.32. Csornai-sík

Viszonylag homogén potenciális vegetációjú kistáj, amely rokon a Kapuvári-síkkal. Belső területein főleg keményfás ligeterdők álltak, puhafás állományokkal, fátlan mocsarakkal, kevés lápi társulással mozaikolva. Hasonló lehetett keleti részén a Rába és Marcal mente is, főleg utóbbit kísérte kiterjedt mocsárvilág. Győr és Koroncó térségében nyomokban a homoki erdőssztyepp-vegetáció is fellépett. A Tóközben (Fehértó, Barbacs, Kóny) a Hanságra emlékeztet lápi tavak találhatók.
Mai képében dominál a szántóföldi művelés. Kevés az erdő, ezek is jelentősen átalakultak, eljellegtelenedtek, sok a nemesnyáras és akácos. A rétgazdálkodás megszűnt, a gyepek feltörése és beerdősítése ma is zajlik, a meglévő állományok főleg a Tóközben és a Rábca mellett képviselnek nagy értéket. A Marcal mentén az egykor összefüggő mocsári élőhelyek fragmentálódtak, magát a folyót csatornává alakították. Az inváziós terhelés közepes mértékű.
Flórájában a montán hatás már alig, főleg keményfás ligeterdőkben érezhető (ágas rozsnok – Bromus ramosus, bükksás – Carex pilosa, magyar varfű – Knautia drymeia). Láptavainak reliktumai a békaliliom (Hottonia palustris), lápi csalán (Urtica kioviensis). Nedves rétjeinek értékei a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), réti iszalag (Clematis integrifolia), kötött talajokon társulásalkotó a bókoló sás (Carex melanostachya), laza homokon a kékperje (Molinia caerulea). A Marcal mellett érdekes a kálmos (Acorus calamus), csonkaír (Succisella inflexa). Kavicstavakon, nedves szántókon, árkokban nem ritkák az iszaptársulások növényei (kúszó zeller – Apium repens, iszapfű – Lindernia procumbens).

Gyakori élőhelyek: OB, RB, OC, B1a, D34; közepesen gyakori élőhelyek: H4, P45, B1b, J4, P2a, RC, RA, B5, J6; ritka élőhelyek: K1a, E1, J3, A1, BA, J1a, D6, L5, P2b, B2, D2, B3, F1b, A23, J2, I1, H5a, H5b, OA.

Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 3, bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 3, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 4.

KIRÁLY Gergely


2. Kisalföld
2.2. Marcal-medence
2.2.11. Marcal-völgy

A kistáj potenciális erdővegetációját a keményfás ligeterdők, égerligetek, fűz- és égerlápok jelentik. Mivel a terület jelentős része lefolyástalan medence, nagy kiterjedésű fátlan élőhelyek alakultak ki. Ültetvényszerű erdők térfoglalása csekély, néhol láthatunk csak nemesnyárasokat. Az inváziós terhelés alacsony, főleg a peremterületeken vannak akácosok.
A kistáj jellemző fátlan élőhelyei a mészkedvelő üde láprétek, zsombékosok, magassásosok. Biztosra vehető, hogy egykor nagy kiterjedésű úszólápok voltak a Marcal-völgy középső és alsó részén. A lápvidéket a Marcal és a környező dombvidékeken eredő források táplálták, egyúttal a területen jelentős tőzegképződés volt.
A 19. század közepén kezdődő meliorációnak köszönhetően a láprétek kiterjedése minimálisra csökkent, az úszólápok megsemmisültek, a tőzeg kotusodása miatt a termőhelyek is jelentősen degradálódtak. A magasabb térszíneken az erdőket kiirtották, helyükön kialakult gyepeket legeltették vagy kaszálták. A rétek felhagyása az 1990-es évek elején kezdődött, ekkortól nagy magassásosok alakultak ki. A tőzeg kibányászásával mesterséges tavak keletkeztek.
Az erdei flórában a ligeterdei elemek (bogláros szellőrózsa – Anemone ranunculoides, odvas keltike – Corydalis cava, rezgő sás – Carex brizoides) dominálnak, az üde gyepekben domináns a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) és franciaperje (Arrhenatherum elatius). Az alacsonyabban fekvő területeken a mocsári sás (Carex acutiformis) alkot jelentős állományokat. A szivárgóvizes helyek fragmentális növénytársulása a gyapjasmagvú sásos és a nyúlfarkfüves láprét. A magassásosokban kontinentális elemek (kisfészkű aszat – Cirsium brachycephalum, vesszős füzény – Lythrum virgatum) is megfigyelhetők. A hidegkori reliktumok (lisztes kankalin – Primula farinosa, havasi szittyó – Juncus alpinus) szinte teljesen eltűntek.

