MÉTA Program >>> Élőhelyek elterjedési térképei
F4 - Üde mézpázsitos szikfokok:
Erősen szikes talajú, hosszabb ideig vízborította (tavasszal vizes, nyáron akár csontszáraz), rétszerű gyepek, amelyekben az évelő növényzet összborítása az 50%-ot meghaladja. Domináns fajai a Puccinellia limosa, P. festuciformis subsp. intermedia, Carex divisa. A következő élőhely (F5) felé csak önkényes határ húzható (évelő fajok összborítása minimum 50%). Tavaszi és nyárvégi aszpektusuk lényegesen különbözhet. Jelenlegi hazai kiterjedésük mintegy 7000 ha. A legjellemzőbb a Dunai-Alföldön (3670 ha), különösen a Duna-Tisza köze keleti lejtőjének alsó felében (kb. 1500 ha, ahol a szeged-újszászi határvonalat jól kirajzolja), valamint a Duna-síkon (kb. 1900 ha), a Mezőföldön ritka (a Sárvíz mentén). A Tiszai-Alföldön is gyakori (3300 ha, pl. Hortobágy, Bihari-sík és Körös-vidék, Körös-Maros köze, Gerje-Perje-sík), bár itt az állományok egy része (a Nyírséget kivéve) részben inkább a következő élőhelybe (F5) sorolandó (a szolonyecen kialakult mézpázsitosok jellemzően alacsonyabbak, ritkásabbak). Szórványosabb a Heves-borsodi-síkon és a Dévaványai-pusztákon, valamint a Cserebökény és Makó közti, részben másodlagos eredetű szikeseken. A Kisalföldön kimondottan ritka (6 ha, a Fertő körül). Néhány hektárnyi perem helyzetű előfordulástól eltekintve hiányzik a Dunántúli-dombságból, a Nyugat-Dunántúlról, a Dunántúli- és az Északi-középhegységből. A mézpázsitosok a szikes zonáció közepén helyezkednek el, termőhelyük magas sótartalmú, ugyanakkor az év jelentős részében vizes-nedves, így kilúgzásra különösen érzékenyek, ezért összkiterjedésük országosan mindenhol csökkenőben van.
F4 – Dense and tall Puccinellia swards:
Grasslands with meadow character, the cover of perennial plants is higher then 50%. This habitat develops on strongly saline soils, and usually has water cover for a longer period in the year (wet in springtime but sometimes completely dry in summer or just the opposite: flooded by summer thunderstorms). Dominant species are: Puccinellia limosa, P. festuciformis subsp. intermedia, Carex divisa. The differentiation from the next (F5) habitat is often arbitrary (the proportion of perennial plants is minimum 50% in case of F4). Their total actual area is 7000 ha in Hungary. They are most frequent on Dunai-Alföld (3670 ha), mainly on the lower part of the eastern slopes of Duna-Tisza köze (approx. 1500 ha), and on Duna-sík (approx. 1900 ha), but uncommon on Mezőföld (along Sárvíz). The habitat is also common on Tiszai-Alföld (3300 ha, e.g. Hortobágy, Bihari-sík and Körös-vidék, Körös-Maros köze, Gerje-Perje-sík), though a certain part of the stands (except Nyírség) rather belongs to the next habitat (F5) (Puccinellia stands on solonetz are typically shorter and less dense). It occurs more sporadically on Heves-Borsodi-sík and on Bihari-sík, as well as on the partly secondary saline regions on the southern part of Tiszántúl. It is especially rare in Kisalföld (6 ha, around Lake Fertő). Except some marginal occurrences (a few hectares in total), it is absent from the Dunántúli-dombság, from Nyugat-Dunántúl, from the Dunántúli- and the Északi-középhegység. Puccinellia swards are in the middle of the saline zonation, their sites have high salt content, at the same time they are wet or moist almost year-round. Consequently, they are sensitive to leaching, hence their total area is decreasing everywhere in the country.
Molnár, Zs., M. Biró, J. Bölöni & F. Horváth (2008): Distribution of the (semi-)natural habitats in Hungary I.: Marshes and grasslands, Acta Botanica Hungarica 50 (Suppl): 59-105. >>> letöltés (5,4 MB, PDF)
MÉTA Program,
MÉTA Fotótár
MÉTA Élőhely-Ismereti Útmutató (ÉIÚ),
MÉTA Adatlap-Kitöltési Útmutató (AL-KÚ)
(C) MÉTA Informatika, 2005-2009,
MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete