Módszertan

A térképezés során az ország teljes területéről, aktuális terepi felmérés alapján készült dokumentáció. A MÉTA adatbázis és térkép maradéktalanul lefedi a mai ország területét, így minden táj, minden egyes község határának növényzeti értékei reprezentálva vannak. Részletesen felmértük a természetes és természetközeli gyepeket, mocsarakat, vizes élőhelyeket, őshonos fafajú erdőket, cserjéseket; ugyanakkor csak vázlatosan dokumentáltuk a szántókat, mezőgazdasági területeket, településeket, faültetvényeket, ipari területeket.

    
1. ábra A képen látható tájból felmértük például a gyepeket (sárga), a cserjéseket (narancs) és a ligeterdő maradványokat (kék).    
A program mérete

A MÉTA térképezés az ország teljes területét mérte fel, nagyrészt 2003-2006 között. Ilyen nagyságrendű, egyszerre ennyi embert foglalkoztató vállalkozásra a botanikus-természetvédő szakmában Magyarországon még nem került sor. A terepmunkát térségfelelőseink koordinálták: Bodonczi László (Nyugat-Dunántúl), Deák József Áron (Dél-Alföld), Fogarasi Péter (Kisalföld), Isépy István (Dunántúli-középhegység és Mezőföld), Kecskés Ferenc (Észak-Tiszamente), Ortmann-né Ajkai Adrienn (Dél-Dunántúl), Molnár Csaba (Északi-középhegység) és Rév Szilvia (Észak-Tiszántúl). A felmérésben 199 térképező vett részt, akik között vannak botanikus kutatók, oktatók, tanárok, természetvédelmi szakemberek, diákok. A MÉTA térképezés során összesen kb. 7 000 napot voltunk terepen, és legalább 100 000 adatlapot töltöttünk ki. A térképezés során térinformatikai segédfedvényekkel ellátott űrfelvételek, topográfiai térképek, erdészeti üzemtervi adatok segítették a térképezők munkáját.

   
2. ábra Az ábrán látszik a Magyarországot lefedő 2 834 MÉTA-kvadrát és egy példán a kvadráthoz tartozó MÉTA-hatszögek 100-as csoportja. A hatszögek itt az ökorégiós besorolás szerint vannak kiszínezve.

   
3. ábra A légifotón egy Tisza-menti tájat ábrázoltunk madártávlatból. A piros hatszögek a MÉTA 35 hektáros felmérési egységei.    
A térképezés egységei

A térképezésnek három térbeli egysége van: a MÉTA kvadrát (1), a MÉTA hatszög (2) és a hatszögön belül az élőhelytípusok állományai (3). Mindhárom szinten folyt adatgyűjtés, amit részletes ismertető segített, az ún. AL-KÚ, a Módszertani és Adatlap-Kitöltési Útmutató.    

(1) A térképezés szervezési (és részben felmérési) egysége a Közép-európai flóratérképezés (KEF) egynegyednyi hálóegysége, ami 5' földrajzi hosszúság és 3' földrajzi szélesség által határolt négyszög, hozzávetőlegesen 5,5 × 6,5 km, vagyis mintegy 35 négyzetkilométer. Ezt hívjuk MÉTA kvadrátnak, amelyekből az országot 2834 darab fedi le. A kvadrát szintű dokumentálást táji léptékűnek hívjuk.
(2) A vegetációtérképezés léptékének szabványosítása céljából elkészítettünk egy teljes országot lefedő, egymással érintkező, 35 hektáros szabályos hatszögekből álló hálót. Ezek a térképezés térbeli alapegységei, melyekből 267 813 darab van az országban. Hozzávetőlegesen 100 hatszög esik egy kvadrátba.
(3) Valamennyi hatszögben feltüntetésre kerülnek az ott megtalálható természetes és természetközeli élőhelyek valamint azok jellemzőik.

Az élőhelyek

A program célja Magyarország természetes növényzeti örökségének a felmérése. Tehát Magyarország azon területeit kerestük és dokumentáltuk, ahol még van valamennyi a Kárpát-medencét hajdan kitöltő természetes élő rendszerekből. Ezek egyfajta csoportosítását jelentik az élőhelyek, amelyekből 86-ot különböztettünk meg (Á-NÉR 2003). A növénytakaróban "egyéniségek" vannak, olyanok, amelyek szerkezetük, formájuk, kinézetük alapján megkülönböztethetőek a többitől. Ezekben a közösségekben meghatározott növények élnek együtt, s közös történetiségük is van. Ha jól működnek, akkor a környezetükkel összhangban képesek önmagukat fenntartani, s élőhelyül szolgálnak az állatvilágnak, az adott terület saját növényfajainak, s a természettel harmóniában élő embernek is (bár ezzel csak elvétve találkoztunk). Ilyen élőhely például a mocsárrét, a bükkös vagy az ürmöspuszta.

Mit dokumentálunk élőhelyenként?

Megbecsültük minden feltüntetésre kerülő élőhely foltméretét, kiterjedését a hatszög területének százalékos arányában.

Továbbá megadtuk azok természetességét egy 5-ös skála szerint. Itt az 1-es érték teljesen jellegtelen, vegetáció nélküli területet, például szántóföldet, akácültetvényt, települést jelent, míg 5-öst kaptak a legértékesebb "szentély-jellegű" élőhelyek, például az erdőrezervátumok legjobb állományai, a különösen fajgazdag és jó állapotú szikesek, mocsárrétek. A természetesség megítélése a korábban is sokat használt Németh - Seregélyes-féle növényzetértékelési rendszeren alapul, amelyet kibővítettünk és számos példával is kiegészítettünk. A természetesség meghatározásához figyelembe vettük a fajkészletet, az élőhely strukturális tulajdonságait (horizontális mintázat, foltosság, lékesedés, zonációk, fiziognómia, szintezettség, korosztályeloszlás), az eredetet, a termőhelyi tulajdonságokat (pl. vízellátottság, vízminőség, szennyezettség, tápanyaggazdagság, erózió, humusztartalom és ennek sérülése), a táji környezetet (pl. barátságossága, ellenségessége, természetessége, fajgazdagsága, mennyire illeszkedik a folt a vegetáció mintázati rendszerébe, foltméret) és a tájhasználatot (pl. erdőgazdálkodás, vadtúltartás, legeltetés, kaszálás, intenzív gyepgazdálkodás, égetés, mechanikai sértések) is. Az Élőhelyismereti Útmutató élőhelyenként részletesen kitér az egyes természetességi kategóriák jellemzőire, ezzel könnyítve a terepi felismerést és a minél pontosabb azonosítást.

Tájökológiai információk gyűjtése is folyt. Ennek során az élőhelyek mintázatáról, elszigeteltségéről és a környezetének hatásairól rögzítettünk adatokat. A gyűjtött tulajdonságok a még meglevő természet-maradékaink működőképességéről mondanak lényegeset, és mert tervezhetővé (és így koncepciózusabbá) teszi a jövő természetvédelmi munkáját. Így sokat segíthetnek később az ökológiai hálózatok kialakításánál, tervezésénél. Az egyedi értékek (fajok) védelmén túl a működőképes (és így fennmaradni képes) természet kialakítását - fenntartását - fejlesztését segítik elő, illetve megmutatják, hogy hol találunk még működő, hol még rendbe hozható, hol pedig már teljesen tönkretett élő rendszereket.

A mintázat vizsgálata során dokumentáltuk, hogy az élőhelyek 1-2 foltból, 3 vagy több apró foltból állnak, esetleg mozaikos vagy hálózatos-e a megjelenésük. Ebből később következtethetünk arra, hogy az adott élőhely alkalmas lehet-e magterületnek, illetve ennek részét képezheti-e, szóba jöhet-e életföldrajzi folyosóként, lépegető kő gyanánt egy ökológiai hálózat részeként.

A szomszédosság, vagyis a környezet hatása az élőhelyre, fontos információt nyújt arról, hogy mekkora nyomásnak van kitéve a környezete romboló folyamatai felől. Kiemelten káros például az agresszív özönfajok terjedése vagy az ipari, kommunális szennyezés, ugyanakkor egy jó égerlápot csak a körötte meglévő erdő tud hosszú távon fönntartani.

Az elszigeteltségből tudjuk meg, hogy mennyire elszigetelt az adott élőhely foltja, hogy környezetük lehetővé teszi-e (engedi-e) az élőhely populációinak (élőlényeinek) átterjedését a szomszédos hasonló élőhelyre. A kérdés nyilvánvaló összefüggésben van az adott élőhely fennmaradásának esélyével.

   
4. ábra A gyep mintázatára a narancs, a szomszédosságára a fehér, az elszigeteltségére a sárga (a következő domboldalon lesz-e ugyanilyen gyep?) utal.

A továbbiakban igyekeztünk összegyűjteni minden élőhely veszélyeztető tényezőit, vagyis minden olyan fontos tényezőt megadtunk, ami degradálja az élőhelyet, illetve csökkenti az adott élőhely-folt jelen természetességi állapotának jövőbeni fennmaradási esélyét, illetve jövőbeni regenerációját. A veszélyeztetés mértékét nem dokumentáltuk (csak bináris adatokat gyűjtünk). Az egyes esetekben választható tényezők a következők:    
 

• Gond van a terület vízháztartásával, mert kevés a víz, vagy túl sok, esetleg rendszertelenné vált a vízellátottság;  
• alullegeltetik, túllegeltetik, vagy rosszul legeltetik, esetleg egyáltalán nem legeltetik a gyepet, pedig fennmaradásához erre szükség volna;  
• elmaradt a kaszálás, vagy rossz időben, rosszul (túl rövidre vágják) történt; 
• mezőgazdasági célú gyep"javítás" történt, ami az ökológiai értékek szempontjából káros; 
• cserjésedik - erdősödik; 
• káros mértékben, vagyis rosszul égetik; 
• erdőknél a telepítés, felújítás során természetvédelmi szempontból rossz fafajt választottak, tájidegent, például csert olyan helyen, ahol az sosem élt, sőt, sokszor a környezetre is veszélyes inváziós, nem őshonos, agresszíven terjedő fajt, például akácot, bálványfát; 
• túl homogén az erdőszerkezet, a fák egykorúak, nincsenek egyszerre fiatal és idős egyedek, ami rendkívül messze került a természetestől; 
• az erdő fajai közül kiszelektálták valamelyiket, s így torz fafaj-arány jött létre, például gyertyános-tölgyes gyertyán nélkül vagy cseres-tölgyes juharok, vadgyümölcsök, esetleg cserjeszint nélkül; 
• túl alacsony a vágáskor; 
• túltartott vadállomány pusztítja az erdőt; 
• egy gyep létét erdővé, vagy inkább faültetvénnyé alakító telepítés veszélyezteti, például az Őrség kaszálóinak befenyvesítése; 
• a területet özöngyomok támadták meg; 
• a területet beszántás, építkezés, kertbevonás veszélyezteti; 
• bányanyitás, vagy régi bánya terjeszkedése semmisítheti meg az élőhelyet; 
• a tóvá alakítás különösen akkor veszélyes, ha az új tóban vagy partján nem engedik érvényesülni a természetes folyamatokat, mert hasznosítása ezt nem teszi lehetővé; 
• jelentős az emberi taposás, például illegális cross-motor pálya van itt, esetleg túl sok a kiránduló; 
• ipari méretű szennyezés vagy szemét jut a területre; 
• a természetből származó javak olyan nagy mértékű gyűjtése történik, ami veszélyezteti a közösség fennmaradását, ilyen például a Zemplénből teherautó-számra kilopott moha.

Mit dokumentálunk hatszögenként?

A fenti, minden természetes élőhelyre megadott attribútumok mellett hatszögenként, 35 ha-onként is történt adatgyűjtés.

Minden hatszögben megadtuk, hogy mekkora a parlagok és az inváziós fajokkal (nem őshonos, aggresszíven terjedő, természetvédelmi problémákat okozó fajokkal) borított területek aránya. A következő eseteket tekintjük figyelembe veendő parlagnak: a 2-40 éves parlagokat, azaz a TSZ-korszak és a rendszerváltás környékének parlagjait, vagyis felhagyott szántóit, szőlőit, gyümölcsöseit. Inváziós fajnak tekintettünk minden olyan tájidegen fajt, amelyik agresszíven terjed és ezzel a hazai vegetációt elpusztítja, vagy elfoglalja előle a helyet. Ilyen például az akác, bálványfa, aranyvessző, selyemkóró.

Mindehhez kapcsolódóan megadtuk, hogy van-e kaszálás vagy legeltetés, s ha van, akkor szarvasmarhát, juhot vagy más fajt legeltetnek. A kaszálásról és legeltetésről azért fontos adatokat gyűjtenünk, mert az EU-csatlakozás kapcsán jelentős mértékben átalakították és át fogják alakítani a mezőgazdaságunkat, s ezáltal tájaink használatát. Szigorú kvóták maximálják a tartható állatok számát. Változik a mezőgazdaság jövedelmezősége is. Általános tendencia, hogy csökken a külterjesen, kisparaszti módon tartott legelőállomány, csökken a kaszálók területe. Mindezt alig kompenzálják az agrár-környezetgazdálkodási programok, természetvédelmi kezelések. A használat elmaradása nem ritkán gyomosodáshoz, jellegvesztéshez, diverzitáscsökkenéshez, az inváziós fajok terjedéséhez, cserjésedéshez, erdősödéshez vezet. Eddig nem volt országos átlátásunk arról, hogy mely gyeptípusokat és milyen természetességűeket veszélyeztet a már most is drasztikusan csökkenő állatállomány és külterjes használat. Az adatgyűjtésnek ezen ismereteink növelése a célja.

Minden hatszöghöz tartozik egy ökorégiós érték, melyet nem lineáris skálán, hanem 5 többé-kevésbé elkülönülő lehetőségből választottunk ki. A hatszögszintű becslés célja, hogy a puszta alapadatokon túlmenően egy szintetikus jellegű, természetesség és regenerációs potenciál-becslés is szülessen a 35 hektáros tájrészletről, amelyet a tájban egyébként is járó, térképező botanikus ott, a terepen állapít meg. A mai tendenciákat látva három-négy évtizeden belül a védett területeken is romlani fog a természetes növényzet állapota, a nem védett területeken pedig várható, hogy majdnem teljesen tönkremegy. (Erre Nyugat- és Dél-Európában már napjaikban is bőven lehet példát látni.) Az ökorégiók megalakítása és működtetése ezt a folyamatot igyekszik feltartóztatni azzal, hogy bizonyos tájakba durva, agresszív, intenzív gazdálkodási módszereket nem enged be, vagy azokat háttérbe szorítja. Az ökorégiós besorolás kategóriái a következők:

ÓV - természetközeli állapotú, kicsi regenerációs képességű tájrészlet, rájuk kell a legjobban vigyázni ("óvva vigyázzunk rá")    
FiV - természetközeli állapotú a tájrészlet legalább 1/3-da és jelentős a regenerációs potenciálja ("figyelve vigyázzunk rá")    
Se - közepesen degradált a tájrészlet legalább 1/3-da, de jelentős a regenerációs potenciálja ("segítsük megóvni, mert érdemes")    
Gy - közepesen degradált a tájrészlet legalább 1/3-da, és kicsi a táj regenerációs képessége ("gyenge, a terület sorsa kérdéses")    
R - környékével együtt tönkrement, degradált tájrészlet ("rossz")

Hatszögenként kellett megadni a potenciális vegetáció élőhelyeinek listáját is. Ide azok az élőhelyek kerültek, amelyek a mai(!) körülmények között a lehető legjobb, legértékesebb természetes vegetációt jelentenék. Ez egyfajta "jóság"-térkép. A természetes vegetáció nélküli területek jellemzésére is az egyik legjobban használható információ-forrás.    
Mit dokumentálunk kvadrátonként?

Végül kvadrátonként, vagyis 35 km2-enként az egyes itt előforduló élőhelyekről dokumentálunk adatokat. Először is az élőhelyek altípusait, változatait rögzítjük, ami növényföldrajzi, és vegetációtani ismereteink bővítését teszi lehetővé, illetve ezen fog alapulni egy minden eddiginél alaposabb és jobban használható Élőhelyismereti Útmutató kidolgozása.

A élőhelyeket veszélyeztető inváziós fajokat, özöngyomokat is jelöltük a veszélyeztetés mértékével együtt. Itt már nem az elfoglalt felszín nagyságát jelöltük a hatszög kiterjedéséhez viszonyítva, hanem minden élőhelyen azokat a fajokat, amelyek az adott tájban az adott élőhelyen gondot okoznak. Egy-egy élőhely országos áttekintésével így látni lehet az özöngyomok terjedésének mértékét, irányát is.

Rögzítettük az élőhely kvadráton (tájon) belüli átjárhatóságát, és regenerációjának feltételezett hatékonyságát helyben, szomszédos területen, vagy művelés alól felhagyott területen (pl.: parlagon, bányában). Ezek az értékek azt mutatják meg, hogy mennyi remény van még egy-egy vegetációs folt fennmaradására, illetve, arra, hogy átvészelje a mostani "pusztító időket".

   
5. ábra Két kivágat a MÉTA-adatbázisból. A kördiagrammok a hatszögekben található élőhelyeknek a hatszögekhez viszonyított százalékos kiterjedését mutatják. A körök sugara arányos a hatszögekben található összes természetes és természetközeli élőhely kiterjedésével. Az üres hatszögekben nincs felmérendő kiterjedésű természetközeli élőhely. A bal oldali kivágat egy ember által erősen átalakított tájat, a homokhátság egy részét mutatja fragmentált gyepfoltokkal. A jobb oldali kivágat egy középhegységi táj zömében tölgyes és bükkös erdeit mutatja.

A térképezés során dokumentált tulajdonságok összefoglalva:

Élőhelyenként:

• a természetessége,
• a kiterjedése, a hatszögön belül,
• a foltmintázat,
• a környezet hatása,
• az elszigeteltsége,
• veszélyeztető tényezők.

35 ha-os hatszögenként:

• ökorégiós besorolás,
• parlagok aránya,
• inváziósokkal borított terület aránya,
• van-e legeltetés, kaszálás,
• potenciális vegetáció.

35 km2-es kvadrátonként:

• az egyes élőhelyek altípusai, változatai,
• az élőhelyeket veszélyeztető inváziós fajok és a veszélyeztetés mértéke,
• átjárhatóság,
• az élőhelyek regenerációja három különböző szituációban.

Zs. Molnár, S. Bartha, T. Seregélyes, E. Illyés, Z. Botta-Dukát, G. Tímár, F. Horváth, A. Révész, A. Kun, J. Bölöni, M. Biró, L. Bodonczi, Á. J. Deák, P. Fogarasi, A. Horváth, I. Isépy, L. Karas, F. Kecskés, Cs. Molnár, A. Ortmann-né Ajkai & Sz. Rév (2007): A grid-based, satellite-image supported multi-attributed vegetation mapping method (MÉTA), Folia Geobotanica 42: 225–247. A grid-based, satellite-image supported multi-attributed vegetation mapping method (MÉTA)