Gyakori élőhelyek: E1, B5, D34; közepesen gyakori élőhelyek: B1a, B2, J3; ritka élőhelyek: D1, D2, B4, J1a.

Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 40-60; özönfajok: aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 4, akác (Robinia pseudoacacia) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1.

MESTERHÁZY Attila


2. Kisalföld
2.2. Marcal-medence
2.2.12. Kemenesalja

A kistáj jelentős része potenciális erdőterület, gyepek csak kis kiterjedésben fordulhattak elő. Klímazonális vegetációtípusát gyertyános-tölgyesek jelentik. A kistáj déli részén a Kemeneshátról genyőtés cseres-tölgyesek húzódnak le. A patakvölgyekben éger- és fűzligetek alakultak ki. Ma már a telepített faállományok (főleg akácosok, kevés fenyves) foglalják el a kistáj erdőterületeinek jelentős részét.
A kistáj területe szántóföldi művelésre kiválóan alkalmas, a legtöbb erdőt már régen kiirtották, a megmaradtak közül az évszázados legeltetés, majd intenzív erdőgazdálkodás miatt kevés a természetszerű állomány. A kistáj jelentős része egykor a Marcal árterülete volt, ahol a lefolyástalan területen zsombékosok, mészkedvelő üde láprétek, fűz- és égerlápok alakultak ki. Az 1980-as években elvégzett meliorációk után ezeknek az élőhelyeknek hírmondója sem maradt.
A gyertyános-tölgyesek fajkészletében jelentős szerepet kapnak a nyugat-dunántúli elemeknek (szagos galaj – Galium odoratum, erdei galaj – Galium sylvaticum, magyar varfű – Knautia drymeia), ill. a szegélyfajok (gombos zanót – Chamaecytisus supinus, sváb rekettye – Genista germanica, fekete lednek – Lathyrus niger). A patakmenti állományokban ligeterdei fajok (ligeti csillagvirág – Scilla vindobonensis, odvas keltike – Corydalis cava, bogláros szellőrózsa – Anemone ranunculoides) jellemzők. A hidegkori reliktum jellegű fajok (apró gyékény – Typha minima, havasi szittyó – Juncus alpinus) napjainkra kipusztultak. A (másodlagos) száraz gyepeken kontinentális flóraelemek is felbukkannak (magyar kutyatej – Euphorbia glareosa, pusztai kutyatej – Eu. seguieriana, mezei üröm – Artemisia campestris).

Gyakori élőhelyek: L2a, L2b, K2, RC; közepesen gyakori élőhelyek: RB, E1, P2b; ritka élőhelyek: B4, D1, D2, J6, B2.

Fajszám: 800-1000; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1.

MESTERHÁZY Attila


2. Kisalföld
2.2. Marcal-medence
2.2.13. Pápa–Devecseri-sík

A kistáj potenciális erdőterület, de fragmentálisan természetes gyepek is előfordulhattak. Klímazonális vegetációtípusát üde lomberdők jelentik (többnyire gyertyános-tölgyesek). A vízfolyások mentén puhafa- és keményfaligetek alakultak ki. A kibukkanó pliocén kavicson és homokon kis kiterjedésben cseres-tölgyesek fordultak elő a kistáj délkeleti részén. Ma az erdeifenyő- és akácültetvények borítják a kistáj erdőterületének mintegy 70%-át.
Az erdők jelentős részét az évszázados emberi tevékenység drasztikusan átalakította. A sovány talajokon többnyire legeltetés folyt, mely kisebb-nagyobb mértékben ligetessé tette az erdőket. Az erdőirtások és legeltetések következtében nagy kiterjedésű füves pusztaságok alakultak ki, ennek egyik szélsőséges példája a Tét környéki futóhomokos terület, melyet az 1950-es években akáccal telepítettek be. Az állatállomány csökkenésével a legelőket, legelőerdőket akáccal és erdeifenyővel ültették be.
A gyertyános-tölgyesekben gyakoriak a ligeterdei elemek (ligeti csillagvirág – Scilla vindobonensis, odvas keltike – Corydalis cava, foltos kontyvirág – Arum maculatum) mellett. A délkeleti rész cseres-tölgyeseiben jellegzetes a genyőte (Asphodelus albus), míg északabbra a selymes boglárka (Ranunculus illyricus) és a tarka nőszirom (Iris variegata) előfordulása. Említésre méltók a kistáj sovány talajain kialakuló lengefüves és egércsenkeszes pionír társulások.

