MÉTA Program >>> Élőhelyek elterjedési térképei
B4 - Lápi zsombékosok:
Legalább időszakosan vízzel borított, tápanyaggal közepesen ellátott termőhelyen kialakuló gyepes társulások, amelyekre jellemző, hogy a növényzet növekedése révén szembetűnő felszíni egyenlőtlenségek (az állományon belül éles határral elváló zsombék-semlyék és/vagy néha úszógyep mozaikok) jönnek létre. A növényzet alatt rendesen tőzegképződés folyik. A domináns zsombékképző fajok a következők lehetnek: Calamagrostis canescens, C. neglecta, Carex appropinquata, C. elata, C. lasiocarpa, C. paniculata, C. pseudocyperus, C. rostrata, Juncus maritimus, nagyon ritkán a Carex buxbaumii, C. elongata. Viszonylag ritka és ritkuló élőhely, jelenlegi hazai kiterjedése mintegy 720 ha. Mind a Tiszai-, mind a Dunai-Alföldön 190-190 ha van belőle, elsősorban a Turjánvidéken és az Őrjegben, a Nyírségen, de szórványosan többfelé előfordul a lápmedencékben. A Tiszántúl legszárazabb, árterek és löszhátak által uralt részéről szinte teljesen hiányzik (meglepő előfordulása van a Hortobágy nyugati peremén, a Borsodi-Mezőség pusztájának közepén, valamint a Bihari-síkon, szintén szikes környezetben). Jelentősebb állományai vannak még a Dunántúli-dombság nyugati felében (185 ha) és a Nyugat-Dunántúl déli részén (85 ha), ritkább a Dunántúli- (29 ha) és az Északi-középhegység (42 ha) területén. A hansági állományai szinte teljesen eltűntek (kb. 4 ha). Könnyen felismerhető élőhely, de kisebb, főleg a nádasodó állományai elkerülhették a dokumentálást.
B4 – Tussock sedge communities:
Communities developed on sites at least seasonally covered by water and with medium nutrient supply. The vegetation growth generates a prominently undulating surface, which is a characteristic feature of these communities (the tussock-fen window mosaics). Peat formation is typical. The following species form dominantly the tussocks: Calamagrostis canescens, C. neglecta, Carex appropinquata, C. elata, C. lasiocarpa, C. paniculata, C. pseudocyperus, C. rostrata, Juncus maritimus, very rarely Carex buxbaumii, C. elongata. This habitat is rare, and it is gradually disappearing, the actual area in Hungary is only around 720 ha. There is 190-190 ha both on Tiszai-Alföld and on Dunai-Alföld, especially on Turjánvidék, in Őrjeg and on Nyírség, but sporadically it has several occurrences. It is almost completely missing from the climatically driest part of the Tiszántúl, dominated mainly by floodplains and loess ridges (there are surprising occurrences on the western edge of Hortobágy, in the middle of the puszta of Borsodi-Mezőség, and a third one on Bihari-sík, all in saline landscape). There are significant stands in the western part of the Dunántúli-dombság (185 ha), in the southern part of Nyugat-Dunántúl (85 ha), but the habitat is more infrequent in the Dunántúli-középhegység (29 ha) and in the Északi-középhegység (42 ha). Its stands practically disappeared from Hanság (4 ha remained). Although it is straightforward to identify tussock sedge communities, some small stands, mainly the ones with reed invasion, could have avoided the documentation.
Molnár, Zs., M. Biró, J. Bölöni & F. Horváth (2008): Distribution of the (semi-)natural habitats in Hungary I.: Marshes and grasslands, Acta Botanica Hungarica 50 (Suppl): 59-105. >>> letöltés (5,4 MB, PDF)
MÉTA Program,
MÉTA Fotótár
MÉTA Élőhely-Ismereti Útmutató (ÉIÚ),
MÉTA Adatlap-Kitöltési Útmutató (AL-KÚ)
(C) MÉTA Informatika, 2005-2009,
MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete