Az erdőgazdálkodás - az Országos Erdőállomány Adattár kimutatásai szerint - manapság mintegy 493.000 hektáron kezel akácosokat. Az újabb telepítések révén az akácosok területe továbbra is növekszik (NÉBIH).
Az akác azonban nem csak erdőterületeken fordul elő, hanem útszegélyben, árokparton, mezsgyéken, felhagyott gyepekben, parlagokon és kertekben, egyre kiterjedtebben pedig védett területeinken, ahol spontán terjeszkedésével őshonos növényzeti örökségünk féltett maradványait veszélyezteti vagy már el is foglalta.
A MÉTA program felmérése kimutatta, hogy az akác spontán inváziós megjelenése milyen megdöbbentő mértékű természetes élőhelyeinken. Homoki borókás nyárasaink és nyílt homokgyepeink 65%-ában, féltett erdőssztyepp maradványaink 60%-ában a legsúlyosabb a helyzet. Az akác inváziójával fertőzött és veszélyeztetett természetes és természetközeli területeink összesen mintegy 200.000 hektárt (16-17%) tesznek ki - a degradált élőhelyeket nem számolva. Ezen belül pedig már több, mint 33.000 hektáron (2,75%) közepes/súlyoson károsítja az 1.200.000 hektárra becsült őshonos növényzeti örökségünket!
1.200.000 ha - természetes növényzet, ebből
_ 200.000 ha - akáccal fertőzött természetes növényzet, amiből
__ 33.000 ha - akáccal károsított természetes növényzet
Valójában tehát nem a továbbra is terjedőben lévő akác, hanem a degradálódó és fogyatkozóban lévő őshonos természeti örökségünk van veszélyben!