Gyakori élőhelyek: RC, K2, OC; közepesen gyakori élőhelyek: L2a, E1, OB; ritka élőhelyek: D2, J6, J5.

Fajszám: 800-1000; védett fajok száma: 40-60; özönfajok: aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3, akác (Robinia pseudoacacia) 4, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1.

MESTERHÁZY Attila


2. Kisalföld2.3. Komárom-Esztergomi-síkság
2.3.11. Győr–Tatai-teraszvidék

A szigeteken (Erebe, Monostori-sz.), a Duna alacsonyártéri sávjában és a patakok mentén a puhafás ligeterdők jellemzők. Kevésbé elterjedtek a keményfás ligetek. Az ármentes teraszok klímazonális vegetációtípusa a pusztai tölgyes, feltételezhető e terület jelentős részének ősibb erdősszyepp-jellege is.
A kistáj döntő része ma kultúrtáj: erdeinek 80%-a ültetvény, gazdag aljnövényzetű ligeterdők, homoki tölgyesek csupán elvétve fordulnak elő. A termékeny síkságok intenzív mezőgazdasági művelés alatt állnak, ugyanakkor növekszik a termelés alól kivont, többnyire nehezen regenerálódó parlagok részaránya is. Nagy belső mélyedés található Tata és Almásfüzitő között, mocsarának 150 évvel ezelőtti lecsapolása után sekély tórendszert alakítottak ki (Réti-tavak, Fényes-tavak). E terület lápréti fajokban (kormos csáté – Schoenus nigricans, illatos hagyma – Allium suaveolens, nagy aggófű – Senecio umbrosus) ma is gazdag. Kocs és Tömörd környékének sziki vegetációja (egykor sziksófű – Salicornia prostrata, magyar sóballa – Suaeda pannonica) megsemmisült.
A laza talajú teraszokon a 18. századtól kezdve homokkötést célzó akác- és fenyőtelepítések történtek, jelentősen visszaszorítva az erdőssztyepp-vegetációt. Jellemzők a homokpusztagyepek, melyeket Komáromtól DK-re löszpusztagyep-fragmentumok váltanak fel. Meghatározó fajai (csajkavirág – Oxytropis pilosa, homoki fátyolvirág – Gypsophila fastigiata subsp. arenaria) mellé kelet felé haladva több kontinentális elem (báránypirosító – Alkanna tinctoria, homoki ternye – Alyssum tortuosum), valamint a Középhegység meszes alapkőzetű lejtőiről leereszkedő fajok (magyar kutyatej – Euphorbia glareosa, patkócím – Hippocrepis comosa) társulnak. Utóbbi élőhelyek védendő ritkasága a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és a karcsú zsombor (Sisymbrium polymorphum).

Gyakori élőhelyek: D6, G1, H5b, J4, M4, RC, RB; közepesen gyakori élőhelyek: B3, BA, D34, I1, OC, J3, P2b; ritka élőhelyek: B1a, F2, H5a, L5, M5.

Fajszám: 700-800; védett fajok száma: ?; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 3, bálványfa (Ailanthus altissima) 3, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 1, selyemkóró (Asclepias syriaca) 4, kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus) 4, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 1, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 1, kései meggy (Prunus serotina) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 5, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 5, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

SCHMIDT Dávid


2. Kisalföld2.3. Komárom-Esztergomi-síkság
2.3.12. Igmánd–Kisbéri-medence

A Dunával párhuzamos teraszok és a Sokoró dombsora, valamint a Vértesalja északkeleti lejtői közé eső medence potenciális erdőtársulásai a puhafás ligeterdők és a pusztai tölgyesek. A medence nyugati felében a Pándzsa síkja mentén kisebb sziki tölgyes foltok lehettek mocsárrétekkel, kiszáradó láprétekkel, sziki rétekkel, míg a keleti medencerész magasabb térszínein és peremén lösztölgyesek. Tárkánytól keletre a sok párhuzamosan futó vízfolyás keskeny völgyeiben puhafaligeteket találunk.
Szántóföldi növénytermesztés a kistáj 90%-án folyik, jelentős az ültetett nyárasok, akácosok, fekete- és erdeifenyvesek részaránya is. Természetszerű erdőt alig találunk. A Győrtől délkeletre kialakult mocsár- és láprétek nagy része megsemmisült, értékes fajaik (kormos csáté – Schoenus nigricans, gyapjúsásfajok – Eriophorum spp., szúnyoglábú bibircsvirág – Gymnadenia conopsea) eltűntek, a mélyedések egy része sziki jellegű élőhellyé alakult át (mocsári kosbor – Orchis palustris, sziki őszirózsa – Aster tripolium subsp. pannonicus, télisás – Cladium mariscus, békaboglárka – Ranunculus flammula). A korábbi szukkulens sziki vegetáció jellemző fajait (magyar sóballa – Suaeda pannonica, bárányparéj – Camphorosma annua) szintén hiába keressük már. A Sokoró északi lejtőivel érintkező lapos dombokon, de különösen a Kocs környéki löszgyepekben értékes erdősszyepp-fajok (tavaszi hérics – Adonis vernalis, sarlós buvákfű – Bupleurum falcatum, selymes peremizs – Inula oculus-christi, nagyvirágú gyíkfű – Prunella grandiflora, macskahere – Phlomis tuberosa) maradtak fenn, eltűnt viszont a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és a korongos lucerna (Medicago orbicuralis) (Győrság). Ölbőpuszta környékének fajgazdag homokpusztagyepjei (báránypirosító – Alkanna tinctoria, borzas len – Linum hirsutum) a különösen intenzív tájhasználat áldozatául estek.

Gyakori élőhelyek: BA, OB, OC, RB, RC; közepesen gyakori élőhelyek: A3a, A5, B3, F2, H5a, OA, J3, P2b; ritka élőhelyek: B2, B6, D2, D34, F1a, F4, G1, H5b, J4, M2, M4, M5.

Fajszám: 500-600; védett fajok száma: ?; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, bálványfa (Ailanthus altissima) 3, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 1, selyemkóró (Asclepias syriaca) 3, kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatus) 3, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 5, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 5.

SCHMIDT Dávid


2. Kisalföld2.3. Komárom-Esztergomi-síkság
2.3.13. Almás–Táti-Duna-völgy

Potenciális erdőterület. Növényzetére közvetlen befolyással van a Duna, a kistáj túlnyomó része annak alacsony ártere, bokorfüzesekkel, fűz-nyárligetekkel. Ahol kiszélesedik a hullámtér (főként a kistáj nyugati és keleti szélein), láp- és mocsárrétek váltakoznak ligeterdőkkel, az ártéri magaslatokon sztyepprét-foltokkal, míg keményfaligetek – az alkalmas termőhelyek hiánya miatt – csak pontszerűen fejlődhettek ki. A kistáj déli peremvidékét Dunaalmástól Dorogig a Gerecse löszös talajú hegylábi részei jelentik, rajtuk többnyire településeket, ipari- és szántóterületeket, ültetvényeket (akác, nyár) találunk. Jelentős értéket a Tát környéki Dunaszigetek mocsár- és láprétjei (illatos hagyma – Allium suaveolens, kormos csáté – Schoenus nigricans, mocsári lednek – Lathyrus palustris), sztyepprétjei (érdes csüdfű – Astragalus asper, vérveres szádor – Orobanche gracilis) képviselnek. A vizes élőhelyek degradációja miatt az egész kistájról eltűntek a következő fajok: hegyi tárnicska (Gentianella austriaca), fehérmájvirág (Parnassia palustris), valamint több erdőssztyepp-elem: leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), sziki kocsord (Peucedanum officinale). Az átalakulás következtében a Duna mentének puhafaligeteiben a nyári tőzike (Leucojum aestivum) és mocsári aggófű (Senecio paludosus) állományai megfogyatkoztak, élőhelyüket kultúrnyárasok foglalják el, lágyszárúszintjükben özönnövények (magas aranyvessző – Solidago gigantea, tájidegen őszirózsa-fajok – Aster spp.) tömege burjánzik. Esztergom mellett előfordul a ritka Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii).

Gyakori élőhelyek: D34, J3, J4, RB, RC; közepesen gyakori élőhelyek: BA; ritka élőhelyek: D1, D6, H5a, H5b.

Fajszám: 500-600; védett fajok száma: ?; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 3, bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, Aster lanceolatus 5, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 4, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 5.

SCHMIDT Dávid

ALFÖLD | KISALFÖLD | NY-I PEREMVIDÉK |DTÚLI-DSÁG | DTÚLI-KHG | ÉSZAKI-KHG